Part, Paragraph

  1   1,  2 |           hullatott György fia miatt, ki már sok-sok esztendeje élte
  2   1,  2 |                 No lám, melyik tartja ki közületek azt a rudat? De
  3   1,  3 |                Megyek, ámde elébb add ki a részemet, törvényes jussomat!~-
  4   1,  3 |        ütötted, meggyaláztad öcsédet, ki egy ujjával is földbe döndít
  5   1,  3 |            Miklós bódultan támolygott ki a házból. Könnybe borult
  6   1,  3 |          mutatta a kulacsot.~Mindjárt ki is tekerte a kulacs nyakát.~
  7   1,  3 |              ajakáról.~Hát azt szóval ki tudná elémondani, szép sorjában
  8   1,  3 |           történt? Ölelésnek, csóknak ki tudná a számát? De egyszer
  9   1,  3 |   végigcsókolta édesanyjának, s azzal ki a hátsó ajtón a kertbe,
 10   1,  4 |       alusszák itt örök álmukat, vaj’ ki tudná megmondani? Nézte
 11   1,  4 |        özvegyet, míg az szíve szerint ki nem sírta magát. Mikor kissé
 12   1,  4 |            szívvel:~- Nem tudom, hogy ki s mi az a cseh dalia, csak
 13   1,  4 |          szembeszálljon, akkor állott ki az ő két szép fia - jaj,
 14   1,  4 |              fia - jaj, mért állottak ki bizonyos halálra! Most már
 15   1,  4 |                Talán bizony tűz ütött ki valahol, vagy tán kiöntött
 16   1,  4 |              combját! Hiszen a kutyák ki is tettek magukért, marták,
 17   1,  4 |              a bika, véres habot túrt ki szörnyű nagy kínjában. Erősködött,
 18   1,  4 |            lesz a fiai sírján!~Nosza, ki a temetőkertbe! Szaladva
 19   1,  4 |          hitte, hazajáró lélek ugrott ki a temetőkertből, az rántotta
 20   1,  5 |              gomolygott a tenger nép, ki csudalátni jött ide Pestről,
 21   1,  5 |               akad-e ma magyar vitéz, ki a cseh vitézzel összemérje
 22   1,  5 |         tollat lenget a szellő, vajon ki lehet, honnét jött? Senki
 23   1,  5 |         viszik vissza Toldinak (Ugyan ki volna más az ismeretlen
 24   1,  5 |     táncoltatta, majdhogy a lelkét is ki nem rázta. Hej, de megfutamodott
 25   1,  5 |              Nézz csak oda, nézz már! Ki jön amott feléd kiterjesztett
 26   2,  6 |             Talán csak nem tessékelik ki, ha bebátorkodik, fűzte
 27   2,  6 |               meg, igaz, magyar módra ki volt vetve a kapunak mind
 28   2,  6 |               neve!~- Most már tudod, ki vagyok - mondotta Rozgonyi
 29   2,  6 |               az öreg szívéhez, s ím, ki hitte volna: nagy teher
 30   2,  6 |           tart, s annak adja leányát, ki valamennyit legyőzte. Meglássa,
 31   2,  6 |        udvarán, s azé lészen a leány, ki legvitézebb lesz a bajvívók
 32   2,  6 |             szaladott a kertbe, onnét ki a rétre, szaladott, szaladott,
 33   2,  6 | megszomorodott! Lám, csak elébb nyílt ki öröme rózsája, s máris hervadozik...
