Part, Paragraph
1 0, 1 | lelkem daliás időkbe, amikor nagy volt híre, neve a magyarnak,
2 0, 1 | magyarnak, királyának is nagy volt a neve. Amikor három
3 0, 1 | Tudjátok-e már, hová vezetlek? Nagy Lajos király idejébe. Ez
4 0, 1 | idejébe. Ez volt ám a király! Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy
5 0, 1 | a király! Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy az esze, nagy
6 0, 1 | Nagy a szíve, nagy a lelke, nagy az esze, nagy a vitézsége.
7 0, 1 | nagy a lelke, nagy az esze, nagy a vitézsége. Nem tűrt foltot
8 0, 1 | a fűszál úgy teremnek a nagy király körül a világhíres
9 0, 1 | ihol jön Toldi Miklós, a nagy erejű, a nagyszívű dalia.
10 1, 2 | adja fel a szénásszekérre nagy erőlködéssel, őneki annyi
11 1, 2 | lába, nem félelemtől, de nagy gyönyörűségtől. Azt hiszi,
12 1, 2 | sorába, mehetne Budára, a nagy király színe elé! Megmondaná:
13 1, 2 | vasmarkában megrecsegett a rúd, nagy bús haragjában úgy megszorította.~-
14 1, 2 | cselekedni, de hirtelen erőt vett nagy erős indulatján: könnyű
15 1, 2 | könnyű pálcaként kapta föl a nagy nehéz rudat, egyenest tartotta
16 1, 2 | gyerek! Mi lesz ebből, ha nagy legénnyé serdül! Biztatta
17 1, 3 | édesanyának, de György csak nagy kurtán felel. Közbe-közbe
18 1, 3 | megmozdult a sóbálvány. Nagy, erős két karján megrándultak
19 1, 3 | béresnél. De már ennek vége. Nagy a világ, megyek, nem leszek
20 1, 3 | nektek.~Ahogy azt gondolta, nagy nyilallást érez a vállában:
21 1, 3 | édesanyja! Megszakad a szíve a nagy gyalázattól! De az éhség
22 1, 3 | nézte falatozó kis urát, nagy gyönyörűséggel, ő maga nem
23 1, 3 | hallja, de mikor hall róla, nagy lesz az öröme anyai szívének.
24 1, 3 | szívvel indult Nagyfalu felé.~Nagy gyümölcsöskertjük kirúgott
25 1, 3 | kertbe, igyekezett kifelé nagy serényen, s mire a legények
26 1, 3 | serényen, s mire a legények nagy káromkodások közt feltápászkodtak,
27 1, 4 | mulandóság szomorú birodalmába. Nagy városnak nagy a temetője:
28 1, 4 | birodalmába. Nagy városnak nagy a temetője: egy nagy birodalom.
29 1, 4 | városnak nagy a temetője: egy nagy birodalom. Hányan alusszák
30 1, 4 | Nem, nem halt meg, de van nagy bánatban. Felséges királyom,
31 1, 4 | szerencsétlen vérem. Ereje szörnyű nagy, de mi haszna, felség! Paraszt
32 1, 4 | nyelt itt Toldi György, mert nagy dologra készült.~- Akarsz
33 1, 4 | álmosság a szeméből. Szörnyű nagy lárma riasztotta fel, férfiak
34 1, 4 | sokabb, biztatták is egymást nagy erős férfiak: Elibe. Elibe.
35 1, 4 | lépni.~Nézte, nézte Toldi a nagy gabalyodást, a nagy felfordulást,
36 1, 4 | Toldi a nagy gabalyodást, a nagy felfordulást, ő nem szólt
37 1, 4 | véres habot túrt ki szörnyű nagy kínjában. Erősködött, hánykolódott,
38 1, 4 | úgy vitték a vágóhídra - nagy diadallal.~Még csak jó szót
39 1, 4 | onnét az ablakból beszélték nagy bátorságban, hogy mi történt.
