Part, Paragraph
1 1, 2 | megszűkült a pénzben! S íme, most azt írja, hazajön, hogy oly
2 1, 2 | szerzett, amit örökül kapott, azt csak fogyasztotta. A dicső
3 1, 2 | de nagy gyönyörűségtől. Azt hiszi, álmodik. Íme, ritkul
4 1, 2 | melyik tartja ki közületek azt a rudat? De a vitézek ümgettek,
5 1, 3 | édesanyjához, no lám, még azt is megkérdi:~- Hol a másik?~-
6 1, 3 | jajlevelet” nektek.~Ahogy azt gondolta, nagy nyilallást
7 1, 3 | csak kiabáltak, gyilkost azt nem fogtak: mire Miklós
8 1, 3 | védik a vérükből való vért. Azt támadják, aki őket támadja.
9 1, 3 | édesanyja s ijedtében elárulja, azt hívén, hogy rossz ember
10 1, 3 | árja anyja ajakáról.~Hát azt szóval ki tudná elémondani,
11 1, 4 | városába. Ment utcáról utcára, azt sem tudta, merre. Bódult
12 1, 4 | Az öccse részét akarja, azt, azt!~- Felséges királyom -
13 1, 4 | öccse részét akarja, azt, azt!~- Felséges királyom - nyögte
14 1, 4 | hogy vágyom a részére. Még azt suttoghatnák, miattam lett
15 1, 4 | szállására, Isten tudja, hogyan. Azt az egyet tudom, hogy az
16 1, 4 | magában szegény Miklós, azt sem tudta, merre forduljon,
17 1, 4 | elállott a nagy ijedtségtől. Azt hitte, hazajáró lélek ugrott
18 1, 4 | öröm, de milyen nagy öröm! Azt emberi szó nem tudná elémondani.
19 1, 5 | oszt kérdezte Miklóst: Hát azt mért rúgtad vissza, vitéz?~-
20 2, 6 | indult Budáról - hová, no, azt bizony ő maga sem tudta.
21 2, 6 | falura: ellopták három lovát, azt panaszolta, azt kereste
22 2, 6 | három lovát, azt panaszolta, azt kereste mindenfelé.~Már
23 2, 6 | nyugtassa meg haló porában is) azt tartotta, azt vitatta holtig,
24 2, 6 | porában is) azt tartotta, azt vitatta holtig, hogy Árpád
25 2, 6 | magát Csutora György, s azt ugyancsak jól cselekedte,
26 2, 6 | öregnek szikrádzott a szeme. Azt mondta ez a szikrádzó szem:
27 2, 6 | keze, kezében az írás! De azt senki ne csudálja: tenger
28 2, 6 | És ott a pecsétje. No, azt se csudálja senki, hogy
29 2, 6 | Eljön-e, nem jön-e? Mind azt találgatja pünkösd hajnaláig.~ ~
30 2, 7 | vitézek!~Ki melyik, másik, azt csak sejtik, vélik: valamennyi
31 2, 7 | vele, s elvágtatott Miklós. Azt hinnéd, meg sem áll a világ
32 2, 7 | nagy lelkeszakadtan? Majd azt is elmondom, most csak azt
33 2, 7 | azt is elmondom, most csak azt súgom meg, hogy Prágából
34 2, 7 | hogy mi készülődik, nem, azt nem engedi. Mi haszna már
35 2, 8 | küldjön. Az anyjának meg azt üzenem (s itt olyan titulussal
36 2, 8 | az özvegy királynét, hogy azt Lökös nem is merte a száján
37 2, 8 | üzenetét által nem adta.~No, azt senki ne csodálja, hogy
38 2, 8 | medre tele volna borral, azt te mind kiinnád, akkor sem
39 2, 8 | a kicsi Anikót. No lám, azt hitte a nagyasszony, Miklósnak
40 2, 8 | nemzetség kenyerét eszem én. Azt ette apám is, Isten nyugtassa
41 2, 8 | is, Isten nyugtassa meg. Azt eszi ez is, ni (s rámutatott
42 2, 8 | itthon tartani, meg-meg azt mondja, hogy ő nem marad
43 2, 8 | fia szívén a bánat! Csak azt várta, hogy ketten maradjanak,
44 2, 8 | esett a prágai eset, csupán azt hallgattatta el, mit Károly
45 2, 8 | Küküllei János, olvasd azt az írást.~Hosszú, széles
