Part, Paragraph
1 0, 1 | birodalom határát. Tudjátok-e már, hová vezetlek? Nagy Lajos
2 1, 2 | hullatott György fia miatt, ki már sok-sok esztendeje élte
3 1, 2 | alig pelyhedzett az álla, s már hatalmas, tagbaszakadt legény
4 1, 2 | napra - ereszkedik-e le már az ég alján, hogy megrakhassák
5 1, 2 | paripáikon. Hányszor látta őket már - álomban, hányszor! De
6 1, 2 | ha bátyjára gondolt. Most már meg is gyűlölte.~Vigyázz,
7 1, 3 | Csuda dolgot látott, amilyet már rég nem: ahány kémény a
8 1, 3 | megérezte a pecsenye szagát. Ha már paraszt, legyen paraszt,
9 1, 3 | hisz marhánál erősebb!~De már ezekre a durva, hazug szavakra
10 1, 3 | Többet hat béresnél. De már ennek vége. Nagy a világ,
11 1, 3 | is sújt az ő vasöklével!~Már fel is emelkedett csapásra
12 1, 3 | a vállában: az ám, ennek már fele sem volt tréfa. Vállba
13 1, 3 | Miklós után iramodtak, ő már rég túl volt a palánkon,
14 1, 3 | jóllakott a gyönyörűséggel, de már inni ivott ő is a kulacsból.
15 1, 3 | feltápászkodtak, Miklós már messze járt. Hej, volt felfordulás,
16 1, 4 | Mire hajnalodott, Miklós már a végtelen, délibábos rónaságon
17 1, 4 | Rákos mezejére ért! Onnét már jól látta a budai hegyeket,
18 1, 4 | nincs senki a föld kerekén! Már senki sem mer szembeszállni
19 1, 4 | mer szembeszállni véle!~De már erre ökölbe szorult Toldi
20 1, 4 | híres dalia harapott a fűbe, már alig akadt, aki szembeszálljon,
21 1, 4 | ki bizonyos halálra! Most már nem is akad egyetlen vitéz
22 1, 4 | egyenesen éjjeli szállásra. Mert már itt a bátyád! Hamarább érkezett
23 1, 4 | úgy volt csakugyan, György már megérkezett Budavárába,
24 1, 4 | megérkezett Budavárába, s már a király színe elé is kéredzkedett. (
25 1, 4 | királyom, nehéz kimondanom, de már csak kimondom: az öcsém
26 1, 4 | öcséd is. Emlékezem, egyszer már beszéltél róla. Lusta parasztkölyök,
27 1, 4 | Vajha úgy lehetne! De már ennek vége. Világgá bujdosott
28 1, 4 | mikor gyilkossá lett. Talán már el is emésztette magát...~
29 1, 4 | elkomorult, mert jól látta már, hogy miben sántikál György.
30 1, 4 | padon!~Négy teljes napja már, hogy alig evett valamit
31 1, 4 | legények odaértek a kötelekkel, már indította is a vágóhíd felé.
32 1, 4 | lódobogás riasztotta fel. Ez már nem volt álom, amit mostan
33 1, 4 | Miklós világosan látta már a lovat, a lovast is rajta,
34 1, 4 | dőzsöl-e még az apai házban?~- Már elment! - mondta Bence,
35 1, 4 | s kettéroppantotta.~- Ez már más! - mondta Bence, s egyet
36 1, 4 | helyét az arany láttára. Most már lesz fegyvere, ruhája, lovagi
37 1, 4 | felkászálódtak, s merthogy üres volt már a kulacs, az öreg is ráhagyta:~-
38 1, 4 | Aztán... hát az öreg Bence már elnyúlt a padon, javában
39 1, 5 | selyemnyereg, selyemnyeregbe már fel is pattant Miklós. Na,
40 1, 5 | Duna szigetjére.~Ott ült már a király aranyos székében,
41 1, 5 | ismered. No, jó. Mindegy már, akárki, magyar vagy idegen,
42 1, 5 | Miklósért, ím, hozzák is már nagy diadallal. Már ott
43 1, 5 | hozzák is már nagy diadallal. Már ott is áll a vitéz a király
44 1, 5 | még? Nézz csak oda, nézz már! Ki jön amott feléd kiterjesztett
45 2, 6 | azt kereste mindenfelé.~Már három napja kóborolt, s
46 2, 6 | itt van a szállása!~Akkor már ott is termett egy cseléd,
47 2, 6 | Sok asztal mellett ült már a király, királyok, fejedelmek
48 2, 6 | ugyancsak megoldotta a nyelvét. Már sok pohár ürült, mikor megtudta,
49 2, 6 | Rozgonyi uramat. Hanem most már neki is csak kellett valami
50 2, 6 | neki is van neve!~- Most már tudod, ki vagyok - mondotta
