abbah-bizta | bizto-el-el | el-ve-fedem | fedi-gyont | gyoze-indul | ingat-kiker | kikez-lelke | lelki-megsz | megta-oltoz | olts-rohog | roppe-szine | szinl-tuzbe | tuzod-vissz | visz-zurza
Part, Paragraph
2006 3, 18| leány volt a díja az én győzelmemnek. S az a leány engem szeretett!
2007 2, 7 | vívásról letiltják, s a győzelmet annak ítélik, aki csakugyan
2008 1, 3 | vasöklével, s mikor ezzel nem győzi, nagyot rúg a lábával a
2009 3, 21| vagy! Vagy csak szájjal győzöd?~Vérbe borult erre Tarantói
2010 3, 15| lehetek. Fiatal vagyok még, győzöm a gyaloglást. Velem jő Bence
2011 4, 24| visszafordul a szomorú gyülekezet. Csak négy fáklya világít
2012 2, 9 | A prágai kaland~Gyűltek, gyülekeztek Trencsén mellett a magyar
2013 1, 3 | indult Nagyfalu felé.~Nagy gyümölcsöskertjük kirúgott a határra, erről
2014 2, 9 | színleli az alázatosságot? Mért gyűjtötte össze hadát Trencsén mellett?~
2015 4, 23| is: két testvér. Ikrek. A Gyulafi nemzetség két daliás sarja.
2016 1, 2 | haraggal, keserűséggel. Tele gyűlölettel.~Eddig csak méltatlankodott
2017 1, 3 | az ő bátyjában, hogy őt gyűlöli, halálra üldözi, holott
2018 1, 2 | gondolt. Most már meg is gyűlölte.~Vigyázz, Miklós, vigyázz,
2019 2, 9 | A prágai kaland~Gyűltek, gyülekeztek Trencsén mellett
2020 2, 8 | bár szakad le róla a véres hab, íme, mégis vidáman nyerít
2021 2, 8 | Pejkó a Tisza mentén, véres habba keveredett, de csak repült,
2022 3, 15| vett a nagyasszony lelke háborgásán s mondta hangos szóval:~-
2023 2, 8 | észrevegyék a urak, a népek lelke háborgását. Hát amint elmondám, tovább
2024 2, 8 | s Piroska emléke meg nem háborgatja, úgy eltemeti most, úgy
2025 2, 14| irtózattal hallgatta s nagy háborodással így szóla Toldinak:~- Fuss
2026 4, 23| is. Megmozdult a nép is, háborogva, zúgva, mint a széltől megkorbácsolt
2027 2, 9 | dolgot, nemigen lelkesültek a háborúért, ellenben nagy igyekezettel
2028 2, 11| termés!), aztán sorba jönnek háborúk, kalandok, közbe-közbe nagyokat
2029 3, 21| reménykedett, hogyha vége lesz a háborúnak, s diadallal tér vissza
2030 1, 4 | Fújt, bömbölt a bika, véres habot túrt ki szörnyű nagy kínjában.
2031 2, 9 | Utána! Utána!~Percig sem habozik a jó Toldi Miklós. Tudja,
2032 3, 21| van még élet benne.~Nem habozott soká, lovát megsarkantyúzta
2033 2, 10| megszázszorosodnék, rab maradna holtig, hacsak csudát nem tesz érte a jó
2034 2, 9 | magyarok betörtek... Hadainkat szétverték... leölték...
2035 2, 6 | Miklós csak a bajvívásban, hadakozásban lelte kedvét, sorba fűzte
2036 3, 17| Gyengének talállak a hadakozásra - mondotta a király s gyanakodó
2037 3, 17| valamit az olaszországi hadakozásról, de ezzel csak nehezebb
2038 3, 18| világot bejártam, de ilyen hadakozást még nem láttam. Hallottam
2039 3, 22| mostan, amerre felséged hadakozik. Bujdosik, mert szörnyű
2040 3, 18| hadba mentem, Csehországban hadakoztam, ám hazafelé mentemben -
2041 2, 9 | éppen Trencsén mellett a hadam, s idejövék, hogy megszemléljem,
2042 3, 22| haza. S indult a király hadával Toldi is, Anikó is, a kobzos
2043 2, 9 | csudálni való. Mert ilyen hadbaindulást sem látott még ember, mióta
2044 3, 18| ez az egyetlen az egész hadban, akinek meggyónhatja lelke
2045 2, 9 | bátyámat. Nem mennék én haddal, csak udvari néppel, s némi
2046 4, 23| Hadijáték vagyon Budán. S hadijátékban egy olasz vitéz pajzsot
2047 3, 21| feltétele: mind a kettő hadja kimért helyről nézze a bajvívást.
