Part, Paragraph
1 1, 2 | fájdalomnak a könnyével. Újra meg újra betűzgette a levelet,
2 1, 2 | Hát mégsem felejtkezett meg özvegy édesanyjáról, a világi
3 1, 2 | fogyasztotta az ősi vagyont, öccse meg otthon maradott paraszti
4 1, 2 | kérdésre. Fejétől talpáig meg visszaszaladt a vér, lángba
5 1, 2 | Buda felé, szót sem szólva, meg sem is mozdulva, karja meg
6 1, 2 | meg sem is mozdulva, karja meg nem rezzent, a rúd meg nem
7 1, 2 | karja meg nem rezzent, a rúd meg nem billent. Ebből megérthették
8 1, 2 | végezetül is abban egyeztek meg, hogy csak nem vetélkednek
9 1, 2 | bátyjára gondolt. Most már meg is gyűlölte.~Vigyázz, Miklós,
10 1, 3 | gondolt, hátha bátyja jött meg.~Pedig György volt az, akiért
11 1, 3 | vén udvarház vendége.~Ezer meg ezer kérdése van az édesanyának,
12 1, 3 | való!~- Fiam, fiam, ne vesd meg őt - engeszteli szelíden
13 1, 3 | hiába, György gőgös lelke meg nem indult, de sőt durva
14 1, 3 | Ott künn tenger dolog, ő meg hazakullog a hűvös árnyékba.
15 1, 3 | csak tovább gunnyasztott, meg sem mozdult, ámbátor jól
16 1, 3 | Gyilkos! Megölte! Fogjátok meg! - kiabáltak összevissza,
17 1, 3 | erejét: ingyen nem adja meg magát! Fölemelte karját,
18 1, 3 | no, kis uram - szólalt meg e pillanatban egy kedves,
19 1, 3 | sült húst, minden jót. Ebbe meg bor van, la - s mutatta
20 1, 3 | beszéd sorát, záporként eredt meg a könny a szeméből. Kisírta
21 1, 3 | Bencének:~- Fáj a szívem, mondd meg az édesanyámnak, szinte
22 1, 3 | az édesanyámnak, szinte meg is szakad, hogy búcsútlanul
23 1, 3 | hazafelé. De nem állotta meg, hogy vissza-vissza ne pillantson,
24 1, 3 | bujdosni búcsú nélkül? Újra meg újra szólt ez a hang, s
25 1, 3 | vágja, két hátsó lábával meg belekapaszkodik a Miklós
26 1, 3 | a ketten? Nem érdemelné meg, hogy így bánjon el vele,
27 1, 3 | nyoszolyában. A legényei meg fejtől, lábtól összevissza
28 1, 4 | Átkozott cseh vitéz most ölte meg őket Duna szigetében.~Értette
29 1, 4 | vitéz? Ugyan miért ölte meg? Mit vétettek neki? S nincs,
30 1, 4 | csak az egyet tudom, hogy meg kell halnia! Törülje le
31 1, 4 | mégy, Miklós? Hol állapodol meg? Van-e bár egy kunyhód,
32 1, 4 | Paripán nyargalt ő, te meg csak ballagtál szegénylegény
33 1, 4 | nagyasszony?~- Nem, nem halt meg, de van nagy bánatban. Felséges
34 1, 4 | kötekedő, anyját gyakor ízben meg is megríkató: ilyen vala
35 1, 4 | bölcsessége, kegyessége: kit illet meg a gyilkosnak része.~- Helyes,
36 1, 4 | Helyes, nagyon helyes. Én meg továbbadom. Kinek adnám
37 1, 4 | Hej, hogyne értette volna meg a királyi szót! De hogy
38 1, 4 | száguldó bika riasztotta meg a népet, az elől fut minden
39 1, 4 | bikát, ahol érték, arról meg csurgott a vér patakban
40 1, 4 | s mikor szegény Miklós meg akart húzódni a szín alatt
41 1, 4 | egy kutyának: nesze, edd meg, s azzal tovább ment, vissza
42 1, 4 | szomorú gondolatok lepték meg Miklóst! Lelke visszaszállott
43 1, 4 | alá - ődönghetett, senki meg nem szólította, aludt mélyen
44 1, 4 | hogy ím, mosolygás villan meg ajakán, felragyog az arca,
45 1, 4 | ölelte, csókolta, majd meg is fojtotta szertelen kedvében.
