Part, Paragraph
1 0, 1 | letűnt időkbe, szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar
2 0, 1 | letűnt időkbe. Szálljon az én lelkemmel a tietek is, magyar
3 1, 2 | gányt, kopját, meglásd, én is szaporítom egy-két virágszállal
4 1, 3 | elfogy a „tűrömfű”, s adok én „jajlevelet” nektek.~Ahogy
5 1, 3 | Haj, de az sem mese, hogy én gyilkos lettem, s feketén
6 1, 3 | leszálljon, nem maradok én itt! Jó az isten, jót ád.
7 1, 3 | Talán felragyog még az én csillagom is.~- Nem szeretem
8 1, 3 | anyai szívének. Visszatérek én még hírrel, dicsőséggel,
9 1, 4 | Özvegyasszony fia vagyok én is, özvegyasszony fiaiért
10 1, 4 | megríkató: ilyen vala az én szerencsétlen vérem. Ereje
11 1, 4 | törvény, az igazság... De én... de én... nem, ne mondja
12 1, 4 | az igazság... De én... de én... nem, ne mondja senki,
13 1, 4 | lett világ bujdosója. Hogy én űztem el az apai háztól.
14 1, 4 | Helyes, nagyon helyes. Én meg továbbadom. Kinek adnám
15 1, 4 | orcáját még mindig csókolja.~- Én Uram s én Istenem, áldott
16 1, 4 | mindig csókolja.~- Én Uram s én Istenem, áldott legyen a
17 1, 4 | édesanyjára: Hogy van az én lelkem édesanyám? Ugye,
18 1, 4 | kitette a lábát, készülődtem én is. Mondta a nagyasszony:
19 1, 4 | bujdosó fiamnak. Mondtam én: Ne sírjon, ne ríjon, nemzetes
20 1, 4 | szógám, eredj s mondd meg az én árva, bujdosó fiamnak: ne
21 1, 4 | járjon, érte imádkozom, én anyai szívem mindenütt kíséri.
22 1, 4 | Isten áldása, útra kelek én is, s fölkeresem a világ
23 1, 5 | kezet. Te sem láttál engem, én sem téged soha, egymást
24 1, 5 | kezedbe ajánlom, nem vagyok én bajnok; vagyok földönfutó,
25 1, 5 | névnek dicsőséget szerzél, én is megszerezem apai jussodat:
26 1, 5 | következik:~- Felséges királyom, én a bátyám jussát bizony nem
27 1, 5 | Isten úgy segéljen! Ami az én jussom, az is övé legyen,
28 1, 5 | csak közembernek, a többit én aztán majd eligazítom.~-
29 2, 6 | hívását, szép kisasszony, de én szegény ember vagyok (mutatja
30 2, 6 | mutatja a ruhám), majd keresek én nekem illő szállást.~- Miféle
31 2, 6 | öcsém, a te nevedet is.~- Az én nevem - irult-pirult a király -,
32 2, 6 | szép, minek is tagadnám: én szépnek látom őt. S hej,
33 2, 6 | S hej, mégsem teljes az én boldogságom. Lásd, öcsém,
34 2, 6 | lesz, akik leskelődnek az én halálomra. Szomorú emiatt
35 2, 6 | halálomra. Szomorú emiatt az én szívem nagyon, a nagy gondok
36 2, 6 | meg, hogy fiú legyen az én édes leányom. Írja rá, amit
37 2, 6 | vérükkel szereztek, s amit én szereztem. Aztán még egyebet
38 2, 6 | hiába. Mert a mi királyunk - Én mondom ezt kigyelmednek?
39 2, 6 | gazdagok, szegények. Nem bánom én, ha szegény is, ha ágrólszakadt
40 2, 7 | leány, mert erősebb, mint én! Nem, nem, nem verekszem
41 2, 7 | kardforgatásban.~- S hátha én megverekedném helyetted?
42 2, 7 | egyforma. No, áll-e az alku? Én vívok, s a tied Rozgonyi
43 2, 7 | lovuknak színét. No, már erre én sem vesztegetek tentát.