51 2, 6 | király is lehetsz!~No, de már erre mind a hárman nevettek,
52 2, 6 | a kancsók, a poharak. De már erre elnevette magát Csutora
53 2, 6 | szegény nemesifjú. Hallott ő már efféle mesét királyfikról,
54 2, 6 | szemére álom. Alig pirkadott, már talpon volt a király, a
55 2, 6 | járt a határon, Piroska már olvasta, újra olvasta az
56 2, 7 | komolyan:~- No, Miklós, mi lesz már? Mindég csak egyedül? Mikor
57 2, 7 | egyedül? Mikor táncolok már a lakodalmadon?~- Majd,
58 2, 7 | hanem most, hogy gondolatban már össze is párosította Rozgonyi
59 2, 7 | Eljössz, ugye, te is? Már hogyne jönnél el! Hej, az
60 2, 7 | dolgot így elhamarkodta. De már hiába, úgy volt, ahogy volt,
61 2, 7 | tied Rozgonyi Piroska.~- Már hogyne állana - mondotta
62 2, 7 | szempillantás, kettő: Toldi már ott ugratta Lőrinc lovát
63 2, 7 | csak oda: magas emelvényre már kiültek az igazlátók, akik
64 2, 7 | itt. Ihol, a bajmester is már turkál a homokban: vajon
65 2, 7 | a lovuknak színét. No, már erre én sem vesztegetek
66 2, 7 | voltak, elég sokan voltak, s már előre megmondhatnám... nem
67 2, 7 | sorja, rendje mellett. Ihol már kiállott Toldi a porondra,
68 2, 7 | hogy kiállt helyette.~De már mindegy, akármi hajtotta
69 2, 7 | viszi a Lőrinc szerencséjét. Már ott a porondon Kompolthi
70 2, 7 | komoly ellenfél ez, ezt már számba veszi jó Toldi Miklós
71 2, 7 | most ismerte meg. Látta ő már, látta vívni Toldi Miklóst
72 2, 7 | mindegy. Emberséggel abból már ki nem lábalok, több ez
73 2, 7 | meg-megdöndült a föld, de már döndülhetett, egy sem érte
74 2, 7 | Vége lett a viadalnak, oszt már az igazlátók dolga kezdődött.
75 2, 7 | igazlátók dolga kezdődött. Már bizony tetszett, nem tetszett
76 2, 7 | juthat, balkezű Lőrincnek.~Már ott is áll Lőrinc, várja
77 2, 7 | azt nem engedi. Mi haszna már neki e bús viadalban? Hiszen
78 2, 7 | meg is nevetteti.~- Ha már így van, így van - ezt mondja
79 2, 8 | szemére, s jókor reggel már talpon volt: nem hagyta
80 2, 8 | kiejteni): eressze szabadon már a fiát a szoknya szalagjáról,
81 2, 8 | Pejkóval, s a másik pillanatban már ott pihent feje az édesanya
82 2, 8 | a házból, mert Miklósnak már csordultig volt a szíve.
83 2, 8 | én szemem látja.~Mondja már szóval is:~- Láttam, mindjárt
84 2, 8 | árnyékát a mosolygásodnak!~Ím, már ki is csordult a könny Miklós
85 2, 8 | pillanattal elébb? Nyoma sincs már arcán a könnyeknek. Hiszen
86 2, 8 | ki vitézi ruhában ott áll már előtte, egyenesen, mereven,
87 2, 8 | fegyverével. Merthogy este volt már, ámbátor világított a hold,
88 2, 8 | elvágódik az udvaron.~No, ekkor már kint volt Toldiné is. Hiszen
89 2, 8 | Piroskát. A felkelő nap már ébren találta. Szíve lecsendesült,
90 2, 9 | bízzuk csak rá.~Ott volt már a magyar sereg Trencsénben,
91 2, 9 | jobban nekitüzesedik. De ha már így van, ahogy van: javallották,
92 2, 9 | a magyar vitézek annyit már megértettek a nyelvtörős
93 2, 9 | császár őfelsége hallott már Lajos király megjöveteléről,
94 2, 9 | uránál megjelenni! De nem ám!~Már fent vannak a palotában,
95 2, 9 | egy szót sem.~- Kezdjünk már valamit, felséges királyom -
96 2, 9 | hallgatott, pedig Toldi már a sarkát is nyomkodta felséges
97 2, 9 | eredj, szólj neki, lépjen már közelébb. Mi dolog az, hogy
98 2, 9 | hallgatott tovább. Most már a császár szólította meg:~-
99 2, 9 | szétverték... leölték... talán már ide is elértek...~Akkor
100 2, 9 | ide is elértek...~Akkor már betámolygott a második követ
101 2, 9 | Csak ezt várta Lajos, most már megszólala:~- Ím, eljöttem
102 2, 9 | hogy tréfáltam. Addsza már a kezed, legyünk jó barátok.
