Part, Paragraph
1 0, 1 | erdő rengetegéből, kiválik egy a hősök seregéből. Ihol
2 1, 2 | Toldi Györgynek otthon egy elparasztosodott öccse,
3 1, 2 | boglya tövébe, de áll merőn egy helyben, s szeme az országútra
4 1, 2 | azon tűnődik. Fél kezében egy szénanyomórudat tart: más
5 1, 2 | erőlködéssel, őneki annyi ez, mint egy mogyorópálca.~Egyszerre
6 1, 2 | semmi kétség ebben, hisz egy lélek se volt más a közelében.
7 1, 2 | hogy csak nem vetélkednek egy paraszttal!~Ám paraszt ide,
8 1, 2 | gyöngyélet!~De Toldi csak állott egy helyben, mereven, szótlanul.
9 1, 2 | helyben, mereven, szótlanul. Egy szava sem volt a hetyke
10 1, 2 | hetyke vitézekhez. Állott egy helyben, míg a porfelleg
11 1, 3 | hullámzott, nagyokat fújt, aztán egyszerre csak megállott, mintha
12 1, 3 | meggyaláztad öcsédet, ki egy ujjával is földbe döndít
13 1, 3 | húzódik visszafelé. Még egy pillanat s lecsap rá Miklós,
14 1, 3 | helyen leült a palánk tövébe. Egy félbe tört malomkő hevert
15 1, 3 | csak arra! Ott gunnyaszt egy túzok, vajon mi a baja?
16 1, 3 | volt tréfa. Vállba érte egy dárda.~Elfogyott a tűrömfű!
17 1, 3 | Elfogyott a tűrömfű! Mint egy sebzett vadkan szökött fel
18 1, 3 | riadalom! Elnyúlt a földön egy vitézkedő legény, patakban
19 1, 3 | szólalt meg e pillanatban egy kedves, ismerős hang. -
20 1, 3 | te szóltál...~- De igaz egy szóig - vágott közbe Bence.~-
21 1, 3 | egyszerre csak megszólalt egy hang belülről: Miklós, Miklós!
22 1, 3 | ugrott talpra az anyafarkas, egy ugrással, kettővel megint
23 1, 3 | halálra üldözi, holott egy szívről szakadtak mind a
24 1, 3 | gyilkos kezet emeljen a vele egy szívről szakadtra! Jaj,
25 1, 3 | tivornyáztak!~- Hát csináljunk egy kis tréfát - gondolta magában
26 1, 4 | városnak nagy a temetője: egy nagy birodalom. Hányan alusszák
27 1, 4 | keservesen sírt, jajongott egy gyászruhás asszony. Földbe
28 1, 4 | kicsordult a könny szeméből. Egy belső hang mondta: eredj,
29 1, 4 | hogy jött Csehországból egy szörnyű óriás, aki Duna
30 1, 4 | állapodol meg? Van-e bár egy kunyhód, hová meghúzódjál?
31 1, 4 | épp most talált szállást egy utcai padon!~Négy teljes
32 1, 4 | leroskadott szegény feje egy ház előtt a padra. Ott ült,
33 1, 4 | nem tűz, sem nem árvíz, egy vadul száguldó bika riasztotta
34 1, 4 | a vágóhídról elszabadult egy bika, s rettentő bömböléssel
35 1, 4 | felfordulást, ő nem szólt egy szót sem, csak kiállott
36 1, 4 | sikoltozhattak, állott Miklós egy helyben, mintha gyökeret
37 1, 4 | utcára, s fáradsága jutalmául egy darab májat dobtak utána.
38 1, 4 | vették! A májat odahajította egy kutyának: nesze, edd meg,
39 1, 4 | Miklós sok dicsérő szót, de egy sem mondta: jere be, te
40 1, 4 | Isten szabad ege alatt, még egy szín aljában sincsen maradása.
41 1, 4 | szélére, ott lefeküdött egy horpadó sírra. Nézte, nézte
42 1, 4 | leemelt a nyeregkápa mellől egy ménkű nagy tarisznyát, s
43 1, 4 | világ, ennyi pénzt ő még egy summában nem látott. De
44 1, 4 | számolják a „sárga paripákat”. Egy, kettő, három, négy - úgy
45 1, 4 | tégy el kilencvenkilencet, egy marad énnálam, a lájbi zsebében.