46 2, 8 | ráérünk arra még. Hanem azt kérdem én tőled, Miklós
47 2, 9 | cseh király-császárnak. Azt írá pedig levelében a király,
48 2, 9 | mesebeli vacsora volt, hogy azt mondja: tál, tányér elég
49 2, 9 | a rengeteg nagy hordók, azt mind csapra ütötték, ihatott
50 2, 9 | vagy ide-oda elbújtak: azt hitték, egész hadsereg lepte
51 2, 9 | nosza, a kapuhoz, ki kell azt nyitni! Az ám, ha az olyan
52 2, 9 | neki Lajos király. Hiszen azt várhatja. Visszanézte Lajos
53 2, 9 | Károly király, császár. Azt kérdezem tőled: hozzak-e
54 2, 9 | haza vitézeivel.~Meghiszem azt, vígan. Sikerült a kaland,
55 2, 9 | Feleség, feleség! Hiszen azt ő kapna százat is, nem egyet,
56 2, 9 | de mit ér, ha nem éppen azt, azt az egyet, Rozgonyi
57 2, 9 | mit ér, ha nem éppen azt, azt az egyet, Rozgonyi Piroskát!~
58 2, 9 | várja... Hej, mert őneki is azt súgja valami: hátha mégis,
59 2, 10| itt döglesz meg, kutya! Azt hitted, ugyebár, hogy leányt
60 2, 10| kereste a kardját, hogy azt felhajítsa a nyílás felé
61 2, 11| annál. Szereted őt, mint én azt... igen, azt az embert.
62 2, 11| őt, mint én azt... igen, azt az embert. Ugye hogy szereted?
63 2, 11| beszédjének Bence. Meghiszem azt, fontos személy ő most.
64 2, 11| ő maga is. A leány meg - azt sem tudom éppen, hogy király
65 2, 11| Eredj, lelkem, eredj!~- Nem, azt nem tehetem - zokogott Piroska. -
66 2, 11| Emlékszel, mit mondtam, mikor azt a leányt neked megszereztem?
67 2, 11| gerlicemadár. Nem hiszed? Jere el!~Azt sem mondta Miklós: elmegy,
68 2, 11| sem mondta Miklós: elmegy, azt sem mondta, nem megy, szó
69 2, 12| testét, lelkét. Az egyik azt mondta: boldogtalan lész
70 2, 12| koporsód zártáig. A másik azt mondta: magadra vess, te
71 2, 13| szégyen, a bánat, sokáig azt sem tudta, hol jár, merre
72 2, 13| napjáig, nagyot gondolt; azt gondolta, hogy megy a király
73 2, 14| hazudtak a tolvajok, de azt bizony maguk sem gondolták,
74 3, 15| rablásra, sírfosztogatásra?~Azt hiszi eleintén, rossz álom
75 3, 15| királyné nagy indulatosan. - Azt hiszed, nincs nekem aranyam,
76 3, 15| nagyanyámasszony - mondotta Anikó -, azt nem engedem meg! Ha valaki
77 3, 16| bizonyosan meglesz. S ő azt lássa, végigszenvedje?~
78 3, 16| lelkét nagy bűn terheli, de ő azt erősen szánja-bánja; ha
79 3, 16| hagyta el gazdáját. Nem, azt nem hagyta el, de el a monostort,
80 3, 16| Mikola. S hamar megtudták azt is, miért tűnt el. Jött
81 3, 17| pihenés, ugye?~- Meghiszem azt, hogy ránk fér. Cudar meleg
82 3, 17| vitában voltak.~Az egyik azt mondta:~- Hallod-e, cimbora,
83 3, 17| örvendett. Együgyű eszével azt hitte, hogy most már kettejüké
84 3, 17| igazságot. Mind egy értelemmel azt felelték, hogy: a dózse.
85 3, 17| nagy esetet s hozzátette azt is, hogy ők egyenesen Lajos
86 3, 17| rablást, mindent bevallották, azt is bevallották, hogy hamis
87 3, 17| bátyja a lovagi törvényt. Ő azt nem tudta, mely nagy bosszúságot
88 3, 17| Magyarországból, oda, hol nem ismerik. Azt forgatja a fejében, hogy
89 3, 18| csak úgy közéjük vegyült. Azt mondták neki: minekünk is
90 3, 18| engem illet a lyány! Ha azt teszem: lovagi nevemet megbecstelenítem.