40 1, 4 | aki csak sír, csak sír a nagy boldogságtól!~Haj, ha ez
41 1, 4 | lélegzete is elállott a nagy ijedtségtől. Azt hitte,
42 1, 4 | Na, lett öröm, de milyen nagy öröm! Azt emberi szó nem
43 1, 4 | nyeregkápa mellől egy ménkű nagy tarisznyát, s mintha lett
44 1, 4 | kilencvenkilenc aranyat, nagy gondosan visszadugta a zacskót
45 1, 4 | Hadd búsuljon a ló, elég nagy a feje. (Van-e bő abrakja
46 1, 5 | kifutott szeméből az álom. Nagy hirtelen lemosta arcáról
47 1, 5 | felvonták a király rengeteg nagy sátorát. Körös-körül lapultak
48 1, 5 | a szomszéd falukból, s nagy Magyarországnak messze vidékiről.
49 1, 5 | lovát táncoltatja, magát nagy kényesen illegeti, s közben
50 1, 5 | halljuk!~De hallga, hallga, mi nagy riadalom támadt a pesti
51 1, 5 | nyújtotta a vaskesztyűs kezét, nagy örömmel nyújtotta, s nevetett
52 1, 5 | szándékát, összeszedte roppant nagy erejét, s az óriás kezét
53 1, 5 | tükrében a cudar szándékot, nagy hirtelen visszafordult,
54 1, 5 | halvány arca kigyúlt a nagy dicsőségtől.~- Senki sem
55 1, 5 | Miklósért, ím, hozzák is már nagy diadallal. Már ott is áll
56 1, 5 | bujdosója. Gyilkosságba estem nagy szerencsétlenül s bátyám
57 1, 5 | feltolta sisakját, s lett nagy álmélkodás. Végigzúgott
58 1, 5 | Végigzúgott a sátrakon, végig a nagy sokaságon:~- Nézd, milyen
59 1, 5 | világgá kergette. Irigyelte nagy testi erejét, s parasztnak
60 1, 5 | felejtsed a múltat, sok nagy sérelmidet. Könnyű a kegyelem,
61 2, 6 | Volt a falu szélén egy nagy udvarház (valami nagy úr
62 2, 6 | egy nagy udvarház (valami nagy úr lakhatik benne, gondolta
63 2, 6 | Onnét szépen betessékelték a nagy ebédlőházba:~- Isten hozott,
64 2, 6 | öregember. Aztán leültette a nagy asztal mellé, mégpedig asztalfőre:
65 2, 6 | termett az ízes vacsora, nagy nehéz kancsóban a pincének
66 2, 6 | az nem híres név. Nincs nagy nemzetségem, ámbátor az
67 2, 6 | hogy bántsa saját magát, s nagy hirtelen fordított egyet
68 2, 6 | bátyámuram! Szegény létemre nagy földet bejártam, sok szép
69 2, 6 | szívéhez, s ím, ki hitte volna: nagy teher nyomta a jó öreg szívét,
70 2, 6 | fáról, mely földig hajolt nagy terhétől.~- Szép a leány,
71 2, 6 | emiatt az én szívem nagyon, a nagy gondok miatt sokszor nem
72 2, 6 | szűr ujjából eléhúzott egy nagy széles pergamentet, arra
73 2, 6 | érte! Vaj’ remélheti-e e nagy boldogságot?... Óh, jaj,
74 2, 7 | durva, ocsmány beszédet, nagy, erős karja mindig kész
75 2, 7 | indulás napja, mondotta nagy kurtán:~- Miklós, jössz
76 2, 7 | napfényben, arca, szeme ragyog a nagy tisztességben. S jőnek sorba
77 2, 7 | megáll, úgy elcsudálkozik a nagy ragyogáson. Hát még a daliák,
78 2, 7 | szeretné látni, Toldit, a nagy erejű, a páratlan vitézt.