46 1, 4 | Eredj, szógám, eredj s mondd meg az én árva, bujdosó fiamnak:
47 1, 4 | Ihol, ez a cipó, ezt szegd meg legelébb - mondotta az öreg. -
48 1, 4 | kötötte, hogy te magad szegd meg.~Fogta a kést Miklós, nekihuzakodott,
49 1, 5 | oszt nekivágott Pestnek, meg sem állott a Duna partjáig.
50 1, 5 | kopja s aranyos, ezüstös fék meg nyereg a Rigónak. Bele is
51 1, 5 | a Duna partján.~Ezalatt meg Budán felvonták a király
52 1, 5 | sátorát. Körös-körül lapultak meg a kisebb sátrak, az udvari
53 1, 5 | szorult a kezük, már-már meg is mozdult ez is, az is:
54 1, 5 | mondták, inkább haljunk meg, semhogy ezt a gyalázkodást
55 1, 5 | az ismeretlen vitéz?), ő meg hogy átvette, menten csolnakba
56 1, 5 | övét úgy visszarúgta, hogy meg sem állott a pesti oldalig.~
57 1, 5 | a cseh óriás bátorsága! Meg sem állott, míg az inába
58 1, 5 | nyomorult életéért.~- Hagyd meg az életem, vitéz magyar
59 1, 5 | kérdezte, faggatta ezt is, meg amazt is.~Senki sem ismerte
60 1, 5 | egyszerre ismét elkomorult.~Majd meg mit gondolt, mit nem, úgy
61 1, 5 | valami sejtelem villant meg a lelkében, megszólította
62 1, 5 | kockára. Derék vitéz, derék. Meg is jutalmazom. Gyilkos öcséd
63 1, 5 | Hej, aki ezt látta, bizony meg nem állta könnyhullatás
64 2, 6 | gazdagnak, szegénynek, úrnak meg parasztnak?~Bezzeg hogy
65 2, 6 | országában, bizony senki meg nem ismerte, úgy nekiöltözködött.
66 2, 6 | állított be ide-oda, most meg mint szegény kárvallott
67 2, 6 | Talán csak nem zálogolják meg!), hadd egyék szegény pára.
68 2, 6 | kapunak! Csak a helye volt meg, igaz, magyar módra ki volt
69 2, 6 | volt kötve, kedvvel pihent meg szeme, lelke a kedves, a
70 2, 6 | lovat az istállóba, a király meg szégyenkezve, bátortalan
71 2, 6 | asztalfőre: ennél jobban meg nem becsülhették volna,
72 2, 6 | vendége, csak akkor oldódott meg igazán a király nyelve.
73 2, 6 | az apám (Isten nyugtassa meg haló porában is) azt tartotta,
74 2, 6 | Felséges királyom, engedje meg, hogy fiú legyen az én édes
75 2, 6 | Bizonyosan nem találta meg még a szíve szerint való
76 2, 6 | boldogság volt abban az írásban! Meg volt írva szépen, rendjében,
77 2, 7 | király, s szeretettel pihent meg a lelke Toldi daliás alakján.