46 1, 4 | ráhagyta:~- Isten neki, egy arany se ide, se oda, gyerünk,
47 1, 4 | országút szélén ott álmaskodott egy csárda, üres volt, csendes
48 1, 4 | Miklós -, de nem ám iccésbe, egy öreg kannával!~Nézte Bence,
49 1, 4 | elékászálódott a padok alól egy álmos cimbalmos, nosza,
50 1, 5 | a budai partra, s bement egy boltba, ahol vala mindenféle
51 1, 5 | fekete paripán épp most jön egy vitéz. Sisakja le van eresztve,
52 1, 5 | mondotta Miklós -, mert elég egy csolnak egy embernek. Kettőnk
53 1, 5 | mert elég egy csolnak egy embernek. Kettőnk közül
54 1, 5 | mordult reá Toldi, s egy csapással levágta a fejét,
55 2, 6 | kanyarított a hátára, aztán felült egy girhes-görhes lóra, s úgy
56 2, 6 | sanyargatják-e a szegény embert? Egy mértékkel mérik-e az igazságot
57 2, 6 | parasztnak?~Bezzeg hogy Budán egy lélek sem látta, mikor elillant
58 2, 6 | kóborolt, s harmadnap estére egy falu szélére ért, ott megállapodott,
59 2, 6 | szomjas. Volt a falu szélén egy nagy udvarház (valami nagy
60 2, 6 | minden becsületes ember.~Épp egy szépséges szép leányzó állott
61 2, 6 | mennydörgött le a tornácról egy hatalmas, erős hang. - Itt
62 2, 6 | Akkor már ott is termett egy cseléd, vezette a lovat
63 2, 6 | öcsém - fogadta a gazda, egy szép öregember. Aztán leültette
64 2, 6 | képében mutatja is magát. Egy szempillantás alatt asztalon
65 2, 6 | No, ebből. No, abból. Még egy falást. Ezt ni!~Sok asztal
66 2, 6 | Isten, Csutora György öcsém! Egy szóval sem mondok ellent
67 2, 6 | nem fáj fejem, de - no, egy szó mint száz, őkigyelme
68 2, 6 | nincs fiam, csak ez az egy leányom, s az új törvény
69 2, 6 | a szűr ujjából eléhúzott egy nagy széles pergamentet,
70 2, 7 | a vitézek a hadijátékra. Egy az, hogy a király gondolatja
71 2, 7 | vívásban, lovagi játékban egy sem lépett a Toldi nyomába.
72 2, 7 | Fellázítá a gondolat, hogy egy leányt így dobjanak prédára.
73 2, 7 | hátha valahonnét itt terem egy vitéz, nálamnál erősebb,
74 2, 7 | többit majd elvégezi Miklós.~Egy szempillantás, kettő: Toldi
75 2, 7 | vannak! Ember legyen, ki egy lélegzetre elészámlálja
76 2, 7 | nem vette észre, egyedül egy szempár: egy leány szeme
77 2, 7 | észre, egyedül egy szempár: egy leány szeme párja!~- Toldi
78 2, 7 | ügyetlenkedett, mostan megismerte egy mozdulatáról!~Állott Toldi
79 2, 7 | éppen akkor jött a király egy követe egy sereg vitézzel,
80 2, 7 | jött a király egy követe egy sereg vitézzel, porosan,
81 2, 7 | föld, de már döndülhetett, egy sem érte utol balkezű Lőrincet.
82 2, 7 | leány. A többieknek is jut egy s más ékesség: szebbnél
83 2, 7 | lett, Tar Lőrinc? Várj csak egy keveset. Nézz fel Piroskára!
