Part, Paragraph
1 1, 3 | elnéző, tűrő, megbocsátó. Ím, jó Toldi Lőrincné szívét fojtogatta
2 1, 3 | kerülhessek vitézek sorába! Jó, hát paraszt vagyok, sorsom
3 1, 3 | udvar, a ház, a falu.~- Jó kedvük van az uraknak -
4 1, 3 | nem a palánkot.~- Hiszen jó, jó - mormogott magában
5 1, 3 | a palánkot.~- Hiszen jó, jó - mormogott magában Miklós -,
6 1, 3 | egyszer láthatnám, édes jó anyámat! Ha még egyszer
7 1, 3 | ezeket feltörögette: milyen jó volt egyéb híján a madártojás!
8 1, 3 | kellett Miklósnak biztatás! A jó öreg csak nézte, nézte falatozó
9 1, 3 | bortól. Beszélt „a régi jó világról”, a daliás időkről,
10 1, 3 | leszálljon, nem maradok én itt! Jó az isten, jót ád. Talán
11 1, 3 | hold ezüstös fénye az útját jó előre, az a hang visszafordította
12 1, 3 | úgy röpült a nád felett s jó messzire suppant le. Az
13 1, 3 | mondta:~- Itt vagyok, édes jó anyám!~- Lelkemnek fele,
14 1, 4 | meghúzódjál? Bezzeg, ha igaz jó testvéred volna György,
15 1, 4 | Paraszt ő, csak paraszt...~- Jó, jó - szólt a király -,
16 1, 4 | ő, csak paraszt...~- Jó, jó - szólt a király -, de lásd,
17 1, 4 | Kinek adnám másnak, mint a jó testvérnek.~Ah, hogy felragyogott
18 1, 4 | köteleket, a bika fejét jó erősen a lábához lekötötték,
19 1, 4 | nagy diadallal.~Még csak jó szót sem adtak a legények
20 1, 4 | szertelen kedvében. Szegény, jó öreg! A lélegzete is elállott
21 1, 4 | gondolta, de nem mondta a jó öreg szolga, merthogy szó
22 1, 4 | finom pecsenyéknek, s a jó Isten tudja, mi mindenfélének.~-
23 1, 4 | vitéz, készülj a halálra!~A jó öreg hold mosolyogva nézte
24 1, 4 | feje. (Van-e bő abrakja jó Rigó lovamnak? Hát a te
25 1, 4 | aludott, aludott sokáig. Jó fennjárt a nap, mikor felébredett.~ ~
26 1, 5 | megsajdította a cseh óriás szíves jó szándékát, összeszedte roppant
27 1, 5 | ismered? Nem ismered. No, jó. Mindegy már, akárki, magyar
28 1, 5 | megszerezem apai jussodat: a te jó György bátyád magától lemondott
29 2, 6 | tisztességgel köszönt:~- Szép jó estét, szép kisasszony!
30 2, 6 | pincének a legrégibb bora, ami jó csak gazdag úri házból kitelheték,
31 2, 6 | Ismerte a nevét, hallotta jó hírét, de most látta először.
32 2, 6 | először. Rég visszahúzódott a jó öreg a vén udvarházba. Mért
33 2, 6 | volna: nagy teher nyomta a jó öreg szívét, nem tarthatta
34 2, 6 | Toldi Miklósra! Hej, de jó alkalom! S olyan szépen
35 2, 7 | érte - forrongott a lelke jó Toldi Miklósnak. Fellázítá
36 2, 7 | Miklós indulatja. - Hát jó, mondjuk: megvínék érette,
37 2, 7 | a sátrakat, sátrak előtt jó szélesen, hosszan terült
38 2, 7 | ez, ezt már számba veszi jó Toldi Miklós is. Összevissza
39 2, 7 | megdöbbenve állnak mind a jó vitézek.~- Varázslat! Varázslat!