78 2, 7 | mondott is valamit, hogy így, meg úgy, lesz annak a leánynak
79 2, 7 | Százszor is hallották, s mégis meg nem unják. Egy-egy félve
80 2, 7 | gondolatra.~- Te Lőrinc! - állott meg hirtelen. - Szeretnéd-e
81 2, 7 | páncélodat, fegyveredet, s megvívok képedben. Senki nem
82 2, 7 | a lovára pattant, Lőrinc meg elbújt: ennél több dolga
83 2, 7 | biztatták arról is, sokan meg a fejüket csóválták: no,
84 2, 7 | ismerhette, csak most ismerte meg. Látta ő már, látta vívni
85 2, 7 | vésődött - csak addig csalta meg, míg ügyetlenkedett, mostan
86 2, 7 | volna, vagy látja elébb meg!~- Jaj, mit cselekedtem! -
87 2, 7 | elvágtatott Miklós. Azt hinnéd, meg sem áll a világ végéig.~-
88 2, 7 | még egyet mondok: becsüld meg az asszonyt, hallod‑e? Becsüld
89 2, 7 | asszonyt, hallod‑e? Becsüld meg, mert, mert...~Nem kellett,
90 2, 7 | hallgatott, komoran hallgatott. Meg sem is hallotta Lőrinc esküvését.
91 2, 7 | elmondom, most csak azt súgom meg, hogy Prágából indult, s
92 2, 7 | bajvívás során, őt illeti meg a koszorú s a leány. A többieknek
93 2, 7 | Meghajtja magát a király előtt, meg az igazlátók előtt, akkor
94 2, 7 | húz szíved hozzá? Mondd meg, tulipánom!~Ébredez Piroska,
95 2, 7 | Ha nem verekszik bár, ha meg nem gyalázza, lassankint
96 2, 7 | lassankint felejti, de meg is gyalázta! Mindegy immár
97 2, 7 | Piroska. Úgy eltréfál vele, meg is nevetteti.~- Ha már így
98 2, 7 | űzi-fűzi az enyelgést. A végire meg nagy-nagy örömet tartogat
99 2, 8 | magyar követséget, s amikor meg maga elé eresztette, fitymáló
100 2, 8 | fitymáló hangon szólította meg az ifjú Lökös Bertalant:~-
101 2, 8 | az illendőség? Így becsül meg engem? Mond meg az uradnak,
102 2, 8 | Így becsül meg engem? Mond meg az uradnak, többet hozzám
103 2, 8 | ne küldjön. Az anyjának meg azt üzenem (s itt olyan
104 2, 8 | értett, sarkon fordult s meg sem állott (hej, hány ló
105 2, 8 | míg a királyt Kesziben meg nem találta, s Károly császár
106 2, 8 | vett Rozgonyi uramtól, s meg sem állott Budáig.~- Hiszen
107 2, 8 | tudom, többet senki fia meg nem bántja magyarok királyát!~
108 2, 8 | bánatot. Akkor sem szűnnék meg lelked háborgása.~Repül,
109 2, 8 | György (vadászaton halt meg, egy vadkan ölte meg), s
110 2, 8 | halt meg, egy vadkan ölte meg), s árván hagyta egyetlen
111 2, 8 | nem édesanyádnak? Ki érti meg úgy bánatodat, mint az anyai
112 2, 8 | apám is, Isten nyugtassa meg. Azt eszi ez is, ni (s rámutatott
113 2, 8 | legyen édösapja - áldja meg az Isten.~Még szót sem szólhatott
114 2, 8 | vitéz, valami idegen, s meg akar vele vívni életre-halálra.~
115 2, 8 | hogy Miklós nem ismerte meg Anikót, nem akarta megismerni,
116 2, 8 | Hiszen volt nemulass. Így meg úgy, szeleverdi lánya! Volt
117 2, 8 | kényeztetőben: Nem ütötted meg magadat? Hol fáj, édes szívem?
