abbah-bizta | bizto-el-el | el-ve-fedem | fedi-gyont | gyoze-indul | ingat-kiker | kikez-lelke | lelki-megsz | megta-oltoz | olts-rohog | roppe-szine | szinl-tuzbe | tuzod-vissz | visz-zurza
Part, Paragraph
1506 2, 7 | vitéz arcát nehéz sisak fedi. Zárt sisakos vitézek szépen
1507 1, 4 | arany láttára. Most már lesz fegyvere, ruhája, lovagi ruhája.
1508 2, 7 | a sisakodat, páncélodat, fegyveredet, s megvívok képedben. Senki
1509 4, 24| körös-körül a falon régi kedves fegyverei. Haj, de kikezdette a rozsda
1510 2, 7 | ékesség: szebbnél szebb fegyverek, övek, mentekötők, arannyal,
1511 3, 19| fényében ragyogó, villámló fegyvereket s láttak délcegen járó paripákat:
1512 1, 4 | egész város.~- Csak volna fegyverem, lovam, lovagi ruhám - tusakodott
1513 4, 24| Te meg súrold addig az én fegyveremet. Hadd ragyogjon újra, ne
1514 1, 2 | az öreg Bence, apjának hű fegyveres szolgája. Istenem! Ha ő
1515 3, 19| másnap reggel vitézi ruhában, fegyveresen felpattant a szilaj paripára,
1516 2, 7 | hátán, ügyetlenül fogta fegyverét, az öklelő szálfát - hát
1517 3, 21| holott még össze sem roppant fegyverük. S ím, abban a pillanatban
1518 2, 7 | itten mérik össze súlyos fegyverüket Rozgonyi lányáért, a szép
1519 2, 9 | s lesz majd erősebb fegyverünk is...~No, ebben szépen megnyugodott
1520 2, 12| abbahagyja. Aztán jön a tél, fehérbe borul erdő, mező s szilaj
1521 2, 7 | ahol ül Piroska sápadtan, fehéren. Most látta először Rozgonyi
1522 2, 8 | nyerít fel: ihol mosolyog, fehérlik Nagyfalunak tornya. Oda
1523 3, 21| Otthagyta a kunyhót nagy fejcsóválással s visszament a táborba.~
1524 2, 12| elpárolgott a bor gőze Toldi fejéből? Jő az édesanyja! Jő és
1525 3, 16| éppen elhunyt a kolostor fejedelemasszonya, Piroskát teszi helyébe
1526 2, 6 | már a király, királyok, fejedelmek asztalánál (közbe-közbe
1527 3, 19| Álljunk félrébb. Valami fejedelmi személy ül a hintóban.~Félreálltak
1528 4, 24| molnár! Hol a liszt, öreg? A fejeden hozod?~S még ez sem volt
1529 2, 8 | leány miatt adod búnak a fejedet! Van még lány, szebbnél
1530 4, 24| nézném vitézi voltomat, a fejedhez verném héttollú botomat!
1531 3, 16| gárgyán vezette a monostor fejéhez s elmondá hímezés-hámozás
1532 4, 24| hogy ne csúfolnák vitéz vén fejemet!~Fölemelte buzogányát, rettentően
1533 1, 2 | testében a hetyke kérdésre. Fejétől talpáig meg visszaszaladt
1534 1, 4 | Toldi György, várj, még nem fejeztem be királyi szavamat. Tied
1535 4, 24| az ásónyél lesz a sírom fejfája!~- Oh, drága nagyuram...~
1536 4, 23| nagyasszony már rég porladozik. Fejfáján az írás immár le is kopott.
1537 1, 4 | márvány sírköveket, egyszerű fejfákat s egyszerre csak mit lát?
1538 1, 4 | vigyázhatta, sírkőnél, fejfánál nem talált egyebet. Azokat
1539 4, 23| ide temess, Bence! Ne tégy fejfát mellé; elég ennek az ásónak
1540 3, 21| kitörhetnének a várból, de véres fejjel kotródtak vissza. Aztán
1541 3, 20| ilyen nagy fába vágtam a fejszémet.~Magának, egyedül magának
1542 1, 3 | nyoszolyában. A legényei meg fejtől, lábtól összevissza feküdtek
1543 4, 23| kikandikált egy rozsdás fejű dárda. A nyeregkápán kétfelől
1544 3, 22| ez meg se szó, se beszéd, féket vetett a fejébe, felpattant
1545 3, 21| nagy hirtelen megragadta fékét, aztán elvezette egy kis
1546 2, 9 | zöldült, sárgult, el is feketedett, s mint a nyárfa levele,
1547 3, 22| két gyászos szegélyű levél feketéllett ki onnét. Gyorsan felbontja
1548 1, 3 | hogy én gyilkos lettem, s feketén beborult az ég énfelettem.
1549 2, 9 | csak keményen megrántja fékje szárát Toldi:~- Megállj,
1550 1, 2 | húzódtak a cselédek, ott fekszenek az ökrök is álmosan, kérődzve.
1551 1, 4 | szempillantásban fel is szökött fektéből, mintha valami látatlan
1552 4, 24| vaskoporsót, Toldihoz illőt: abba fekteték. És indula még az este a
1553 3, 21| Oda vitték most a királyt, fektették le puha ágyba, s hogy tudták
1554 4, 23| forgott vele körbe-karikába, fel-feldobta a nagy nehéz öklelőfát s
1555 3, 18| találta, vágta, ütötte, rúgta, fel-felkapott egyet s azzal tízet-húszat
1556 1, 3 | vigyázta, ha valamit találna. Fel-felrebbentek előtte vadrucák, bíbicek
1557 1, 5 | gyalázza a magyar nemzetet. Fel-felrikkant: Hát ez a magyar vitézség?
1558 3, 21| Már azt határozták, hogy feladják a várat, ha Lajos király
1559 3, 20| sem kellett venni: önként feladta azt Rájmond kapitány.~Most
1560 3, 16| valahogy.~A két kondért felakasztá a Pejkó két csípőjére, így
1561 3, 21| rendelkezés, igazodás. Kétfelől felállott a két had. Középen megjelentek
1562 2, 7 | míg a király s a hölgyek felállottak az asztal mellől s elszéledtek,
1563 4, 23| magyar vitézek. A király már felállt, indulni készül a szégyenpiacról.
