Part, Paragraph
1 0, 1 | Nagy Lajos király idejébe. Ez volt ám a király! Nagy a
2 1, 2 | keserűséget szerzett szívének ez a fiú! Durva volt, nyers
3 1, 2 | erőlködéssel, őneki annyi ez, mint egy mogyorópálca.~
4 1, 2 | izzadjon a bátyjáért. Hát ez igazság? Karján megfeszültek
5 1, 2 | körül: vajon neki szól-e ez a hetyke kérdés. Neki szólt,
6 1, 3 | megmozdult a testvéri érzés, s ez az érzés eltemetett benne
7 1, 3 | fel is emelkedett csapásra ez a vasököl. Toldi György
8 1, 3 | patakban omlott a vére. Ez többet nem hajít dárdát
9 1, 3 | szava, de férfi szava volt ez: érezte jól az öreg hű szolga.
10 1, 3 | nélkül? Újra meg újra szólt ez a hang, s hiába integettek
11 1, 3 | valamennyi megbolondult volna.~- Ez a Miklós dolga! - ordított
12 1, 4 | dörgött, villámlott az ég: ez volt Miklós szerencséje.
13 1, 4 | énnekem, hogy s miképpen esett ez a gyászos eset. Megölöm
14 1, 4 | szegényt az álmosság. De ez csak nehány pillanatig tartott:
15 1, 4 | sírás.~- Nini, hisz épp ez a legény volt! - hallotta
16 1, 4 | volt! - hallotta Miklós. - Ez fülelte le a bikát.~- Derék
17 1, 4 | nagy boldogságtól!~Haj, ha ez a szép álom mindörökké tartana!
18 1, 4 | lódobogás riasztotta fel. Ez már nem volt álom, amit
19 1, 4 | fején, hogy csakugyan Miklós ez, senki más.~Na, lett öröm,
20 1, 4 | mi mindenfélének.~- Ihol, ez a cipó, ezt szegd meg legelébb -
21 1, 4 | halljatok csudát! Miféle cipó ez? Kettétörött a kés!~- Ejnye,
22 1, 4 | Ejnye, morgósadta, hát ez mi a csuda? - álmélkodott
23 1, 4 | kenyeret, s kettéroppantotta.~- Ez már más! - mondta Bence,
24 1, 4 | polyva.~Tenger pénz volt ez az öreg Bencének, váltig
25 1, 4 | kicsi gazdám. Igyunk egyet ez mái nap örömére.~Be sem
26 1, 4 | álmos cimbalmos, nosza, csak ez kellett: Pengesd, vén cimbalmos,
27 1, 5 | nemzetet. Fel-felrikkant: Hát ez a magyar vitézség? Hol vannak
28 1, 5 | már-már meg is mozdult ez is, az is: Isten neki, mondták,
29 1, 5 | tollat a cseh vitéznek: ez a jele a bajrahívásnak.
30 1, 5 | urak, hallgassátok szómat. Ez a gyermek Toldi György testvére.
31 1, 5 | felhozzuk vitézeink közé. Még ez sem volt elég. Gyilkosságra
32 2, 6 | szállást.~- Miféle beszéd ez? - mennydörgött le a tornácról
33 2, 6 | szikrádzott a szeme. Azt mondta ez a szikrádzó szem: ne bántsd
34 2, 6 | öcsém, nincs fiam, csak ez az egy leányom, s az új
35 2, 6 | leányt. No, most megtalálja. Ez ám csak a leány: Rozgonyi
36 2, 6 | hajadon leánya, Piroska, ez mái naptól fogvást fiúnak
37 2, 6 | csudálja senki, hogy Piroska ez egyszer az ágyat vetetlen
38 2, 7 | valamennyi bajtársamat: elég-e ez arra, hogy szeressen a leány?