118 2, 8 | királynak!~Még jóformán meg sem pihent otthon a király,
119 2, 8 | egész levelestárat, keresse meg, olvassa meg a legrégibb
120 2, 8 | levelestárat, keresse meg, olvassa meg a legrégibb írásokat, kezdettől
121 2, 8 | levelestárunkat, s ennek rendjén megállapítottuk, hogy sem az
122 2, 8 | De a király nem elégedett meg Küküllei János írásával,
123 2, 8 | erre ötven főnemes, kik meg arra esküvének meg, hogy
124 2, 8 | kik meg arra esküvének meg, hogy a huszonnégy vén igazat
125 2, 8 | hogy mi készül. Engedje meg nékem, hogy előre menjek
126 2, 8 | egy ember. Vajon egyedül meg tudnád-e védeni királyodat?~-
127 2, 8 | esnék idegen országban, te meg szabad volnál: bíznál-e
128 2, 8 | kitomboltatja, s Piroska emléke meg nem háborgatja, úgy eltemeti
129 2, 9 | elmondta, s Lajos csakugyan megijedett? De hátha csak színleli
130 2, 9 | állani vele, hadd ismételje meg az izenetjét.~- Baj lesz
131 2, 9 | akarja, ám csak próbálja meg. Kardra karddal, cselre
132 2, 9 | színe-java legyen a kíséret, meg a „cselédség” is. Szépen
133 2, 9 | bizony nehezen állották meg, ha egymásra néztek. Különösen
134 2, 9 | volna Lajos királyt.~Még meg sem érkeztek Prágába, híre
135 2, 9 | tisztességgel fogadták, meg is emberelte Lajos király
136 2, 9 | kapuját, s szép szerént meg sem nyílik az. Még akkor
137 2, 9 | Prága kapuja többé előtte meg nem nyílik.~Jó képet vágott
138 2, 9 | a dölyfös üzenethez, még meg is kínálta a követet: igyál,
139 2, 9 | katonaság: hadd emlegessék meg a magyar király vendégjárását.
140 2, 9 | Végre is a császár szólalt meg. Intett a hírnökének: eredj,
141 2, 9 | már a császár szólította meg:~- Hallod-e, szolgám, lépj
142 2, 9 | király erre sem mozdult meg, csak hallgatott tovább.
143 2, 9 | vele. Bizony, amit mond, meg is teszi Toldi!~No, de vérrel
144 2, 9 | bánatja volt vele, - no meg - Bence. A fiatal Bence.
145 2, 9 | vára, oda nyargal, Toldi meg nyomában. Csaknem egyszerre
146 2, 10| Merthogy fiúval nem áldotta meg Isten, elfordult a kedve
147 2, 10| vitéz is nyerhette volna meg Piroska kezét, ő maga is
148 2, 10| tud az ő szerelméről, sőt meg is alázta. Nem, nem gyónta
149 2, 10| alázta. Nem, nem gyónta meg szíve titkát, de leste,
150 2, 10| foglya lett, többé nem látja meg Isten áldott napját. Itt
151 2, 10| nevem. Nem ismersz? Ismerj meg. Megölted apámat, a híres
152 2, 10| is felejted - itt döglesz meg, kutya! Azt hitted, ugyebár,
153 2, 10| hang. - No, csak élj! Tudd meg, enyém vagy, az én rabom
154 2, 10| szomjaztatlak, de úgy, hogy ne halj meg! Hallod, Toldi, hallod?~
155 2, 10| rablólovagok irtására, azalatt meg Jodovna mást gondolt: drága
156 2, 10| kellek én neked? Féreg egyen meg hát!~Arra becsapta a kis
157 2, 10| életemet, szabadságomat. Addig meg ne lássam szép Magyarországot,
158 2, 10| s bizony hordozhatták, meg is érdemelte: egy hét, kettő
159 2, 11| reszketve, dadogva:~- Mondd meg nekem, mondd meg...~- Mit
160 2, 11| Mondd meg nekem, mondd meg...~- Mit mondjak meg, lelkem?~-
161 2, 11| mondd meg...~- Mit mondjak meg, lelkem?~- Ugye hazajöttek
162 2, 11| Ugye hogy szereted? Valld meg nekem mindjárt, szerencsétlen
163 2, 11| kiabáltam, de a kapu nem nyílt meg. Mit tehettem, nagy búsan
164 2, 11| rabló, arra nem eskünném meg, de Isten Jézus úgy segé’
165 2, 11| magas ő maga is. A leány meg - azt sem tudom éppen, hogy
166 2, 11| megölték? S hátha ő ölte meg a rablót s csakugyan ottmaradt,
167 2, 11| Menj a királynéhoz, nyisd meg a szívedet. Ne félj, örülni
168 2, 11| nem tehetem! Az én sorsom meg van pecsételve. Így volt
169 2, 11| Tar Lőrincnek, ha a szívem meg is szakad belé!~Attól kezdve
170 2, 11| az ő házába, ottan tudta meg Bencétől a nagy történetet.
