Part, Paragraph
1 1, 2 | ilyen erős legény helyén volna a király seregében. Nosza,
2 1, 3 | vasdoronggal mellbe ütötték volna. Csuda dolgot látott, amilyet
3 1, 3 | asztalra, mintha maga a király volna a vén udvarház vendége.~
4 1, 3 | György - ugyan mit gondolt volna, ha nem rosszat? -, elég
5 1, 3 | majd csak elfelejtik. Hát volna lelked elhagyni az édesanyádat?
6 1, 3 | búzaföldeket? Miklós, kicsi gazdám, volna erre lelked? A nagyasszony
7 1, 3 | mintha világítani akartak volna a bujdosónak.~- Erre, erre -
8 1, 3 | Hiszen ha csak ennyi lett volna - oda se neki! De míg az
9 1, 3 | mintha mázsás teher esett volna le a szívéről, mikor a gonosz
10 1, 3 | itt volt. Hogy megölhette volna, ha ő hitvány gyilkos, aminek
11 1, 3 | valamennyi megbolondult volna.~- Ez a Miklós dolga! -
12 1, 3 | mintha szemüket vették volna, erre-arra, mindenfelé.
13 1, 4 | Bezzeg, ha igaz jó testvéred volna György, most nem volna gondod,
14 1, 4 | testvéred volna György, most nem volna gondod, mennél hozzá egyenesen
15 1, 4 | idő. De hogy is ne lett volna szomorú, mikor szörnyű szomorú
16 1, 4 | György!~Hej, hogyne értette volna meg a királyi szót! De hogy
17 1, 4 | bosszúság. Hát, ha tudta volna, hogy „gyilkos” testvére
18 1, 4 | feje, mintha köszöngetett volna: majd a földre húzta szegényt
19 1, 4 | helyben, mintha gyökeret vert volna lába, merőn szembenézett
20 1, 4 | mélyen az egész város.~- Csak volna fegyverem, lovam, lovagi
21 1, 4 | özvegyasszonynak, az talán adott volna nekem fegyvert is, lovat
22 1, 4 | valami látatlan erő fellökte volna - Bence volt, az öreg Bence,
23 1, 4 | tarisznyát, s mintha lett volna feneketlen, vége-hossza
24 1, 4 | mi volt! Ugyan mi lett volna: sárig arany benne, annyi,
25 1, 4 | kincséért le nem szállott volna, míg a világa mellett össze
26 1, 5 | vissza Toldinak (Ugyan ki volna más az ismeretlen vitéz?),
27 1, 5 | földjére!~Hát mit nem ígért volna a cseh óriás, csakhogy nyomorult
28 1, 5 | világ minden kincsét adta volna neki, örült volna-e annak
29 2, 6 | de mielőtt leheveredett volna, eszébe jutott: az ám, szegény
30 2, 6 | nézett a leány, mintha mondta volna: hát ugyan még erre is engedelmet
31 2, 6 | Mosolyogva mondta:~- Hogyne volna szabad! Kerüljön csak beljebb.~
32 2, 6 | jobban meg nem becsülhették volna, ha igazi képében mutatja
33 2, 6 | György. Hogyne nevetett volna a legjobban, szíve közepéből!
34 2, 6 | szívéhez, s ím, ki hitte volna: nagy teher nyomta a jó
35 2, 7 | ráillik.~Édestestvére ha lett volna, nem szeretheti jobban Miklóst
36 2, 7 | el nap, hogy ne firtatta volna:~- Eljössz, ugye, te is?
37 2, 7 | bajtársak (Ugyan ki mert volna kikötni Miklóssal?), a király
38 2, 7 | ment Miklós, hogyne ment volna, mikor a király parancsolta,
39 2, 7 | menni csak elmegyek, ám volna bár király leánya Rozgonyi
40 2, 7 | ezen ugyan ki ne kacagott volna!~Hanem csak várjuk rendjét,
41 2, 7 | Lőrinc, rajta! Lám, ki hitte volna! - biztatták arról is, sokan
42 2, 7 | Rozgonyi Piroskát. Bár ne látta volna, vagy látja elébb meg!~-
43 2, 8 | csak repült, mintha érezte volna, hogy kedves gazdája valami
44 2, 8 | magadat. Tisza medre tele volna borral, azt te mind kiinnád,
45 2, 8 | könnyeknek. Hiszen az lett volna csak szép, hogy könnyezve
46 2, 8 | mereven, mintha nyársat nyelt volna, s jelenti alássan, hogy
47 2, 8 | mi lányunk” után (Ki lett volna más, mint Anikó!) gazdag,
48 2, 8 | is, mint amennyit kellett volna. - Szegény kis Anikó, ugyan
49 2, 8 | Magyarország más országnak adózott volna?~Nagyot nézett Küküllei
50 2, 8 | felelte Toldi Miklós -, volna száz életem, felségedért
51 2, 8 | pedig de nagy kedve lett volna azon melegében rajtaütni
52 2, 9 | magyar vitéz! Jól tudom, nem volna illő ez a játék: hívott
53 2, 9 | felével is megelégedhetett volna Lajos király. Voltak három
54 2, 9 | Világ végére is elkísérték volna Lajos királyt.~Még meg sem
55 2, 9 | magyarok királyát, s hát ha volna, kérnék-e erre: nagy zajjal
56 2, 9 | ha szól, úgysem hallották volna a szavát, mert egyszerre
57 2, 9 | sikerült! Madarat lehetett volna fogatni a királlyal. Rég
58 2, 9 | mi tenger vagyon, elég volna grófnak!~No, Miklós, örülsz-e?