84 2, 7 | Mindjárt gyűrűt váltnak. Fenn egy emelvényen megszólal a zene,
85 2, 8 | hogy vitézei közül hiányzik egy, a legvitézebb: Toldi. Szegény
86 2, 8 | György (vadászaton halt meg, egy vadkan ölte meg), s árván
87 2, 8 | Toldi. Komor arca felderült egy pillanatra, szép gyengén
88 2, 8 | Toldi, a szeleverdi Anikó egy késsel háromszor vállon
89 2, 8 | Bencét a cselédszobába, ott egy öreg szekrényt felturkált,
90 2, 8 | végire ér, felszakad szívéből egy nagy jajkiáltás:~- Jaj,
91 2, 8 | Hát ez az a nagy baj? Egy leány miatt adod búnak a
92 2, 8 | még sírt, pityergett, mint egy gyermek! Ej, elfelejti Rozgonyi
93 2, 8 | meri mondani, hogy még sírt egy pillanattal elébb? Nyoma
94 2, 8 | odakint az udvaron vár reá egy sisakos vitéz, valami idegen,
95 2, 8 | kint csakugyan ott állt egy nyurga sisakos vitéz - az
96 2, 8 | deák, apród, de hiába. Csak egy van, akit szeretni tudna:~
97 2, 8 | van, akit szeretni tudna:~Egy van ilyen, az egyetlen,~
98 2, 8 | nem csendesítené a király egy kézintéssel.~- Tanácsra
99 2, 8 | le van kaszálva. De lám, egy ember mégis csak egy ember.
100 2, 8 | lám, egy ember mégis csak egy ember. Vajon egyedül meg
101 2, 9 | minden három lóra esett egy kocsis, valamennyi olasz
102 2, 9 | szekerek mögött, oldalt egy sereg cseléd, s mind olasz
103 2, 9 | strázsált az ajtón, nehogy egy szó is kijusson a tanácskozásból.
104 2, 9 | haraggal kardjukra ütöttek, s egy szívvel-lélekkel kiáltották:
105 2, 9 | vendég áruló módjára lépjen egy városba. Ám, ti nem tud
106 2, 9 | visz egyhamarább Prágába...~Egy szó, mint száz: aprajára
107 2, 9 | jelekkel diskuráltak is, s egy órát sem mentek együtt,
108 2, 9 | Toldi a királyt.~- Nem, nem. Egy korty italt se adjatok nekik.
109 2, 9 | hagyjátok, hogy - emeljenek el egy hordót!~Jól gondolta ezt
110 2, 9 | suttyomban lehengergettek egy hordót a szekérről, s bezzeg,
111 2, 9 | szekérről, s bezzeg, hogy mind egy cseppig megitták a cseh
112 2, 9 | magyarok állották a vigasságot: egy az, hogy jobban győzték
113 2, 9 | kapujához, az alvó őröket egy szálig megkötözték, aztán
114 2, 9 | magukat? Hogy voltaképpen egy csapatnyi magyar forgatta
115 2, 9 | vitézek, de hogy, hogy nem, egy cseh valahogy kisurrant
116 2, 9 | észretérni: nem így szokott egy hűbéres uránál megjelenni!
117 2, 9 | nézte, nézte, nem szólt csak egy szót sem.~- Kezdjünk már
118 2, 9 | csakúgy belódult a terembe egy porlepte hírnök, s lihegve,
119 2, 9 | váltsága! S odadobott neki egy zacskó aranyat.~Hiszen egy
120 2, 9 | egy zacskó aranyat.~Hiszen egy zacskó arany is valami,
121 2, 9 | amint a sűrűben eltűnik egy lovas: ölében egy nő rémülten
122 2, 9 | eltűnik egy lovas: ölében egy nő rémülten sikoltoz, jajgat,
123 2, 9 | rablólovagnak, látja, hogy ölében egy szép leány hever aléltan.
124 2, 10| szokott csalódni. - S intett egy szépséges szép leánynak,
125 2, 10| élsz!? - kiáltott le most egy rikácsoló női hang. - No,
126 2, 10| majd megszakadt, gondolván egy másik leányra. Akinek lelke
127 2, 10| kő kövön s rabló életben egy szál se maradjon!~Hát elindult
128 2, 10| lenne rajta zár száz, nem egy, mázsás valamennyi, annál
129 2, 10| Napok múltak, míg ledobtak egy falás kenyeret, kőnél keményebbet.