1564 1, 2 | alján, hogy megrakhassák a félbehagyott szénásszekereket. Egyedül
1565 3, 22| feketéllett ki onnét. Gyorsan felbontja az egyiket: Károly császár
1566 3, 22| letette a levelet.~Aztán felbontotta a másikat. Hazulról jött
1567 3, 21| megragadja hajánál fogva a felbukkanó ifjút, de csak pillanatig
1568 2, 8 | erejű Toldi. Komor arca felderült egy pillanatra, szép gyengén
1569 4, 24| Elföldelik csendben. Aztán feldomborítják magasra, magasra.~ ~ ~.oOo.~ ~ ~ ~
1570 2, 8 | Lökös a dölyfös beszédet, a feléből is eleget értett, sarkon
1571 1, 3 | farkasokat. Hadd lássa, ha felébred, hogy itt volt. Hogy megölhette
1572 1, 3 | idő, mert kint az udvaron felébredtek a kopók, vonítani kezdtek:
1573 3, 22| voltom nem tiltaná. Mikor felébredtem s őt megpillantottam, átkot
1574 1, 5 | nézz már! Ki jön amott feléd kiterjesztett karral? Mint
1575 2, 10| Eszedbe juttatom, el sem is felejted - itt döglesz meg, kutya!
1576 3, 21| királynak:~- Felség, ne felejtse, hogy magyar olasz ellen
1577 1, 5 | király ismétlen Miklóshoz -, felejtsed a múltat, sok nagy sérelmidet.
1578 2, 10| volt, amit mostan mondok: félek, nem hiszitek, pedig nem
1579 2, 9 | karddal, cselre csellel felelek én!~Az öregeknek még mindig
1580 1, 2 | gyökeredzik a lába, nem félelemtől, de nagy gyönyörűségtől.
1581 4, 24| érez kezén a király: ez a felelet. Aztán kihull kezéből a
1582 2, 12| senkinek sem tartozik szóval, felelettel. Nem kérdezi, nem faggatja
1583 3, 21| színlelt ijedezés volt az ő félelme. De hát addig kérték, addig
1584 2, 14| Száz csatában voltál, a félelmet hírből sem ismerted, láttál
1585 2, 8 | királyodat?~- Felséges királyom - felelte Toldi Miklós -, volna száz
1586 3, 17| Mind egy értelemmel azt felelték, hogy: a dózse. No, ha a
1587 3, 20| is a királynak, hogy az a felemás ruhájú ember ott lézengett
1588 4, 23| a mázsás buzogányt? Aki felemelje a nagy öklelőfát?~- Más
1589 2, 10| Toldi Miklós nem bírta felemelni kardját, s tehetetlen dühében „
1590 4, 23| Nemzetes nagyuram - szólal meg félénken -, kinek ássa a sírt? Nem
1591 3, 21| nagy hirtelen a létra alsó felére fordult, úgy lógott a mélység
1592 1, 4 | magában. Annak a háznak felerésze övé, van abban sok puha
1593 2, 7 | Lőrinc, szereztem néked feleséget, szépet - mondta Toldi csendesen,
1594 2, 7 | hirtelen. - Szeretnéd-e feleségnek Rozgonyi Piroskát?~- Hej,
1595 2, 11| levágta, a királykisasszonyt feleségül vette, talán már azóta király
1596 1, 4 | érezte jól magát. Durva, feleselő, kötekedő, anyját gyakor
1597 3, 17| volna, de közben a cimborája feleszénkedett s mondta: ott van a derekán,
1598 3, 16| Emberek ülnek törvényt felette, holott az ő bűne felett
1599 2, 9 | akkora őrség fogadta, hogy felével is megelégedhetett volna
1600 1, 3 | már messze járt. Hej, volt felfordulás, zaj, riadal, lárma, szitkozódás!
1601 1, 4 | nagy gabalyodást, a nagy felfordulást, ő nem szólt egy szót sem,
1602 2, 8 | vének! Kardjukra csapnak, felháborodva kiabálnak összevissza: valamennyi
1603 2, 10| kereste a kardját, hogy azt felhajítsa a nyílás felé s úgy oltsa
1604 2, 8 | követel tőlünk. Ennek okán mi felhánytuk levelestárunkat, s ennek
1605 2, 11| űzte el magától a sötét felhőket.~Mire ősznek évadján hazakerült
1606 1, 5 | Előlünk rejtette, nehogy majd felhozzuk vitézeink közé. Még ez sem
1607 2, 10| eresztenek alá s annál fogvást felhúzzák Isten szabad ege alá. Szabad
1608 3, 19| gondolt, azzal is keveset. Felindult a lelke, megfiatalodott.
1609 2, 9 | Idézték - megjelent. Ezt majd feljegyezzük róla, hogy le ne tagadhassa.
1610 3, 17| a felét? Bizony, ha nem, feljelentlek, hogy te raboltad ki a Rozgonyi
1611 3, 17| aludjék, leányasszony, ne féljen, míg engem lát!~- Hogy lássalak,
1612 3, 20| följebb. Hanem mire a király feljuthatott volna a vár fokára, Rájmond
1613 2, 9 | amekkora volt, akkor is felkacagott volna, megpillantván Bencét.
1614 1, 3 | ültéből Miklós, fél kézzel felkapta a malomkövet, megkerengette
1615 1, 4 | a zacskót helyére, azzal felkászálódtak, s merthogy üres volt már
1616 3, 15| szószólója lesz a királynál. S felkészülődik a nagyasszony, elékeresgéli
1617 3, 20| érjék a lezuhanó kövek s felkiáltott: hágcsót ide, hágcsót!~Hágcsót
1618 2, 6 | Poharat emelt, szép szavakkal felköszönté Rozgonyi uramat. Hanem most
1619 2, 11| Miklósnak, poharat emel, felköszönti a boldog házaspárt, nagyot
1620 3, 19| rőt szakáll. Ezt szépen felkötjük. Aztán úgy beszeplőzöm az
1621 2, 8 | húzódik az ábrázatja, s félkomolyan, féltréfásan mondja:~- No,
1622 2, 7 | lelke jó Toldi Miklósnak. Fellázítá a gondolat, hogy egy leányt
1623 2, 6 | arca, mint az ég a hosszú fellegjárás után. - Úgy lesz, úgy, felmegyek
1624 1, 4 | mintha valami látatlan erő fellökte volna - Bence volt, az öreg
1625 2, 13| Toldit vasra verik s nem kell félnie tőle!), nagy bátran léptetett
1626 3, 17| bátorságban. Nem kellett félniök az idegen földön, nem kellett
1627 2, 9 | feleséged a kicsi leánykám, ha felnő, s ha tetszik, s vele szálljon
1628 2, 9 | vezetéken vittek! S mind felnyergelve, de milyen nyereggel! Ragyogtak
1629 1, 5 | vissza a csárdába, ottan felöltözék vitézi ruhába. Közben, míg
1630 3, 15| öregasszony!), hamarosan felöltözködtek, lóra kaptak s sebes vágtatással
1631 3, 22| kegyelmébe! Átok alól érsek is feloldja. Nekem megígérte.~Itt végződött
1632 2, 9 | voltak a tanácsban, ezeknek felolvastatá Károly a magyar király levelét,
1633 1, 4 | kér kegyelmet tőle. Aztán felpattan kedves Rigójára, úgy vágtat
1634 3, 16| bántunk vele. Agyonver, felperzsel!~Eredj, Miklós, eredj! De
1635 1, 3 | borult a nádas fölé. És felragyogtak a csillagok, megszállották
1636 3, 18| kolduljanak össze, aztán félre-félrehúzódnak sűrű rengetegben, ott
1637 3, 19| fejedelmi személy ül a hintóban.~Félreálltak s úgy nézték a fényes, tarka
1638 3, 19| mondotta Toldi. - Álljunk félrébb. Valami fejedelmi személy
1639 1, 3 | udvaron, ott valahol hátul, félreeső helyen leült a palánk tövébe.