171 2, 11| hármacskán leszünk. Ígérd meg, kezet rá!~- Nem megyek
172 2, 11| elevenre talált a célzás, meg is sebezte kegyetlen. Elvesztette
173 2, 11| Ám ezt Lőrinc nem várja meg, esze nélkül rohan a szomszéd
174 2, 11| magát az ablakon, úgy menti meg gyáva életét.~Már utána
175 2, 11| Miklós kezét: ne, ne, ne ölje meg!~Nézzetek ide, hogy szelídült
176 2, 11| nézett Toldira:~- Lovag! Védd meg egy nő becsületét!~Lovag,
177 2, 11| becsületét!~Lovag, védd meg egy nő becsületét... Ez
178 2, 11| Piroska a nő, kinek becsületét meg kell védeni. Lett légyen
179 2, 12| Toldi s ő ezt nem érezte meg. Ha megérzi vala, nem köti
180 2, 12| átallotta hitvány módon szerezni meg az ő kezét. De hát nem volt-e
181 2, 12| szerelmét! De ő ezt nem érezte meg, nem értette meg akkor.
182 2, 12| érezte meg, nem értette meg akkor. Oktalan tépelődés,
183 2, 12| bánatában, inkább haljon meg szörnyű halálnak halálával,
184 2, 12| nyargalt árkon-bokron át s meg sem állott, míg Nagyfaluba
185 2, 12| végtelen messzeségbe, senki meg nem háborítá. Nem, őt senki
186 2, 12| háborítá. Nem, őt senki meg nem háborítá, egyedül a
187 2, 12| övé! Az asszony háza! Újra meg újra bejárja a várat, képzelete
188 2, 12| végítélet kürtje harsant volna meg a házban. Pedig csak egy
189 2, 13| hiába, a föld nem nyílt meg alatta s a Pejkó csak vágtatott
190 2, 13| csalogatta: jere, jere, nézz meg, egyszer, utoljára. Nézd,
191 2, 13| fonnyadott arcának rózsája.~- Meg kell halnod, Lőrinc! - zúgott,
192 2, 13| a féktelen harag s újra meg újra zúgta-búgta: meg kell
193 2, 13| újra meg újra zúgta-búgta: meg kell halnod, Lőrinc!~Levette
194 2, 13| elémondta mondókáját, Lőrinc meg szépen végighallgatta s
195 2, 13| varga, de csak azután ijedt meg igazán Lőrinc. Hej, mi lesz
196 2, 13| Beleizzadott szegény Lőrinc, aztán meg a hideg rázta ki a gondolatra,
197 2, 13| kezdette Lőrinc -, bocsásd meg énnekem, hogy így jöttem
198 2, 13| énhelyettem Piroskáért. Meg is vívott az én képemben.
199 2, 13| Megbánta a tettét s most meg akar ölni!~- Toldi Miklós!
200 2, 13| utca sarkán leskődött az: megneszelte, hogy Tar Lőrinc
201 2, 13| most pihenj egyet, Lőrinc. Meg kell verekednünk életre-halálra.
