Part, Paragraph

 1   1,  3 |        Miklós, amint következik:~- Édesanyám, lelkem, most búcsút kell
 2   1,  3 |           hiszen meglátja, lelkem, édesanyám!~Hosszú búcsúzásra bizony
 3   1,  4 |        szinte felsikoltott: anyám, édesanyám! Nem, nem, káprádzott a
 4   1,  4 | édesanyjára: Hogy van az én lelkem édesanyám? Ugye, sokat sír, sokat
 5   1,  5 |        Miklós, édes fiam!~- Anyám, édesanyám! Lelkem, édesanyám!~Ölelik,
 6   1,  5 |          Anyám, édesanyám! Lelkem, édesanyám!~Ölelik, csókolják egymást
 7   1,  5 |               Ugye hogy itt marad, édesanyám, lelkem? Itt velem, mellettem,
 8   2,  8 |       féltréfásan mondja:~- No, de édesanyám, lelkem, én ezt a lányt
 9   2,  12|          örvendező szókkal: anyám, édesanyám! Inkább ezer halált halna,
10   3,  19|       édesanyád sem ismerne rád.~- Édesanyám! - kiáltott fel Toldi. -
11   3,  22|               Arról még beszélünk, édesanyám, lelkem! - mondotta a király.~