1640 3, 18| dalos lehet, gondolta Toldi.~Félrehívta az ifjút, s megszólította
1641 4, 23| a talián ott volt, csak félrehúzódott s ha teheti vala, el is
1642 2, 14| a sziklának feszítette, félrelódította s belépett a gyéren világított
1643 3, 20| hozzá, éppen hogy egy kissé félretaszíthatá. Hiába, a kő széle mégiscsak
1644 3, 20| állana előtte a király, félreütné buzogányával a követ. Így
1645 3, 21| az öt vitéz még idejében félreugrik, de a kobzos - hová lett
1646 4, 23| olasz, menten fűbe harap. De félreugrott s a nagy nekivágásban szinte
1647 2, 8 | Miklós -, volna száz életem, felségedért adnám.~- Hiszem, Miklós,
1648 2, 10| ekkor, amint következik:~- Felségednek köszönhetem életemet, szabadságomat.
1649 3, 21| nekem - mondotta a kobzos. Felsegítette a lovára a leányt, s nézett
1650 1, 4 | gyászruhás asszonyt s szinte felsikoltott: anyám, édesanyám! Nem,
1651 3, 18| Sóhajtott az ifjú, búsan felsóhajtott:~- A nevemet mondjam? Nincsen
1652 4, 24| Megszólalt Toldi, halkan, félsuttogva:~- Hagyjad, fiam, hagyjad.
1653 2, 8 | bánatját, s mikor végire ér, felszakad szívéből egy nagy jajkiáltás:~-
1654 1, 3 | gondolta magában Miklós. Felszedte a legények mellől a lándzsákat,
1655 2, 11| Aztán vette a kést, hogy felszeletelje, de csak nyiszálgatta a
1656 1, 3 | legények nagy káromkodások közt feltápászkodtak, Miklós már messze járt.
1657 3, 21| Hogyne fogadná el! Ez a feltétele: mind a kettő hadja kimért
1658 3, 21| Nem a maga életéért, de féltette a leányasszonyét: hogy kerül
1659 2, 9 | mindig nem tetszett a dolog: féltették a királyt, hátha balul üt
1660 1, 3 | Györgyöt, hanem Miklóst félti...” Hová lett Miklós karjának
1661 1, 3 | talált madártojást, ezeket feltörögette: milyen jó volt egyéb híján
1662 2, 7 | az igazlátók előtt, akkor feltolja sisakját, s diadalmasan
1663 1, 5 | várom.~Akkor aztán Miklós feltolta sisakját, s lett nagy álmélkodás.
1664 2, 8 | ábrázatja, s félkomolyan, féltréfásan mondja:~- No, de édesanyám,
1665 4, 24| megbocsátasz nekem? Hű szolgádat ne féltsd. Lesz őreá gondom. A magyar
1666 1, 3 | nincs helyén a szíved! Ne féltsétek Miklóst, helyén az ő szíve.
1667 3, 19| nem messzire. Aztán láttak feltünedezni zászlókat, nap fényében
1668 2, 8 | ott egy öreg szekrényt felturkált, elékotorászott holmi viseltes
1669 3, 18| be nagy földet s számán felül vegyült közéjük temérdek
1670 2, 6 | kanyarított a hátára, aztán felült egy girhes-görhes lóra,
1671 3, 15| odaadja a kedves fiáért!~És felültek az eleséggel jól megrakott
1672 3, 20| leszállította a lóról, hol ismét felültette, aszerint amint lovas vagy
1673 2, 9 | felség - mondották az urak. - Félünk, megcsúfolja magyarok királyát
1674 3, 22| paripám!~De már erre a szóra felugrott a földről Bence, ámbátor
1675 3, 22| szép ő maga, szép a lelke, felvenni készül itt a fátyolt, nem
1676 1, 3 | néhány napot mulasson itthon, felverje a puszta, nádas csendjét
1677 2, 8 | sietett haza valamennyi, hogy felverjék az ország népét), Toldi
1678 1, 3 | tartott az édes hajnali álom, felverte az éhség. Mi lesz vele,
1679 2, 7 | benne. Hallgass ide, Lőrinc. Felveszem a sisakodat, páncélodat,
1680 3, 22| lélek - dicsérte az anyja. - Felveszi a fátyolt...~- Arról még
1681 3, 21| Toldi talpa alatt, majd felvetette a nagy türelmetlenkedés,
1682 2, 8 | mondjam, hogy egyszeribe felvetették a konyhát, elékerült a vén
1683 2, 7 | szépen megegyeztek. Toldi felvette Lőrinc lovagi ruháját, föltette
1684 2, 10| mikor Rozgonyi uram Piroskát felvitte Budára. Szép háza volt Budán
1685 1, 5 | partján.~Ezalatt meg Budán felvonták a király rengeteg nagy sátorát.