39 2, 7 | erejű, a páratlan vitézt. Ez is tud, az is tud róla csudás
40 2, 7 | Egy-egy félve mondja: mese ez, nem igaz... Mindjárt letorkolják
41 2, 7 | megagyabugyálják. - Nem mese ez, komám!~Toldi pedig ezalatt
42 2, 7 | csendesen nevetgéltek: hát ez mit akar? No, nézz oda,
43 2, 7 | Loránt: komoly ellenfél ez, ezt már számba veszi jó
44 2, 7 | már ki nem lábalok, több ez a tréfánál. Hitvány, cudar
45 2, 7 | Lőrinc! Feleséged leszek. Ez az akaratom. Az én akaratom.~
46 2, 8 | Gyermekkirálynak gyermek a követje. Ez az illendőség? Így becsül
47 2, 8 | nyugtassa meg. Azt eszi ez is, ni (s rámutatott a fiára,
48 2, 8 | No, bizony ha mondtam, ez is kedvet kapott a gyöngyéletre,
49 2, 8 | vállon legyinté Bencét (ez volt ám csak a lovaggá ütés),
50 2, 8 | mosolygott Toldiné. - Hát ez az a nagy baj? Egy leány
51 2, 8 | lám...~Szégyelld magad... Ez a két szó szívébe nyilallott
52 2, 8 | fizetett-e, s mikor és kinek adót ez az ország, s viszont ki
53 2, 8 | királynéról mondott. Hiszen ez éppen elég volt. Hej, hogy
54 2, 8 | vághat. Éppen jókor esik ez a hadakozás! Bús, haragos
55 2, 9 | bizony, sehogy sem tetszett ez a dolog a cseh királynak,
56 2, 9 | Jól tudom, nem volna illő ez a játék: hívott vendég áruló
57 2, 9 | kiürítettek lopva egy-egy hordót - ez volt ám az élet! Világ végére
58 2, 9 | meghívta vacsorára. Hanem aztán ez a vacsora nem afféle mesebeli
59 2, 9 | lé.~- Dínomdánom, sógor, ez ám csak a jó bor! - mondogatták
60 2, 9 | Sehogy sem tetszett neki ez a hosszú hallgatás: égett
61 2, 9 | kényszerülten -, micsoda beszéd ez? Tréfa volt az egész. Tréfámra
62 2, 9 | mosolyogva mondá:~- Már ez ilyen ember! Mi magunk is
63 2, 10| nagyon rég üresen állott ez a ház. Merthogy fiúval nem
64 2, 10| szíve bánatát! Nem kisebb ez annál. Talán még nagyobb
65 2, 10| Hát gyermeked van-e? Sem ez, sem az nem borul a te sírhalmodra.
66 2, 10| hallod?~Jodok húga volt ez, Jodovna.~- Oh, jaj - nyögött
67 2, 10| De volna ereje a régi, s ez a régi megszázszorosodnék,
68 2, 10| ketrecbe zárt oroszlán hangja ez, mely mérföldekre hallatszik,
69 2, 11| nagyot iszik értük.~Hiszen ez így jól indult, igazán jól.
70 2, 11| szélesebbre húzódott?~- Ez ám csak a süldő! - szólt
71 2, 11| meg egy nő becsületét... Ez neki szólt. Ő a lovag, Piroska
72 2, 11| Lőrinc cselekedete, övé ez az asszony.~Toldi Miklós
73 2, 12| szomorú, nem is hervadozna ez az arc, az ő szívét sem
74 2, 12| valóságban! Be megtelnék ez a nagy kongó ház, ha megcsendülne
75 2, 12| legszebbikben s elsóhajtja: ez lenne az övé! Az asszony
76 2, 12| nem csendesíti.~Jól volt ez így, rászolgált erre öreg
77 2, 13| ember, az urad tollát. Nem ez a törvénye a lovagi viadalnak.
78 2, 13| Hiszen lenyomhatta, nem volt ez pihenés. Ha most a föld
79 2, 14| a vér benne.~- Nem, nem, ez csak álom - tusakodik aztán
80 3, 15| jegyajándéka, nagy kincset érő ez is. S itt egy színehagyott
81 3, 15| Budára költözött. Hiszen ez így éppen jól volt: a nagyasszonynak
82 3, 16| léleknek szomorú mosolya ez. Na, szegény öreg Rozgonyi,
83 3, 16| szívvel! Jaj, de nagy bűn ez! Lehet-e ennél nagyobb? -
84 3, 16| csak Isten ülhet törvényt!~Ez a gondolat kegyetlenül üldözte
85 3, 16| vizet hozott a hegy tövéből, ez a fráter Mikola kettővel.
86 3, 17| mondását, de egyet megértett s ez kegyetlenül belemarkolt
87 3, 18| ide! Érezte Toldi, hogy ez az egyetlen az egész hadban,
88 3, 18| kisgyermek voltam, amikor ez történt. Egyik atyámfia
89 3, 18| világnak. Egyetlen hű társam ez a koboz, nézzed. Hány szomorú
90 3, 18| kenyér. Akartad hallani? Hát ez az én bűnöm!~Megindultan
91 3, 18| enyémet. Sorra kerül majd ez is. Halljad a bűnömet. Lovag
92 3, 18| akármerre jártam. Hogy vádolt ez a kép! Közben hadba mentem,
93 3, 18| kiraboltam. Hogy kerekedett ez a vád, nem tudom. Nem védhettem
94 3, 18| a cudart, de tudta, hogy ez lesz a halála, s nem fogadta
95 3, 18| lett az én bűnöm miatt: ez az én nagy bűnöm, édes jó
96 3, 18| könnybe borult szemmel: ez volt az ő vigasztaló szava.
