Part, Paragraph
1 1, 2 | nyelte Laczfi uram hadát. Aztán elindult haza. Szívében
2 1, 3 | hullámzott, nagyokat fújt, aztán egyszerre csak megállott,
3 1, 3 | szegény emberek vetésit, aztán telt erszénnyel vissza Budára!~
4 1, 3 | kacaj, pohárcsengés, s mikor aztán teleették, -itták magukat,
5 1, 3 | surrogott-burrogott a levegő, aztán ellódította a vitézkedő
6 1, 3 | kulacsot, nagyot hajtott, aztán nyújtotta Miklósnak. Eddig
7 1, 3 | Kisírta magát szíve szerint, aztán letörülte könnyeit s mondotta
8 1, 3 | megtörülgette a szemét, aztán: Isten áldjon, Isten vezéreljen,
9 1, 3 | csöndesen végigment a fák közt, aztán óvatosan édesanyja hálószobájának
10 1, 3 | valamitől megriadtok! Akkor aztán bement a György szobájába
11 1, 4 | kutyát a levegőbe hajított, aztán újra bősz futásnak eredett:
12 1, 4 | szarvát két erős kezével, aztán kiáltott a legényeknek:
13 1, 4 | könyörögve kér kegyelmet tőle. Aztán felpattan kedves Rigójára,
14 1, 4 | sír, sokat epekedik? Mikor aztán kifogytak a szóból, akkor
15 1, 4 | cimbalom, búsan, szomorgósan, aztán vígra pendült, s táncolt
16 1, 4 | termetét, szép magyaros táncát.~Aztán... hát az öreg Bence már
17 1, 5 | csapással levágta a fejét, aztán kardhegyére tűzte, megcsóválta
18 1, 5 | szívszorongva várom.~Akkor aztán Miklós feltolta sisakját,
19 1, 5 | közembernek, a többit én aztán majd eligazítom.~- Nem úgy,
20 2, 6 | szűrt kanyarított a hátára, aztán felült egy girhes-görhes
21 2, 6 | nemesembernek nézte. Így aztán sok mindent kitapogatott,
22 2, 6 | király, lovát megitatta, aztán készülődött, cihelődött,
23 2, 6 | gazda, egy szép öregember. Aztán leültette a nagy asztal
24 2, 6 | szereztek, s amit én szereztem. Aztán még egyebet is mondanék.
25 2, 6 | királynak, amit tanácsoltak. Aztán hadd jöjjenek a vitézek,
26 2, 6 | pergamentet, arra írt nehány sort, aztán pecsétet is ütött rája,
27 2, 7 | vitézzel alája volt osztva, aztán megint tovább járt fel s
28 2, 7 | akik előbb nagyot néztek, aztán szép csendesen nevetgéltek:
29 2, 7 | Apám apródja volt...~Aztán tovább űzi-fűzi az enyelgést.
30 2, 7 | mellől s elszéledtek, akkor aztán kitört a fojtott indulat,
31 2, 8 | a Pejkó mellé röppent, aztán felpattant a kengyelbe szeleverdi
32 2, 8 | leölelte Anikót a földre, aztán hagyta, hadd játszadozzék
33 2, 8 | ételnek, italnak java, mikor aztán vége felé járt a lakoma,
34 2, 8 | ám csak a lovaggá ütés), aztán nagy nevetéssel vitte Bencét
35 2, 8 | gyermek zokog az anyai keblen. Aztán eldadogja lassan, szaggatottan
36 2, 8 | homlokát, nekigyürkőzött, aztán nagyot mordult s fegyver
37 2, 8 | Megfutamodik az ellenség, aztán puff, megbotlik s elvágódik
38 2, 8 | elborulva hallgatta a dalt, aztán pihenőre tért a ház népe.
39 2, 8 | arca! Hirtelen elsápadt, aztán lángba borult, olyiknak
40 2, 8 | huszonnégy vén igazat vallott. Aztán mind e tanúságokat szépen
41 2, 8 | Szilágyságot, Erdélyt, aztán Máramarost: válogasd össze
42 2, 9 | egyikkel-másikkal szóba állott, aztán visszahúzódott a sátrába
43 2, 9 | végigsimogatta leghívebb vitézét. Aztán intett a kezével, csend
44 2, 9 | se adjatok nekik. Hanem aztán ott, ahol megállunk, pihentetünk,
45 2, 9 | beszéddel üdvözlé az érsek. Aztán nagy fényes kíséret szegődött
46 2, 9 | meghívta vacsorára. Hanem aztán ez a vacsora nem afféle
47 2, 9 | egy szálig megkötözték, aztán sorba járták az utcákat,
48 2, 9 | így lökdösik át magukat, aztán - nincs, aki bejelentse
49 2, 9 | közelebb, hajts térdet-fejet, aztán te is helyet foglalhatsz
50 2, 9 | csitította: No, no, fiam, Toldi! Aztán a tizenegy királyok felé
51 2, 9 | foglalták, szépen aláírták, lett aztán erre olyan dínomdánom, hogy
52 2, 9 | folyt a jó magyar bor, akkor aztán negyedik nap lóra pattant
53 2, 9 | vánkos, de még derekalj is. Aztán lóvakaró, cingomb. Balta,
54 2, 9 | tűnődött, hánykolódott a lelke. Aztán szépen rajzolni, színezni
55 2, 9 | kezét Rozgonyi uramtól. Aztán lába elé borul a királynak.