44 2, 7 | megmondhatnám... nem mondok én semmit előre, maradok a
45 2, 7 | leszek. Ez az akaratom. Az én akaratom.~Így akarta, így
46 2, 8 | Budáig.~- Hiszen majd fizetek én neki adót! - dörmögött,
47 2, 8 | egész úton hazafelé. - Adok én majd olyan példát, hogy
48 2, 8 | Hej, édes jó Istenem, ha én most le tudnám írni a nagyasszony
49 2, 8 | nemzetség kenyerét eszem én. Azt ette apám is, Isten
50 2, 8 | elébe? Hej, mindég mondtam én, hogy nagy vitéz lesz kigyelmedből,
51 2, 8 | lehet! Hiába titkolnád, az én szemem látja.~Mondja már
52 2, 8 | No, de édesanyám, lelkem, én ezt a lányt férjhez adnám,
53 2, 8 | hanem annyit mondok, ahol én „kaszálok”, még tallózni
54 2, 8 | csillapuljon véred. Hiszem én, tudom én, hogy ahol te
55 2, 8 | véred. Hiszem én, tudom én, hogy ahol te kaszálsz,
56 2, 8 | arra még. Hanem azt kérdem én tőled, Miklós fiam, ha teszem,
57 2, 8 | ha had fogna körül, ha én rabul esnék idegen országban,
58 2, 9 | könnyűszerrel meglátogathatnám én kedves bátyámat. Nem mennék
59 2, 9 | kedves bátyámat. Nem mennék én haddal, csak udvari néppel,
60 2, 9 | Nem úgy, urak! Nem izenek én hadat Károly császár ellen.
61 2, 9 | vágott közbe Toldi -, ha én is ott leszek!~Mosolygott
62 2, 9 | Nos hát, ezekkel megyek én Prágába. Szekerek s hintók
63 2, 9 | cselre csellel felelek én!~Az öregeknek még mindig
64 2, 10| hallottam rólad a fiamtól, s az én királyfiam nem szokott csalódni. -
65 2, 10| Tudod-e, ki vagyok? Jodok az én nevem. Nem ismersz? Ismerj
66 2, 10| raboltam? Hahaha! Megjártad! Az én húgom volt az, akit elraboltam!
67 2, 10| Tudd meg, enyém vagy, az én rabom vagy. Van-e mátkád?
68 2, 10| Toldi Miklós. Nem kellek én neked? Féreg egyen meg hát!~
69 2, 11| annál. Szereted őt, mint én azt... igen, azt az embert.
70 2, 11| csehet, mint a torzsát. Én magam levágtam százat, hát
71 2, 11| tenger kincset raboltam én is, de bezzeg, hogy a gazdám
72 2, 11| sebes szélvész. De bezzeg az én gazdámnak sem kellett több,
73 2, 11| megsarkantyúzta a Pejkót, én is az én lovamat, utána
74 2, 11| megsarkantyúzta a Pejkót, én is az én lovamat, utána az óriásnak.
75 2, 11| mintha föld nyelte volna el. Én is utánuk akartam ugratni,
76 2, 11| bedöndült a kapu az orrom előtt. Én aztán vártam, vártam, közbe-közbe
77 2, 11| mindenképpen vége...~- Ha én neked lennék, kolostorba
78 2, 11| Nem, ezt nem tehetem! Az én sorsom meg van pecsételve.
79 2, 11| Szeretett, szeretett és én megaláztam! - őrjöngve kiáltá
80 2, 11| magát s az egész világot.~- Én vagyok a bűnös, egyedül
81 2, 11| vagyok a bűnös, egyedül én vagyok. Jaj, mit cselekedtem!~
82 2, 11| Ej, micsoda beszéd! Hogy én rosszul bánjak az én Piroskámmal!
83 2, 11| Hogy én rosszul bánjak az én Piroskámmal! Szeretjük mink
84 2, 11| szólt büszkén Lőrinc. - Én lőttem ezt, Miklós!~Aztán
85 2, 12| Nem! Az hihetetlen. Az én fiam! Miklós! Ugye, lehetetlen?