 34   2,  7 |     üldözöttet, s jaj annak főképpen, ki szennyes szóval érinti a
 35   2,  7 |              erről a bajtársak (Ugyan ki mert volna kikötni Miklóssal?),
 36   2,  7 |               prédára. Akárki eszelte ki, még a király is, rosszul
 37   2,  7 |            király is, rosszul eszelte ki, forrott tovább Miklós indulatja. -
 38   2,  7 |              szálfát - hát ezen ugyan ki ne kacagott volna!~Hanem
 39   2,  7 |           Piroskáért! Előre, vitézek!~Ki melyik, másik, azt csak
 40   2,  7 |        mennyien vannak! Ember legyen, ki egy lélegzetre elészámlálja
 41   2,  7 |            bírná, Isten csudája, hogy ki nem hull belőle. Zeng a
 42   2,  7 |          Butkai (így hívták a vitézt, ki elsőnek állt ki), amint
 43   2,  7 |               vitézt, ki elsőnek állt ki), amint nagy elbizakodtában
 44   2,  7 |            Rajta, Lőrinc, rajta! Lám, ki hitte volna! - biztatták
 45   2,  7 |        mindegy. Emberséggel abból már ki nem lábalok, több ez a tréfánál.
 46   2,  7 |          indult, s bizony sok ló dőlt ki alatta idáig. Elég az, megakadt
 47   2,  7 |         tetszett igazlátó uraiméknak, ki kellett kiáltani a Tar Lőrinc
 48   2,  8 |            cseh király?~Hadd tombolja ki Toldi Miklós bús-haragos
 49   2,  8 |             állott (hej, hány ló dőlt ki alatta!), míg a királyt
 50   2,  8 |            sebes széllel, mintha csak ki akarna szaladni a világból.
 51   2,  8 |              el, ha nem édesanyádnak? Ki érti meg úgy bánatodat,
 52   2,  8 |              nagy bújában, bánatjában ki akart szaladni a világból,
 53   2,  8 |               mosolygásodnak!~Ím, már ki is csordult a könny Miklós
 54   2,  8 |             házasélet nem őneki való. Ki meri mondani, hogy még sírt
 55   2,  8 |               találja a fiatal Bence, ki vitézi ruhában ott áll már
 56   2,  8 |              jár „a mi lányunk” után (Ki lett volna más, mint Anikó!)
 57   2,  8 |               ez az ország, s viszont ki fizetett ennek az országnak.~
 58   2,  9 |           útra a király az ő népével (Ki tudja, kapnak-e az úton
 59   2,  9 |               királyt, hátha balul üt ki a vakmerő kaland. De nem
 60   2,  9 |              hordót!~Jól gondolta ezt ki Lajos király. Amint első
 61   2,  9 |             király, nosza, a kapuhoz, ki kell azt nyitni! Az ám,
 62   2,  9 |           kapu.~- Most őröket ide! Se ki, se be! - kiáltott a király.~
 63   2,  9 |               a feje is alig látszott ki, úgy telerakta lovát, magát
 64   2,  10|             csak élj - halálig! Innen ki nem kerülsz, itt fogsz elsenyvedni!
 65   2,  10|           fogsz elsenyvedni! Tudod-e, ki vagyok? Jodok az én nevem.
 66   2,  10|               nyílás felé s úgy oltsa ki gonosz lelkét a haramiának.
 67   2,  10|           Vajon hány nap múlt el így: ki tudná megmondani? Az erőre,
 68   2,  10|              ott elémondá Toldi, hogy ki s mi ő, hogyan jutott a
 69   2,  10|              országot, míg egy szálig ki nem irtom a cudar zsebrákot!