79 2, 7 | ügyetlenkedik. Bal kezében fogja a nagy öklelőfát, lóg ide, lóg
80 2, 7 | elsőnek állt ki), amint nagy elbizakodtában Toldi felé
81 2, 7 | nem is cselekedett valami nagy dolgot, csak Butkai lovának
82 2, 7 | bajvívásnak, vége. Toldi nagy kényesen körbe léptet lován,
83 2, 7 | néz a király sátra felé. A nagy zűrzavarban nem törődtek
84 2, 7 | követ, mi hírrel jött olyan nagy lelkeszakadtan? Majd azt
85 2, 7 | indulat, fenékig hajtotta a nagy ezüstkannát. Nem látott
86 2, 8 | szívében. Ám erőt vett magán, nagy hirtelen színeváltozása
87 2, 8 | folyt a hadijáték, utána nagy lakomát is laktak, Lajos
88 2, 8 | akkor sem temetnéd el ezt a nagy bánatot. Akkor sem szűnnék
89 2, 8 | szónál?~Igen, igen, Miklós nagy bújában, bánatjában ki akart
90 2, 8 | tudnám írni a nagyasszony nagy örömét, mikor megpillantá
91 2, 8 | tudta lefejteni magáról nagy erejű Toldi. Komor arca
92 2, 8 | ruháját: gyermek volt újra nagy erejű Toldi!~Mondjam, ne
93 2, 8 | került-fordult, bevezette nagy legény fiát (Bezzeg hogy
94 2, 8 | hogy Bence volt a neve!), s nagy köhintgetéssel, nagy nekikészülődéssel
95 2, 8 | s nagy köhintgetéssel, nagy nekikészülődéssel így kezdé
96 2, 8 | is), no, de nem kerítek nagy feneket a beszédemnek: emlék
97 2, 8 | mindég mondtam én, hogy nagy vitéz lesz kigyelmedből,
98 2, 8 | csak a lovaggá ütés), aztán nagy nevetéssel vitte Bencét
99 2, 8 | kérdés: Mi bánt, édes fiam? Nagy bánatod lehet! Hiába titkolnád,
100 2, 8 | könny Miklós szeméből. A nagy gyermek zokog az anyai keblen.
101 2, 8 | lassan, szaggatottan szíve nagy bánatját, s mikor végire
102 2, 8 | felszakad szívéből egy nagy jajkiáltás:~- Jaj, mit cselekedtem!
103 2, 8 | magamat is élve eltemettem!~- Nagy gyermek, nagy gyermek -
104 2, 8 | eltemettem!~- Nagy gyermek, nagy gyermek - mosolygott Toldiné. -
105 2, 8 | mosolygott Toldiné. - Hát ez az a nagy baj? Egy leány miatt adod
106 2, 8 | bolondos fiú! Ej, ej, te nagy vitéz... No lám, no lám...~
107 2, 8 | Miklós, szüksége van reád Nagy Lajos királynak!~Még jóformán
108 2, 8 | mind olyan, kik valaha nagy, országtartó tisztséget
109 2, 8 | Miklós fiam, ha teszem, nagy veszedelembe kerülnénk,
110 2, 8 | rendelte. Hej, pedig de nagy kedve lett volna azon melegében
111 2, 9 | Lajos király is Budáról nagy, fényes kísérettel. Budán,
112 2, 9 | Hosszú sorban rengeteg nagy szekerek döcögtek az úton,
113 2, 9 | előrebocsátá, hogy rettentő nagy veszedelemtől tart, szükségesnek
114 2, 9 | lelkesültek a háborúért, ellenben nagy igyekezettel magyarázgatták
115 2, 9 | Prága város kapujában olyan nagy tisztességgel fogadták
116 2, 9 | üdvözlé az érsek. Aztán nagy fényes kíséret szegődött
117 2, 9 | sorban állottak a rengeteg nagy hordók, azt mind csapra
118 2, 9 | ha volna, kérnék-e erre: nagy zajjal belépnek a nagy palotába,
119 2, 9 | nagy zajjal belépnek a nagy palotába, ahol a császár
120 2, 9 | amelyhez járt ötvennyolc telek, nagy rétek, erdők, malmok - hej,
121 2, 9 | szívét a bánat. Minek a nagy vagyon? Mit csináljon véle,
122 2, 9 | is maradt egészen, csak nagy, nehéz bánatja volt vele, -
123 2, 9 | komorság, szívéről leszakadt a nagy bánat terhe, s hogy megkönnyebbedett
124 2, 10| töltötte el keblét, ha a király nagy kegyelmére gondolt, s hát
125 2, 10| Lőrinc talpa alatt, hátha nagy hirtelen megfordul a szerencséje?),
126 2, 10| kardját, s tehetetlen dühében „nagy nehezet búgott”...~- Hát
127 2, 10| le akarta mosni valami nagy cselekedettel a gyalázatot,
128 2, 10| diribbe-darabba. Hiába, hiába szörnyű nagy ereje, itt kell elpusztulnia!~
129 2, 10| harapta a karját szörnyű nagy haraggal: mit ér a nagy
130 2, 10| nagy haraggal: mit ér a nagy erőd, mit acélos izmod,
131 2, 10| annak tenger kincse. Élünk nagy vígságban, világ pompájában.
