Part, Paragraph
1 1, 2 | írta, az ő keze írása.~- Hát mégsem felejtkezett meg
2 1, 2 | is, a tenger vagyont is.~Hát paraszti sorban maradt otthon
3 1, 2 | vessen, izzadjon a bátyjáért. Hát ez igazság? Karján megfeszültek
4 1, 2 | viharzott a harag, a bosszúság. Hát csakugyan parasztnak nézték!
5 1, 3 | kerülhessek vitézek sorába! Jó, hát paraszt vagyok, sorsom nem
6 1, 3 | is földbe döndít téged. Hát ha még rád is sújt az ő
7 1, 3 | Ni, hogy lehanyatlott! Hát csakugyan erősebb az a két
8 1, 3 | történt, majd csak elfelejtik. Hát volna lelked elhagyni az
9 1, 3 | Bimbót, a te szép ökreidet? Hát Rigó lovadat, a szelek szárnyán
10 1, 3 | a szelek szárnyán járót? Hát Nagyfalut s népeit, akik
11 1, 3 | belülről: Miklós, Miklós! Hát csakugyan el tudnál bujdosni
12 1, 3 | cirókálta, simogatta őket.~Hát, abban a pillanatban eléugrott
13 1, 3 | szeme, kilógott a nyelve. Hát a gyilkos körmök ereje hová
14 1, 3 | támadják, aki őket támadja. Hát miféle szív lehet az ő bátyjában,
15 1, 3 | Bizonyosan ma is tivornyáztak!~- Hát csináljunk egy kis tréfát -
16 1, 3 | szavak árja anyja ajakáról.~Hát azt szóval ki tudná elémondani,
17 1, 3 | Ott majd lesz, ami lesz, hát hiszen meglátja, lelkem,
18 1, 4 | ballagtál szegénylegény módra.~Hát úgy volt csakugyan, György
19 1, 4 | lett az öcséd. Úgy, igaz, hát volt neked öcséd is. Emlékezem,
20 1, 4 | bólintgatott a király. - Hát nekem adod át gyilkos öcséd
21 1, 4 | dobálta méreg és bosszúság. Hát, ha tudta volna, hogy „gyilkos”
22 1, 4 | szomorú hallgatás után: Hát a bátya, mit csinál? Ott
23 1, 4 | szakadott, bujdosó fiamat!~- Hát még mit üzent? Mondjad tovább,
24 1, 4 | esenkedett Miklós.~- Hogy hát még mit üzent? - kérdezte
25 1, 4 | kés!~- Ejnye, morgósadta, hát ez mi a csuda? - álmélkodott
26 1, 4 | belében, ebbe törött a kés! S hát a szelencében, ugyan mi
27 1, 4 | abrakja jó Rigó lovamnak? Hát a te lovadnak?) Közben elékászálódott
28 1, 4 | magyaros táncát.~Aztán... hát az öreg Bence már elnyúlt
29 1, 5 | nemzetet. Fel-felrikkant: Hát ez a magyar vitézség? Hol
30 1, 5 | oszt kérdezte Miklóst: Hát azt mért rúgtad vissza,
31 1, 5 | többet mi hazánk földjére!~Hát mit nem ígért volna a cseh
32 1, 5 | Györgyöt.~- No, Toldi György, hát te sem ismered? Nem ismered.
33 1, 5 | oldaladra, ott ennek a helye!~Hát, ha a király világ minden
34 2, 6 | leány, mintha mondta volna: hát ugyan még erre is engedelmet
35 2, 6 | királynak a szíves szó, hát még a szíves tekintet! Merthogy
36 2, 6 | szabja minden szavát, dolgát.~Hát ahhoz is szabta, s a szíves
37 2, 6 | Rozgonyi uram. - Hadd hallom hát, öcsém, a te nevedet is.~-
38 2, 6 | búját. De, lám, hiszen... Hát nem lehetne segíteni rajta?
