Part, Paragraph
1 1, 2 | kétség benne: a fia írta, az ő keze írása.~- Hát mégsem
2 1, 2 | tudott róla, hogy van az ő vitézének, Toldi Györgynek
3 1, 2 | Lőrinc is a maga idejében. Az ő érdeméért került Budára
4 1, 2 | György levelét betűzgeti, ő kint van a réten. A rekkenő
5 1, 2 | fegyveres szolgája. Istenem! Ha ő is olyan dalia lehetne,
6 1, 2 | mint volt az édesapja! Ha ő is Rigó lován beállhatna
7 1, 2 | király elé mehetne! De az ő sorsa, hogy paraszti sorban
8 1, 2 | testében, oly szelíd vala az ő lelkében. De most tele volt
9 1, 3 | Ott künn tenger dolog, ő meg hazakullog a hűvös árnyékba.
10 1, 3 | Hát ha még rád is sújt az ő vasöklével!~Már fel is emelkedett
11 1, 3 | mire Miklós után iramodtak, ő már rég túl volt a palánkon,
12 1, 3 | urát, nagy gyönyörűséggel, ő maga nem evett: jóllakott
13 1, 3 | gyönyörűséggel, de már inni ivott ő is a kulacsból. Ráköszöntötte
14 1, 3 | Háborgott, nyugtalankodott az ő lelke mostan. Mondta az
15 1, 3 | féltsétek Miklóst, helyén az ő szíve. Két erős markával
16 1, 3 | Hát miféle szív lehet az ő bátyjában, hogy őt gyűlöli,
17 1, 3 | ezekkel a fenevadakkal? Ha ő most meglepné éjjeli álmában!
18 1, 3 | szörnyű gondolatra. Hogy ő gyilkos kezet emeljen a
19 1, 3 | Hogy megölhette volna, ha ő hitvány gyilkos, aminek
20 1, 3 | érhették.~Isten vezérelte. Ő kalauzolta. Szegény édesanya,
21 1, 4 | volt Miklós szerencséje. Ő nem félt az ítéletidőtől,
22 1, 4 | káprádzott a lelke. Nem az ő anyja volt, „csak szakasztott
23 1, 4 | volt, özvegy volt, mint az ő édesanyja), s felelt sírva,
24 1, 4 | szembeszálljon, akkor állott ki az ő két szép fia - jaj, mért
25 1, 4 | Miklós. Paripán nyargalt ő, te meg csak ballagtál szegénylegény
26 1, 4 | haszna, felség! Paraszt ő, csak paraszt...~- Jó, jó -
27 1, 4 | gabalyodást, a nagy felfordulást, ő nem szólt egy szót sem,
28 1, 4 | Bence volt, az öreg Bence, ő kocogott az országúton,
29 1, 4 | nem hazajáró lélek, de az ő kis ura, aki ráncos orcáját
30 1, 4 | világ világ, ennyi pénzt ő még egy summában nem látott.
31 1, 5 | más az ismeretlen vitéz?), ő meg hogy átvette, menten
32 1, 5 | hogy hej, de összeroppantja ő most a magyar vitéz kezét!
33 2, 6 | Budáról - hová, no, azt bizony ő maga sem tudta. Elég az,
34 2, 6 | szépséges leányzón.~No, de ő most nem király, csak szegény
35 2, 6 | szegény nemesifjú. Hallott ő már efféle mesét királyfikról,
36 2, 6 | epekedett titkon őérette, de ő, ha házasságról beszéltek:
37 2, 6 | képe. Csak őreá gondolt. Az ő képét látta. Ő a legvitézebb.
