Part, Paragraph
1 1, 2 | tövébe húzódtak a cselédek, ott fekszenek az ökrök is álmosan,
2 1, 2 | Csapj föl, öcsém, katonának. Ott a te helyed, nem a parasztok
3 1, 3 | kényeztesse ebadta kölykét! Ott künn tenger dolog, ő meg
4 1, 3 | támolygott végig az udvaron, ott valahol hátul, félreeső
5 1, 3 | félbe tört malomkő hevert ott: arra ült le, fejét tenyerébe
6 1, 3 | megpillantotta Miklóst. Még mindig ott üldögélt a malomkőn, földre
7 1, 3 | arra! Nézzetek csak arra! Ott gunnyaszt egy túzok, vajon
8 1, 3 | nyomra vezették. Itt is, ott is talált madártojást, ezeket
9 1, 3 | belépett a benyíló szobába. Ott ült az édesanyja az asztal
10 1, 3 | Budára, király udvarába. Ott majd lesz, ami lesz, hát
11 1, 4 | az útját Budavára felé. Ott terem a hír, dicsőség az
12 1, 4 | szeme jól látta, hogy nincs ott mit törülni.~- Gyilkos lett
13 1, 4 | feje egy ház előtt a padra. Ott ült, üldögélt, nézte az
14 1, 4 | vén udvarházba. Talán még ott dőzsöl a bátyja, szegény
15 1, 4 | reménység szálát. Hátha még ott lesz a fiai sírján!~Nosza,
16 1, 4 | támolygott a temetőkert szélére, ott lefeküdött egy horpadó sírra.
17 1, 4 | ruhát, lovaggá üti - s ím, ott van az édesanyja is, aki
18 1, 4 | szó nem tudná elémondani. Ott mindjárt leültek az országút
19 1, 4 | Hát a bátya, mit csinál? Ott dőzsöl-e még az apai házban?~-
20 1, 4 | Bence.~No, ha eltört a kés, ott a Miklós keze, fogta a kenyeret,
21 1, 4 | városba, az országút szélén ott álmaskodott egy csárda,
22 1, 5 | Budáról a Duna szigetjére.~Ott ült már a király aranyos
23 1, 5 | király aranyos székében, ott ültek az udvari népek is,
24 1, 5 | már nagy diadallal. Már ott is áll a vitéz a király
25 1, 5 | fiam, kösd az oldaladra, ott ennek a helye!~Hát, ha a
26 1, 5 | menjen haza György. Élje ott világát. Mi maradjunk együtt.~-
27 2, 6 | estére egy falu szélére ért, ott megállapodott, lovát kieresztette
28 2, 6 | ágaskodott a kút gémje, ott éppen jól megitathatná a
29 2, 6 | van a szállása!~Akkor már ott is termett egy cseléd, vezette
30 2, 6 | gondolt, valaki másra, aki ott van most Budavárában, ott
31 2, 6 | ott van most Budavárában, ott lakik édesanyjával esztendők
32 2, 6 | volt írva: Lajos király. És ott a pecsétje. No, azt se csudálja
33 2, 7 | szempillantás, kettő: Toldi már ott ugratta Lőrinc lovát a bajtársak
34 2, 7 | Lőrinc szerencséjét. Már ott a porondon Kompolthi Loránt:
35 2, 7 | balkezű Lőrincnek.~Már ott is áll Lőrinc, várja a koszorút
36 2, 8 | húzta, s egyszerre csak ott termett az ősi ház udvarán.
