Part, Paragraph
1 0, 1 | Ihol jön, ihol jön Toldi Miklós, a nagy erejű, a nagyszívű
2 1, 2 | paraszti sorban maradt otthon Miklós. Most is, amíg édesanyja
3 1, 2 | szénásszekereket. Egyedül Miklós van talpon, őt nem bántja
4 1, 2 | itt Budára?~Megrázkódott Miklós egész testében a hetyke
5 1, 2 | útjába áll. Pedig Toldi Miklós amily erős vala testében,
6 1, 2 | meg is gyűlölte.~Vigyázz, Miklós, vigyázz, harag és gyűlölet
7 1, 3 | Miklós elbujdosik~Forrott az indulat
8 1, 3 | indulat egész úton hazafelé Miklós lelkében. Ha most történetesen
9 1, 3 | a pillanatban lépett be Miklós. Jaj, mi lesz itt? Még fojtogatja
10 1, 3 | harag, a gyűlölet Toldi Miklós szívéből? Nem történt egyéb:
11 1, 3 | szívéből? Nem történt egyéb: Miklós szívében megmozdult a testvéri
12 1, 3 | egy pillanat s lecsap rá Miklós, le a halálos ítélet, de
13 1, 3 | Miklóst félti...” Hová lett Miklós karjának szörnyű ereje?
14 1, 3 | erősebb, mindennél erősebb. Miklós bódultan támolygott ki a
15 1, 3 | amíglen ült szegény Toldi Miklós a palánk tövében, haj, volt
16 1, 3 | kongott a deszkapalánk Miklós körül, feje fölött, jobbról,
17 1, 3 | jó - mormogott magában Miklós -, csak engem ne találjon.
18 1, 3 | vadkan szökött fel ültéből Miklós, fél kézzel felkapta a malomkövet,
19 1, 3 | gyilkost azt nem fogtak: mire Miklós után iramodtak, ő már rég
20 1, 3 | kesergett magában szegény Toldi Miklós, mígnem hajnal felé elnyomta
21 1, 3 | öreg Bencém! - kiáltott Miklós, s nyakába borult a hű öreg
22 1, 3 | csak a vitézek!~Hallgatta Miklós, hallgatta az öreg meséit,
23 1, 3 | rónaságot? A búzaföldeket? Miklós, kicsi gazdám, volna erre
24 1, 3 | szíve, tudom, meghasadna... Miklós, kicsi gazdám, hallod? Meghasadna...~
25 1, 3 | legyintgetett a kezével Miklós, de mikor újra édesanyjára
26 1, 3 | csillagok Miklósnak. És indult Miklós, nekivágott a nádasnak,
27 1, 3 | megszólalt egy hang belülről: Miklós, Miklós! Hát csakugyan el
28 1, 3 | egy hang belülről: Miklós, Miklós! Hát csakugyan el tudnál
29 1, 3 | léptem rátok - engesztelte Miklós a kölykeket szelíden, gyöngéden
30 1, 3 | arcára tapasztja: jaj, neked, Miklós! De Miklós nem hagyja magát,
31 1, 3 | jaj, neked, Miklós! De Miklós nem hagyja magát, összeszedi
32 1, 3 | lábával meg belekapaszkodik a Miklós térdébe. Hiszen ha csak
33 1, 3 | fogcsikorgatása. No most, Miklós, véged, ha nincs helyén
34 1, 3 | lett? Csak kisovállottak a Miklós nyakából, térdéből, combjából.