103 2, 9 | is, mosolyogva mondá:~- Már ez ilyen ember! Mi magunk
104 2, 9 | Toldi Pejkója után. Most már lépést tarthatott vele.
105 2, 9 | az ő lelke otthon volt már. Otthon, a szalontai várban.~-
106 2, 9 | a színes képeket. Látta már Piroskát a szalontai várban,
107 2, 9 | a messze távolba: jön-e már a hadból az ő vitéz ura?
108 2, 9 | völgybe le, árkon-bokron át, már nyomában Toldi a rablólovagnak,
109 2, 10| Szereti, bár Lajos el van már jegyezve!~Sírt Piroska,
110 2, 10| kegyetlen sorsának megadta már magát.~De egyszer csak mi
111 2, 10| csuda dolgait hallotta, de már az csuda volt, amit mostan
112 2, 11| megy Piroska~Rég hazajöttek már mind a vitézek a prágai
113 2, 11| királykisasszonyt feleségül vette, talán már azóta király lett belőle.
114 2, 11| királykisasszony.~Most már eleget tudott Örzse. A veleje
115 2, 11| volt: eljött Toldi Miklós. Már ott pihen Piroska puha kis
116 2, 11| menti meg gyáva életét.~Már utána akarja vetni magát
117 2, 12| cselekedete? Nem, nem! Most már talált rá mentséget. Bizonyosan
118 2, 12| elszaladtál előle. Most már szaladhatsz utána, sohasem
119 2, 13| küldjön ilyen üzenettel, de már mindegy: elég az, hogy a
120 2, 13| készült a halálra. S ha már meg kell halni, ne haljon
121 2, 13| ment a bajvívás s Toldiban már forrott a düh, a bosszúság,
122 2, 14| sejtelme sem volt arról, hogy már nemcsak gyilkos, de még
123 3, 16| el csöndes kolostorba. Ő már nem jegyese többé földi
124 3, 16| lovat. Hej, nem volt az már ló - gebe volt az. Csak
125 3, 17| közben Toldi Miklós, de már arra bizonyosan nem gondolt,
126 3, 17| kivergődtünk Magyarországból, most már látni akarom a részemet.~-
127 3, 17| eszével azt hitte, hogy most már kettejüké lesz az a temérdek
128 3, 17| nekividult Anikó és Bence! Most már mehettek ők is bátorságban.
129 3, 18| volna a világ végét (ha már csakugyan vége lesz), üvöltözve,
130 3, 18| vére hullását, mindegy volt már neki. Csak kijusson az országból.
131 3, 18| megszerettem. De hajh, késő volt már! Nem állhattam elé: én voltam
132 3, 18| dobom oda azt a leányt! De már leszámoltam volt lovagi
133 3, 18| hazakerültem, felesége volt már a lyány annak az embernek.
134 3, 19| eredtek. Azt határozták, hogy már csak együtt barangolnak,
135 3, 19| iszapból: hopp! kint is van már az úton!~- No - mondta az
136 3, 19| rengeteg csendjét: ihol, már iramlik is egy tízágú szarvas,
137 3, 19| egyenesen ő elejbe, ezt már ő vette űzőbe. Rohant, vágtatott
138 3, 19| szélnél sebesebben, s mikor már nyomába ér, lekeríti nyakáról
139 3, 19| mondta a császár. - Ha már csakugyan nincs itt maradásod,
140 3, 19| S mi lesz akkor?~- No, már attól ne félj - mondotta
141 3, 19| másik lóra Szeredai.~Most már övék volt a világ. Visszaszerzik
142 3, 20| kezdik az ostromot. Hajnalban már ömlik is az árok vize az
143 3, 20| eléteremtsétek, föld fenekéről is!~De már akármi történt, úgy lesz,
144 3, 20| Eszméletlen fekszik az árokban. De már ott van mellette a barát.