 70   2,  10|             ugyan senki nem csudálja, ki Toldi Miklósnak eddig való
 71   2,  11|        cseheket elitattuk. Aztán kard ki hüvelyből! vágtuk a csehet,
 72   2,  11|          aztán kitámolygott a házból, ki az utcára, a sötét, zimankós
 73   2,  11|               hej, ha most Tar Lőrinc ki találna jönni!~Versenyt
 74   2,  11|           hazafelé s hát amint menne, ki jő vele szembe? Tar Lőrinc,
 75   2,  11|              megtudta az urától, hogy ki lesz a vendég! Szeretné
 76   2,  11|                s uccu neki, az ajakán ki is szaladott:~- Ej, ej,
 77   2,  12|             feneketlen, sohasem sírod ki! Édesanya meleg csókja,
 78   2,  12|           dobogás, kurjantás verődött ki... Igaz hát, igaz hát! Majd
 79   2,  12|               mégsincs ezek között!~- Ki ebből a házból! Kitakarodjatok,
 80   2,  12|             istállókban: kereshették, ki tudja, hol nyargal, merre
 81   2,  13|        követje volt az!~Nem lódította ki a vargát, de sőt, bosszúságát
 82   2,  13|               aztán meg a hideg rázta ki a gondolatra, hogy akár
 83   2,  13|         Toldival. Napokig nem mozdult ki a házából s éjjel-nappal
 84   2,  13|          házán nagy nehéz lakatok: se ki, se be!~No, de nem ülhetett
 85   2,  13|                többé ne lássalak!~Még ki sem támolygott Tar Lőrinc,
 86   2,  13|               ne haljon meg gyáván. S ki tudja? Hátha őrá mosolyog
 87   2,  13|           elkeseredetten, sorba fogja ki, sorba üti félre Toldi nehéz
 88   2,  13|         csolnakba, át a budai partra, ki a hegyek közé, erdők sűrűjébe!
 89   2,  13|               az ajtó: Piroska lépett ki rajta.~Piroska! Piroska!
 90   2,  14|               megszólalt: Hol vagyok? Ki vagy te?~No, Toldi Miklós,
 91   2,  14|           ismét Toldira s újra kérdi: Ki vagy?~- Én vagyok, én vagyok,
 92   2,  14|             kirabolta!~Hát hogy a sír ki volt rabolva - az szent
 93   2,  14|           csakugyan halottat raboltak ki, de mikor a szegény megtört,
 94   3,  15|       beszédre s szédülten támolygott ki a palotából, rároskadott
 95   3,  16|        megtört szívű Piroska nem fogy ki a vigasztalásból, az áltatásból.
 96   3,  16|           látogatja Toldi képe, nevét ki nem ejti, csak gondolatban
 97   3,  16|              feje. - Maradj csak itt. Ki vagy, mi vagy? - nem kérdem.
 98   3,  16|        hűséges lova!~Hát ilyen csudát ki látott?~Sírva borult a hű
 99   3,  17|        feljelentlek, hogy te raboltad ki a Rozgonyi sírboltját.~De
100   3,  17|               rá e pillanatban Bence, ki lándzsát szegezve ugrott
101   3,  17|        terelte maga előtt Anikó felé, ki a nagy lármára felébredett.~
102   3,  17|             ottan megtudakolták, hogy ki csinálja ott az igazságot.
103   3,  17|        hegyeken, völgyeken keresztül. Ki Magyarországból, oda, hol
104   3,  17|            hogy kedve szerint mentek, ki az országból, szép Magyarországból!~
105   3,  18|              vagy? Mondjad a nevedet. Ki vagy, mi vagy, halljam.
106   3,  18|            Hány szomorú nótát csaltam ki belőle! Hány szomorú szívet
107   3,  18|  anyaszentegyháznak? Ezért a bűnödért ki nem átkozhatott.~- Nem is
108   3,  18|        ordítás, sikoltozás, szaladás! Ki amerre látott, ki ahogy
109   3,  18|           szaladás! Ki amerre látott, ki ahogy tudott, futott, mintha
110   3,  18|            mintha szemét vették volna ki.~Nézte, nézte az ifjú a
111   3,  18|              felejtsd az alkut - tért ki Toldi a kérdés elől. - Én
112   3,  19|               Hát jó, megyek - nyögte ki Toldi. - Gyerünk.~Mentek
113   3,  19|           kürt, indult a vadászsereg, ki a rengetegbe, csaholtak
114   3,  19|                csókolta a hű állatot, ki vígan nyerített, mintha
115   3,  20|              került „ebadta kémje”.~- Ki vagy, mi vagy? - kérdezte
116   3,  20|              árok fenekére, úgy hozza ki a barát a királyt.~- Él!