86 2, 13| Egyedül. A vasöltözetjében. Én is ottan leszek. Életre-halálra
87 2, 13| lépni.~- Oh, felséges uram, én dicső királyom - így kezdette
88 2, 13| Piroskáért. Meg is vívott az én képemben. Enyém lett a leány.
89 2, 14| Nem, nem halt meg az én szép Piroskám, ne temessétek
90 2, 14| s újra kérdi: Ki vagy?~- Én vagyok, én vagyok, Toldi
91 2, 14| kérdi: Ki vagy?~- Én vagyok, én vagyok, Toldi Miklós vagyok!
92 2, 14| Toldi! Legyek átkozott én is!~Ah, megátkozta! Őt is,
93 3, 15| Toldi Lőrinc özvegye vagyok én. Van egy fiam, Miklós az
94 3, 15| szörnyű lesz a büntetése: én mondom ezt neked!~- Nem,
95 3, 15| rabló Toldi Lőrinc fia! Az én fiam! Akit én dajkáltam!
96 3, 15| Lőrinc fia! Az én fiam! Akit én dajkáltam! Akit én neveltem!~
97 3, 15| Akit én dajkáltam! Akit én neveltem!~És leborult szegény
98 3, 15| lakol az ártatlan is. Az én ártatlan fiam is. A tied
99 3, 15| is a lábam. Nem hagyom az én édes fiam igazát!~- A király
100 3, 15| Ha valaki elmegy, az csak én lehetek. Fiatal vagyok még,
101 3, 16| vagy? - nem kérdem. Adok én nevet neked. Éppen most
102 3, 16| Oh, kedves jó lovam, én okos jó Pejkóm! Utánam ballagtál?
103 3, 17| fele enyém, cimbora! Majd én beváltatom a magam részét,
104 3, 17| nem eszel pajtás. Hát nem én raboltam? Te csak őrt állottál.~-
105 3, 17| Lemossuk a gyalázatot az én édes, vitéz bátyám nevéről!
106 3, 17| engemet is. Toldi vére vagyok én is, meghalni kész királyomért,
107 3, 18| Egyszer, valamikor régen, én is beszéltem ezen a nyelven...
108 3, 18| bátran, őszintén. Aztán én is vallok.~Sóhajtott az
109 3, 18| hallottad. Zács Félicián volt az én ősöm, testvér. Zács Félicián,
110 3, 18| mind, mind kiirtatá. Az én apámat is. Én kisgyermek
111 3, 18| kiirtatá. Az én apámat is. Én kisgyermek voltam, amikor
112 3, 18| Aztán meghalt szegény. Én árván maradtam. Árva és
113 3, 18| Akartad hallani? Hát ez az én bűnöm!~Megindultan hallgatta
114 3, 18| Elmondád „bűnödet”, elmondom én is az enyémet. A nevedet
115 3, 18| szép leány volt a díja az én győzelmemnek. S az a leány
116 3, 18| a leány engem szeretett! Én is megszerettem. De hajh,
117 3, 18| már! Nem állhattam elé: én voltam a győztes, engem
118 3, 18| láttára ütötte meg a nőt, kit én úgy szerettem! - s megöltem.
119 3, 18| esett össze. Eltemették. De én, bár halálra kerestek a
120 3, 18| is. Kolostorban szenved. Én pedig világ bujdosója lettem.
121 3, 18| bujdokoltam sokáig. Aztán én is kolostorba léptem, beállottam
122 3, 18| bizonyságom. Eddig tart az én bűnöm, testvér.~Mondotta
123 3, 18| magyarázta Toldi -, hogy én hívtam viadalra a cudart,
124 3, 18| nem fogadta el hívásomat. Én aztán rákényszerítettem.
125 3, 18| a lovagok rendjéből. De én ezt is elviselném. Mindent
126 3, 18| őt, eleven halott lett az én bűnöm miatt: ez az én nagy
127 3, 18| az én bűnöm miatt: ez az én nagy bűnöm, édes jó barátom.