35 1, 3 | térdéből, combjából. Akkor Miklós fölemelte az erejeszállt
36 1, 3 | Hosszan, sokáig állott Miklós az élettelenül elnyúlt vadak
37 1, 3 | szuszogásukat.~- Lám, lám - tűnődött Miklós -, ezek fenevadak, s ezek
38 1, 3 | tőlem, sátán! - riadt fel Miklós a szörnyű gondolatra. Hogy
39 1, 3 | tréfát - gondolta magában Miklós. Felszedte a legények mellől
40 1, 3 | Lábujjhegyen közeledett Miklós az édesanyjához, szép gyöngén
41 1, 3 | csóknak, s mondja Toldi Miklós, amint következik:~- Édesanyám,
42 1, 3 | szemükből. Meleg lett a föld Miklós talpa alatt. Hirtelen megölelte,
43 1, 3 | káromkodások közt feltápászkodtak, Miklós már messze járt. Hej, volt
44 1, 3 | megbolondult volna.~- Ez a Miklós dolga! - ordított György
45 1, 4 | villámlott az ég: ez volt Miklós szerencséje. Ő nem félt
46 1, 4 | udvarházba. Mire hajnalodott, Miklós már a végtelen, délibábos
47 1, 4 | tudná megmondani? Nézte Miklós, nézte a temetőkertet, a
48 1, 4 | gyökeredzett lába, úgy megrémült Miklós. Szeme rámeredett a sírhalomra,
49 1, 4 | vigasztaljad szegényt. S ment Miklós a sírhoz. Kalapját levette,
50 1, 4 | szigetében.~Értette is, nem is Miklós a beszédet. De nem zaklatta
51 1, 4 | erre ökölbe szorult Toldi Miklós keze, arca lángba borult
52 1, 4 | gyalázat!~Éppen eleget tudott Miklós. Nem volt maradása a temetőkertben.
53 1, 4 | volt a szíve. Hová mégy, Miklós? Hol állapodol meg? Van-e
54 1, 4 | városába, mint te, Toldi Miklós. Paripán nyargalt ő, te
55 1, 4 | evett valamit szegény Toldi Miklós, éhség, vándorlás, ide-oda
56 1, 4 | sikoltozhattak, állott Miklós egy helyben, mintha gyökeret
57 1, 4 | Nemcsak hogy elébe állott Miklós, de míg a bika öklelésre
58 1, 4 | valamennyiökben, s mikor szegény Miklós meg akart húzódni a szín
59 1, 4 | legény volt! - hallotta Miklós. - Ez fülelte le a bikát.~-
60 1, 4 | szál legény!~És hallott Miklós sok dicsérő szót, de egy
61 1, 4 | búslakodott magában szegény Miklós, azt sem tudta, merre forduljon,
62 1, 4 | késő - szőtte, szövögette Miklós a reménység szálát. Hátha
63 1, 4 | tündérek országában járt Miklós, sokkal szebb helyen: Duna
64 1, 4 | szálljon. Hirtelen felriadott Miklós - lódobogás riasztotta fel.
65 1, 4 | rávilágított az országútra, Miklós világosan látta már a lovat,
66 1, 4 | tért, mikor kitapogatta Miklós kezén, karján, arcán, fején,
67 1, 4 | arcán, fején, hogy csakugyan Miklós ez, senki más.~Na, lett
68 1, 4 | szőtték, fonták a beszédet, Miklós mindég csak vissza-visszatért
69 1, 4 | tovább, mondjad - esenkedett Miklós.~- Hogy hát még mit üzent? -
70 1, 4 | szegd meg.~Fogta a kést Miklós, nekihuzakodott, de halljatok
71 1, 4 | ha eltört a kés, ott a Miklós keze, fogta a kenyeret,
72 1, 4 | summában nem látott. De bezzeg Miklós sem találta helyét az arany
73 1, 4 | vasszelencében.~- No, öreg - mondotta Miklós -, ihol tégy el kilencvenkilencet,
74 1, 4 | kútágashoz kötötték a Rigót, Miklós kedves lovát, melléje a
75 1, 4 | ide, bort! - rikkantott Miklós -, de nem ám iccésbe, egy
76 1, 4 | félve, tapogatva: Sok lesz, Miklós, sok lesz!~- Igyál, öreg,
77 1, 4 | vígra pendült, s táncolt Miklós, kurjongatott, majd szétvetette
78 1, 4 | padon, javában hortyogott. Miklós is lelankadt. Elég volt
79 1, 5 | Miklós megöli a cseh óriást~Az
80 1, 5 | sugara megbizseregtette Toldi Miklós vérét. Hopp! Egyszerre kifutott
81 1, 5 | selyemnyeregbe már fel is pattant Miklós. Na, volt mit csudálni!