130 2, 10| szép Magyarországot, míg egy szálig ki nem irtom a cudar
131 2, 10| a cudar zsebrákot! Csak egy kardot kérek vitéz kardom,
132 2, 10| kérek vitéz kardom, csak egy lovat kérek Pejkó lovam
133 2, 10| hordozhatták, meg is érdemelte: egy hét, kettő alighogy eltelék,
134 2, 10| a császár lován ügetett egy erdőn át, hogy csak elejébe
135 2, 10| hogy csak elejébe nyerít egy pej paripa, nyihog-vihog,
136 2, 10| hagyta Csehországot, míg egy fia zsiványt talált. Így
137 2, 11| puhatolja, merre vagyon Toldi. Egy volt a válasz minden daliától,
138 2, 11| történt? Hát az történt, hogy egy rettentő nagy óriás, magasabb
139 2, 11| toronynál, felkapott a lovára egy királykisasszonyt s azzal
140 2, 11| szakadatlan, egyszerre értek egy vár kapujába, ott mindketten
141 2, 11| mentem, mendegéltem, osztán egy csárdába betértem, ottan
142 2, 11| volna. Úgy sikoltozott, mint egy királykisasszony.~Most
143 2, 11| beszédjének, hogy Toldi eltűnt egy várban. Hátha megölték?
144 2, 11| felé kimerülten dőlt le egy korcsma utcai kőpadján.
145 2, 11| ide: de mégsem mondja ezt. Egy szó sem tud jőni remegő
146 2, 11| kacsója Toldi vaskezében. Csak egy pillanatra. Elég volt, elég
147 2, 11| lelke mind a kettőnek, csak egy pillantásig tart az ellágyulás,
148 2, 11| rengeteg nagy ezüsttálon egy vaddisznósüldőt, egészben,
149 2, 11| vére!~Állott Toldi, mint egy szobor, megmeredve, arca
150 2, 11| Toldira:~- Lovag! Védd meg egy nő becsületét!~Lovag, védd
151 2, 11| becsületét!~Lovag, védd meg egy nő becsületét... Ez neki
152 2, 12| minden zuga!~Meg-megáll egy házban, a legszebbikben
153 2, 12| Toldiné, mit kellett megérned! Egy szóig igaz volt, mit róla
154 2, 12| meg a házban. Pedig csak egy gyámoltalan öregasszony
155 2, 12| maradott benn, meghúzódva egy sarokban, reszketve, mint
156 2, 12| szégyene s bánatja? Vártak rá egy hétig, vártak rá kettőig,
157 2, 13| partjára. Ottan beledobta egy csónakba: el Duna szigetjére!
158 2, 13| Egyikünk itt marad. Nézz ide. Egy szál kard van velem. Te
159 3, 15| kincset érő ez is. S itt egy színehagyott öv, de tele
160 3, 15| lefeszítgeti, összerakosgatja egy csomóba. Ami csak drága
161 3, 15| kell hajtani a lovat. Né egy kő! Kikerüld! Né - ott egy
162 3, 15| egy kő! Kikerüld! Né - ott egy göbbenő! Ne zökkentsd belé
163 3, 15| Lőrinc özvegye vagyok én. Van egy fiam, Miklós az ő neve.