91 3, 18| méltatlan embernek dobom oda azt a leányt! De már leszámoltam
92 3, 19| akkor aztán útnak eredtek. Azt határozták, hogy már csak
93 3, 19| sem fogadták be barátnak. Azt mondták a cseh barátok:
94 3, 19| Bűnt követtél el tán?~- Azt, felséges uram. Megsértettem
95 3, 19| vadászok ebben az erdőben. Nézd azt a várat, ama hegy tetején.
96 3, 19| nyakáról ostorát (nem hagyta azt otthon), csördített rettentőt
97 3, 20| kemény legényre talált: azt üzente a királynak, vegye
98 3, 20| Sok meleg napja volt, míg azt a várat bevette, de hát -
99 3, 20| hol visszafordult, már-már azt hittük, nem bírunk velök,
100 3, 20| égből-e vagy a föld fenekéből, azt én nem tudom, más sem tudja,
101 3, 20| ruhája, de amíg hozták, mind azt hajtotta a király embereinek,
102 3, 20| nagyapja is. És jelentették azt is a királynak, hogy az
103 3, 20| kellett venni: önként feladta azt Rájmond kapitány.~Most már
104 3, 20| gondolatját magának tartotta. Azt gondolta, gondolhatta: csak
105 3, 21| életét megmentsem, lám, azt megengedte, de tovább nem
106 3, 21| kobzos - hová lett a kobzos? Azt hitte fent az őr, hogy lezuhant,
107 3, 21| most erősen megdagadott. Azt szerette volna tudni a király,
108 3, 21| nem küld a király. A vajda azt tanácsolta a királynak,
109 3, 21| menjen Szalernónak: vegye be azt.~Csak ámult-bámult a vajda,
110 3, 21| Láttál te sok álmot, de azt, tudom, nem álmodtad, hogy
111 3, 21| nem mehetünk haza.~.....~Azt mondám, hogy nem lehetett
112 3, 21| a fő-fő bűnös, ki kell azt onnét füstölni.~Ahogy megjött
113 3, 21| nyomban tanácsot ültek s azt határozták, hogy körülfogják
114 3, 21| baj: a fekete halál.~Már azt határozták, hogy feladják
115 3, 21| tőrbe akarják csalni? Vagy azt akarja Durazzói Károly,
116 3, 21| alkalom a lesbeállásra. Azt, hogy a kápolna felől támadják
117 3, 21| király meg nem tiltja. Sőt, azt sem engedte meg, hogy bemenjenek
118 3, 22| tőle meg nem szabadultam. Azt hallottam, Toldi Miklós
119 3, 22| lelke Toldi ellen: nem, azt nem tudom néki megbocsátani.
120 3, 22| Hanem hiszen a Pejkó csak azt várta, hogy szőrén érezze
121 3, 22| csudát?~- Nem mondom meg azt én. Csak fel a lóra!~Mit
122 3, 22| Nevet is, jószágot is, azt én adok, felséges királyom -
123 3, 22| maradt itt. (Erősen megunta azt a különös országot, ahol
124 3, 22| jőnek. Hárman? Négyen jőnek. Azt is bele akarta írni a levélbe,
125 4, 23| tömeg között.~- Hogy adja azt az ócskavasat, bátya? Hát
126 4, 23| az ócskavasat, bátya? Hát azt a hasadt tekenőt?~De Bence
127 4, 23| szólt, csak magasra emelte azt a rettentő nagy öklelőfát:
128 4, 23| Ki ez az ősz bajnok? Azt mondtátok, hogy Toldi már
129 4, 23| Mondotta egy úr a királynak:~- Azt hiszem, felség, nem Toldi
130 4, 23| küldöttem. Hányszor megbántam azt azóta, hogy elment. Lám,
131 4, 23| mi lesz? Hol az a talián? Azt hiszitek, azért jöttem,
132 4, 24| király, király! Vagy talán azt várta, hogy lábához boruljak?
133 4, 24| hogy attól könnyedzik.~- Azt hiszed, hogy sírok? - fordult
134 4, 24| ő rád, te se haragudjál. Azt hitte, meghaltál, máskülönben
135 4, 24| Toldi vén dárdása!~Hát, azt senki ne csudálja, hogy
136 4, 24| az igazság napja. De még azt se csudálja senki, hogy
137 4, 24| előtte, utána, körötte s mind azt kiabálta: Vivát Toldi! Vivát!~
138 4, 24| penészszagot érzek!~A másik azt mondta:~- Ihol a vén molnár!
|