39 2, 7 | alatt megdobbant a szív.~- Hát csak készülődjetek - gondolta
40 2, 7 | magában.~Királyához beszélt, hát szelíden beszélt, de mikor
41 2, 7 | Miklós, jössz Keszibe!~Hát ment Miklós, hogyne ment
42 2, 7 | tovább Miklós indulatja. - Hát jó, mondjuk: megvínék érette,
43 2, 7 | fértek. Bizony, ha nem, hát szépen kikerültek a rétre:
44 2, 7 | elcsudálkozik a nagy ragyogáson. Hát még a daliák, s a büszke
45 2, 7 | Ej, ha játék, hadd legyen hát játék! S ezzel ráütötte
46 2, 7 | akadt a balkezű vitéznek. Hát csak ezt jól végezze, a
47 2, 7 | szép csendesen nevetgéltek: hát ez mit akar? No, nézz oda,
48 2, 7 | fegyverét, az öklelő szálfát - hát ezen ugyan ki ne kacagott
49 2, 7 | Zeng a rét a nevetéstől, hát hiszen csak zengjen, mert
50 2, 7 | királyt, éltetik Rozgonyit, hát még a mátkapárt! Lassankint
51 2, 8 | népek lelke háborgását. Hát amint elmondám, tovább folyt
52 2, 8 | üdvözöljék az ő nevében. S hát mit tett a gőgös, magatelt
53 2, 8 | hogy csak úgy nyögött belé. Hát csak asztalra került minden,
54 2, 8 | beszéd szegénység, kis uram, hát csak annyit mondok, hogy
55 2, 8 | mosolygott Toldiné. - Hát ez az a nagy baj? Egy leány
56 2, 8 | tudott lágyulni a szíve. Hát csakugyan nem baj az ő baja?
57 2, 8 | párját lelni~Lehetetlen!~Hát hiszen a dal eleget mondott,
58 2, 8 | országtartó tisztséget viseltek.~Hát jöttek az ország vénei Budára,
59 2, 9 | valamennyi olasz gúnyában. Hát ló mennyi, amit vezetéken
60 2, 9 | Szégyellem is nagyon, de hát sok gondom volt, hiszen
61 2, 9 | hadát Trencsén mellett?~Hát bizony, sehogy sem tetszett
62 2, 9 | Ajándékot ígértem a császárnak, hát viszek is. Láttátok, ugye,
63 2, 9 | szekérrel, hintóval jöttem. Nos hát, ezekkel megyek én Prágába.
64 2, 9 | volt, milyen maskara volt!~Hát volt, amilyen volt, Toldi
65 2, 9 | serleg sohasem ürült fenékig.~Hát odakint a városban mi történt?
66 2, 9 | rimánkodtak a fehér lepedők. Hát a cseh vitézek hova lettek?
67 2, 9 | bejelentse a magyarok királyát, s hát ha volna, kérnék-e erre:
68 2, 9 | hírnök Lajos királyt: lépjen hát közelébb, hajtson térdet-fejet,
69 2, 9 | lenne. Akarod? Akarod. No, hát kezet rája.~Nyomban paroláztak,
70 2, 9 | mindenféle cókmókkal.~- Hát te mit csináltál? Mit raktál
71 2, 9 | rikkantott rá Toldi. - Mit! Hát te raboltál? Nesze a váltsága!