38 2, 6 | gondolt. Az ő képét látta. Ő a legvitézebb. Van két esztendeje,
39 2, 7 | belől. Nem szólt, de az ő arcára is kirajzolódott
40 2, 7 | el sem is jött? Hej, ha ő itt lenne! Az ám csak a
41 2, 7 | magában, hogy minek is jött ő ide? Azért, hogy összedugott
42 2, 7 | most ismerte meg. Látta ő már, látta vívni Toldi Miklóst
43 2, 7 | a Tar Lőrinc nevét. Ím, ő lett a győztes a bajvívás
44 2, 7 | Piroska. Ijedten tódulnak az ő sátra köré asszonyok, leányok.
45 2, 7 | Mindegy immár neki, ha ő megvetette...~- Jövel csak,
46 2, 7 | nagylelkű király -, derék legény ő is... Apám apródja volt...~
47 2, 7 | csak Toldi ül mogorván, ő mosolyogni sem próbál (hiszen
48 2, 7 | lenne csak kudarc!), nem, ő nem mosolygott, csak ült,
49 2, 8 | császárjához, hogy üdvözöljék az ő nevében. S hát mit tett
50 2, 8 | színem elé, jöjjön velök ő is. Értetted?~Hiszen kár
51 2, 8 | Toldi. Szegény Miklós, ő sem aludt egész éjjel, de
52 2, 8 | sem aludt egész éjjel, de ő más ok mián nem aludott,
53 2, 8 | pincemester volt mostanában az ő tisztje, lódult le a pincébe
54 2, 8 | meg-meg azt mondja, hogy ő nem marad parasztnak. No,
55 2, 8 | Hát csakugyan nem baj az ő baja? És ő még sírt, pityergett,
56 2, 8 | csakugyan nem baj az ő baja? És ő még sírt, pityergett, mint
57 2, 8 | Piroskát. Nem kell neki sem ő, sem más! Az ő élete bajvívás,
58 2, 8 | neki sem ő, sem más! Az ő élete bajvívás, hadakozás,
59 2, 8 | nyurga sisakos vitéz - az ő fegyverével. Merthogy este
60 2, 8 | leakasztotta a szegről az ő lantját, s kísérve halkan,
61 2, 8 | Küküllei János uramat, az ő fődeákját, s parancsolta
62 2, 8 | földjét foglalta el Árpád: sem ő, sem semmi nemzetsége, egyetlen
63 2, 9 | messzi útra a király az ő népével (Ki tudja, kapnak-e
64 2, 9 | levelét, mit szólnak hozzá. Ő maga előrebocsátá, hogy
65 2, 9 | Endrének, hogy a hadak élén ő is induljon két nappal később,
66 2, 9 | induljon két nappal később, ő is törjön be Morvába, s
67 2, 9 | Feleség, feleség! Hiszen azt ő kapna százat is, nem egyet,
68 2, 9 | sereggel, nem senkivel: az ő lelke otthon volt már. Otthon,
69 2, 9 | megtévelyedését. A király is ember, ő sincs hiba nélkül, majd
70 2, 9 | távolba: jön-e már a hadból az ő vitéz ura? Ó, ha így lehetne!~
71 2, 10| volna meg Piroska kezét, ő maga is gondolt Toldira,
72 2, 10| gyorsan Örzse Piroskát az ő fészkébe, még szót sem igen
73 2, 10| sirathatta volna magát is. Hátha ő kiöntené szíve bánatát!
74 2, 10| Talán még nagyobb is. Akit ő szeret, az sem tud az ő
75 2, 10| ő szeret, az sem tud az ő szerelméről, sőt meg is
76 2, 10| vadállati hang volt, amit ő most hallott. Kegyetlen,
77 2, 10| angyaloknak seregébe s akit ő oly durván megsértett!~Hej,
78 2, 10| csak megmutatta magát s az ő serege eszeveszett futásnak
79 2, 10| kipenderítené! De hajh, nem volt az ő börtönének ajtaja. Torony
80 2, 10| szíve legfőbb vágya. De az ő nemes lelke felháborodott
81 2, 10| elémondá Toldi, hogy ki s mi ő, hogyan jutott a rabló kezére.
82 2, 11| zokogva mondotta:~- Rokonom ő nekem!~- Óh, te szerencsétlen!
