Part, Paragraph
1 1, 2 | helyben, míg a porfelleg el nem nyelte Laczfi uram hadát.
2 1, 3 | Az öröm pirossága ömlik el becsületes arcán, két erős
3 1, 3 | György s gőgösen fordult el Miklóstól.~Szegény fiú úgy
4 1, 3 | Bence, csak úgy zokogta el:~- Édes kicsi uram, csakhogy
5 1, 3 | kell világgá bujdosnom. El kell mennem, el kell, híremet
6 1, 3 | bujdosnom. El kell mennem, el kell, híremet sem hallja.
7 1, 3 | vezéreljen, bujdosásaidban soha el ne hagyjon! - ennyi volt
8 1, 3 | Miklós, Miklós! Hát csakugyan el tudnál bujdosni búcsú nélkül?
9 1, 3 | érdemelné meg, hogy így bánjon el vele, ahogy elbánt ezekkel
10 1, 3 | Utána! Utána! Fogjátok el a gazfickót, utána!~Hiszen
11 1, 4 | De ahogy felragyogott, el is borult arca. Végignézett
12 1, 4 | lelkem nénémasszony, mondja el énnekem, hogy s miképpen
13 1, 4 | gyilkossá lett. Talán már el is emésztette magát...~Nagyot
14 1, 4 | bujdosója. Hogy én űztem el az apai háztól. Hadd döntse
15 1, 4 | apai háztól. Hadd döntse el felséged bölcsessége, kegyessége:
16 1, 4 | szót! De hogy megértette, el is szédült bele. Isten csodája,
17 1, 4 | uszítva a kutyákat: Fogd el! A fülit! A farkát! A combját!
18 1, 4 | azért álom, hogy amint jött, el is szálljon. Hirtelen felriadott
19 1, 4 | megkeresem Miklóst, s soha el sem hagyom. Mondta erre
20 1, 4 | ne búsuljon értem. Isten el nem hagyja az özvegyet s
21 1, 4 | mondotta Miklós -, ihol tégy el kilencvenkilencet, egy marad
22 1, 5 | egyik utca a másik elől el nem nyelte. Kényesen becegve,
23 2, 6 | ilyen az élet. A gazdag el ne bizakodjon, a szegény
24 2, 6 | ne bizakodjon, a szegény el ne csüggedjen. Fiatal vagy,
25 2, 6 | nehéz szívvel búcsúzott el! Bizony mondom, még túl
26 2, 6 | Óh, jaj, ha nem jön el! Óh, ha talán nem is gondol
27 2, 7 | felséges királyom - ütötte el Miklós a házasság dolgát.~
28 2, 7 | Rozgonyi Piroskával, nem múlt el nap, hogy ne firtatta volna:~-
29 2, 7 | te is? Már hogyne jönnél el! Hej, az ám a lány, Miklós!
30 2, 7 | szélesen, hosszan terült el a viadal tere: ide ugratnak
31 2, 7 | Vajon vív-e, Toldi? Talán el sem is jött? Hej, ha ő itt
32 2, 7 | lovába fogódzik, úgy vágtat el a tenger nép között.~Nem
33 2, 8 | színeváltozása ahogy jött, el is illant: nehogy észrevegyék
34 2, 8 | maga énhozzám, de hozza el ám Magyarország adóját is.
35 2, 8 | bús gondolat, nem maradt el tőle, de sőt elejbe-elejbe
36 2, 8 | kiinnád, akkor sem temetnéd el ezt a nagy bánatot. Akkor
37 2, 8 | szívedet, kinek panaszolod el, ha nem édesanyádnak? Ki
38 2, 8 | is magát erősen, hogy így el tudott lágyulni a szíve.