82 1, 5 | kikötötte csolnakját, ám Miklós az övét úgy visszarúgta,
83 1, 5 | vitéz?~- Azért - mondotta Miklós -, mert elég egy csolnak
84 1, 5 | integettek a zászlók Toldi Miklós felé.~Hej, volt öröm Pesten,
85 1, 5 | nevedet, szülötte földedet.~De Miklós nem vetette le sisakját,
86 1, 5 | szívszorongva várom.~Akkor aztán Miklós feltolta sisakját, s lett
87 1, 5 | hallgatta elébb a király Miklós szavait, de mind jobban
88 1, 5 | fia vagy te, fiam?~Felelt Miklós bátran:~- Az vagyok, felséges
89 1, 5 | király.~Ám most megszólalt Miklós, könyörgő szemmel nézett
90 1, 5 | S hogy jobban megértse Miklós a királyi szókat, közbe
91 1, 5 | dicsőségét! Oda írja, oda!~No, Miklós, jól megfogd ezt a pillanatot,
92 1, 5 | könnyhullatás nélkül.~- Miklós, édes fiam!~- Anyám, édesanyám!
93 2, 6 | olyan szépen végiggondolta Miklós dolgait a király. Lám, esztendő
94 2, 6 | esztendő múlt esztendő után, Miklós csak a bajvívásban, hadakozásban
95 2, 6 | leány: Rozgonyi Piroska! Ha Miklós meglátja, rabul esik szíve.~
96 2, 6 | vele lépést tartott Toldi Miklós képe. Csak őreá gondolt.
97 2, 7 | annál szebb lesz Toldi Miklós diadala.~Sorba, számba vette
98 2, 7 | tréfásan, komolyan:~- No, Miklós, mi lesz már? Mindég csak
99 2, 7 | felséges királyom - ütötte el Miklós a házasság dolgát.~No, hanem
100 2, 7 | jönnél el! Hej, az ám a lány, Miklós! Kerek földet bejárhatnád,
101 2, 7 | párját nem találnád.~De Miklós csak ümgetett, mondott is
102 2, 7 | mondotta nagy kurtán:~- Miklós, jössz Keszibe!~Hát ment
103 2, 7 | jössz Keszibe!~Hát ment Miklós, hogyne ment volna, mikor
104 2, 7 | eszelte ki, forrott tovább Miklós indulatja. - Hát jó, mondjuk:
105 2, 7 | még ilyen különösnek Toldi Miklós arcát. Mert kiült arcára,
106 2, 7 | a király, bár leolvasta Miklós arcáról, hogy mi viharzott
107 2, 7 | tán gúnyolódol velem Toldi Miklós? Tudod, hogy balkezű vagyok,
108 2, 7 | a többit majd elvégezi Miklós.~Egy szempillantás, kettő:
109 2, 7 | már számba veszi jó Toldi Miklós is. Összevissza roppan az
110 2, 7 | csak bal kéz - lám, Toldi Miklós a jobbot is hívja: jere,
111 2, 7 | cselekedtem! - búgja Toldi Miklós, s elborul a szeme, megszédül
112 2, 7 | törődtek vele, s elvágtatott Miklós. Azt hinnéd, meg sem áll
113 2, 8 | Hadd tombolja ki Toldi Miklós bús-haragos kedvét, mostan
114 2, 8 | legvitézebb: Toldi. Szegény Miklós, ő sem aludt egész éjjel,
115 2, 8 | szárnyával: mit tettél, Miklós, mit tettél, mire vetemedtél!
116 2, 8 | anyai szónál?~Igen, igen, Miklós nagy bújában, bánatjában
117 2, 8 | hogy megelőzte Anikó (mióta Miklós nem látta, eladó leánnyá
118 2, 8 | már ki is csordult a könny Miklós szeméből. A nagy gyermek
119 2, 8 | világított a hold, bezzeg hogy Miklós nem ismerte meg Anikót,
120 2, 8 | hozzád, hiába sóvárgod...~Miklós némán, elborulva hallgatta
121 2, 8 | Leszállott a csendes, jótevő álom Miklós szemére is, s álmodott szépet,
122 2, 8 | elfeledve -, fel Budára, Toldi Miklós, szüksége van reád Nagy
123 2, 8 | marad utánam.~- Jó, jó, Miklós, jó, jó - mosolygott a király -,
124 2, 8 | királyom - felelte Toldi Miklós -, volna száz életem, felségedért
125 2, 8 | felségedért adnám.~- Hiszem, Miklós, hiszem, de nekem az életed
126 2, 8 | Hanem azt kérdem én tőled, Miklós fiam, ha teszem, nagy veszedelembe
127 2, 8 | királyodat?~- Bízom - felelt Miklós.~- Jól van, fiam, elég.