83 2, 11| rokonod Toldi. Sokkal több ő annál. Szereted őt, mint
84 2, 11| jólelkű Örzse, majd elvégzi ő a többit: kinyomozza, -puhatolja,
85 2, 11| Meghiszem azt, fontos személy ő most. Királykisasszony állott
86 2, 11| magas volt a lova, magas ő maga is. A leány meg - azt
87 2, 11| Hátha megölték? S hátha ő ölte meg a rablót s csakugyan
88 2, 11| lesz unokája, aki majd az ő nevét viseli. Nem, ezt nem
89 2, 11| magára Rozgonyi Piroska, még ő maga szorgatta, sürgette
90 2, 11| egyenest az udvarba, ment az ő házába, ottan tudta meg
91 2, 11| jött, miért maradt el az ő lagzijáról (Hej, mi pompa
92 2, 11| becsületét... Ez neki szólt. Ő a lovag, Piroska a nő, kinek
93 2, 12| szerette s szereti őt Toldi s ő ezt nem érezte meg. Ha megérzi
94 2, 12| hitvány módon szerezni meg az ő kezét. De hát nem volt-e
95 2, 12| próbára akarta tenni az ő szerelmét! De ő ezt nem
96 2, 12| tenni az ő szerelmét! De ő ezt nem érezte meg, nem
97 2, 12| végéről is, megtorolni az ő durvaságát.~Nem, nem maradt
98 2, 12| végire, oda is elkíséri az ő képe, az ő szomorú, hervadozó
99 2, 12| is elkíséri az ő képe, az ő szomorú, hervadozó arca.
100 2, 12| hervadozna ez az arc, az ő szívét sem szaggatná, nem
101 2, 12| körmével a bánat keselyűje, ha ő itt volna valóságban! Be
102 2, 12| megcsendülne egyszer az ő édes hangja! Meleg fészekké
103 2, 12| pillanatra felejti, hogy az ő álmodozása hiú álmodozás
104 2, 12| pillanatokban mérhetetlen az ő boldogsága. De ezek csak
105 2, 12| tivornyázó népség közt találja az ő kedves fiát. De Isten szerette
106 2, 12| nagyasszonyt: lám, lám, az ő fia, az ő nevelése mégsincs
107 2, 12| lám, lám, az ő fia, az ő nevelése mégsincs ezek között!~-
108 2, 13| Piroskát. Hervadott, fonnyadott ő anélkül is. Beteg volt a
109 2, 13| tör a házára, kimehet-e ő az utcára, míg Toldi Budán
110 2, 13| színe elé, elémondja az ő keserves állapotját. Úgy
111 2, 13| ruhát cseréljek vele. Hogy ő megvív énhelyettem Piroskáért.
112 2, 13| Enyém lett a leány. Az ő szíve aztán szerelemre lobbant.
113 2, 13| megfosztották (Bánta is ő, csakhogy Toldit vasra verik
114 2, 13| gondolt egyet, bal kézbe kapta ő is a kardját, szörnyű suhintással
115 2, 14| Van-e nagyobb bánat az ő bánatjánál? Aki látta, megsajnálta,
116 2, 14| gyilkosa! Örökre elválaszt az ő vére minket! Légy átkozott,
117 2, 14| a két lakatos, akiket az ő hirtelen odatoppanása megzavart,
118 2, 14| temettetett el Piroskával az ő édesapja! S az most mind
119 3, 15| nem szakadt a szíve. Az ő fiát, az ő édes fiát mivel
120 3, 15| szakadt a szíve. Az ő fiát, az ő édes fiát mivel nem vádolják!