117   3,  21|         magyar kézre még több vár is, ki önként, ki kényszerítésből,
118   3,  21|               több vár is, ki önként, ki kényszerítésből, vége-hossza
119   3,  21|             éppen arra haladt, lépett ki belőle egy olasz ifjú. A
120   3,  21|            királyába, de a király az, ki tartja a kezében, el nem
121   3,  21|              kobzost megállították.~- Ki vagy, mi vagy? Le a lóról.
122   3,  21|                eredj! Hej, ha tudnád, ki van Averszánál. Láttál te
123   3,  21|              de mire megkérdezhetnék: ki vagy, mi vagy? - eltűnik
124   3,  21|          vitéz - holtan vagy ájultan? ki tudja? elég az, hogy csak
125   3,  21|          Gyönyörű, hosszú haj bomlott ki alóla!~- Leány! Leány!~Abban
126   3,  21|        Tarantói Lajos, a fő-fő bűnös, ki kell azt onnét füstölni.~
127   3,  21|        tanácsára: hát csak éheztessük ki „őket”. Megnyomta ezt a
128   3,  21|          kicsi kápolna mellett mérték ki. A ravasz Durazzóinak volt
129   3,  21|       Durazzói Károly, hogy ne álljon ki bajvívásra s aztán ország-világ
130   3,  21|              felől támadják meg, arra ki gondolt volna? De sohasem
131   3,  21|               abban a pillanatban már ki is tört a kápolnából az
132   3,  21|               kegyelem! A várból élve ki nem jut ma senki lélek.
133   3,  21|               jut ma senki lélek. Már ki is tűzték a fehér zászlót,
134   3,  21|      megfojtották, te voltál az első, ki bevádoltad nálunk Johannát.
135   3,  21|                 Nos, te magad vezeted ki s nyomban fejét leütteted.
136   3,  21|              s azon az ablakon dobták ki holttestét, amelyen szegény
137   3,  22|            szegélyű levél feketéllett ki onnét. Gyorsan felbontja
138   3,  22|           fojtogatta mellét a levegő, ki a szabadba! Hamar lovat,
139   3,  22|   leányasszony!~Csuda, hogy a bőréből ki nem ugrott, esze nélkül
140   3,  22|            Abban a pillanatban lépett ki a barát.~- No, Pejkó, mi
141   3,  22|                  nevetett a király. - Ki hitte volna! Teljék kívánságod:
142   4,  23|              magyar becsületet: vajon ki védi meg? Lesz-e, ki forgassa
143   4,  23|            vajon ki védi meg? Lesz-e, ki forgassa majd a nehéz kardot?
144   4,  23|         forgassa majd a nehéz kardot? Ki megsuhogtassa a mázsás buzogányt?
145   4,  23|                csak ősz feje látszott ki Toldinak. És mostan megszólalt:~-
146   4,  23|                jere be hozzám. Pihend ki magadat.~Bementek a vén
147   4,  23|         várva-lesve, vajon lesz-e ma, ki megvívjon a hetyke taliánnal.
148   4,  23|     bajhirdető is: Magyarok! Vitézek! Ki akar küzdeni életre-halálra?~
149   4,  23|             megállott a nép is: vajon ki jöhet most! S ím, e pillanatban
150   4,  23|             szörnyű álmélkodás! Vajon ki lehet ez a csuda ember?~-
151   4,  23|           király is a körülállókat:~- Ki ez az ősz bajnok? Azt mondtátok,
152   4,  23|                ám - lesz, ami lesz! - ki kellett, hogy álljon. Összeszedte
153   4,  23|              kiabáltak összevissza.~- Ki volt? Ember volt vagy ördög?
154   4,  24|            sírok? - fordult Bencéhez, ki búsan kocogott mellette. -
155   4,  24|            Miklós! A királytól jövök, ki téged köszöntet. Nem haragszik
156   4,  24|          Miklóst, aki a sírjából kelt ki, hogy megmentse a magyar
157   4,  24|       mentéjét: Nesze, szógám, porold ki egy kisnyég! De beletedd
158   4,  24|      követhesse, a hátulsó kapun ment ki, úgy haladott délcegen,
159   4,  24|      mennydörögve mondta a királynak, ki elképedve állott, nem tudván,