72 2, 10| maga is gondolt Toldira, de hát így volt megírva a sors
73 2, 10| nagy kegyelmére gondolt, s hát még, mikor tapasztalta,
74 2, 10| nagy nehezet búgott”...~- Hát élsz!? - kiáltott le most
75 2, 10| mátkád? Van-e feleséged? Hát gyermeked van-e? Sem ez,
76 2, 10| Vadállatnál vadabb. Jaj, hát ilyen is van! - S szíve
77 2, 10| eszeveszett futásnak eredett), hát mondom: merthogy erősen
78 2, 10| életben egy szál se maradjon!~Hát elindult a had rablófészkek
79 2, 10| a lágy, hízelgő hang!) - hát akkor itt rothadsz, büszke
80 2, 10| én neked? Féreg egyen meg hát!~Arra becsapta a kis lappancs-ajtót,
81 2, 10| hiszitek, pedig nem hazudok. Hát az történt egyszer, amint
82 2, 11| Királykisasszony állott szóba vele. - Hát az úgy vót, megkövetem alássan
83 2, 11| Én magam levágtam százat, hát még a gazdám!~- Jó, jó,
84 2, 11| Hogy a gazdám hol van? Hát az úgy vót, megkövetem alássan,
85 2, 11| Nézem, nézem, mi történt? Hát az történt, hogy egy rettentő
86 2, 11| kőpadról, indult hazafelé s hát amint menne, ki jő vele
87 2, 11| Hogyha rosszul bánnál vele, hát akkor elmennék, de jaj lenne
88 2, 11| egymagában, bús magányosságban.~Hát Piroska? Hej, mikor megtudta
89 2, 11| Csak még egyszer látná!~Hát mégiscsak az volt az igazi
90 2, 12| szerezni meg az ő kezét. De hát nem volt-e hitvány a Toldi
91 2, 12| a ló, elég nagy a feje.~Hát itt csakugyan szíve szerint
92 2, 12| magányos erdő-mezőjárást s hát még a hosszú téli esték
93 2, 12| vörös a sok tivornyától. Hát hangod mély zengése, búgása
94 2, 12| kurjantás verődött ki... Igaz hát, igaz hát! Majd megszakadt
95 2, 12| verődött ki... Igaz hát, igaz hát! Majd megszakadt szíve szegény
96 2, 12| lehetett emiatt panasza.~- Hát ebadta kölyke, ingyenélő
97 2, 12| hogy elrontsd őkegyelmét!? Hát ezt tanultad tőlem?~Csihi-puhi,
98 2, 13| mint a veszett kutyát!~Hát bizony, fura dolog volt,
99 2, 13| halálra, balkezű Tar Lőrinc!~Hát - készült a halálra. S ha
100 2, 14| amint a sírt kirabolta!~Hát hogy a sír ki volt rabolva -
101 2, 14| hagytok csendes koporsómban...~Hát Miklós?... Mi történt szegénnyel?~
102 3, 15| hitet mondott az urának. Hát a karperec, ura jegyajándéka,
103 3, 16| Fráter Mikola~Hát csak hadd menjen a két vitéz (
104 3, 16| Piroskát: él-e még szegény? Hát Toldi, a „gyilkos”, a „rabló” -
105 3, 16| volt, az ő hűséges lova!~Hát ilyen csudát ki látott?~
106 3, 17| fel s alá, hallgatózott, hát egyszer csak mit hall?~-
107 3, 17| Abból nem eszel pajtás. Hát nem én raboltam? Te csak
108 3, 17| csak őrt állottál.~- Úgy? Hát nem te futottál meg, mikor
109 3, 17| jött Toldi Miklós? Adod hát a felét? Bizony, ha nem,
110 3, 17| Bencére megbotránkozással. - Hát a gazdád? Arra nem gondolsz?
111 3, 17| végignézte az ifjút -, de hát befogadlak. Majd meglátjuk,
112 3, 17| nem tudta, nem is értette hát a király mondását, de egyet
113 3, 17| elébb-elébb a leromlott Pejkón, s hát amint éppen a Vág völgyén
114 3, 18| mondották Toldinak.~- Hát jó, gyónok - hagyta helyben
115 3, 18| nyelvet törte valahogy Toldi. Hát bizony, csak törte. De hogy
116 3, 18| testvér. Miért kínlódsz hát csehül? Magyar vagy, jól
117 3, 18| megörült Toldi!~- Magyar vagy hát te is! Ugye hogy magyar
118 3, 18| kenyér. Akartad hallani? Hát ez az én bűnöm!~Megindultan
119 3, 18| mi bűn nyomna téged?~- Hát a dolog úgy esett - magyarázta
120 3, 18| megháborodott Toldi tiszta lelke!~- Hát ezek így böjtölnek? Hirdetik
121 3, 19| fényes, tarka csapatot. Hát, egyszerre csak nagyot zökkent
122 3, 19| szakad a hintó. Választotta hát a dolog nehezebbjét, nehogy
123 3, 19| billentett rajta egyet, s hát a hintó csak emelkedik,
124 3, 19| Elvesztetted... Állj be hát az én kegyembe, míg visszanyernéd
125 3, 19| vér, a magyar vér!...~- Hát jó, megyek - nyögte ki Toldi. -
126 3, 19| felség, a magyar alföldön.~Hát ez így volt két-három napig.