202 2, 13| volna! De a föld nem nyílt meg. Ha most az ég megszakadna
203 2, 13| földön! De az ég nem szakadt meg, szárnyas angyal nem szállott
204 2, 13| készült a halálra. S ha már meg kell halni, ne haljon meg
205 2, 13| meg kell halni, ne haljon meg gyáván. S ki tudja? Hátha
206 2, 14| az öreg. - Nem, nem halt meg az én szép Piroskám, ne
207 2, 14| szörnyű sok rémséget s véred meg nem fagyott... De most senki
208 2, 14| sírboltot. Zavarodva állott meg, nem tudta, mi történt.
209 2, 14| állott az ajtóban, a másik meg fosztogatta a halottat.
210 3, 15| nagyasszony! Isten csudája, hogy meg nem szakadt a szíve. Az
211 3, 15| elébb Visegrádra. Ő is anya, meg fogja érteni anyai szívének
212 3, 15| Felséges királyném, szavam meg ne bántsa, Toldi Lőrinc
213 3, 15| keserűséget!~- Jó, jó - szólalt meg a királyné hidegen -, ne
214 3, 15| Megfagyott a könny Toldiné arcán, meg a szó ajakán a rideg, lelketlen
215 3, 15| Anikó -, azt nem engedem meg! Ha valaki elmegy, az csak
216 3, 15| búsan, Anikó s az ifjú Bence meg csak ezt várták, uccu! otthagyták
217 3, 16| két vitéz (mármint Anikó meg Bence) Isten hírével, majd
218 3, 16| Őt a király, Lajos király meg sem látja. Ha hazajön Olaszországból,
219 3, 16| bűnbocsánatot. Annak lelkét ölte meg, akit szeretett s aki szerette
220 3, 16| sírfosztogatásért s ha megtalálják, gyalázatos halállal
221 3, 16| egy monostort pillantott meg.~- Beállok barátnak! - mondotta
222 3, 16| nevet neked. Éppen most halt meg egy szolgánk: fráter Mikola
223 3, 16| Csak bőre, csontja volt meg szegény párának. Feje, háta
224 3, 17| mondta Bencének:~- Álljunk meg itt, édes szógám. Itt, emellett
225 3, 17| csendesen, édesen, Bence meg állott egy helyben: kezében
226 3, 17| hallatszottak a hangok s újra meg újra hallotta Toldi nevét.
227 3, 17| Úgy? Hát nem te futottál meg, mikor jött Toldi Miklós?
228 3, 17| otthagyja a cimboráját.~- Állj meg! - ordított rá e pillanatban
229 3, 17| No, ha ott volt, Bence meg is találta, az övet lekanyarította
230 3, 17| akkor Akvile városában, meg is érkezék oda szerencsésen
231 3, 17| hogy ugyan mivel sérthette meg bátyja a lovagi törvényt.
232 3, 17| teremtett lélek. Gyónjátok meg bűneiteket, böjtöljetek,
233 3, 18| testvérünk akarsz lenni, meg kell gyónnod valamelyik
234 3, 18| Ne mondj ítéletet, míg meg nem hallgattál. Nincs nevem,
235 3, 18| szomorú szívet ríkattam meg vele! Vele járok, vele kóborolok,
236 3, 18| szemem láttára ütötte meg a nőt, kit én úgy szerettem! -
237 3, 18| Ha igazi párbajban ölted meg a férjet, mi bűn nyomna
238 3, 18| csak ő ne átkozott volna meg! Az ő átka alatt lelkem
239 3, 18| Hallgasd csak - szólalt meg az ifjú -, hogy dőzsöl a
240 3, 18| Toldi, s szeme könnyel telt meg.~Magas hegyek tetejére értek
241 3, 19| egyszerre csak kürtszó harsant meg tőlük nem messzire. Aztán
242 3, 19| ahogy zökkent, nyekkent, meg is állott. Se elé, se hátra.
243 3, 19| vizsgálta a hintót, s hogy jól megnézte, -vizsgálta, elékerült
244 3, 19| szívedre! Nem, nem halok meg addig, míg arcodnak könnyét
245 3, 20| ágyúkat.~- Csak a vajda meg ne neszelné - mondotta magában
246 3, 20| nótát pengetett), közben meg rájuk köszöntgetett a kulacsával.