132 2, 10| lappancs-ajtót, szörnyű nagy haraggal elszelelt Jodovna,
133 2, 10| robajjal zuhannak le kőfalak, nagy, nehéz vasajtók, de ezen
134 2, 10| Toldi Miklósnak eddig való nagy csuda dolgait hallotta,
135 2, 11| A gazdám hová lett? Hej, nagy a sorja annak, drága szép
136 2, 11| drága szép kisasszony! - S nagy feneket kerített a beszédjének
137 2, 11| történt, hogy egy rettentő nagy óriás, magasabb a toronynál,
138 2, 11| nyílt meg. Mit tehettem, nagy búsan tovább mentem, mendegéltem,
139 2, 11| menyegzőt, éjjel-nappal a nagy készület foglalta el lelkét:
140 2, 11| ottan tudta meg Bencétől a nagy történetet. Mintha verték
141 2, 11| folyóvíz, Lőrinc dicsekedik nagy boldogságával, nagy gazdaságával (
142 2, 11| dicsekedik nagy boldogságával, nagy gazdaságával (az idei termés
143 2, 11| most hoztak be rengeteg nagy ezüsttálon egy vaddisznó
144 2, 12| keblén? Sírhatsz, mostan való nagy bánatod feneketlen, sohasem
145 2, 12| hiába való, Toldi búját, nagy bánatját le nem csillapítá,
146 2, 12| búsulj. Búsuljon a ló, elég nagy a feje.~Hát itt csakugyan
147 2, 12| bánkódhatott. Egyedül volt a nagy, kongó házban. Egyedül bolyongott
148 2, 12| onnét belemeredhetett a nagy, a végtelen messzeségbe,
149 2, 12| valóságban! Be megtelnék ez a nagy kongó ház, ha megcsendülne
150 2, 12| tivornyákba próbálja temetni szíve nagy bánatját, mindhiába! Haj,
151 2, 12| a kulcsot a várnagynak s nagy búsan hazaszekerezett Nagyfaluba...~ ~
152 2, 13| kicsípte magát négy szegre, nagy kevélyen végigment az utcán,
153 2, 13| végighallgatta s ámbátor közben nagy kedve kerekedett, hogy a
154 2, 13| acéling, kapuján, házán nagy nehéz lakatok: se ki, se
155 2, 13| nem kell félnie tőle!), nagy bátran léptetett le a hegy
156 2, 14| ráhengerítenek rengeteg nagy sziklát...~De még azon éjen,
157 2, 14| nem is haladtak: attól a nagy sziklától nem tudtak belépni
158 2, 14| Piroska irtózattal hallgatta s nagy háborodással így szóla Toldinak:~-
159 2, 14| de még sírrabló is: két nagy bűnért keresik életre-halálra.