56 2, 9 | sikoltást hall a vitéz, aztán látja, amint a sűrűben eltűnik
57 2, 10| Piroska! Szeressétek egymást.~Aztán szétoszlott az udvar, ment
58 2, 10| megcsókolta kedves paripáját. Aztán felpattant rá, s még csak
59 2, 11| Ott a cseheket elitattuk. Aztán kard ki hüvelyből! vágtuk
60 2, 11| kapu az orrom előtt. Én aztán vártam, vártam, közbe-közbe
61 2, 11| Elmondja. Szépítve, gyengítve. Aztán vigasztalja: hátha így,
62 2, 11| szédült, bódult Miklós, aztán kitámolygott a házból, ki
63 2, 11| elébe, köszönt jó messziről, aztán belekapaszkodott Toldiba,
64 2, 11| komoran hazaballagott, otthon aztán meghányta-vetette a dolgát
65 2, 11| de mindegy: látni akarja! Aztán megy Budáról, többet vissza
66 2, 11| az volt csak a termés!), aztán sorba jönnek háborúk, kalandok,
67 2, 11| Én lőttem ezt, Miklós!~Aztán vette a kést, hogy felszeletelje,
68 2, 11| mint a fehérített vászon, aztán egyszerre zihálni, emelkedni
69 2, 12| belekap, holnap abbahagyja. Aztán jön a tél, fehérbe borul
70 2, 12| kisompolygott a házból, aztán futva-futott az istállóba,
71 2, 12| sem jött szó az ajakára, aztán körülnéztek bátortalan,
72 2, 12| maradjon a vad tivornyáknak, aztán átaladá a kulcsot a várnagynak
73 2, 13| Beleizzadott szegény Lőrinc, aztán meg a hideg rázta ki a gondolatra,
74 2, 13| szól a király álmélkodva s aztán int: csak folytasd.~- Úgy
75 2, 13| lett a leány. Az ő szíve aztán szerelemre lobbant. Megbánta
76 2, 13| földön balkezű Tar Lőrinc!~Aztán - szaladott Toldi, belevetette
77 2, 13| csak oda, alig áll a lábán! Aztán amint ránéz ura holttestére,
78 2, 14| felemelte a koporsó fedelét, aztán ráborult a halottra s zokogva
79 2, 14| ez csak álom - tusakodik aztán összeszedve magát.~S nézi,
80 2, 14| jártatja körül a tekintetét, aztán tapogatja halotti köntösét,
81 2, 14| megátkozta! Őt is, magát is! Aztán visszahanyatlott a halotti
82 3, 15| megyek a királyhoz.~De aztán egyebet gondol. Az özvegy
83 3, 16| pára, te sem viszed sokáig! Aztán közelebb ment hozzá, nézte,
84 3, 17| buja, tarka virágos fűben, aztán ők is falatoztak.~- Jaj,
85 3, 17| belémeredt a messzeségbe, aztán járt fel s alá, mint ahogy
86 3, 17| beváltatjuk a drágaságokat s aztán, majd meglátjuk.~- Ohó!