164 3, 16| örömed! Piroskának csak egy a kívánsága: amíglen eljönne
165 3, 16| királykisasszony szigetére, ottan van egy kolostor: bánatba merült
166 3, 16| erdőben, magas hegynek ormán egy monostort pillantott meg.~-
167 3, 16| neked. Éppen most halt meg egy szolgánk: fráter Mikola
168 3, 16| fráter Mikola egyszerre csak egy kondér vizet hozott a hegy
169 3, 16| aljába, ottan meglátott egy lovat. Hej, nem volt az
170 3, 16| magával!~Úgy volt bizony, hogy egy reggel arra ébredtek a barátok:
171 3, 16| miért tűnt el. Jött vala egy pap a monostorba, az kiszegezett
172 3, 16| az kiszegezett a kapura egy cédulát. Arra a cédulára
173 3, 17| nem gondolt, hogy érette egy fiatal leány, kinek otthon
174 3, 17| mentek, mendegéltek, míg egyszerre csak a híres-nevezetes
175 3, 17| Velence közelébe értek. Egy gyönyörű ligetes síkságra
176 3, 17| édesen, Bence meg állott egy helyben: kezében lándzsa,
177 3, 17| Lábujjhegyre állott, úgy közeledett egy bokor felé: azon túlról
178 3, 17| Elébb Velencében elmegyünk egy ötvöshöz, annál beváltatjuk
179 3, 17| csinálja ott az igazságot. Mind egy értelemmel azt felelték,
180 3, 17| a térdük a király előtt. Egy szóval sem tagadták a rablást,
181 3, 17| Csehországba, ottan meghúzódik egy klastromban. Oda csak nem
182 3, 17| olyasvalamit látott, aminőt soha. Egy nagy sereg ember, férfi,
183 3, 18| ifjú~Bizony különös, fura egy had volt az, melybe Toldi
184 3, 18| Toldi. Kiszemelt magának egy testvért. Fiatal volt, jóképű
185 3, 18| s itt is, ott is kerül egy darabka kenyér. Akartad
186 3, 18| bajvívó játékban vívtam egy pajtásom helyett, az ő sisakjában,
187 3, 18| sziklatömlöcnek fenekére. Egy rablólovag kerített kelepcébe.
188 3, 18| Láttam, amint vágtat, ölében egy leány. Utána vágtattam.
189 3, 18| oly drágák szívemnek! Csak egy hazánk van, ahol születtünk!~-
190 3, 18| ahol születtünk!~- Csak egy, csak egy - suttogta Toldi,
191 3, 18| születtünk!~- Csak egy, csak egy - suttogta Toldi, s szeme
192 3, 18| eközben, onnét lenéztek egy mély völgykatlanba s Toldi
193 3, 18| Hallottam mesélni mostanában egy magyar vitézről. Láttam
194 3, 19| a lovascsapat, nyomában egy sereg kopó. Aztán egy nagy
195 3, 19| nyomában egy sereg kopó. Aztán egy nagy hintó zötyögött az
196 3, 19| szuszmotolódását, csóválgatta a fejét egy darabig, aztán se szó, se
197 3, 19| ilyen nagy erőt csak egy emberben ismertem. Abban,
198 3, 19| kíséret, Toldi pedig állott egy helyben, szótlan, nagy gondba
199 3, 19| csendjét: ihol, már iramlik is egy tízágú szarvas, éppen a
200 3, 19| szemére álom. Aztán megszólalt egy este s mondta a társának:~-
201 3, 20| összegabalyodtunk, a mi embereink egy része betódult a vár kapuján,
202 3, 20| köztünk termett pej paripán egy óriás termetű barát. Rőt
203 3, 20| az ábrázatja. A kezében egy karikás ostor, egyéb semmi.
204 3, 20| munka, nagy serényen. Még egy éjszaka van hátra, ezen
205 3, 20| a folyam felől. Elmúlt egy nap, el kettő, el három,
206 3, 20| kézzel támaszt a vár falához egy nagy hármas hágcsót. Mellette
207 3, 20| nyakába! S ím, hengeredik egy nagy kő éppen azon a hágcsón,
208 3, 20| alig fért hozzá, éppen hogy egy kissé félretaszíthatá. Hiába,
209 3, 20| elesett Lajos király ez egy dicsőségtől: nála nélkül
210 3, 21| keze is érte a párkányt: egy pillanat s fent van a vár
211 3, 21| vár fokán. De észreveszi egy őr, ordítva rohan oda, nagy
212 3, 21| míg a kő legurult, aztán egy nagy lendüléssel visszafordult
213 3, 21| haladt, lépett ki belőle egy olasz ifjú. A kunyhó mellett
214 3, 21| fordult arra, elindult egy irányba, aztán más irányba:
215 3, 21| vagy, mi vagy? Le a lóról. Egy, kettő! Beszélj!~Mondotta
216 3, 21| a király századmagával: egy magyarra három német jut,
217 3, 21| nek állott: isten neki, egy életem, egy halálom, ha
218 3, 21| isten neki, egy életem, egy halálom, ha már úgy van,
219 3, 21| mordult meg a csapat mögött egy erős hang, s utána nagyot
220 3, 21| közrefogták, Toldi a karikásával egy csomóba terelte valamennyit,
221 3, 21| Ihol, itt a király, eljött egy maroknyi csapattal, nem
222 3, 21| egyszerre csak látja, hogy egy megvadult paripa szélsebesen
223 3, 21| vágtat visszafelé, rajta egy vitéz - holtan vagy ájultan?