160 2, 14| az öregember feneketlen nagy örömét! Hogy sír, zokog,
161 2, 14| kiáltott a király szörnyű nagy haraggal. - Üldözni kell,
162 3, 15| fogja érteni anyai szívének nagy erős bánatát, szószólója
163 3, 15| elékeresgéli ami drágaság van, nagy summákat érő a vén házban,
164 3, 15| karperec, ura jegyajándéka, nagy kincset érő ez is. S itt
165 3, 15| király. Elment a rettentő nagy sereggel Olaszországba,
166 3, 15| ajándékod! - kiáltott a királyné nagy indulatosan. - Azt hiszed,
167 3, 15| öregasszony. - Mostan éppen nagy sereg búcsúsnép indul Rómába,
168 3, 15| Bence indultak hazafelé nagy búsan, Anikó s az ifjú Bence
169 3, 16| királyné, a kegyes királyné nagy örömmel fogadja szándékát
170 3, 16| akinek elpanaszolja szíve nagy bánatját. Mondja, mondogatja:
171 3, 16| is igaz szívvel! Jaj, de nagy bűn ez! Lehet-e ennél nagyobb? -
172 3, 16| nélkül, hogy az ő lelkét nagy bűn terheli, de ő azt erősen
173 3, 17| zarándok csuhás embert, akik nagy vitában voltak.~Az egyik
174 3, 17| jussát”, fogta a botját nagy hirtelen s olyat húzott
175 3, 17| maga előtt Anikó felé, ki a nagy lármára felébredett.~Hej,
176 3, 17| szép sorjában elémondá a nagy esetet s hozzátette azt
177 3, 17| elvivék a rablókat, Anikó is nagy félve a király színe elé
178 3, 17| törvényt. Ő azt nem tudta, mely nagy bosszúságot okozott a királynak
179 3, 17| hallaná, hogy a király itt van nagy sereggel, tenger fenekéről
180 3, 17| csak nehezebb lett szíve nagy bánatja. Harcolnak a magyar
181 3, 17| átka, nyugodtan vezekelhet, nagy bűnét ott leimádkozhatja.
182 3, 17| látott, aminőt soha. Egy nagy sereg ember, férfi, asszony,
183 3, 17| mezteleníté, vágta, csapdosta nagy kegyetlenül ostorral meztelen
184 3, 18| megelégelte az emberek sok nagy bűneit. S ezek az együgyű
185 3, 18| véresre ostorozva jártak be nagy földet s számán felül vegyült
186 3, 18| gyülevész hadba. Nyílt homloka, nagy kék szeme, nemes, becsületes
187 3, 18| én bűnöm miatt: ez az én nagy bűnöm, édes jó barátom.
188 3, 18| várjatok - s kikapta nyakából a nagy szíjostort -, mindjárt megmutatom
189 3, 19| nem csordult, cseppent, nagy szűköcskén éldegéltek, tengődtek
190 3, 19| egy sereg kopó. Aztán egy nagy hintó zötyögött az erdei
191 3, 19| hintóban kár essék: alája bújt, nagy erős vállával billentett
192 3, 19| úton!~- No - mondta az a nagy úr, aki a hintóban ült -,
193 3, 19| a hintóban ült -, ilyen nagy erőt csak egy emberben ismertem.
194 3, 19| rablókat.~Vala pedig ez nagy úr maga Károly császár,
195 3, 19| állott egy helyben, szótlan, nagy gondba merülve. Tegye-e,
196 3, 19| fel a várba, ahol fogadták nagy tisztességgel mind a kettőt:
197 3, 19| egyszerre csak kijutott széles nagy síkságra.~- Hiába, hiába,
198 3, 19| megköszönte a császárnak a nagy szívességét.~- Nem úgy,
199 3, 19| édesanyámért!~S mentek tovább nagy jókedvvel, s amint mentek,
200 3, 20| az ember volt, aki csak nagy sereg élén mer nekivágni
201 3, 20| az ellenségnek. Most is nagy sietséggel készült Kanóza
202 3, 20| maga izzadott legjobban a nagy serény munkában, dolgozott
203 3, 20| az árok vizét. Rettentő nagy munka volt ez. S bezzeg,
204 3, 20| készítették az ostromra a nagy fali hágcsókat, faltörő
205 3, 20| magában a király -, hogy ilyen nagy fába vágtam a fejszémet.~
206 3, 20| Adjon módot nekem, hogy nagy szíve nagy kegyelmét megérdemelhessem.