1686 3, 20| mikor égből-e vagy a föld fenekéből, azt én nem tudom, más sem
1687 1, 3 | kezdtek: az ám, megérezték a fenevad szagját. Mozgolódtak a legények
1688 1, 3 | ahogy elbánt ezekkel a fenevadakkal? Ha ő most meglepné éjjeli
1689 1, 4 | aludott, aludott sokáig. Jó fennjárt a nap, mikor felébredett.~ ~
1690 4, 23| Sértette szemét a csillogó fény, a pompa, az ifjú vitézek,
1691 2, 9 | levelét.~- Ugyan mi veszedelem fenyegethetne? Idézték - megjelent. Ezt
1692 2, 7 | aki megítélje, melyik a fényesebb, melyik a csillogóbb: a
1693 3, 22| Azzal vádolták meg, hogy férjemet meggyilkolta, a síromat
1694 3, 18| igazi párbajban ölted meg a férjet, mi bűn nyomna téged?~-
1695 3, 15| királynő, merthogy tulajdon férjét nem akarta maga mellett
1696 3, 20| Így hátulról csak alig fért hozzá, éppen hogy egy kissé
1697 2, 7 | házban, de az udvaron se fértek. Bizony, ha nem, hát szépen
1698 3, 22| ahol két ember vérével festé már pirosra a földet, odavitte
1699 2, 9 | gondolatokat, festette, festegette a színes képeket. Látta
1700 2, 9 | aranyszálú gondolatokat, festette, festegette a színes képeket.
1701 2, 10| kőfal. Próbálta kardjával feszegetni a követ - próbálhatta: földbe
1702 1, 3 | fészkére tévedett a lába. A fészekben két kis farkaskölyök vinnyogott,
1703 2, 12| az ő édes hangja! Meleg fészekké válnék a komor, rideg vár,
1704 4, 23| megvívjon. Sápadtan, bosszúsan feszeng a király a székén. Háromszor
1705 1, 5 | véresre harapdálta, sápadtan feszengtek a magyarok, ökölbe szorult
1706 2, 14| Széles vállát a sziklának feszítette, félrelódította s belépett
1707 4, 23| öklelőfát a ló szügyének feszíti, s ím, e pillanatban hanyattesik
1708 2, 12| egyszerre zajos, vad tivornyák fészke lett. Borba, féktelen tivornyákba
1709 2, 10| gyorsan Örzse Piroskát az ő fészkébe, még szót sem igen szóltak,
1710 1, 5 | szemlesütve ültek, szorongtak, fészkelődtek. Mert immár jött Buda felől
1711 1, 3 | magát, hogy réti farkasnak a fészkére tévedett a lába. A fészekben
1712 2, 12| képzelete rakosgatja a fészket, egy-egy pillanatra felejti,
1713 3, 21| maradott a helyén. Rajta feszület. Halálra szavaz mind, csak
1714 2, 9 | vitézek, az olasz bőr alatt feszült az acéling, a szekereken
1715 3, 20| napokon s éjjeleken kellett fetrengeni ágyában, tehetetlen haragban,
1716 2, 10| szíve. Óh, szegény Piroska!~Fetrengett vala pedig jó Toldi Miklós
1717 2, 9 | Azok bizony vagy megkötözve fetrengettek, vagy ide-oda elbújtak:
1718 2, 9 | utcákat, a részegen alvó, fetrengő katonákat szintúgy megkötözték,
1719 1, 2 | Miklóst: hadd lám, apja fia-e? Mert híres vitéz volt Toldi
1720 3, 15| Inkább mondass rajta misét fiad bűnös lelkéért. Nem leszek
1721 3, 15| mostan odaadja a kedves fiáért!~És felültek az eleséggel
1722 1, 5 | Mint az anyamadár az édes fiához, akit rég nem látott, kit
1723 1, 4 | szálát. Hátha még ott lesz a fiai sírján!~Nosza, ki a temetőkertbe!
1724 1, 4 | vagyok én is, özvegyasszony fiaiért bosszút állok, ha addig
1725 2, 10| szépet hallottam rólad a fiamtól, s az én királyfiam nem
1726 2, 8 | ez is, ni (s rámutatott a fiára, aki szégyellősen, kalapját
1727 2, 9 | birodalmi császár, hogy bár fiatalabb vagyok, mint te, még nem
1728 3, 22| boldogság volt azoknak, a két fiatalnak, az ő szívét, jaj, de megsajgatta!~
1729 3, 22| este gyűrűt váltottak a fiatalok, s csuda-e, ha a boldogok
1730 4, 23| olaszos ruhája.~- Micsoda fiatalság! - dörmögött untalan az
1731 2, 10| napját. Itt senyved el szép fiatalsága.~De ím, egyszerre gyenge
1732 2, 9 | Hej, Uram Jézusom, milyen figura volt, milyen maskara volt!~
1733 4, 23| megszólalt:~- Bence! Hű cselédem. Figyelj a szavamra. Kenyerünk javát
1734 2, 9 | halálos csend a teremben.~- Figyeljetek ide - kezdette a király. -
1735 3, 17| igazi istrázsák szoktak, figyelt, hallgatózott: nem közeledik-e
1736 4, 23| Lovagokhoz illő. Ideje, hogy finomodjék, művelődjék a szittya magyarság.~-
1737 2, 7 | daliás alakján. Igazi lovaggá finomodott, a lovagok közt is első,
1738 4, 24| felé.~Mondta egyik, orrát fintorítva:~- Piha! Milyen penészszagot
1739 2, 7 | nem múlt el nap, hogy ne firtatta volna:~- Eljössz, ugye,
1740 2, 8 | meg maga elé eresztette, fitymáló hangon szólította meg az
1741 3, 22| belé Toldi -, ha felséged fiúsítja Toldi György leányát.~-
1742 3, 22| volna! Teljék kívánságod: fiúsítom a leányt. - S intett a kobzosnak: -
1743 2, 10| lám, a király kegyelme fiút adott az öreg bajnoknak,
1744 2, 10| állott ez a ház. Merthogy fiúval nem áldotta meg Isten, elfordult
1745 2, 8 | állott Budáig.~- Hiszen majd fizetek én neki adót! - dörmögött,
1746 2, 8 | pontosan írást arról nekem, fizetett-e, s mikor és kinek adót ez
1747 3, 21| onnét, míg a város le nem fizeti a rávetett adót. Azért vetett
1748 2, 9 | egész. Tréfámra tréfával fizettél: rendben vagyunk, nemde?
1749 3, 21| róka, Tarantói Lajos, a fő-fő bűnös, ki kell azt onnét
1750 2, 8 | Küküllei János uramat, az ő fődeákját, s parancsolta néki, hogy
1751 3, 20| ástak, reggelre befödték födéllel: az alatt aztán dolgozhattak
1752 1, 4 | földre nyomta, a homokos földben meg-megmártogatta a lefülelt
1753 1, 5 | hallom nevedet, szülötte földedet.~De Miklós nem vetette le
1754 2, 6 | törvény szerint sok szép földem, házam nem maradhat rája.