97 3, 18| az. Hitvány gyülevész had ez. Üvöltöz, veri a testét,
98 3, 19| kiseperte a rablókat.~Vala pedig ez nagy úr maga Károly császár,
99 3, 19| a magyar alföldön.~Hát ez így volt két-három napig.
100 3, 19| szükséget ne láss: nesze, ez a tarsoly.~Hát bizony, ettől
101 3, 20| Rettentő nagy munka volt ez. S bezzeg, hogy a várban
102 3, 20| semmi. Haj, de mit csinált ez a csudaember a karikás ostorával!
103 3, 20| Isten tudja.~- Hm, hm, biz ez csudálatos történet - mondotta
104 3, 20| magát pedig megvasalták.~Hát ez így jól volt, ahogy volt,
105 3, 20| de pénzért soha!~Tetszett ez a beszéd a királynak, hogyne
106 3, 20| fel elsőnek a vár fokára: ez a király akarata. Nem engedi
107 3, 20| oldalán megharsant a kürt: ez volt a hadi jel. Ott harcol
108 3, 20| mégiscsak elesett Lajos király ez egy dicsőségtől: nála nélkül
109 3, 21| van mit lásson.~- Nini, ez a kobzos - mondja a király
110 3, 21| partjára. Kicsi folyó volt ez, de most erősen megdagadott.
111 3, 21| elsodor az ár. Nagyon sebes ez most!~- Csak bátran, ne
112 3, 21| Pejkó. A Pejkó, a Pejkó, ez az okos állat! Nyerítve
113 3, 21| eredt olasz megállj volt ez. Német zsoldosok voltak,
114 3, 21| egyik zsoldos -, hiszen ez a kobzos! Hát csak beszélj,
115 3, 21| bízta Kont vitézre: ihol, ez az ifjú. Gyenge még. Nehéz
116 3, 21| nagyasszony elé - Anikó nélkül?~Ez volt ám a csata! A király
117 3, 21| bajvívást. Hogyne fogadná el! Ez a feltétele: mind a kettő
118 3, 21| ravasz Durazzóinak volt ez a gondolatja. A várból a
119 3, 21| Megzavarta Lajos királyt ez az üzenet. Mi most az igazság?
120 3, 21| forgós süvegét megrázza: ez lesz a jele, hogy bajban
121 3, 21| sem állott Nápolyig.~Hát, ez nagy gabalyodás volt: harc,
122 3, 21| elmenekült. Hadd menekült. Ez legalább lovag módjára viselkedett.
123 3, 22| a másikat. Hazulról jött ez, leánykéz írása, alája volt
124 3, 22| hervadott el, őmiatta tört le ez a szép virágszál.~De lassanként
125 3, 22| nyihogva közeledett Bencéhez, ez meg se szó, se beszéd, féket
126 3, 22| nyilallott minden porcikája.~- Ez a gazdám hangja! Isten Jézus
127 3, 22| mosolyogva -, s szereti ez ifjút.~- No lám! - nevetett
128 4, 23| Majd meglátom, mit csinál ez a kényes, finom nép. Még
129 4, 23| vitézt, vajon mit akarhat ez tőle. Az pedig kezdette
130 4, 23| délcegen is járni, de haj, ez bizony minden rángatásra
131 4, 23| álmélkodás! Vajon ki lehet ez a csuda ember?~- Toldi lesz
132 4, 23| lesz az, nem más - mondja ez is, az is.~- Toldi? Hisz
133 4, 23| temetésén!~- A Toldi lelke lesz ez! - mondotta valaki. - Kikelt
134 4, 23| is a körülállókat:~- Ki ez az ősz bajnok? Azt mondtátok,
135 4, 23| Toldi már nem él. Márpedig ez Toldi, vagy szakasztott
136 4, 23| hiszem, felség, nem Toldi ez. Csak ifjú emberben lehet
137 4, 23| felség, Toldi Miklós volt ez a vitéz.~No, kapott is Pósafalvi
138 4, 24| A fejeden hozod?~S még ez sem volt elég, háta mögé
139 4, 24| hej, szegény Toldi Miklós! Ez vala az utolsó erőd! Dereka
140 4, 24| szorítást érez kezén a király: ez a felelet. Aztán kihull
|