Part, Paragraph
1 1, 2 | megszűkült a pénzben! S íme, most azt írja, hazajön, hogy
2 1, 2 | sorban maradt otthon Miklós. Most is, amíg édesanyja a György
3 1, 2 | szelíd vala az ő lelkében. De most tele volt a szíve, lelke
4 1, 2 | magában, ha bátyjára gondolt. Most már meg is gyűlölte.~Vigyázz,
5 1, 3 | hazafelé Miklós lelkében. Ha most történetesen találkoznék
6 1, 3 | sóhajtották a parasztok, kik most szállingóztak haza a rétről
7 1, 3 | nagyokat hallgatott, de bezzeg most megeredt a nyelve a bortól.
8 1, 3 | Elég, öreg, elég, fáj most minden szavad, a szívemet
9 1, 3 | ordítása, fogcsikorgatása. No most, Miklós, véged, ha nincs
10 1, 3 | ezekkel a fenevadakkal? Ha ő most meglepné éjjeli álmában!
11 1, 3 | szegezte a ruhájukat - no, most keljetek fel, ha valamitől
12 1, 3 | őt gonosz bátyja tartja.~Most pedig szépen belépett a
13 1, 3 | sorjában pennával leírni, ami most itt történt? Ölelésnek,
14 1, 3 | következik:~- Édesanyám, lelkem, most búcsút kell vennem. Ne sírjon
15 1, 4 | fiamat. Átkozott cseh vitéz most ölte meg őket Duna szigetében.~
16 1, 4 | állottak ki bizonyos halálra! Most már nem is akad egyetlen
17 1, 4 | testvéred volna György, most nem volna gondod, mennél
18 1, 4 | bátya -, hazulról jövök most, s gyászos hírrel jövök.~-
19 1, 4 | ezt mondtam, így mondtam, most is csak ezt mondom. Hiábavaló
20 1, 4 | hogy „gyilkos” testvére épp most talált szállást egy utcai
21 1, 4 | nincs, sok házat verne fel most a keserves sírás.~- Nini,
22 1, 4 | rántotta le a lováról, s most viszi őt irgalmatlan, lefekteti,
23 1, 4 | voltál néhai uramnak, légy most hű cselédje bujdosó fiamnak.
24 1, 4 | helyét az arany láttára. Most már lesz fegyvere, ruhája,
25 1, 4 | nézte, vajon mi lesz itt most. Integetett, szólt is félve,
26 1, 5 | hogy fekete paripán épp most jön egy vitéz. Sisakja le
27 1, 5 | hej, de összeroppantja ő most a magyar vitéz kezét! De
28 1, 5 | tűnődött a király, s arca most egyszerre ismét elkomorult.~
29 1, 5 | Toldi Lőrinc fia! - szólt most a király messze hallatszó
30 1, 5 | fiatal vitéz - fordult most a király ismétlen Miklóshoz -,
31 1, 5 | mondotta a király.~Ám most megszólalt Miklós, könyörgő
32 1, 5 | felséged híres seregébe, most csak közembernek, a többit
33 2, 6 | képében állított be ide-oda, most meg mint szegény kárvallott
34 2, 6 | kigyelmed? Csak nem megy most tovább? Maradjon itt nálunk
35 2, 6 | szépséges leányzón.~No, de ő most nem király, csak szegény
36 2, 6 | nevét, hallotta jó hírét, de most látta először. Rég visszahúzódott
37 2, 6 | felköszönté Rozgonyi uramat. Hanem most már neki is csak kellett
38 2, 6 | ember, neki is van neve!~- Most már tudod, ki vagyok - mondotta
39 2, 6 | még igazat mondott, no, most jön a füllentés.) Apátiban
40 2, 6 | valaki másra, aki ott van most Budavárában, ott lakik édesanyjával
41 2, 6 | szerint való leányt. No, most megtalálja. Ez ám csak a
42 2, 6 | szerette messziről. Jaj, ha most eljőne! Ha küzdene érte!