1755 3, 16| Ő már nem jegyese többé földi embernek, Isten jegyese
1756 2, 6 | szedegetik az almát a fáról, mely földig hajolt nagy terhétől.~-
1757 2, 9 | felriadott nép - haj, égszakadás, földindulás, szaladj te is, pajtás!
1758 2, 6 | maradhat rája. Őseimnek földje, magam szerzeménye az atyafiaké
1759 2, 8 | a római birodalom. Ennek földjét foglalta el Árpád: sem ő,
1760 1, 5 | vagyok én bajnok; vagyok földönfutó, világ bujdosója. Gyilkosságba
1761 2, 6 | füllentés.) Apátiban van házunk, földünk, s becsületes nevem Csutora
1762 1, 3 | csendes este borult a nádas fölé. És felragyogtak a csillagok,
1763 3, 20| királyt, közben a pajzsát fölébe tartotta, hogy ne érjék
1764 4, 24| megpillantván Toldit. Odalépett, föléje hajlott, könnye is kicsordult.~-
1765 1, 4 | a király palotája is. Ha följuthatna a palotába, ha mehetne király
1766 1, 4 | mi haszna lesz neki a nap fölkeltében? Így, ágrólszakadtan, üres
1767 1, 4 | áldása, útra kelek én is, s fölkeresem a világ végén is szívemről
1768 4, 23| Egyiknek sem kell sír.~Toldi fölnézett egy pillanatra, de nem felelt,
1769 3, 21| Leány!~Abban a pillanatban fölnyitotta szemét a leány. Szólni nem
1770 1, 3 | deszkapalánk Miklós körül, feje fölött, jobbról, balról, mindenfelől.
1771 2, 7 | felvette Lőrinc lovagi ruháját, föltette címerét, a lovára pattant,
1772 2, 9 | lóvakaró, cingomb. Balta, fövenyóra, vasaló, bőrlámpás, patkószeg,
1773 3, 21| suttogta a leány. - Tégy fogadást, hogy nem jársz utánam.
1774 2, 10| Mert százszor, ezerszer fogadkozott, hogy Lőrincé lesz csak
1775 3, 21| elfogadja a bajvívást. Hogyne fogadná el! Ez a feltétele: mind
1776 1, 4 | sincsen maradása. Dehogyis fogadnák be tépett, váslott, piszkos
1777 2, 13| testőrkapitányt s parancsolá neki: fogassa el Toldit, verettesse vasra,
1778 1, 3 | Miklósra veti magát, éles fogát, körmét a vállába vágja,
1779 2, 9 | Madarat lehetett volna fogatni a királlyal. Rég is nem
1780 1, 4 | biztatva, uszítva a kutyákat: Fogd el! A fülit! A farkát! A
1781 1, 5 | mondta tovább Toldi. - Vitéz, fogjunk kezet. Te sem láttál engem,
1782 2, 9 | térdet-fejet, aztán te is helyet foglalhatsz oldalamon.~Lajos király
1783 2, 9 | barátok. Nem elég tán a szó? Foglaljuk írásba: legyen feleséged
1784 2, 10| szörnyű világosan. Rablólovag foglya lett, többé nem látja meg
1785 2, 9 | követünk megneszelte, hogy foglyul akar engem ejteni. Nos,
1786 2, 8 | veszedelembe kerülnénk, ha had fogna körül, ha én rabul esnék
1787 3, 21| királyhoz, tartotta a nyakát: fogóddz belé, gazdámnak királya!~
1788 4, 23| kamasz legény a ló farkába fogódzott: emiatt nem mozdul.~No,
1789 4, 24| megroppant, szeme vérben fogott, halántékán az erek vastagra
1790 3, 18| repültem! szélnél sebesebben! - fogságba estem, mély sziklatömlöcnek
1791 2, 10| Innen ki nem kerülsz, itt fogsz elsenyvedni! Tudod-e, ki
1792 1, 3 | kiabáltak, gyilkost azt nem fogtak: mire Miklós után iramodtak,
1793 1, 4 | tettek magukért, marták, fogták, harapták a bikát, ahol
1794 3, 21| meggyilkolták!~S jöttek a hercegek, fogvacogva jöttek, ámbátor a magyar
1795 3, 16| megtört szívű Piroska nem fogy ki a vigasztalásból, az
1796 3, 16| sanyargatta magát ereje fogytáig. Kezdett a kondér megnehezedni.~
1797 1, 3 | Miklós. Jaj, mi lesz itt? Még fojtogatja a harag, a gyűlölet, szikrát
1798 2, 10| kavargott a füst s már-már fojtogatni kezdette Miklóst: vége,
1799 2, 10| kezemre kapjalak, beléd fojtom ördögi lelkedet!~- Úgy!? -
1800 2, 7 | elszéledtek, akkor aztán kitört a fojtott indulat, fenékig hajtotta
1801 1, 4 | ölelte, csókolta, majd meg is fojtotta szertelen kedvében. Szegény,
1802 2, 6 | akarta az országát s népét, főként a szegényjét. Ide is beállít,
1803 2, 7 | üldözöttet, s jaj annak főképpen, ki szennyes szóval érinti
1804 0, 1 | nagy a vitézsége. Nem tűrt foltot maga s népe becsületén.
1805 3, 20| megtévessze a vár kapitányát, a folyam felől. Elmúlt egy nap, el
1806 3, 20| tüntetni. Hová? Nem messzire folydogált az Otranto vize, abba kellett
1807 3, 21| eldönteni a pert. Igaz is, minek folyjon annyi ártatlan vér? Hát
1808 3, 21| Amint fel s alá lovagolt a folyócska partján, zöldleveles ágból
1809 3, 21| ifjú eloldotta s vezette a folyóra, hogy megitassa. Amint közelebb
1810 3, 20| árkot összevágják az Otranto folyóval, s másnap kezdik az ostromot.
1811 2, 11| Megindul a beszéd, foly mint a folyóvíz, Lőrinc dicsekedik nagy
1812 1, 4 | Istenem, hol is kezdjék? Hol folytassák? De akárhol kezdték, akárhol
1813 3, 21| földhöz csapván a serleget, folytatá:~- Ütött a halálod órája,
1814 2, 7 | mondja az arca, s szóval így folytatja a nagylelkű király -, derék
1815 4, 24| drága nagyuram...~Nem tudta folytatni a hűséges cseléd: zokogásba
1816 2, 8 | Következzék erre ötven főnemes, kik meg arra esküvének
1817 1, 4 | folytatták, akármerre szőtték, fonták a beszédet, Miklós mindég
1818 2, 11| beszédjének Bence. Meghiszem azt, fontos személy ő most. Királykisasszony
1819 4, 24| néma fájdalomban visszafordul a szomorú gyülekezet.