128 2, 9 | csak! - rikkantott Toldi Miklós. - Vágtatott a király, mellette
129 2, 9 | elég volna grófnak!~No, Miklós, örülsz-e? Örült is, nem
130 2, 9 | féreg!~Így fűzte, fűzögette Miklós az aranyszálú gondolatokat,
131 2, 9 | Percig sem habozik a jó Toldi Miklós. Tudja, hogy mi történt,
132 2, 9 | zuhant le szegény Toldi Miklós... Vak sötét pincébe, keserves
133 2, 10| Kelepcébe kerül vitéz Toldi Miklós~Még nem indult volt el Lajos
134 2, 10| Fetrengett vala pedig jó Toldi Miklós sötét pince földjén, mialatt
135 2, 10| kárörvendő.~- Élsz-e, Toldi Miklós? No, csak élj - halálig!
136 2, 10| szaggassa a szívét: Toldi Miklós nem bírta felemelni kardját,
137 2, 10| dühöngött szegény Toldi Miklós, mikor felülről ismét gyenge
138 2, 10| itt rothadsz, büszke Toldi Miklós. Nem kellek én neked? Féreg
139 2, 10| Jodovna, s szegény Toldi Miklós ott maradt a vak sötétségben.
140 2, 10| sorvadott, aszott, szegény Toldi Miklós kegyetlen sorsának megadta
141 2, 10| zuhanáson, dördülésen is áttör Miklós bömbölése: a ketrecbe zárt
142 2, 10| van itt valaki! - hallja Miklós a kiabálást. - Fogoly bizonyosan.
143 2, 10| Keressük, vitézek!~Útbavezeti Miklós hangja a keresőket, kötelet
144 2, 10| egyszer, amint jó Toldi Miklós a császár lován ügetett
145 2, 11| hiába nézett: nem jött Toldi Miklós. Nem, nem bírta tovább szíve
146 2, 11| bunkósbottal, szédült, bódult Miklós, aztán kitámolygott a házból,
147 2, 11| őrjöngve kiáltá szegény Toldi Miklós s esze nélkül rohant az
148 2, 11| Jere el!~Azt sem mondta Miklós: elmegy, azt sem mondta,
149 2, 11| szava nem volt: eljött Toldi Miklós. Már ott pihen Piroska puha
150 2, 11| Lőrinc. - Én lőttem ezt, Miklós!~Aztán vette a kést, hogy
151 2, 11| könnyével áztatja Toldi Miklós kezét: ne, ne, ne ölje meg!~
152 2, 11| övé ez az asszony.~Toldi Miklós igazi lovag volt. Eleresztette
153 2, 12| bánat s az önvád. Toldi Miklós sem egyedül vágtatott el
154 2, 12| tusakodott, vergelődött Toldi Miklós lelke, míg a Pejkó nyargalt
155 2, 12| Minek jöttél ide, Toldi Miklós? Ugye azért, hogy kisírd
156 2, 12| mi lett belőled, Toldi Miklós! Ha látna, nem ismerne reád
157 2, 12| hihetetlen. Az én fiam! Miklós! Ugye, lehetetlen? Ugye,
158 2, 12| szegény nagyasszonynak.~Na, Miklós, mi lesz most? Hová bújsz?
159 2, 12| sarjadéka. De hová tűnt Miklós? Keresik a várban, a vár
160 2, 13| Budavára felé. Vagy tán mégis Miklós akarta így? Nem, nem tudta
161 2, 13| mind ezt hallja Toldi Miklós.~Száll a hír hozzá, budai
162 2, 13| Lőrinc! - zúgott, morajlott Miklós haragos indulatja, s meg-megrendült
163 2, 13| akárki volt a követ, Toldi Miklós követje volt az!~Nem lódította
164 2, 13| jöhettem másként: Toldi Miklós reám les, akármerre járok.~-
165 2, 13| akármerre járok.~- Toldi Miklós!? - szól a király álmélkodva
166 2, 13| folytasd.~- Úgy van, Toldi Miklós. Amikor Kesziben a bajvívás
167 2, 13| most meg akar ölni!~- Toldi Miklós! Toldi! - kiáltott fel a
168 2, 13| te sem vagy lovag, Toldi Miklós sem az. Még ma törültetem
169 2, 13| váratlan elejbe toppant Toldi Miklós.~- Velem jössz te mostan! -
170 2, 13| mostan! - ordított Lőrincre Miklós, s mellen ragadva lódítá
171 2, 14| tanácsos a maradás: Toldi Miklós volt az, aki meglepte őket.