207 3, 20| módot nekem, hogy nagy szíve nagy kegyelmét megérdemelhessem.
208 3, 20| És közben folyt a munka, nagy serényen. Még egy éjszaka
209 3, 20| éjjel a kobzos ifjú eltűnt.~Nagy volt emiatt a király bosszúsága.
210 3, 20| támaszt a vár falához egy nagy hármas hágcsót. Mellette
211 3, 20| nyakába! S ím, hengeredik egy nagy kő éppen azon a hágcsón,
212 3, 20| árokba a magyarok vitéz nagy királya. Oh, jaj, tán meg
213 3, 20| bukott, talpra esett, aztán nagy hirtelen ölbe kapta a királyt,
214 3, 20| valóban élt a király, de csak nagy későn tért eszméletre, akkor
215 3, 20| szépen lefektette, aztán a nagy kavarodásban úgy eltűnt,
216 3, 21| megmentette a király életét, nagy búnak eredett ismét szegény
217 3, 21| egy őr, ordítva rohan oda, nagy követ gördít a létrára,
218 3, 21| zuhant le ebadta fattya, nagy hirtelen a létra alsó felére
219 3, 21| a kő legurult, aztán egy nagy lendüléssel visszafordult
220 3, 21| várta be a kobzos az őröket, nagy hirtelen lecsúszott a létra
221 3, 21| szerencsére, rajta volt nagy bő köpenyegje, az elterült
222 3, 21| elszáguldott a kunyhó felé nagy nyerítéssel, hogy hírt vigyen
223 3, 21| király? Otthagyta a kunyhót nagy fejcsóválással s visszament
224 3, 21| zsoldosok, hogy végre is nagy nehezen kötélnek állott:
225 3, 21| megpróbálom!~Felkapott a lovára, nagy sebesen elnyargalt a kobzos,
226 3, 21| segítség az egész hadseregnél. Nagy harci kedv szállotta meg
227 3, 21| alatt, majd felvetette a nagy türelmetlenkedés, de csak
228 3, 21| gyenge a teste. Bizony nagy csuda lesz, ha van még élet
229 3, 21| vágtatott a száguldó lónak, nagy hirtelen megragadta fékét,
230 3, 21| Fejét földre szegezte, nagy, erős bánat nehezedett a
231 3, 21| ő száz halállal!~No, ha nagy volt a bánata, nagy lett
232 3, 21| ha nagy volt a bánata, nagy lett az öröme is a hű cselédnek.~-
233 3, 21| színlelt. Na, most ütött a nagy számadás órája.~Hej, de
234 3, 21| Durazzói Károly herceg s mondá nagy ravaszul Tarantói Lajosnak,
235 3, 21| verekedj meg vele. Hisz, te nagy vitéz vagy! Vagy csak szájjal
236 3, 21| út vezetett a föld alatt. Nagy suttyomba szólt egy kapitánynak:
237 3, 21| idejében.~Hogy felvirradott a nagy nap, a viadal napja, megmozdult
238 3, 21| megmozdult a tábor: volt nagy lótás-futás, jövés-menés,
239 3, 21| mit tehetett egyebet, a nagy gabalyodásban egérutat vett,
240 3, 21| állott Nápolyig.~Hát, ez nagy gabalyodás volt: harc, elkeseredett
241 3, 21| vacsorát kaptak. S mely nagy kedve volt a királynak!
242 3, 21| Ítéljetek, urak!~Azzal nagy hirtelen lefordították az
243 3, 22| Odaintette s mondta neki nagy röviden:~- Eredj, mondjad
244 3, 22| hadd csendesüljön szíve nagy bánata s majd csak megtalálják
245 3, 22| bent. Toldi is értette. Egy nagy könnycsepp gördült le szeméből.