1820 2, 6 | saját magát, s nagy hirtelen fordított egyet a beszéden. S merthogy
1821 3, 21| házam népét öcsém ellen fordítottad. Mikor aztán öcsémet gyalázatosan
1822 3, 22| végigolvasta a levelet, fordítván a másik oldalára is.~- Mit
1823 1, 4 | Miklós, azt sem tudta, merre forduljon, jobbra-e, balra-e. Céltalan
1824 2, 11| Szeretett volna másfelé fordulni, kikerülni Lőrincet, de
1825 4, 23| ki védi meg? Lesz-e, ki forgassa majd a nehéz kardot? Ki
1826 2, 8 | aki szégyellősen, kalapját forgatva állott mellette), s Bence
1827 3, 21| száz lovagot, s ha Kont forgós süvegét megrázza: ez lesz
1828 2, 7 | Az ám csak a vitéz!~Így forog, szalad a szó körbe-karikába,
1829 2, 11| megilletődés: arcuk nem mutatja, mi forr, mi fő belől. Megindul a
1830 2, 14| az ajtóban, a másik meg fosztogatta a halottat. Mi tenger kincset,
1831 3, 17| legeljenek a buja, tarka virágos fűben, aztán ők is falatoztak.~-
1832 3, 22| ébren van-e, álmodik-e, a füle csengett talán? Hogy ő szóljon
1833 1, 4 | férfiak: Elibe. Elibe. Le kell fülelni! - de csak egymás biztatásánál
1834 1, 4 | hallotta Miklós. - Ez fülelte le a bikát.~- Derék szál
1835 3, 17| Vajon nem csengett-e a fülem?~Lábujjhegyre állott, úgy
1836 3, 21| vajda, nem akart hinni a fülének. Úgy tett, mintha nem hallotta
1837 1, 4 | uszítva a kutyákat: Fogd el! A fülit! A farkát! A combját! Hiszen
1838 2, 6 | mondott, no, most jön a füllentés.) Apátiban van házunk, földünk,
1839 2, 10| szikrák, szállott, kavargott a füst s már-már fojtogatni kezdette
1840 3, 21| bűnös, ki kell azt onnét füstölni.~Ahogy megjött Laczfi, nyomban
1841 3, 22| ültetett abba négy szomorú füzet, hadd borítsák árnyékba
1842 4, 24| a lantost: kezdje újra. Fújja el még egyszer!~Abban a
1843 3, 22| Dicséretben, ajándékban nem fukar a király. Sorra került hamar
1844 4, 24| hűséges cseléd: zokogásba fulladott a szava.~De nini, mi történt!
1845 2, 13| forgatta a kardot, visszásan, furán ment a bajvívás s Toldiban
1846 3, 21| történt? Mi történt? Nyíl fúródott a király combjába! Megütődve
1847 0, 1 | név becsületéért. Mint a fűszál úgy teremnek a nagy király
1848 1, 4 | riasztotta meg a népet, az elől fut minden lélek inaszakadtáig.
1849 3, 21| kobzosnak iramodtak. „Szégyen a futás, de hasznos!” Nem is várta
1850 3, 17| állottál.~- Úgy? Hát nem te futottál meg, mikor jött Toldi Miklós?
1851 1, 4 | özvegyasszonyt, s szinte futva futott be Pest városába.
1852 3, 22| gyilkos. Látták az apácák fűzek rejtekiből, látták a bajvívást.
1853 2, 9 | gyáva féreg!~Így fűzte, fűzögette Miklós az aranyszálú gondolatokat,
1854 2, 6 | öreg a vén udvarházba. Mért fűzzön virághoz virágot vitézsége
1855 4, 24| becsődült udvari népen keresztülgázolva, esze nélkül rohant
1856 3, 21| partján, zöldleveles ágból gabalyított kunyhót pillantott meg,
1857 3, 21| állott Nápolyig.~Hát, ez nagy gabalyodás volt: harc, elkeseredett
1858 3, 21| tehetett egyebet, a nagy gabalyodásban egérutat vett, meg sem állott
1859 1, 4 | Nézte, nézte Toldi a nagy gabalyodást, a nagy felfordulást, ő
1860 2, 7 | édesgető szókkal: ébredj, kis galambom, gyönyörű virágom. Nem húz
1861 2, 7 | kéz tőrt, hurkot, valami gáncsot beléje? S merthogy semmi
1862 1, 2 | Adj nekem kardot, buzogányt, kopját, meglásd, én is
1863 2, 6 | szégyenkezve, bátortalan ment fel a garádicson. Onnét szépen betessékelték
1864 2, 10| megsokallotta a rablólovagok garázdálkodását, s merthogy erősen szégyellette
1865 3, 16| bezörgetett a monostor kapuján, a gárgyán vezette a monostor fejéhez
1866 3, 16| kedve támadt, hogy leüsse a gárgyánt, le mind a barátot és összevissza
1867 3, 15| lefeszítgeti, összerakosgatja egy csomóba. Ami csak drága
1868 3, 16| Megkerestél engem, üldözött gazdádat, hogy megosszad velem sanyarú
1869 2, 6 | mértékkel mérik-e az igazságot gazdagnak, szegénynek, úrnak meg parasztnak?~
1870 2, 6 | hadd jöjjenek a vitézek, gazdagok, szegények. Nem bánom én,
1871 2, 9 | Tarthatott, mert a Pejkónak a gazdájához igazodott a járása, csak
1872 3, 21| nyerítéssel, hogy hírt vigyen a gazdájának. Ezalatt meg a király is
1873 4, 23| pillanatban hanyattesik a ló gazdájával együtt.~Most leugrott Toldi
1874 2, 11| betértem, ottan vártam a gazdámat három éjjel, három nap:
1875 2, 11| nagy boldogságával, nagy gazdaságával (az idei termés az volt
1876 1, 3 | elhagyni az édesanyádat? A szép gazdaságot? A Darut, a Szilajt, a Csákót,
1877 2, 12| körülnéztek bátortalan, keresték a gazdát s merthogy volt gazda, nincs
1878 3, 16| sóhajtott: hej, szegény pára, gazdátlan pára, te sem viszed sokáig!