39 2, 8 | csupán azt hallgattatta el, mit Károly császár az özvegy
40 2, 8 | Ennek földjét foglalta el Árpád: sem ő, sem semmi
41 2, 9 | bor nélkül csak nem megy el messzi útra a király az
42 2, 9 | Talán a követ nem mondta el az egész üzenetet? Vagy
43 2, 9 | hagyjátok, hogy - emeljenek el egy hordót!~Jól gondolta
44 2, 9 | tegye, s adóját elhozza. El is várja holnap fent a várban,
45 2, 9 | hitték, egész hadsereg lepte el a várost.~Jó, jó, de mi
46 2, 9 | kékült, zöldült, sárgult, el is feketedett, s mint a
47 2, 9 | El-elmaradozott a seregtől, végre el is maradt egészen, csak
48 2, 9 | repülve repült, hogy utolérje, el is hagyja társait. Tarka
49 2, 10| Miklós~Még nem indult volt el Lajos király a prágai kalandra,
50 2, 10| belényugodott. Büszke öröm töltötte el keblét, ha a király nagy
51 2, 10| királyát. Szereti, bár Lajos el van már jegyezve!~Sírt Piroska,
52 2, 10| áldott napját. Itt senyved el szép fiatalsága.~De ím,
53 2, 10| elfeledted? Eszedbe juttatom, el sem is felejted - itt döglesz
54 2, 10| keményebbet. Vajon hány nap múlt el így: ki tudná megmondani?
55 2, 10| erősen, de hiába, addig el nem hagyta Csehországot,
56 2, 11| s azzal uccu neki, vesd el magad! - elvágtatott vele,
57 2, 11| mintha föld nyelte volna el. Én is utánuk akartam ugratni,
58 2, 11| szegény Piroska! Hogy mondja el néki, mit Bencétől hallott!~
59 2, 11| a nagy készület foglalta el lelkét: így kergette, űzte
60 2, 11| lelkét: így kergette, űzte el magától a sötét felhőket.~
61 2, 11| nélkül rohant az utcán, el a Rozgonyi uram házához,
62 2, 11| mikor jött, miért maradt el az ő lagzijáról (Hej, mi
63 2, 11| kezet rá!~- Nem megyek el, Lőrinc - szólt Toldi mogorván. -
64 2, 11| megszereztem? Ne felejtsd el, Lőrinc. Hogyha rosszul
65 2, 11| gerlicemadár. Nem hiszed? Jere el!~Azt sem mondta Miklós:
66 2, 11| nem megy, szó nélkül vált el Lőrinctől, komoran hazaballagott,
67 2, 11| ne! Üzenj neki, ne jöjjön el ide: de mégsem mondja ezt.
68 2, 11| imádkozik: bárcsak ne jőne el! Mindezt imádkozza, de mást
69 2, 12| Lőrincnek, inkább senyvedjen el emésztő bánatában, inkább
70 2, 12| Miklós sem egyedül vágtatott el a sötét éjszakában, vele
71 2, 12| önvád. Egyik sem maradott el tőle. Marcangolták testét,
72 2, 12| húgának nevetésén, pajkosságán el sem mosolyodott. Nem volt
73 2, 12| Hiszen az nem is maradt el. Kikapta az apai jusst,
74 2, 13| Erre az üzenetre nem megyek el.~Elment a varga, de csak
75 2, 13| Ismételd még egyszer. Mondd el aprójára, hogy történt,
76 2, 13| parancsolá neki: fogassa el Toldit, verettesse vasra,
77 2, 13| beledobta egy csónakba: el Duna szigetjére! Hiába vergelődött
78 2, 13| lecsapódott a kard s holtan terült el a földön balkezű Tar Lőrinc!~
79 2, 14| siratta. Erővel szakítják el a koporsó mellől.~- Hagyjátok
80 2, 14| itt nekem! Ne temessétek el! - könyörög az öreg. - Nem,
81 2, 14| Piroskám, ne temessétek el!~Szem nem marad szárazon,
82 2, 14| kincset, ékességet temettetett el Piroskával az ő édesapja!
83 2, 14| haraggal. - Üldözni kell, el kell fogni élve avagy halva!~
84 3, 15| háznál, mind összeszedte. El nem adta volna világnak
85 3, 16| halál angyala, vonuljon el csöndes kolostorba. Ő már
86 3, 16| fordul a szíve. Ne temesd el magad, amíg van reménység,
87 3, 16| tengődött, de lám, mégsem hagyta el gazdáját. Nem, azt nem hagyta
88 3, 16| gazdáját. Nem, azt nem hagyta el, de el a monostort, de úgy
89 3, 16| Nem, azt nem hagyta el, de el a monostort, de úgy hagyta
90 3, 16| monostort, de úgy hagyta el, hogy a gazdáját is vitte
91 3, 16| megtudták azt is, miért tűnt el. Jött vala egy pap a monostorba,
92 3, 17| hogy az eszméletlen terült el a földön. Azzal, uccu neki,
93 3, 17| kezét, nemkülönben bánt el a másikkal is, s úgy terelte
94 3, 17| klastromban. Oda csak nem jut el az érsek átka, nyugodtan
95 3, 18| Valahonnét Olaszországból indult el, ahol pusztított erősen
96 3, 18| Akárcsak egykor a cseh óriást! El is mosolyodott a kobzos
97 3, 18| a halála, s nem fogadta el hívásomat. Én aztán rákényszerítettem.