37 2, 8 | a másik pillanatban már ott pihent feje az édesanya
38 2, 8 | Bencét a cselédszobába, ott egy öreg szekrényt felturkált,
39 2, 8 | kérdezte szóval, szemében ott mosolygott a kérdés: Mi
40 2, 8 | Bence, ki vitézi ruhában ott áll már előtte, egyenesen,
41 2, 8 | pitvarba, s kint csakugyan ott állt egy nyurga sisakos
42 2, 9 | meglátjuk, bízzuk csak rá.~Ott volt már a magyar sereg
43 2, 9 | közbe Toldi -, ha én is ott leszek!~Mosolygott a király,
44 2, 9 | adjatok nekik. Hanem aztán ott, ahol megállunk, pihentetünk,
45 2, 9 | odakint a városban mi történt? Ott sorban állottak a rengeteg
46 2, 9 | most, hogy széllel-lobbal ott termett a király kicsiny
47 2, 9 | drágaságot indított útnak! Volt ott vagy négy vánkos, de még
48 2, 9 | várban, a vár kapujában: ott áll órák hosszat, s néz
49 2, 9 | egyszerre ugratnak be a kapun. Ott az udvaron leugranak a lóról
50 2, 10| a szemembe! Bánat lakik ott is, titkos nehéz bánat.
51 2, 10| s szegény Toldi Miklós ott maradt a vak sötétségben.
52 2, 10| egyenest Károly császár elé, s ott elémondá Toldi, hogy ki
53 2, 10| de még két-kéz kardja is ott lógott: nem akadt emberfia,
54 2, 11| hogy elmentünk Prágába. Ott a cseheket elitattuk. Aztán
55 2, 11| értek egy vár kapujába, ott mindketten bementek s úgy
56 2, 11| korcsma utcai kőpadján. Ott a vére kissé lehiggadott,
57 2, 11| magában. - Megyek Szalontára. Ott élek magamban, messze távol
58 2, 11| lagzijáról (Hej, mi pompa volt ott!) s mondá végezetül:~- Gyere
59 2, 11| magát a szalontai várban, ott él egymagában, bús magányosságban.~
60 2, 11| eljött Toldi Miklós. Már ott pihen Piroska puha kis kacsója
61 2, 13| Duna szigetjében legyen ott. Egyedül. A vasöltözetjében.
62 2, 13| magát rengeteg erdőbe, hátha ott lelohadna emberölő haragja.
63 2, 14| gyéren világított sírboltba. Ott feküdt a két koporsó egymás
64 3, 15| Né egy kő! Kikerüld! Né - ott egy göbbenő! Ne zökkentsd
65 3, 16| mondotta magában Toldi. Ott bátorságban lehet, ott majd
66 3, 16| Ott bátorságban lehet, ott majd csak elfogy lassanként
67 3, 17| síkságra vezette útjuk: ott megállapodtak, mindenekelőtte
68 3, 17| sompolygott s íme, láta ott két zarándok csuhás embert,
69 3, 17| feleszénkedett s mondta: ott van a derekán, az övben!~
70 3, 17| derekán, az övben!~No, ha ott volt, Bence meg is találta,
71 3, 17| megtudakolták, hogy ki csinálja ott az igazságot. Mind egy értelemmel
72 3, 17| nyugodtan vezekelhet, nagy bűnét ott leimádkozhatja. Nem kérdik,
73 3, 18| pengetem sírván, s itt is, ott is kerül egy darabka kenyér.
74 3, 18| félre-félrehúzódnak sűrű rengetegben, ott esznek, isznak, tivornyáznak
75 3, 18| szörnyű képtől, amit látott. Ott a völgykatlanban tivornyázott
76 3, 19| beljebb-beljebb Csehországba, itt is, ott is találtak kolostort, be
77 3, 19| helyed. Én magam is csak ott érzem igazán jól magamat.
78 3, 20| az a felemás ruhájú ember ott lézengett a tábor környékén,
79 3, 20| bevezették a király színe elé. Ott a „kém”, mármint Szeredai -
80 3, 20| kürt: ez volt a hadi jel. Ott harcol a sereg zöme, a király
81 3, 20| fekszik az árokban. De már ott van mellette a barát. Nem
82 3, 21| kalibát hevenyésztek maguknak, ott húzódtak meg, nem látva,
83 3, 21| támasztott a vár falának, ott, ahol kevesebb védő állott.