1879 3, 21| Neki megmondom, vagy a gazdátok urának. Nem ettem gombát,
1880 3, 21| Elhiszem, de akkor vigyetek a gazdátokhoz. Neki megmondom, vagy a
1881 1, 3 | Utána! Utána! Fogjátok el a gazfickót, utána!~Hiszen szaladtak,
1882 4, 23| vágtat Toldinak, el akarja gázolni a lovával! Hiszen ha az
1883 3, 21| király, szerencsésen át is gázolt a Szelén. (Nagyon apadt
1884 2, 7 | Lassankint a szívek keserűsége megédesedik, mosolyogni
1885 4, 24| Még fel is emelték a vén gebéjével, hogy lássa mindenki: ihol,
1886 4, 23| nagy idétlenül, sovány vén gebén a barát fegyverhordozója.
1887 2, 14| két koporsót, befektetik a Gellérthegy oldalába, mély sziklaüregbe
1888 2, 6 | messzire ágaskodott a kút gémje, ott éppen jól megitathatná
1889 3, 20| fali hágcsókat, faltörő gépeket, állították fel az ágyúkat.~-
1890 2, 7 | a bajtársak! Balkezűségére mi tréfát csináltak! Csak
1891 3, 19| előtt iramlik. A császár a gerelyt utána hajítja s ím, nyögve
1892 2, 10| módon! Recsegnek-ropognak a gerendák, szörnyű robajjal zuhannak
1893 2, 11| Szeretjük mink egymást, mint gerlicemadár. Nem hiszed? Jere el!~Azt
1894 2, 9 | népség, katonaság: hadd emlegessék meg a magyar király
1895 1, 3 | vége, vége! Testét legyengítette az éhség, lelkét meggyötörte
1896 3, 15| Kikerüld! Né - ott egy göbbenő! Ne zökkentsd belé a szekeret,
1897 3, 19| maradt a sáros, iszapos göbbenőben. Aztán az inasok, a csatlósok
1898 3, 19| így talán kikecmeregnek a göbbenőből.~Nézte Toldi, nézte a cseh
1899 4, 23| Bence sírva mutatott a gödörbe.~Ott állott Toldi, nézte,
1900 4, 23| nagy öklelőrúd, oldalán görbe kard, a kápán lóg szekerce,
1901 3, 21| ordítva rohan oda, nagy követ gördít a létrára, gurul, szalad
1902 3, 22| értette. Egy nagy könnycsepp gördült le szeméből. Ami boldogság
1903 1, 4 | Nem is két-, de hétrét görnyedt, hajlongott, alázatos köszönő
1904 1, 4 | a mondanivalója!) Kétrét görnyedve állott György a király előtt,
1905 2, 9 | bezzeg hogy leszaladt a gőg, a kevélység a császár arcáról
1906 1, 5 | körül korlátot, azon kívül gomolygott a tenger nép, ki csudalátni
1907 2, 7 | messze-messze. Tenger nép gomolyog a korláton kívül, csudalátni
1908 3, 19| egy helyben, szótlan, nagy gondba merülve. Tegye-e, ne-e?
1909 1, 2 | életre semmi kedve.~Volt arra gondja a gonosz lelkű Györgynek,
1910 2, 6 | ha háború nem fogta le a gondját (No, abban volt része!),
1911 2, 6 | én szívem nagyon, a nagy gondok miatt sokszor nem alhatom.
1912 2, 9 | idejövék, hogy megszemléljem, gondolám: közel esik Prága, könnyűszerrel
1913 1, 3 | szívéről, mikor a gonosz gondolatot messze űzte magától. Hanem
1914 3, 20| tartotta. Azt gondolta, gondolhatta: csak vezekeljen tovább.
1915 2, 10| hol lehet most? El-végig gondolja, hogy mi történt vele. Vak
1916 3, 17| Toldi Miklóst. Nappal róla gondolkozik, éjjel róla álmodik.~- Eljön,
1917 2, 6 | gondol rája... Minek is gondolna? Annyi szép leány van Budán,
1918 3, 17| Hát a gazdád? Arra nem gondolsz? Elviselné a lelkiesméreted,
1919 2, 8 | Szegény kis Anikó, ugyan mit gondoltál? Szegény kis virágszál,
1920 2, 11| nem jött. Majd hazajő, gondoltam magamban s azzal a seregnek
1921 2, 10| S szíve majd megszakadt, gondolván egy másik leányra. Akinek
1922 3, 18| vágtattam. A húga volt. Gonoszul tőrbe csaltak, s amire innen
1923 1, 2 | nyers volt, gőgös volt, goromba szavakkal vagdosott vissza
1924 2, 12| mindjárt elpárolgott a bor gőze Toldi fejéből? Jő az édesanyja!
1925 2, 12| visszatántorodott a bor gőzétől, még inkább attól, amit
1926 2, 9 | tenger vagyon, elég volna grófnak!~No, Miklós, örülsz-e? Örült
1927 3, 22| volt ölelésnek, csóknak, gügyögteti szóknak. Nem is lesz tán
1928 1, 3 | Nézzetek csak arra! Ott gunnyaszt egy túzok, vajon mi a baja?
1929 1, 3 | túzok” pedig csak tovább gunnyasztott, meg sem mozdult, ámbátor
1930 2, 9 | indult Lajos király olasz gúnyás vitézeivel, rengeteg szekérrel,
1931 3, 16| törődött a röhögéssel, a gúnyolódással. Vele volt Pejkó. Volt,
1932 2, 7 | hogy szeretném. De tán gúnyolódol velem Toldi Miklós? Tudod,
1933 3, 21| követ gördít a létrára, gurul, szalad kő, az öt vitéz
1934 3, 18| Faképnél hagytam volna régen e gyalázatos népet, ha nem remélném,
1935 1, 4 | feleselő, kötekedő, anyját gyakor ízben meg is megríkató:
1936 4, 24| Nem, nem engedem, hogy gyalázatban haljon!~Ezt mondá a király
1937 3, 18| isznak, tivornyáznak a gyalázatosak! Faképnél hagytam volna
1938 3, 21| fordítottad. Mikor aztán öcsémet gyalázatosan megfojtották, te voltál
1939 3, 17| esküvéssel Toldira kenték a gyalázatosságot.~- Akasztófára mind a kettőt! -
1940 1, 3 | Megszakad a szíve a nagy gyalázattól! De az éhség hajtotta, s
1941 1, 5 | haljunk meg, semhogy ezt a gyalázkodást halljuk!~De hallga, hallga,
1942 2, 7 | lassankint felejti, de meg is gyalázta! Mindegy immár neki, ha
1943 3, 20| aszerint amint lovas vagy gyalog erőre volt szüksége. Ő maga
1944 3, 20| hajh, nem lóháton, csak úgy gyaloghintón.~- Hát a barát, hol van? -
1945 3, 15| Fiatal vagyok még, győzöm a gyaloglást. Velem jő Bence is. A fiatal
1946 2, 12| a házban. Pedig csak egy gyámoltalan öregasszony hangja volt
1947 3, 17| hadakozásra - mondotta a király s gyanakodó szemmel végignézte az ifjút -,
1948 2, 6 | közben vizsgálta a vendéget, gyanakodva nézte: hátha nem szegény
1949 3, 17| alatt maradjon, hitvány gyanú miatt világ bujdosója legyen?