40 2, 7 | majd neki!~Így csepegteti a jó király az édes cseppeket
41 2, 8 | gőgös, magatelt császár? Jó sokáig megvárakoztatá a
42 2, 8 | gondolt, mit nem, felkapott jó Pejkó lovára, versenyt vágtatott
43 2, 8 | ősi ház udvarán. Hej, édes jó Istenem, ha én most le tudnám
44 2, 8 | történt! Hogy szalad elébe a jó öregasszony! Isten csudája,
45 2, 8 | asztalra került minden, ami jó, ételnek, italnak java,
46 2, 8 | öltözz fel vitéznek!~Hiszen jó volt, hogy Anikó kiperdült
47 2, 8 | megállj. Nem fáj? Óh, de jó!~Így, így.~Nevet a dolgon
48 2, 8 | való sem marad utánam.~- Jó, jó, Miklós, jó, jó - mosolygott
49 2, 8 | sem marad utánam.~- Jó, jó, Miklós, jó, jó - mosolygott
50 2, 8 | utánam.~- Jó, jó, Miklós, jó, jó - mosolygott a király -,
51 2, 8 | utánam.~- Jó, jó, Miklós, jó, jó - mosolygott a király -,
52 2, 9 | mindenféle ennivalókkal. Jó, jó, kenyér nélkül, bor
53 2, 9 | mindenféle ennivalókkal. Jó, jó, kenyér nélkül, bor nélkül
54 2, 9 | király, szeretettel nézett jó Toldi Miklósra. A tekintetével
55 2, 9 | csak úgy folyt a mindenféle jó lé.~- Dínomdánom, sógor,
56 2, 9 | Dínomdánom, sógor, ez ám csak a jó bor! - mondogatták a magyar
57 2, 9 | többé előtte meg nem nyílik.~Jó képet vágott a király a
58 2, 9 | hadsereg lepte el a várost.~Jó, jó, de mi lesz, ha észreveszik
59 2, 9 | hadsereg lepte el a várost.~Jó, jó, de mi lesz, ha észreveszik
60 2, 9 | Addsza már a kezed, legyünk jó barátok. Nem elég tán a
61 2, 9 | császár palotáján, folyt a jó magyar bor, akkor aztán
62 2, 9 | lehetett. Hej, uram, mégiscsak jó dolog a háború. Ha nem csurran,
63 2, 9 | Utána!~Percig sem habozik a jó Toldi Miklós. Tudja, hogy
64 2, 10| Piroska!~Fetrengett vala pedig jó Toldi Miklós sötét pince
65 2, 10| nyilaldozott minden porcikája jó Toldi Miklósnak, de mi volt
66 2, 10| hacsak csudát nem tesz érte a jó Isten.~Nem történt csuda,
67 2, 10| az történt egyszer, amint jó Toldi Miklós a császár lován
68 2, 10| kedves paripája! Hej, édes jó istenem, volt öröm! Rajta
69 2, 11| szegény Piroska! Mikor csak a jó Isten látta, hullatta könnyeit,
70 2, 11| Bencét a leány:~- Hallod-e, jó Bence, hová lett a gazdád?~-
71 2, 11| százat, hát még a gazdám!~- Jó, jó, hiszem, hiszem, de
72 2, 11| hát még a gazdám!~- Jó, jó, hiszem, hiszem, de hol
73 2, 11| szaladott elébe, köszönt jó messziről, aztán belekapaszkodott
74 2, 12| az asszonya? Lám, mégis jó, hogy van vára, ahová elrejtőzhetik
75 2, 12| nem volt otthon maradása a jó nagyasszonynak, szólott
76 2, 12| hortyogtak fia barátai. A jó öregasszony undorodva nézett
77 2, 12| fiát. De Isten szerette a jó nagyasszonyt: lám, lám,
78 2, 12| vérbefagyva hagyja, ha a jó nagyasszony le nem csendesíti.~
79 2, 13| következik:~- Vidd vissza, jó ember, az urad tollát. Nem
80 2, 13| megnyílt volna, jaj, de jó lett volna! De a föld nem
81 3, 15| marékkal a keserűséget!~- Jó, jó - szólalt meg a királyné
82 3, 15| marékkal a keserűséget!~- Jó, jó - szólalt meg a királyné
83 3, 16| nyakába Toldi.~- Oh, kedves jó lovam, én okos jó Pejkóm!