43 2, 7 | házasság dolgát.~No, hanem most, hogy gondolatban már össze
44 2, 7 | el-elhallgattatta a csúfolkodókat.~Lám, most is része van abban a szánakozásnak,
45 2, 7 | fel nem ismerhette, csak most ismerte meg. Látta ő már,
46 2, 7 | Piroska sápadtan, fehéren. Most látta először Rozgonyi Piroskát.
47 2, 7 | lelkeszakadtan? Majd azt is elmondom, most csak azt súgom meg, hogy
48 2, 8 | szárnyak alól, a kis árvát kell most melengetni, dédelgetni,
49 2, 8 | édes jó Istenem, ha én most le tudnám írni a nagyasszony
50 2, 8 | Jól van, fiam, elég. Most pedig úgy tegyed, amint
51 2, 8 | hadakozás! Bús, haragos kedvét most kitomboltatja, s Piroska
52 2, 8 | háborgatja, úgy eltemeti most, úgy elfelejti most...~ ~
53 2, 8 | eltemeti most, úgy elfelejti most...~ ~
54 2, 9 | tenger sok a dolgunk... Ámde most, hogy éppen Trencsén mellett
55 2, 9 | döndüléssel kifordult a kapu.~- Most őröket ide! Se ki, se be! -
56 2, 9 | odafent békén aludtak, csak most, hogy széllel-lobbal ott
57 2, 9 | csak hallgatott tovább. Most már a császár szólította
58 2, 9 | remegett. Csak ezt várta Lajos, most már megszólala:~- Ím, eljöttem
59 2, 9 | örülsz-e? Örült is, nem is. Most, hogy vége volt a prágai
60 2, 9 | kocogott Toldi Pejkója után. Most már lépést tarthatott vele.
61 2, 10| sötétségbe: vajon hol lehet most? El-végig gondolja, hogy
62 2, 10| vadállati hang volt, amit ő most hallott. Kegyetlen, lelketlen,
63 2, 10| Hát élsz!? - kiáltott le most egy rikácsoló női hang. -
64 2, 10| ereiben e szörnyű szavakra. Most csak hazudnia kellene, vissza
65 2, 10| felpattant rá, s még csak most jött az igazi haddelhadd:
66 2, 11| Meghiszem azt, fontos személy ő most. Királykisasszony állott
67 2, 11| mint egy királykisasszony.~Most már eleget tudott Örzse.
68 2, 11| a komor falakat: hej, ha most Tar Lőrinc ki találna jönni!~
69 2, 11| vége-hossza nem volt: ihol, éppen most hoztak be rengeteg nagy
70 2, 12| Toldi cselekedete? Nem, nem! Most már talált rá mentséget.
71 2, 12| s te elszaladtál előle. Most már szaladhatsz utána, sohasem
72 2, 12| eddig a szalontai vár s most egyszerre zajos, vad tivornyák
73 2, 12| mit róla hallottál... Lám, most is foly a vad tivornyázás,
74 2, 12| táncolástól hangos Toldi vára. Most is, hogy befordult a nagyasszony
75 2, 12| nagyasszonynak.~Na, Miklós, mi lesz most? Hová bújsz? Jön az édesanyád!
76 2, 12| még nem történt Toldival, most megtörtént: kisompolygott
77 2, 12| nyárfalevél.~No, Bence, lesz most haddelhadd! Hiszen az nem
78 2, 13| igazán Lőrinc. Hej, mi lesz most! Ha Toldi meghallja az üzenetet,
79 2, 13| lobbant. Megbánta a tettét s most meg akar ölni!~- Toldi Miklós!
80 2, 13| kezére kaphatná Lőrincet!~Most is, míg a kopók az erdőben
81 2, 13| partjára, mondta Toldi: no, most pihenj egyet, Lőrinc. Meg
82 2, 13| nem volt ez pihenés. Ha most a föld megnyílt volna, jaj,
83 2, 13| a föld nem nyílt meg. Ha most az ég megszakadna s onnét
84 2, 14| vagy te?~No, Toldi Miklós, most szedd össze magad! Száz
85 2, 14| véred meg nem fagyott... De most senki ne csudálja, ha meghűlt
86 2, 14| Piroskával az ő édesapja! S az most mind rablókézre került.