247 3, 20| király magyarul.~- Engedje meg felséged - szólt a „kém” -,
248 3, 20| mondandó vagyok.~- Motozzátok meg elébb - parancsolta a király -,
249 3, 20| harcol a sereg zöme, a király meg kicsiny csapatjával indul:
250 3, 20| No, barát, most mutasd meg, mit tudsz. A te kezedben
251 3, 20| nagy királya. Oh, jaj, tán meg is halt! Eszméletlen fekszik
252 3, 21| hevenyésztek maguknak, ott húzódtak meg, nem látva, nem tudva senkitől.
253 3, 21| panaszolá barátjának -, meg sem ismert a király. Nem
254 3, 21| csődíteni az őröket, azalatt meg a másik oldalon megmászták
255 3, 21| gabalyított kunyhót pillantott meg, s hogy éppen arra haladt,
256 3, 21| vigyen a gazdájának. Ezalatt meg a király is elvágtatott
257 3, 21| Lajos őfelségének mondhatom meg egyedül.~- Ugyan, ne bolondozz.
258 3, 21| el a drága titkot, azután meg hoppon hagytok engem.~-
259 3, 21| pengetsz te, kobzos! Itt haltál meg, ha nem beszélsz kedvünk
260 3, 21| vagyunk kevesen - mordult meg a csapat mögött egy erős
261 3, 21| Nagy harci kedv szállotta meg a tábort a király láttára.
262 3, 21| félj, ne félj! - szólalt meg a kobzos. - Magyar vagyok
263 3, 21| holttesttől!), vissza Bencéhez, ha megtalálná. Megtalálta áldott
264 3, 21| nagyasszony elé! Inkább halt volna meg ő száz halállal!~No, ha
265 3, 21| nélkül nem megyek én haza! Meg kell őt találnunk!~- Igaz,
266 3, 21| környékét „tisztították meg” a magyarok. Hogy a várat
267 3, 21| ártatlan vér? Hát verekedj meg vele. Hisz, te nagy vitéz
268 3, 21| a kápolna felől támadják meg, arra ki gondolt volna?
269 3, 21| azért abban állapodtak meg, hogy összeválogatnak száz
270 3, 21| gabalyodásban egérutat vett, meg sem állott Nápolyig.~Hát,
271 3, 21| erősségben. Ott gyilkolták meg orozva Endrét. Oda vitték
272 3, 21| az őrséget, ha a király meg nem tiltja. Sőt, azt sem
273 3, 21| tiltja. Sőt, azt sem engedte meg, hogy bemenjenek a várba.
274 3, 22| neki: ezzel pecsételték meg a békét.~- Szegény apa! -
275 3, 22| tudok meghalni, amíg tőle meg nem szabadultam. Azt hallottam,
276 3, 22| megvádolták. Azzal vádolták meg, hogy férjemet meggyilkolta,
277 3, 22| üldözik, esztergomi érsek még meg is átkozta. Felséges királyom!
278 3, 22| felpattant rája, pillantotta meg Toldi György - fiát. Odaintette
279 3, 22| közeledett Bencéhez, ez meg se szó, se beszéd, féket
280 3, 22| felpattant rá, a másik két lovat meg vezetéken fogta.~- Bizonyosan
281 3, 22| előtt aztán hirtelen állott meg, hogy Bence nagyot nyekkenve
282 3, 22| Mi a csudát?~- Nem mondom meg azt én. Csak fel a lóra!~
283 3, 22| Tudják egymás titkát! - riadt meg Anikó s arca lángba borult.~-
284 3, 22| Ami igaz, igaz - szólalt meg a kobzos -, ismerjük mi
285 3, 22| rendjében, hogy ismerkedtek meg. Aztán szép csendesen kiment
286 3, 22| Felséges királyom, engedje meg nékem, hogy behívjam az
287 3, 22| most mehetsz, vitéz. Te meg - fordult a király Toldihoz -
288 3, 22| leány ott, ahol aki szívét meggyógyíthatná, nem gyógyíthatja
289 3, 22| gyógyíthatná, nem gyógyíthatja meg... Jaj, nem bírja kezem
290 3, 22| fiam! - büszkén pödörte meg bajszát a vén Bence.~Aztán
291 3, 22| ház, csak a hold világítá meg félve, egy lelket sem látott.