59 2, 9 | A fiatal Bence. De lett volna Toldi szívén ezer akkora
60 2, 9 | volt, akkor is felkacagott volna, megpillantván Bencét. Tiszta
61 2, 10| szomorkodott.~Álmodni sem merte volna Rozgonyi uram, hogy öregsége
62 2, 10| valóbb vitéz is nyerhette volna meg Piroska kezét, ő maga
63 2, 10| Örzsét, holott sirathatta volna magát is. Hátha ő kiöntené
64 2, 10| Ha innen kikerülhetne! De volna ereje a régi, s ez a régi
65 2, 10| van nappal, honnét tudta volna? Gyenge világosság sem szűrődött
66 2, 10| a császár, hogyne adott volna, kardot is, lovat is Toldinak.
67 2, 11| eltűntek, mintha föld nyelte volna el. Én is utánuk akartam
68 2, 11| Hiszen, hogy éppen óriás lett volna az a rabló, arra nem eskünném
69 2, 11| olyan volt, mintha az lett volna. Úgy sikoltozott, mint egy
70 2, 11| történetet. Mintha verték volna fejbe bunkósbottal, szédült,
71 2, 11| Lőrinc, senki más!~Szeretett volna másfelé fordulni, kikerülni
72 2, 11| kerekednek, ha vége szakadt volna a vacsorának, de annak vége-hossza
73 2, 11| is szörnyű, látni hogyne volna! - bal kezével odavágott,
74 2, 12| hervadozó arca. Hej, nem volna szomorú, nem is hervadozna
75 2, 12| bánat keselyűje, ha ő itt volna valóságban! Be megtelnék
76 2, 12| végítélet kürtje harsant volna meg a házban. Pedig csak
77 2, 13| a szégyentől, szeretett volna a föld alá süllyedni. De
78 2, 13| Ha most a föld megnyílt volna, jaj, de jó lett volna!
79 2, 13| megnyílt volna, jaj, de jó lett volna! De a föld nem nyílt meg.
80 2, 14| mintha szemüket vették volna! Hiszen nem is volt tanácsos
81 2, 14| Hiszen ha csak raboltak volna a cudarok! Elásván a rablott
82 3, 15| összeszedte. El nem adta volna világnak minden kincséért,
83 3, 16| csípőjére tarisznyát lehetett volna akasztani. Nézte, nézte
84 3, 17| kinek otthon a rokka mellett volna a helye, vitézi ruhában,
85 3, 17| mintha könyvből olvasta volna, de közben a cimborája feleszénkedett
86 3, 18| csendes imádkozásban várták volna a világ végét (ha már csakugyan
87 3, 18| átkát, csak ő ne átkozott volna meg! Az ő átka alatt lelkem
88 3, 18| gyalázatosak! Faképnél hagytam volna régen e gyalázatos népet,
89 3, 18| futott, mintha szemét vették volna ki.~Nézte, nézte az ifjú
90 3, 19| megismerte őt, hiábavaló lett volna a rejtőzködés. Mondotta
91 3, 19| Istenem, mintha újraszületett volna Toldi, mikor másnap reggel
92 3, 19| nyomában, ő is leteríthette volna a nemes vadat, de tudta,
93 3, 19| valami látatlan kéz kitörölte volna Toldi lelkéből: csak a mával
94 3, 19| jókedv, mintha föld nyelte volna el. Szomorúan járt-kelt
95 3, 19| nyerített, mintha mondta volna: ülj fel reám, édes gazdám!~
96 3, 20| Kanóza ostromára: szerette volna bevenni a maga maroknyi
97 3, 20| is, anélkül aligha dőlt volna részünkre a győzelem.~-
98 3, 20| királynak, hogyne tetszett volna. Tetszett az ifjú is, de
99 3, 20| legnagyobb szükség lett volna rája.~- Mindjárt eléteremtsétek,
100 3, 20| mire a király feljuthatott volna a vár fokára, Rájmond kapitány
101 3, 20| eltűnt, mintha föld nyelte volna el.~- És a kobzos?~- Az
102 3, 21| megdagadott. Azt szerette volna tudni a király, hogy hol
103 3, 21| mind a ketten ott haltak volna csúf halállal, ha nincs
104 3, 21| tett, mintha nem hallotta volna jól a király szavát s mondta:~-
105 3, 21| akárcsak birkák lettek volna, mindahányan voltak, összekötözték,
106 3, 21| ismét, mintha föld nyelte volna el. Eltűnt vele a kobzos
107 3, 21| barát az ő Miklós bátyja volna. Már csak abban reménykedett,
108 3, 21| nagyasszony elé! Inkább halt volna meg ő száz halállal!~No,
109 3, 21| magukat. Másként szerette volna a király, de hallgatott
110 3, 21| támadják meg, arra ki gondolt volna? De sohasem árt a vigyázat,
111 3, 22| De hol az én bátyám? Itt volna valahol? Avagy úgy gondolta
112 3, 22| mintha földbe gyökeredzett volna a lába.~- Ne, te, né! -
113 3, 22| rázogatta, mintha zab lett volna benne. Bezzeg, hogy Pejkó
114 3, 22| nevetett a király. - Ki hitte volna! Teljék kívánságod: fiúsítom
115 4, 23| esztendővel elébb próbáltátok volna meg ezt: kirúgta volna a
116 4, 23| próbáltátok volna meg ezt: kirúgta volna a szemetek az én jó paripám!
117 4, 23| erővel, mint akkor! S csak ne volna rajtam a sok fegyver, megtanítanálak!~
118 4, 23| Most csakugyan szükség volna két erős karjára!~De ím,
119 4, 23| teheti vala, el is szelelt volna a barát láttára, ám - lesz,
120 4, 23| Hiszen ha az olyan könnyű volna! Látja Toldi az olasz szándékát,
121 4, 24| ballagott előre, mintha érezte volna a ló is, hogy gazdája szívét
|