172 2, 14| vagyok? Ki vagy te?~No, Toldi Miklós, most szedd össze magad!
173 2, 14| vagyok, én vagyok, Toldi Miklós vagyok! Eljöttem éretted
174 2, 14| csendes koporsómban...~Hát Miklós?... Mi történt szegénnyel?~
175 2, 14| csak igazán üldözött vad Miklós! Jelentették a királynak:
176 2, 14| érsek.~Világhíres Toldi Miklós, vitézek vitéze, mit kellett
177 3, 15| világ bujdosója lett Toldi Miklós! Haj, szegény nagyasszony!
178 3, 15| vagyok én. Van egy fiam, Miklós az ő neve. Ismeri őt egész
179 3, 16| világhíres, vitéz Toldi Miklós lassanként beletörődött
180 3, 16| nem volt más, mint Toldi Miklós! Jaj nekünk, ha visszatér
181 3, 16| Agyonver, felperzsel!~Eredj, Miklós, eredj! De jó, hogy nem
182 3, 16| Annak tart a világ.~Eredj, Miklós, eredj, folytasd a bujdosást.
183 3, 17| összegondolhatott bujdosás közben Toldi Miklós, de már arra bizonyosan
184 3, 17| futottál meg, mikor jött Toldi Miklós? Adod hát a felét? Bizony,
185 3, 17| mosni világhíres vitéz Toldi Miklós becsületét.~Hiszen éppen
186 3, 17| Toldi György fia... Toldi Miklós öccse... Óh, felséges uram,
187 3, 17| okozott a királynak Toldi Miklós azzal, hogy Tar Lőrinc helyett
188 3, 17| fenekéről is itt teremne Toldi Miklós s megbékítené a királyt
189 3, 17| girhes-görhes lován Toldi Miklós, erdőn, mezőn által, hegyeken,
190 3, 17| ide.~Ment, mendegélt Toldi Miklós, baktatott elébb-elébb a
191 3, 18| had volt az, melybe Toldi Miklós keveredett. Valahonnét Olasz
192 3, 18| rá okom.~Elkomorult Toldi Miklós arca, de az ifjú tovább
193 3, 20| hogy az a barát csak Toldi Miklós lehet, senki más. De úgy
194 3, 21| lehet rájuk ott is!~Eredj, Miklós, eredj! Hej, ha tudnád,
195 3, 21| merre jár, hol jár az ő Miklós bátyja. Hallott ugyan mesét,
196 3, 21| gondolta, hogy az a barát az ő Miklós bátyja volna. Már csak abban
197 3, 21| Itt maradunk, Bence. Miklós bátyám nélkül nem megyek
198 3, 22| szabadultam. Azt hallottam, Toldi Miklós világ bujdosója lett, talán
199 3, 22| örvendező szóval:~- Toldi Miklós! A királytól jövök, izenetet
200 3, 22| de hangosan vert Toldi Miklós szíve! Nem kell többet bujdosnia.
201 3, 22| Sorra került hamar jó Toldi Miklós is. Adott neki drágaköves
202 3, 22| vagy te újra, vitéz Toldi Miklós!~Aztán elbocsátá kegyesen,
203 4, 23| után, nőtt-növekedett Toldi Miklós híre, széles kardjával,
204 4, 23| legény lett vitéz Toldi Miklós, semmi sem tetszett neki,
205 4, 23| küldöttek hozzád, vitéz Toldi Miklós! Régi, öreg barátaid küldöttek,
206 4, 23| fel a pincéből öreg Toldi Miklós. Hadd lám: bírja-e még?
207 4, 23| Meguntad te! - dörgött Toldi Miklós. - Elhoztam neked az utolsó
208 4, 23| Esküszöm, felség, Toldi Miklós volt ez a vitéz.~No, kapott
209 4, 24| következik:~- Állj meg, Toldi Miklós! A királytól jövök, ki téged
210 4, 24| asztal - hej, szegény Toldi Miklós! Ez vala az utolsó erőd!
211 4, 24| A király nevében! Toldi Miklós, kövess!~De egyszerre ellágyul
212 4, 24| királynak: Uram, királyom, Toldi Miklós halállal vívódik. Az az
|