292 3, 22| felemelte az égre s úgy esküvék meg szent esküvéssel: siratlak
293 3, 22| tégedet koporsóm zártáig. Meg nem nyílik szívem más asszonynak
294 4, 23| Felséges királyom, szavam meg ne sértse, henye életet
295 4, 23| is sorja kerülhet, hogy meg kell védeni a magyar becsületet:
296 4, 23| becsületet: vajon ki védi meg? Lesz-e, ki forgassa majd
297 4, 23| de tovább dohogott, újra meg újra kitört lelke nagy haragja.
298 4, 23| telt a szíve keserűséggel. Meg sem állott, amíg haza nem
299 4, 23| Nemzetes nagyuram - szólal meg félénken -, kinek ássa a
300 4, 23| kinek ássa a sírt? Nem halt meg itt senki.~Csak ás tovább
301 4, 23| széjjel hordták...~Akkor már meg volt ásva a gödör: csak
302 4, 23| Kenyerünk javát együtt ettük meg, neked megmondom hát: magamnak
303 4, 23| még kigyelmed! -, mondjam meg az üzenetjüket: vége, vége
304 4, 23| abrakot neki. Takarítsd meg ragyogó fényesre. Te meg,
305 4, 23| meg ragyogó fényesre. Te meg, fiam - fordult ismét a
306 4, 23| köztük. Hát akkor - haljanak meg mind a ketten. S rohantak
307 4, 23| életre-halálra?~Senki sem mozdult meg. Földre sütött szemmel álltak
308 4, 23| harsant a várkapu felől, megállott a király, megállott
309 4, 23| kocogna, ha egyszerre csak meg nem állana lova s hiába
310 4, 23| elébb próbáltátok volna meg ezt: kirúgta volna a szemetek
311 4, 23| jó öreggel, ha hirtelen meg nem fordul a barát. Nem
312 4, 23| országunknak címerével? Oh, hogy meg nem nyílik a föld, hadd
313 4, 23| csúfolsz? Nagy öklelőfádat meg sem is mozdítod? Védjed
314 4, 23| ránt, háromszor csendül meg az olasz kardja a Toldi
315 4, 23| egyszerre százan, ezren meg ezren beszéltek, kiabáltak
316 4, 24| Lám, lám, nem ismert meg - dohogott magában a vénember. -
317 4, 24| kocogott mellette. - Nem ismert meg senki? Hát nem ismertek
318 4, 24| senki? Hát nem ismertek meg. Ne is ismerjenek. Gyerünk,
319 4, 24| sokaság.~- Toldi! Toldi! Állj meg! Fordulj meg!~Sok ezer torok
320 4, 24| Toldi! Állj meg! Fordulj meg!~Sok ezer torok kiáltja,
321 4, 24| amint következik:~- Állj meg, Toldi Miklós! A királytól
322 4, 24| Ott az ifjak engem tán meg is csúfolnak... Mindegy:
323 4, 24| Hallod, Bence? Megyek. Te meg súrold addig az én fegyveremet.
324 4, 24| roskadozott, s ha Bence hirtelen meg nem öleli, tehetetlenül
325 4, 24| már sírás nélkül nem állta meg Bence. Látja, el nem tagadhatja,
326 4, 24| Nincs már itten mentség.~S meg sem halhat csendben. Kívülről
327 4, 24| Gyilkolt!?~- Hármat ölt meg!~- S hányat vert véresre!~
328 4, 24| alig hallhatóan:~- Mondd meg királyodnak, csak egy órát
|