87 3, 17| lekanyarította a rabló derekáról, aztán kötőfékkel jó szorosra kötözte
88 3, 17| csóválta, hümmögetett s aztán ráncba szedve homlokát,
89 3, 18| Csak bátran, őszintén. Aztán én is vallok.~Sóhajtott
90 3, 18| eljutottunk szép Olaszországba! Aztán meghalt szegény. Én árván
91 3, 18| Toldi az ifjú beszédét, aztán megölelte és gyónt ő is,
92 3, 18| embernek. Annak a gyávának. Aztán... aztán... nem szaporítom
93 3, 18| Annak a gyávának. Aztán... aztán... nem szaporítom a szót:
94 3, 18| erdőben bujdokoltam sokáig. Aztán én is kolostorba léptem,
95 3, 18| fogadta el hívásomat. Én aztán rákényszerítettem. Tanúk
96 3, 18| volt az ő vigasztaló szava. Aztán elindultak, némán haladtak
97 3, 18| többet kolduljanak össze, aztán félre-félrehúzódnak sűrű
98 3, 19| ettek, ittak, jóllaktak, aztán a tűz mellé leheveredtek,
99 3, 19| aludtak reggelig, akkor aztán útnak eredtek. Azt határozták,
100 3, 19| meg tőlük nem messzire. Aztán láttak feltünedezni zászlókat,
101 3, 19| nyomában egy sereg kopó. Aztán egy nagy hintó zötyögött
102 3, 19| sáros, iszapos göbbenőben. Aztán az inasok, a csatlósok feküdtek
103 3, 19| csóválgatta a fejét egy darabig, aztán se szó, se beszéd, odaállított,
104 3, 19| üldözött vad árkon-bokron át, aztán egyszerre csak kijutott
105 3, 19| Éjjelenként nem jött szemére álom. Aztán megszólalt egy este s mondta
106 3, 19| szakáll. Ezt szépen felkötjük. Aztán úgy beszeplőzöm az arcodat,
107 3, 20| befödték födéllel: az alatt aztán dolgozhattak bátorsággal
108 3, 20| sem nyíl, sem kopja. Mikor aztán eszenélkül szerteszaladt
109 3, 20| a túlsó oldalra vitette, aztán kiválasztott vagy kétszáz
110 3, 20| sem bukott, talpra esett, aztán nagy hirtelen ölbe kapta
111 3, 20| sátrába szépen lefektette, aztán a nagy kavarodásban úgy
112 3, 21| felett, míg a kő legurult, aztán egy nagy lendüléssel visszafordult
113 3, 21| beugratott a sebes áradatba - aztán úsztat beljebb, beljebb.
114 3, 21| forgott, kavargott az örvény, aztán megragadja hajánál fogva
115 3, 21| s a királlyal az ifjút. Aztán uccu neki, elszáguldott
116 3, 21| fejét csóválta, hümgetett, aztán befordult s szólt a kobzosnak:~-
117 3, 21| kísérhette a kis hadat, aztán egyszerre csak úgy elnyelte
118 3, 21| arra, elindult egy irányba, aztán más irányba: addig bódorgott
119 3, 21| fogni a magyarok királyát. Aztán végigvillant szeme a csapaton
120 3, 21| hirtelen megragadta fékét, aztán elvezette egy kis patak
121 3, 21| sokáig, nagyot sóhajtva... Aztán eltűnt a leány alakja...~
122 3, 21| fejjel kotródtak vissza. Aztán egyszerre csak rászakadt
123 3, 21| egy olasz, egy magyar. Aztán három-három lovag: olasz
124 3, 21| ne álljon ki bajvívásra s aztán ország-világ gyávának bélyegezze
125 3, 21| bajmesterek, az igazlátók, aztán egyszerre csak megharsant
126 3, 21| ha őrzik kívülről.~Mikor aztán sebjét kiheverte a király,
127 3, 21| mély hajlongással fogadták. Aztán kilépett a király az ebédlőszobába,
128 3, 21| ellen fordítottad. Mikor aztán öcsémet gyalázatosan megfojtották,
129 3, 22| király s letette a levelet.~Aztán felbontotta a másikat. Hazulról
130 3, 22| gyilkosára. Átkot magamra is. Aztán elaléltam. Visszavonom az
131 3, 22| felé. Ott a kaliba előtt aztán hirtelen állott meg, hogy
132 3, 22| rendjében, hogy ismerkedtek meg. Aztán szép csendesen kiment az
133 3, 22| újra, vitéz Toldi Miklós!~Aztán elbocsátá kegyesen, de mikor
134 3, 22| meg bajszát a vén Bence.~Aztán sor került ám a kobzosra
135 3, 22| árnyékba a Piroska sírját...~Aztán - másnap indultak mind Nagyfaluba.
136 4, 23| dohogott a vén sas. - Csak aztán el ne művelődjék. Jöhetnek
137 4, 23| lelke nagy haragja. Egyszer aztán megmondta magyarán, amire
138 4, 23| erővel, rettentő nagy dühvel. Aztán jobbra-balra hajladozik
139 4, 23| lova nyaka mögött. Akkor aztán nagy hirtelen visszafordul,
140 4, 23| pokolba küldi az olaszt, aztán újra lóra pattan s nagy
141 4, 23| néztek a nyargaló barát után, aztán egyszerre százan, ezren
142 4, 24| szógám. Otthon a mi helyünk. Aztán el ne felejtsd: oda temess
143 4, 24| felejtsd: oda temess engem. Aztán el ne felejtsd: az az ásónyél
144 4, 24| kiáltja, zúg-búg a levegő. Aztán egyszerre csak elejbe kerülnek,
145 4, 24| megvolt, amit itt hagytak!), aztán csikordult az ajtó rozsdás
146 4, 24| rettentően megsuhogtatá, aztán a becsődült udvari népen
147 4, 24| királyodnak, csak egy órát kérek. Aztán önként megyek az én börtönömbe.~
148 4, 24| a király: ez a felelet. Aztán kihull kezéből a hideg kéz.~
149 4, 24| szépen. Elföldelik csendben. Aztán feldomborítják magasra,
|