98 3, 19| bujdosom előle.~- Bűnt követtél el tán?~- Azt, felséges uram.
99 3, 19| hajítja s ím, nyögve terül el a földön a szép, ágas-bogas
100 3, 19| mintha föld nyelte volna el. Szomorúan járt-kelt a várban.
101 3, 19| baj van ám - komorodott el Toldi jókedve. - Rámismernek.
102 3, 20| üzente a királynak, vegye el a várat, ha tudja, de ő
103 3, 20| volt vízzel. Ezt a vizet el kellett innét tüntetni.
104 3, 20| igaz, ámbátor aligha hiszi el felséged, esett ottan csuda
105 3, 20| Volt, nincs. Föld nyelte el? Égbe szállott? A jó Isten
106 3, 20| négyszemközt mondhassam el, amit mondandó vagyok.~-
107 3, 20| folyam felől. Elmúlt egy nap, el kettő, el három, a király
108 3, 20| Elmúlt egy nap, el kettő, el három, a király mind csak
109 3, 20| bosszúsága. Éppen most tűnt el, mikor legnagyobb szükség
110 3, 20| utánam!~Szó nélkül hagyta el a barát a maga hágcsóját,
111 3, 20| mintha föld nyelte volna el.~- És a kobzos?~- Az itt
112 3, 21| barát, vajon hová tűnhetett el? Nem tűnt el ő semerre.
113 3, 21| hová tűnhetett el? Nem tűnt el ő semerre. Kobzos barátjával
114 3, 21| az, ki tartja a kezében, el nem ereszti: ő küldötte
115 3, 21| gombát, hogy nektek áruljam el a drága titkot, azután meg
116 3, 21| kunyhója előtt lovagoltak el, s hogy ezt Toldi látta,
117 3, 21| történt. Hogy a zsoldosok el akarják fogni a magyarok
118 3, 21| mintha föld nyelte volna el. Eltűnt vele a kobzos is.~
119 3, 21| kobzos is.~Nem nyelte a föld el őket, mentek a király után,
120 3, 21| bajvívást. Hogyne fogadná el! Ez a feltétele: mind a
121 3, 22| megbocsátani. Őmiatta hervadott el, őmiatta tört le ez a szép
122 3, 22| elloptak, ugye, Pejkó? No, ha el, bizony vissza is loplak
123 3, 22| szólt dörgő hangján. - El akartak lopni s megfogtad
124 3, 22| magadra vitézi ruhát: ihol, el is hoztam. Gyere holnap,
125 3, 22| Toldi volt a násznagy. El is járta öregesen, búsan
126 4, 23| a vén sas. - Csak aztán el ne művelődjék. Jöhetnek
127 4, 23| Csak reggel felé szundított el, de mire felragyogott a
128 4, 23| nyílik a föld, hadd nyelné el a csenevész magyart! Gyáva
129 4, 23| félrehúzódott s ha teheti vala, el is szelelt volna a barát
130 4, 23| Végigzúg a népen az ijedség, de el is ül hamar, mert a csuklya
131 4, 23| dühvel vágtat Toldinak, el akarja gázolni a lovával!
132 4, 23| vagy ördög? Miért nyargalt el? Miért nem mutatja magát
133 4, 24| Otthon a mi helyünk. Aztán el ne felejtsd: oda temess
134 4, 24| oda temess engem. Aztán el ne felejtsd: az az ásónyél
135 4, 24| keseredetten támolygott el - haza, Nagyfaluba, meghalni...~
136 4, 24| lantost: kezdje újra. Fújja el még egyszer!~Abban a pillanatban
137 4, 24| a szörnyű pusztítást.~- El kell fogni! Halál reá! -
138 4, 24| öleli, tehetetlenül terül el a szobának földjén.~Támolyogva
139 4, 24| állta meg Bence. Látja, el nem tagadhatja, homályosul
140 4, 24| imát rebeg.~- Én temettetem el - mondotta a király s mélyen
141 4, 24| mélyen megindultan hagyá el a házat.~És hozának koporsót,
|