84 3, 16| kedves jó lovam, én okos jó Pejkóm! Utánam ballagtál?
85 3, 16| Eredj, Miklós, eredj! De jó, hogy nem hallod, mit rólad
86 3, 17| nagyfalusi udvarházban a jó nagyasszony nemcsak őt siratja,
87 3, 17| látni akarom a részemet.~- Jó, jó - mondotta a másik -,
88 3, 17| akarom a részemet.~- Jó, jó - mondotta a másik -, majd
89 3, 17| derekáról, aztán kötőfékkel jó szorosra kötözte mind a
90 3, 17| drágaságot.~- Oh, Istenem, de jó vagy! - fohászkodott Anikó. -
91 3, 17| becsületét.~Hiszen éppen jó helyre fordultak, mert a
92 3, 18| mondották Toldinak.~- Hát jó, gyónok - hagyta helyben
93 3, 18| Nem bűn a te bűnöd, édes jó barátom. Szerencsétlenség
94 3, 18| ez az én nagy bűnöm, édes jó barátom. Ezt vezeklem holtig!~
95 3, 19| Megsértettem a lovagi törvényt.~- Jó, jó, de az efféle bűnt nem
96 3, 19| a lovagi törvényt.~- Jó, jó, de az efféle bűnt nem imádkozással,
97 3, 19| a magyar vér!...~- Hát jó, megyek - nyögte ki Toldi. -
98 3, 19| arcodnak könnyét újratámadt jó híremmel én le nem csókoltam!
99 3, 20| nyelte el? Égbe szállott? A jó Isten tudja.~- Hm, hm, biz
100 3, 21| hegyek mindenfelé. No, éppen jó helyre került!~Egyszerre
101 3, 21| páncél törékeny testének. De jó vérből való. Ne engedd csatába,
102 3, 21| búsuljon, lelkem, öreganyám. Jó sorom van nékem. Majd meglássa,
103 3, 21| kullogott Bence is, bizony nem jó kedvvel. Nem a maga életéért,
104 3, 21| de mind ellenségei. Aki jó barátnak vallotta magát,
105 3, 21| No, ott leszek én is!~Jó hajnalban Pejkójára pattant,
106 3, 22| köszönésire is emlékszik: Szép jó estét, szép kisasszony!),
107 3, 22| hogy majd felkeresem én a jó hírrel a világ végén is?
108 3, 22| Miklóst is. Szárnyon kel a jó hír s előbújik rejtekéből.
109 3, 22| király. Sorra került hamar jó Toldi Miklós is. Adott neki
110 4, 23| Rossz vége lesz ennek!~- Jó, jó, öreg - mosolygott a
111 4, 23| Rossz vége lesz ennek!~- Jó, jó, öreg - mosolygott a király. -
112 4, 23| szalontai sírban. Édesanyja, a jó nagyasszony már rég porladozik
113 4, 23| kirúgta volna a szemetek az én jó paripám! S csak bírnám én
114 4, 23| tudja, mit nem tesznek a jó öreggel, ha hirtelen meg
115 4, 23| karjára!~De ím, megdördült a jó ismerős hang, Toldi hangja!
116 4, 24| Kegyelmet kérjek, mert jó tanácsot adtam? Nem volt-e
117 4, 24| borult az öregember szeme. De jó, hogy a szél homokot kavart
118 4, 24| engem? Lajos vagyok. Régi jó barátod. Lajos, nem a király.
119 4, 24| a király... Lajos... a jó barát. Az én jó barátom.
120 4, 24| Lajos... a jó barát. Az én jó barátom. Ugye, megbocsátasz?
|