127 3, 19| láss: nesze, ez a tarsoly.~Hát bizony, ettől nem is huzakodott
128 3, 20| azt a várat bevette, de hát - bevette. Küldött is nyomban
129 3, 20| magát pedig megvasalták.~Hát ez így jól volt, ahogy volt,
130 3, 20| szakadatlan, növekedő dühvel. Hát bizony mégiscsak elesett
131 3, 20| csak úgy gyaloghintón.~- Hát a barát, hol van? - kérdezte
132 3, 21| módon Endrét megölette!~Hát itt történt, amit most elbeszélek.~
133 3, 21| Holnap reggel indulok.~Hát csakugyan, másnap reggel
134 3, 21| zsoldos -, hiszen ez a kobzos! Hát csak beszélj, pajtás. Szokott-e
135 3, 21| magával el-elkóborolni? Hát a serege hol van?~- Ohó -
136 3, 21| kedvetek szerint beszélek én. Hát - folytatta hangosan -,
137 3, 21| ijedezés volt az ő félelme. De hát addig kérték, addig biztatták
138 3, 21| sem sajnálja a kegyelmet.~Hát megjött a király háromszáz
139 3, 21| öröme is a hű cselédnek.~- Hát él? Csakugyan él? Oh, édes
140 3, 21| hallgatott Laczfi tanácsára: hát csak éheztessük ki „őket”.
141 3, 21| folyjon annyi ártatlan vér? Hát verekedj meg vele. Hisz,
142 3, 21| Tarantói arca:~- Jól van, hát kiállok! Nem az országomért,
143 3, 21| hogy bajban van a király.~Hát kitűzték másnapra a bajvívást,
144 3, 21| meg sem állott Nápolyig.~Hát, ez nagy gabalyodás volt:
145 3, 21| viselkedett. De a többit? - hát azokat szívesen látja vacsorára!
146 3, 22| melyiket bontsa fel elébb? Hát, amint turkált a levélhalomban,
147 3, 22| fegyverben vívott - nem volt hát gyilkosság. Óh, felséges
148 3, 22| titok marad?~- Ejnye, ejnye, hát ti ismeritek egymást?~-
149 3, 22| írást tudom elolvasni...~- Hát olvasd neki, deák! - intett
150 3, 22| szűzi szemérme. Folytatta hát Rozgonyi Piroska: „hanem
151 4, 23| király mondta. Terhére van hát a királynak. Nem szereti
152 4, 23| ettük meg, neked megmondom hát: magamnak ástam ezt a gödröt.
153 4, 23| vette az én tanácsomat. Hát - adjon Isten neked jobb
154 4, 23| Ha nincsen rám szükség, hát minek is éljek? Mit lássam,
155 4, 23| tudott választani köztük. Hát akkor - haljanak meg mind
156 4, 23| azt az ócskavasat, bátya? Hát azt a hasadt tekenőt?~De
157 4, 23| párának? Hátratekint Bence s hát néhány kamasz legény a ló
158 4, 23| zúgott-búgott belé a levegő.~- Hát mi lesz? Hol az a talián?
159 4, 23| Rákiáltott a barátra: - Mit! Hát te még csúfolsz? Nagy öklelőfádat
160 4, 24| Nem ismert meg senki? Hát nem ismertek meg. Ne is
161 4, 24| Toldi. - Király parancsolja, hát vissza kell mennem. Ámbátor
162 4, 24| Bence, Toldi vén dárdása!~Hát, azt senki ne csudálja,
163 4, 24| kiabálta: Vivát Toldi! Vivát!~Hát még Pesten, uramfia, mi
164 4, 24| révedezve nézett a királyra.~- Hát nem ismersz engem? Lajos
|