87 2, 14| Vagy volt eddig, vagy nem, most lett csak igazán üldözött
88 3, 16| valahol Taliánországban, most mi addig maradjunk itthon,
89 3, 16| akit ő szeretett. Akit most is szeret...~Hervadó virág
90 3, 16| Adok én nevet neked. Éppen most halt meg egy szolgánk: fráter
91 3, 17| kivergődtünk Magyarországból, most már látni akarom a részemet.~-
92 3, 17| eszével azt hitte, hogy most már kettejüké lesz az a
93 3, 17| nekividult Anikó és Bence! Most már mehettek ők is bátorságban.
94 3, 19| A másik lóra Szeredai.~Most már övék volt a világ. Visszaszerzik
95 3, 20| nekivágni az ellenségnek. Most is nagy sietséggel készült
96 3, 20| elkerültem szép hazámból. Miért? Most ne kérdje, felséges királyom.
97 3, 20| kegyelmét megérdemelhessem. Most is tudnék...~- Beszélj,
98 3, 20| király bosszúsága. Éppen most tűnt el, mikor legnagyobb
99 3, 20| király állott. No, barát, most mutasd meg, mit tudsz. A
100 3, 20| feladta azt Rájmond kapitány.~Most már mehetett tovább Lajos
101 3, 20| ne kérdjétek...~Gondolt most is valamit a király, de
102 3, 21| kezdődik az ostrom. A király most csak néző. Hiszen van mit
103 3, 21| volt a sok várvívásnak. Most éppen Konturszi város alatt
104 3, 21| megölette!~Hát itt történt, amit most elbeszélek.~Lajos király,
105 3, 21| Kicsi folyó volt ez, de most erősen megdagadott. Azt
106 3, 21| elsodor az ár. Nagyon sebes ez most!~- Csak bátran, ne félj.
107 3, 21| király őfelsége kémje. Éppen most jövök - s itt körülnézett
108 3, 21| pajtás. Szokott-e a király most is kevesed magával el-elkóborolni?
109 3, 21| a kobzos -, ezt már csak most Tarantói Lajos őfelségének
110 3, 21| Ugyan, ne bolondozz. Mi most a Durazzói Károly zsoldjában
111 3, 21| lelkiismeret: hogy áll ő most a nagyasszony elé! Inkább
112 3, 21| az is csak színlelt. Na, most ütött a nagy számadás órája.~
113 3, 21| királyt ez az üzenet. Mi most az igazság? Csakugyan tőrbe
114 3, 21| orozva Endrét. Oda vitték most a királyt, fektették le
115 3, 22| leányasszony! Csudát lát most mindjárt.~- Csudát? Mi a
116 3, 22| Magyarországba, lovagi ruhában! Most még nincs kard a vitézi
117 3, 22| intett a kobzosnak: - Te most mehetsz, vitéz. Te meg -
118 3, 22| közelemben mosolyog reám.~De most már a királynak sem volt
119 4, 23| öklelőfát?~- Más világ van most már - mondotta a király. -
120 4, 23| a nép is: vajon ki jöhet most! S ím, e pillanatban pej
121 4, 23| elment. Lám, igaza volt neki. Most csakugyan szükség volna
122 4, 23| markába nyomta s kezdődék most vívás: kard kard ellen,
123 4, 23| s elterült a földön. Ha most félre nem ugrik az olasz,
124 4, 23| a ló gazdájával együtt.~Most leugrott Toldi a lováról,
125 4, 24| milyen nagy becsületje van most Bencének is. Körülfogják,
126 4, 24| súrolod, ragyogó fényesre!~Most megfordult az ódon szekrénynek (
127 4, 24| alkalom megmutatnom: Toldi most is Toldi!~Azzal kifordult
128 4, 24| az öreg vitéznek: éppen most dalolnak egy csúfondáros
129 4, 24| Egyszerre tízen is beszélnek. Most már magához tér a király.
|