84 3, 21| Hanem bizony, mind a ketten ott haltak volna csúf halállal,
85 3, 21| csúf halállal, ha nincs ott a Pejkó. A Pejkó, a Pejkó,
86 3, 21| jelentette, hogy bajban van ott a magyar sereg, s még nagyobb
87 3, 21| haragosan legyintett:~- Vannak ott elegen, csak vezető nincsen!
88 3, 21| Hiszen ha magam lehetnék ott mindenütt!~S mit gondolt,
89 3, 21| Averszának: szükség lehet rájuk ott is!~Eredj, Miklós, eredj!
90 3, 21| veres barátról. Aki itt van, ott van, mindenütt van, csuda
91 3, 21| elvezette egy kis patak mellé. Ott szép gyengén leemelte az
92 3, 21| ezt a szót erősen. Mert ott voltak mind a várban a hercegek,
93 3, 21| pusztaság a környék, nincs ott hely az elbújásra, nincs
94 3, 21| dologban - morgott Toldi. - No, ott leszek én is!~Jó hajnalban
95 3, 21| viadalt s ha szükség lesz rá: ott lesz idejében.~Hogy felvirradott
96 3, 21| vitéz is a bajvívó helyre, ott is van már, kerekedik szörnyű
97 3, 21| állott, külön erősségben. Ott gyilkolták meg orozva Endrét.
98 3, 21| hogy bemenjenek a várba. Ott pusztít a fekete halál.
99 3, 22| ébren találta a felkelő nap, ott találta asztala mellett.
100 3, 22| bujdosója lett, talán éppen ott bujdosik mostan, amerre
101 3, 22| először látta Piroskát, ott a kút mellett (Még a köszönésire
102 3, 22| nélkül szaladt a lovakért. Ott legelésztek azok a többi
103 3, 22| a gazdája kalibája felé. Ott a kaliba előtt aztán hirtelen
104 3, 22| kiment az ifjú a kalibából, ott kint megint elővette kobzát
105 3, 22| szívhez beszélt. Megértették ott bent. Toldi is értette.
106 3, 22| azért, mert udvari leány ott, ahol aki szívét meggyógyíthatná,
107 3, 22| Budára, Toldi vén házába. Ott még aznap este gyűrűt váltottak
108 3, 22| áldjon.~S ment vissza Budára.~Ott van az ő helye, a király
109 4, 23| Eredj haza Nagyfaluba. Ott már a te helyed.~Eredj haza
110 4, 23| ebben a rozoga házban. Ott sem laknak soká: egy esztendő,
111 4, 23| Kiballagott a temetőkertbe, s ott egy nagy ásóval gödröt ás.
112 4, 23| sírva mutatott a gödörbe.~Ott állott Toldi, nézte, nézte
113 4, 23| feltámadt, megfiatalodott - ott leszek, ott leszek!~- Bence!
114 4, 23| megfiatalodott - ott leszek, ott leszek!~- Bence! Öreg szolgám.
115 4, 23| Harmadnap reggel értek Budára. Ott már nyüzsgött tenger nép,
116 4, 23| többen. Egyik-másik még ott is volt a temetésén!~- A
117 4, 23| nektek, pulyák!?~De a talián ott volt, csak félrehúzódott
118 4, 24| nem vagyok már odavaló. Ott az ifjak engem tán meg is
119 4, 24| kicsi budai házába. Úgy volt ott minden, ahogyan három esztendeje
120 4, 24| három esztendeje hagyta. Ott üldögélt a kapuban a házőrző
121 4, 24| istállóba kötötték (Volt ott széna, zab elegendő, mind
122 4, 24| a rég nem látott házba. Ott lógtak körös-körül a falon
123 4, 24| szinte beesett az ajtón. Ott lecsapta buzogányát az asztalra,
124 4, 24| Így kísérik Rákosmezejéig. Ott a fáklyák kialusznak, csendben,
|