224 3, 21| megragadta fékét, aztán elvezette egy kis patak mellé. Ott szép
225 3, 21| lát rajta sebet. Vért sem, egy cseppet sem. Talán a sisak
226 3, 21| középen álljon két bajmester: egy olasz, egy magyar. Aztán
227 3, 21| két bajmester: egy olasz, egy magyar. Aztán három-három
228 3, 21| kimérték a bajvívás helyét, egy kicsi kápolna mellett mérték
229 3, 21| alatt. Nagy suttyomba szólt egy kapitánynak: vegyen maga
230 3, 21| Pejkójára pattant, meghúzódott egy árok mellett: onnét nézi
231 3, 21| rohant. De ím, alig voltak egy hajításnyira egymástól,
232 3, 21| Tarantói szörnyű haragjával, egy szempillantásra körülfogták
233 3, 21| ostorral az orozva támadókat: egy pillanat, kettő, s halomba
234 3, 22| ágyán diktálta. Ő maga csak egy sort írt beléje, nem magáról,
235 3, 22| látták a bajvívást. Toldi egy szál karddal, az uram egész
236 3, 22| szabadba! Hamar lovat, hamar!~Egy pillantás múlva fel is volt
237 3, 22| rejtekéből. Megtudta, hogy egy csapat készülődik haza:
238 3, 22| vitézek lovaival, nosza, egy pillantásra, kettőre kifogta
239 3, 22| bent. Toldi is értette. Egy nagy könnycsepp gördült
240 3, 22| király Toldihoz - itt maradsz egy szóra.~- Nesze - szólt a
241 3, 22| mikor a kobzos elment -, itt egy levél. Rólad van szó benne.
242 3, 22| írt végig. „Engedjen még egy szót, felséges királyom,
243 3, 22| királyom, nekem, haldoklónak. Egy szép leány, szép ő maga,
244 3, 22| volt maradása. Seregének egy részét otthagyta Olaszországban
245 3, 22| hold világítá meg félve, egy lelket sem látott. Ment
246 4, 23| házban. Ott sem laknak soká: egy esztendő, kettő s kiviszik
247 4, 23| Kiballagott a temetőkertbe, s ott egy nagy ásóval gödröt ás. Hossza,
248 4, 23| mellé, vágta a földet. De egy kis idő múlva mégiscsak
249 4, 23| kell sír.~Toldi fölnézett egy pillanatra, de nem felelt,
250 4, 23| törülgetve, mikor egyszerre egy lovas vitéz vágtatott feléjük.~-
251 4, 23| vagyon Budán. S hadijátékban egy olasz vitéz pajzsot nyert,
252 4, 23| ifjú volt még mind a kettő. Egy leányt szerettek. S az a
253 4, 23| vágtat a viadaltér felé egy szőrcsuhás barát. A csuklyája
254 4, 23| atyafi, amegül kikandikált egy rozsdás fejű dárda. A nyeregkápán
255 4, 23| öklelőfát s kifogta, mint egy könnyű pálcát. Hej, lett
256 4, 23| szakasztott mása.~Mondotta egy úr a királynak:~- Azt hiszem,
257 4, 23| a királyt is erősen. Int egy hírnöknek, mond neki valamit,
258 4, 24| elcsenevészedett. Volt-e csak egy vitéz, aki visszavívja az
259 4, 24| útját s kiválik a csapatból egy, megállítja Toldit s mondja,
260 4, 24| Nesze, szógám, porold ki egy kisnyég! De beletedd az
261 4, 24| vitéznek: éppen most dalolnak egy csúfondáros nótát. Csúfondáros
262 4, 24| Mondd meg királyodnak, csak egy órát kérek. Aztán önként
263 4, 24| kérése, utolsó kérése: csak egy órát hagyja őt szabadnak,
264 4, 24| törik...~Itt elakadt szava s egy nagy sóhajtással feje lehanyatlott.~-
|