1950 3, 20| s ha nincs nála semmi gyanús dolog, vezessétek a sátramba.~
1951 2, 6 | mint száz, őkigyelme is gyarló ember...~- Kiről beszélsz,
1952 2, 14| A sírboltban~Fekete gyászba borult Rozgonyi uram budai
1953 4, 24| És indula még az este a gyászoló menet: tenger nagy sokaság.
1954 2, 12| életét Tar Lőrinchez, a gyávához, aki nem átallotta hitvány
1955 1, 4 | tündérek országában járna, gyémántpalotában sétálna! Nem
1956 3, 15| hiszed, nincs nekem aranyam, gyémántom? Inkább mondass rajta misét
1957 1, 5 | szókat, közbe leoldá aranyos, gyémántos kardját: Ihol, nesze, fiam,
1958 3, 20| Megmagyarázta, hol erősebb, hol gyengébb a vár fala. Hová kell hágcsó,
1959 3, 20| Kanóza várát is. Erejét, gyengéjét. Parancsolja, felséges királyom,
1960 3, 17| királyomért, a hazámért!~- Gyengének talállak a hadakozásra -
1961 2, 7 | mindig kész megvédeni a gyengét, az üldözöttet, s jaj annak
1962 2, 11| tegyen? Elmondja. Szépítve, gyengítve. Aztán vigasztalja: hátha
1963 3, 15| az öreg s az ifjú. Emez a gyeplőt fogja, amaz egész úton tanítja,
1964 1, 3 | alá sompolygott. Letette a gyepre a farkasokat, benézett az
1965 1, 2 | még nem láttak. Pedig még gyerek! Mi lesz ebből, ha nagy
1966 2, 14| félrelódította s belépett a gyéren világított sírboltba. Ott
1967 1, 2 | Györgyöt, mint amilyen volt gyermek-, majd ifjú korában. Haj,
1968 2, 10| mátkád? Van-e feleséged? Hát gyermeked van-e? Sem ez, sem az nem
1969 1, 4 | férfiak ordítása, asszonyok, gyermekek rémült sikoltása. Vajon
1970 2, 8 | az uradnak, többet hozzám gyermeket ne küldjön. Az anyjának
1971 2, 8 | küldött hozzám a királyod? Gyermekkirálynak gyermek a követje. Ez az
1972 1, 5 | testvére. Hallottátok, ugye, e gyermeknek szavát? Világgá kergette
1973 3, 16| elfogy lassanként élete gyertyája böjtölésben, imádkozásban,
1974 1, 4 | S a király mily kegyes! Gyilkosságot megbocsátja, ád
1975 3, 21| állott, külön erősségben. Ott gyilkolták meg orozva Endrét. Oda vitték
1976 2, 14| fuss innét, te, férjem gyilkosa! Örökre elválaszt az ő vére
1977 3, 20| előreküldötte, nehogy öccse gyilkosai egérutat kapjanak, s mire
1978 3, 22| átkot mondtam rája, férjem gyilkosára. Átkot magamra is. Aztán
1979 1, 4 | kegyessége: kit illet meg a gyilkosnak része.~- Helyes, György,
1980 3, 16| Miklósra, a sírfosztogatóra, a gyilkosra.~- Ő volt, bizonyosan ő
1981 3, 22| fegyverben vívott - nem volt hát gyilkosság. Óh, felséges király, fogadja
1982 1, 5 | földönfutó, világ bujdosója. Gyilkosságba estem nagy szerencsétlenül
1983 3, 16| Miklósnak. És őt üldözik gyilkosságért, sírfosztogatásért s ha
1984 1, 5 | közé. Még ez sem volt elég. Gyilkosságra ingerelte, csakhogy kezét
1985 1, 3 | összevissza, de csak kiabáltak, gyilkost azt nem fogtak: mire Miklós
1986 2, 13| kötött oldalára, kétélű gyilkot szúrt az övébe, úgy ment
1987 1, 2 | nem félelemtől, de nagy gyönyörűségtől. Azt hiszi,
1988 1, 2 | nagyot dobban a szíve. Földbe gyökeredzik a lába, nem félelemtől,
1989 1, 3 | Miklós a kölykeket szelíden, gyöngéden cirókálta, simogatta őket.~
1990 2, 8 | mondtam, ez is kedvet kapott a gyöngyéletre, kötéllel sem lehet itthon
1991 3, 22| űzhette-fűzhette a gondolatok tarka gyöngyszemeit, megérkeztek a kalibához
1992 2, 8 | szemére is, s álmodott szépet, gyönyörűt: Piroskát látta, Rozgonyi
1993 1, 3 | történetesen találkoznék Györggyel, de szemébe mondaná az igazságot!
1994 1, 3 | jajongva tördelte kezét, hol Györgyhöz, hol Miklóshoz fordult,
1995 1, 3 | gyenge karját védőn emeli Györgyre... Igen, igen, védi.~„Pedig
1996 2, 13| is. Beteg volt a szíve, gyötrődött a lelke, emián sorvadott
1997 3, 22| szívét meggyógyíthatná, nem gyógyíthatja meg... Jaj, nem bírja kezem
1998 3, 22| ott, ahol aki szívét meggyógyíthatná, nem gyógyíthatja meg...
1999 3, 19| én lelkem, nehéz beteg. Gyógyulás kell annak. Imádságnál egyéb
2000 3, 17| minden teremtett lélek. Gyónjátok meg bűneiteket, böjtöljetek,
2001 3, 18| testvérünk akarsz lenni, meg kell gyónnod valamelyik testvérnek: mi
2002 3, 18| mondották Toldinak.~- Hát jó, gyónok - hagyta helyben Toldi.
2003 3, 18| volt az tréfabeszéd. - Vagy gyónsz nekünk, vagy nem maradhatsz
2004 3, 18| beszédét, aztán megölelte és gyónt ő is, amint következik:~-
2005 2, 10| meg is alázta. Nem, nem gyónta meg szíve titkát, de leste,
|