128 3, 18| szíjostort -, mindjárt megmutatom én nektek a világ végét!~És
129 3, 18| ki Toldi a kérdés elől. - Én sem tudakolom a te nevedet,
130 3, 19| Megkövetem felségedet, én volnék az az ember.~- De
131 3, 19| Tudod-e, hogy a királyod, az én vőmre lévendő, hadat visel
132 3, 19| Elvesztetted... Állj be hát az én kegyembe, míg visszanyernéd
133 3, 19| jóakaratját, de beteg az én lelkem, nehéz beteg. Gyógyulás
134 3, 19| Vitézek közt van a te helyed. Én magam is csak ott érzem
135 3, 19| este s mondta a társának:~- Én megyek. Te jössz-e?~- Veled
136 3, 19| mondotta az ifjú. - Van az én zsákomban rőt bajusz, rőt
137 3, 19| könnyét újratámadt jó híremmel én le nem csókoltam! Gyerünk,
138 3, 20| vagy a föld fenekéből, azt én nem tudom, más sem tudja,
139 3, 20| királyom. Legyen elég annyi: én nem vagyok bűnös. De bűnhődnöm
140 3, 21| fel szívén a jégkéreg. Az én számomra nincs nála kegyelem.
141 3, 21| kedvetek szerint beszélek én. Hát - folytatta hangosan -,
142 3, 21| századmagával jön-e.~- Hogy én visszatérjek!? Nem ettem
143 3, 21| kiszabadulhattam közülök. Nem megyek én oda többet vissza!~Bezzeg,
144 3, 21| kobzos. - Magyar vagyok én is. Nem lesz bántódásod.~-
145 3, 21| bátyám nélkül nem megyek én haza! Meg kell őt találnunk!~-
146 3, 21| Toldi. - No, ott leszek én is!~Jó hajnalban Pejkójára
147 3, 22| szóljon a bátyjának! De hol az én bátyám? Itt volna valahol?
148 3, 22| király, hogy majd felkeresem én a jó hírrel a világ végén
149 3, 22| jól gondolta.~- Felkeresem én őt a világ végén is!~Űzte-fűzte
150 3, 22| bizony vissza is loplak én! - beszélt hozzá Bence s
151 3, 22| Csak csendesen, Bence. Én vagyok, a gazda. Nehogy
152 3, 22| csudát?~- Nem mondom meg azt én. Csak fel a lóra!~Mit össze
153 3, 22| nékem, hogy behívjam az én hű társamat, kobzos barátomat.~-
154 3, 22| Nevet is, jószágot is, azt én adok, felséges királyom -
155 3, 22| felséges királyom, már én csak az öreg betűs írást
156 3, 22| nagyasszony.~- Ühüm, az én fiam! - büszkén pödörte
157 4, 23| célozgatott addig: nem maradok én itt, felséges királyom.
158 4, 23| Gőgös lelked be nem vette az én tanácsomat. Hát - adjon
159 4, 23| kirúgta volna a szemetek az én jó paripám! S csak bírnám
160 4, 23| jó paripám! S csak bírnám én is erővel, mint akkor! S
161 4, 23| kezetekből elrablák a címert s én járjak fel a sírból, hogy
162 4, 23| mondá:~- Felséges királyom, én ismerem az öreg vitézt.
163 4, 23| ismerem az öreg vitézt. Én vittem hírt neki, hogy idegen
164 4, 24| Ifjú vala ő is, ifjú valék én is...~- No, add a kezedet,
165 4, 24| vissza kell mennem. Ámbátor én nem vagyok már odavaló.
166 4, 24| Mostan pedig megyek az én királyomhoz! Hallod, Bence?
167 4, 24| Te meg súrold addig az én fegyveremet. Hadd ragyogjon
168 4, 24| szóljon nagyuram. Tudom én az orvosságát a csömörnek,
169 4, 24| Hagyjad, fiam, hagyjad. Az én bajomnak nincsen orvossága.
170 4, 24| nincsen orvossága. Lejárt az én órám. Ne felejtsd: oda temess.
171 4, 24| Aztán önként megyek az én börtönömbe.~Futva-futott
172 4, 24| Lajos... a jó barát. Az én jó barátom. Ugye, megbocsátasz?
173 4, 24| összekulcsolódik: csendes imát rebeg.~- Én temettetem el - mondotta
|