121 3, 15| hiszi a nagyasszony. Akit ő dajkált, nevelt, akit ő
122 3, 15| ő dajkált, nevelt, akit ő mindig csak szépre, jóra
123 3, 15| királynéhoz megy elébb Visegrádra. Ő is anya, meg fogja érteni
124 3, 15| mégpedig Nápoly ellen, ahol az ő kedves öccsét, Endrét, gyalázatos
125 3, 15| Van egy fiam, Miklós az ő neve. Ismeri őt egész ország,
126 3, 16| nem volt élet az, amire ő ébredett. Rajta volt a halál
127 3, 16| vonuljon el csöndes kolostorba. Ő már nem jegyese többé földi
128 3, 16| mondogatja: fátyolt veszen ő is. Oktalan vágyódással
129 3, 16| Tudja, bizonyosan meglesz. S ő azt lássa, végigszenvedje?~
130 3, 16| Piroska a szép Örzsét, míg ő maga mélyen eltemeti a maga
131 3, 16| Nem, nem lehet bűnös, akit ő szeretett. Akit most is
132 3, 16| bűnét. Mert nagyobb volt az ő bűne gyilkosságnál, rablásnál,
133 3, 16| törvényt felette, holott az ő bűne felett csak Isten ülhet
134 3, 16| hímezés-hámozás nélkül, hogy az ő lelkét nagy bűn terheli,
135 3, 16| lelkét nagy bűn terheli, de ő azt erősen szánja-bánja;
136 3, 16| nevetnek, hogy Mikola, az ő elődje, szamár volt, a barátok
137 3, 16| az erdő.~A Pejkó volt, az ő hűséges lova!~Hát ilyen
138 3, 16| sírfosztogatóra, a gyilkosra.~- Ő volt, bizonyosan ő volt! -
139 3, 16| gyilkosra.~- Ő volt, bizonyosan ő volt! - rémüldöztek a barátok. -
140 3, 17| kedves unokáját. Pedig míg ő bujdosott sűrű rengeteg
141 3, 17| örvendezett Bence, de ő egyébnek is örvendett. Együgyű
142 3, 17| olyan gazdag ember, mint ő. Mondta is szóval, amit
143 3, 17| táborába igyekeznek, merthogy ő előtte akarják tisztára
144 3, 17| bátyja a lovagi törvényt. Ő azt nem tudta, mely nagy
145 3, 17| vívott Rozgonyi Piroskáért. Ő mindezt nem tudta, nem is
146 3, 17| szívébe: haragszik a király az ő bátyjára!~Hej, csak erre
147 3, 17| Hej, csak erre vetődnék az ő bujdosó bátyja! Csak hallaná,
148 3, 17| bujdosását. Hiszen hallott ő valamit az olaszországi
149 3, 17| Harcolnak a magyar vitézek s ő nem lehet köztük! Neve meggyalázva.
150 3, 17| s mit gondolt, mit nem, ő maga is az üvöltöző, magát
151 3, 18| gyalázatos halállal halnia.~Ő nem kérdezte e különös,
152 3, 18| aztán megölelte és gyónt ő is, amint következik:~-
153 3, 18| egy pajtásom helyett, az ő sisakjában, az ő fegyverével.
154 3, 18| helyett, az ő sisakjában, az ő fegyverével. Szépséges szép
155 3, 18| az érseknek átkát, csak ő ne átkozott volna meg! Az
156 3, 18| ne átkozott volna meg! Az ő átka alatt lelkem összeroskadt.