246 3, 22| belépett Toldi a kolostor nagy termébe, az volt első szava:~-
247 3, 22| a ló, cserdül az ostor, nagy ritkán pihennek: nincs türelme
248 3, 22| elindult Budáról a fia elé nagy fényes kísérettel. Ehhez
249 3, 22| éljen a magyarok vitéz nagy királya! S ím, nézzétek
250 3, 22| királya! S ím, nézzétek a nagy király gyermek lett egyszerre:
251 4, 23| mázsás buzogányával, szörnyű nagy öklelőfájával tenger dicsőséget
252 4, 23| buzogányt? Aki felemelje a nagy öklelőfát?~- Más világ van
253 4, 23| újra meg újra kitört lelke nagy haragja. Egyszer aztán megmondta
254 4, 23| temetőkertbe, s ott egy nagy ásóval gödröt ás. Hossza,
255 4, 23| gazdád? - kérdezte Bencét nagy lihegve.~Bence sírva mutatott
256 4, 23| Az pedig kezdette a szót nagy szaporán:~- Buda várából
257 4, 23| címerünket hazaviszi - jaj, de nagy csúfság lesz!~- Viszi a
258 4, 23| indult Budára, utána Bence nagy készülettel.~Harmadnap reggel
259 4, 23| csak egymás után!~Volt nagy zúgás, mozgás a tömegben.
260 4, 23| szakálla látszik. Bal kézben a nagy öklelőrúd, oldalán görbe
261 4, 23| buzogány. És ballag utána nagy idétlenül, sovány vén gebén
262 4, 23| is min röhögni. Rettentő nagy pajzsot cipelt az atyafi,
263 4, 23| magasra emelte azt a rettentő nagy öklelőfát: elég volt az.
264 4, 23| öklelőfát: elég volt az. Lett nagy csendesség, halálos csendesség.
265 4, 23| körbe-karikába, fel-feldobta a nagy nehéz öklelőfát s kifogta,
266 4, 23| össze is roppantak szörnyű nagy erővel, rettentő nagy dühvel.
267 4, 23| szörnyű nagy erővel, rettentő nagy dühvel. Aztán jobbra-balra
268 4, 23| jobbra-balra hajladozik Toldi s nagy ügyesen kikerüli az olasz
269 4, 23| Mit! Hát te még csúfolsz? Nagy öklelőfádat meg sem is mozdítod?
270 4, 23| célt tévesztett a dárdája, nagy hirtelen kardot rántott
271 4, 23| harap. De félreugrott s a nagy nekivágásban szinte lefordult
272 4, 23| nyaka mögött. Akkor aztán nagy hirtelen visszafordul, rettentő
273 4, 23| Toldi az olasz szándékát, a nagy öklelőfát a ló szügyének
274 4, 23| aztán újra lóra pattan s nagy sebesen elnyargal.~Torkán
275 4, 24| Kerekedett Pest felől szörnyű nagy porfelleg. Vágtatva-vágtatnak
276 4, 24| utánok hömpölyög tenger nagy sokaság.~- Toldi! Toldi!
277 4, 24| Hej, lett erre öröm! A nagy sokaság lelkes vivátot kiáltott,
278 4, 24| S no, nézz oda: milyen nagy becsületje van most Bencének
279 4, 24| bajusz alatt, láttára a nagy örömnek, láttára a tenger
280 4, 24| vén legény lett az is! ), nagy üggyel-bajjal kaput nyitott,
281 4, 24| lábatlankodnak az apródok, a nagy úri csemeték. Léháskodnak,
282 4, 24| csúfondáros nótának, lett nagy kacagás, biztatták a lantost:
283 4, 24| az úrfiak benne voltak a nagy jókedvben, nekibátorodtak
284 4, 24| haragra gerjedett Toldi! Nagy hirtelen kirántotta menteujjából
285 4, 24| Fölemelte szemét lassan, nagy nehezen a haldokló vitéz
286 4, 24| Itt elakadt szava s egy nagy sóhajtással feje lehanyatlott.~-
287 4, 24| a gyászoló menet: tenger nagy sokaság. Égen mennyi csillag,
|