145 3, 20| azt Rájmond kapitány.~Most már mehetett tovább Lajos király,
146 3, 21| király Melfi ostromára. Már lóra is ülhet. Úgy járja
147 3, 21| létrán, utána öt vitéz. Már a keze is érte a párkányt:
148 3, 21| úsztat beljebb, beljebb. Már csak a feje látszik a lovaknak
149 3, 21| szaporán, utánaeredett, de már csak messziről kísérhette
150 3, 21| szólt a kobzos -, ezt már csak most Tarantói Lajos
151 3, 21| életem, egy halálom, ha már úgy van, ahogy van, megpróbálom!~
152 3, 21| kocogott Pejkó lován. Este volt már, mikor elindultak, egész
153 3, 21| az ő Miklós bátyja volna. Már csak abban reménykedett,
154 3, 21| szerencsére. Hej, szegény Bence, ő már csüggedten üldögélt egymagában,
155 3, 21| szörnyebb baj: a fekete halál.~Már azt határozták, hogy feladják
156 3, 21| Johanna urának:~- Hallod-e, te már egyszer akartál bajt vívni
157 3, 21| kürt, ihol, a két lovag már egymásra is rohant. De ím,
158 3, 21| ím, abban a pillanatban már ki is tört a kápolnából
159 3, 21| zúgott végig a táboron. Rohan már a száz vitéz is a bajvívó
160 3, 21| bajvívó helyre, ott is van már, kerekedik szörnyű vagdalkozás,
161 3, 21| nem jut ma senki lélek. Már ki is tűzték a fehér zászlót,
162 3, 21| akarta látni. Tarantói Lajos már elmenekült. Hadd menekült.
163 3, 22| Felséges királyom! Meggyóntam már az érseknek, hogy mi hozta
164 3, 22| következik még valami. Ezt már csak kezdette Örzse, Piroska
165 3, 22| tolvajt? Édes hű paripám!~De már erre a szóra felugrott a
166 3, 22| Nagyon sokszor hallottam már e szomorú nótát. Ártatlan
167 3, 22| alásan, felséges királyom, már én csak az öreg betűs írást
168 3, 22| közelemben mosolyog reám.~De most már a királynak sem volt maradása.
169 3, 22| az csak úgy menne. Öreg már a legény. Csetlik-botlik,
170 3, 22| két ember vérével festé már pirosra a földet, odavitte
171 4, 23| hír, dicsőség az ő szívét már fel nem vidította, s ahogy
172 4, 23| öklelőfát?~- Más világ van most már - mondotta a király. - Hagyjad,
173 4, 23| felséges királyom. Nem való már nékem az udvari élet!~-
174 4, 23| Eredj haza Nagyfaluba. Ott már a te helyed.~Eredj haza
175 4, 23| Édesanyja, a jó nagyasszony már rég porladozik a temetőkertben.
176 4, 23| sírt? Ihol, a nagyasszony már rég porladozik. Fejfáján
177 4, 23| széjjel hordták...~Akkor már meg volt ásva a gödör: csak
178 4, 23| Hívebb vitézeket. Nekem már elég volt a szomorú élet.
179 4, 23| reggel értek Budára. Ott már nyüzsgött tenger nép, várva-lesve,
180 4, 23| kürtölt, háromszor kiáltott már a bajhirdető is: Magyarok!
181 4, 23| magyar vitézek. A király már felállt, indulni készül
182 4, 23| Azt mondtátok, hogy Toldi már nem él. Márpedig ez Toldi,
183 4, 23| mutogassam? Vagy elszelelt már a talián országunknak címerével?
184 4, 23| de az egyik sem tágít. Már Toldi ühmget, nem tetszik
185 4, 24| Toldi halála~Már a Rákosmezején járt Toldi,
186 4, 24| mennem. Ámbátor én nem vagyok már odavaló. Ott az ifjak engem
187 4, 24| leghívebb emberét.~Ihol, már föl is ért Toldi a király
188 4, 24| jókedvben, nekibátorodtak s ha már a nótát másodszor nem hallhatták,
189 4, 24| tízen is beszélnek. Most már magához tér a király. Borzadva
190 4, 24| házához értek, otthon volt már Toldi: szinte beesett az
191 4, 24| ásónyél...~Oh, jaj, ezt már sírás nélkül nem állta meg
192 4, 24| homályosul a gazdája szeme. Nincs már itten mentség.~S meg sem
193 4, 24| Nagyfalu felé. Ahol megásva már a sír. Várja a lakóját.~
|