157 3, 18| borult szemmel: ez volt az ő vigasztaló szava. Aztán
158 3, 19| mindenütt a császár nyomában, ő is leteríthette volna a
159 3, 19| újraszületett. De hozott a szerencse ő elejbe is szarvast, egyenesen
160 3, 19| elejbe is szarvast, egyenesen ő elejbe, ezt már ő vette
161 3, 19| egyenesen ő elejbe, ezt már ő vette űzőbe. Rohant, vágtatott
162 3, 20| el a várat, ha tudja, de ő bizony szép szerént nem
163 3, 20| egérutat kapjanak, s mire ő Nápolyba ér, hűlt helyüket
164 3, 20| gyalog erőre volt szüksége. Ő maga izzadott legjobban
165 3, 20| király embereinek, hogy ő sem nem olasz, sem nem német,
166 3, 20| Szeredai - mert mondjam-e, hogy ő volt? - térdre borult s
167 3, 20| vitézt, seregének javát. Ő maga mászik fel elsőnek
168 3, 20| tehetetlen haragban, hogy ő nem vehet részt a viadalban,
169 3, 20| kobzos?~- Az itt van, felség. Ő hogyha tud róla. Megkérdezzük,
170 3, 21| tűnhetett el? Nem tűnt el ő semerre. Kobzos barátjával
171 3, 21| lecsúszott a létra alján. Hiszen ő nem is akart egyebet: ide
172 3, 21| de csak pillanatig marad ő is a nyeregben, lefordult
173 3, 21| kezében, el nem ereszti: ő küldötte a vízbe, illő,
174 3, 21| össze háromszáz lovagot, ő maga megy azzal Aversza
175 3, 21| színlelt ijedezés volt az ő félelme. De hát addig kérték,
176 3, 21| hallotta: merre jár, hol jár az ő Miklós bátyja. Hallott ugyan
177 3, 21| gondolta, hogy az a barát az ő Miklós bátyja volna. Már
178 3, 21| Itt a király! Lássa, hogy ő is igazi vitéz. Gyenge karja
179 3, 21| leányasszonyét: hogy kerül ő majd a nagyasszony elé -
180 3, 21| szerencsére. Hej, szegény Bence, ő már csüggedten üldögélt
181 3, 21| a lelkiismeret: hogy áll ő most a nagyasszony elé!
182 3, 21| elé! Inkább halt volna meg ő száz halállal!~No, ha nagy
183 3, 21| árok mellett: onnét nézi ő majd a viadalt s ha szükség
184 3, 22| Rozgonyi Piroska. De nem ő írta e levelet, diktálta
185 3, 22| halálos ágyán diktálta. Ő maga csak egy sort írt beléje,
186 3, 22| Mindent megbocsátok. Nem vala ő rabló, nem vala ő gyilkos.
187 3, 22| Nem vala ő rabló, nem vala ő gyilkos. Látták az apácák
188 3, 22| lelkében a múlt, amikor ő először látta Piroskát,
189 3, 22| lecsendesült lelke háborgása. Vajon ő maga, a király hiba nélkül
190 3, 22| füle csengett talán? Hogy ő szóljon a bátyjának! De
191 3, 22| Miklóstól, vezérétől, hogy ő is szolgájával e csapathoz
192 3, 22| Jézus úgy se’! De hol van ő maga?~- Itt van ő maga is.
193 3, 22| hol van ő maga?~- Itt van ő maga is. Csak csendesen,
194 3, 22| életét köszönhette. Hátha ő... hátha ő... Nem, nem,
195 3, 22| köszönhette. Hátha ő... hátha ő... Nem, nem, mégsem lehet...
196 3, 22| azoknak, a két fiatalnak, az ő szívét, jaj, de megsajgatta!~
197 3, 22| a rendjében szépen, hogy ő Záchnak vére. Kisfiú volt
198 3, 22| haldoklónak. Egy szép leány, szép ő maga, szép a lelke, felvenni
199 3, 22| vitéz közt megpillantotta az ő drága fiát, kiért pedig
200 3, 22| vissza Budára.~Ott van az ő helye, a király oldalán,
201 4, 23| hazájának. De hír, dicsőség az ő szívét már fel nem vidította,
202 4, 24| köszöntet. Nem haragszik ő rád, te se haragudjál. Azt
203 4, 24| ősz hajú vitéz. Ifjú vala ő is, ifjú valék én is...~-
204 4, 24| király!), hanem ment az ő kicsi budai házába. Úgy
205 4, 24| halállal vívódik. Az az ő kérése, utolsó kérése: csak
206 4, 24| szabadnak, önként megyen az ő börtönébe...~- Halállal
|