2048 3, 21| lássa, hol, merre lesz jobb hadjának tovább indulása, ha indulni
2049 4, 24| az ajtó, belép a testőrök hadnagya s harsányan kiáltja:~- A
2050 3, 18| csuda dolgot s mikor a szent hadnak híre-pora sem volt, mondotta
2051 2, 9 | elbújtak: azt hitték, egész hadsereg lepte el a várost.~Jó, jó,
2052 3, 21| Nagyobb segítség az egész hadseregnél. Nagy harci kedv szállotta
2053 3, 20| hagyta el a barát a maga hágcsóját, engedelmesen lépett a király
2054 3, 20| egy nagy kő éppen azon a hágcsón, melyen a király állott.
2055 1, 4 | Ennek az egynek a nyakára hágunk.~Eléhúzta kebeléből Bence
2056 3, 18| anyaföldre. Csodálatos érzés, nem hágy megpihennem. Hányszor járok
2057 4, 24| király s mélyen megindultan hagyá el a házat.~És hozának koporsót,
2058 1, 5 | könyörgött nyomorult életéért.~- Hagyd meg az életem, vitéz magyar
2059 2, 7 | kitört nehéz indulatja:~- Ej, hagyjatok békén! Hadi élet való nekem,
2060 1, 3 | bujdosásaidban soha el ne hagyjon! - ennyi volt az öreg búcsúzása
2061 3, 20| ásással, éjjelre kellett hagyniok a munkát s amit éjjel ástak,
2062 4, 24| mind megvolt, amit itt hagytak!), aztán csikordult az ajtó
2063 3, 18| a gyalázatosak! Faképnél hagytam volna régen e gyalázatos
2064 2, 10| ugyebár, hogy leányt raboltam? Hahaha! Megjártad! Az én húgom
2065 2, 7 | királyt selyemsátrába. Ezüst haja csillog a napfényben, arca,
2066 2, 12| édesanyád. Arcod beesett, hajad kusza, szemed vörös a sok
2067 2, 6 | vitézlő Rozgonyi Pál uram hajadon leánya, Piroska, ez mái
2068 3, 21| örvény, aztán megragadja hajánál fogva a felbukkanó ifjút,
2069 3, 18| lerajzolva, amint malomkövet hajigál. Olasz városokban nótát
2070 1, 3 | omlott a vére. Ez többet nem hajít dárdát ezen a világon.~-
2071 3, 21| De ím, alig voltak egy hajításnyira egymástól, Lajos király
2072 3, 19| császár a gerelyt utána hajítja s ím, nyögve terül el a
2073 1, 4 | egy-egy kutyát a levegőbe hajított, aztán újra bősz futásnak
2074 4, 23| dühvel. Aztán jobbra-balra hajladozik Toldi s nagy ügyesen kikerüli
2075 2, 7 | ügyetlennek. Jobbra-balra hajladozott a ló hátán, ügyetlenül fogta
2076 1, 5 | taps, lengtek, lobogtak, hajladoztak, integettek a zászlók Toldi
2077 1, 4 | lélek visszatakarodott a hajlékába, de még sok ablak volt nyitva,
2078 2, 8 | föl? Az óriás tölgyre? Nem hajlik le hozzád, hiába sóvárgod...~
2079 3, 21| illő tisztelettel, mély hajlongással fogadták. Aztán kilépett
2080 1, 4 | két-, de hétrét görnyedt, hajlongott, alázatos köszönő szavakat
2081 4, 24| Toldit. Odalépett, föléje hajlott, könnye is kicsordult.~-
2082 2, 6 | Mind azt találgatja pünkösd hajnaláig.~ ~
2083 1, 3 | rövid ideig tartott az édes hajnali álom, felverte az éhség.
2084 2, 14| az éjszaka történetét s hajnalkor újra visszatért a sírbolthoz:
2085 1, 4 | kotródott a vén udvarházba. Mire hajnalodott, Miklós már a végtelen,
2086 3, 20| legerősebb volt. Hanem a negyedik hajnalra virradó éjjelen a király
2087 1, 3 | sorsom nem szégyellem. Hajnaltól estélig dolgozom serényen.
2088 2, 6 | almát a fáról, mely földig hajolt nagy terhétől.~- Szép a
2089 2, 13| Budára, jöttek a szolgák, hajón átvitték a holttestet, s
2090 2, 13| kopók a nemes vadat, űzik, hajszolják Toldit, aki mióta visszajött
2091 3, 18| bujdosója lettem. Üldöztek, hajszoltak a király emberei s rengeteg
2092 2, 9 | közelébb. Mi dolog az, hogy nem hajt térdet-fejet nekünk?~Hangos
2093 2, 9 | gőgösen, várja: mi lesz, hajt-e térdet-fejet neki Lajos
2094 3, 15| így, fiam, így. Így kell hajtani a lovat. Né egy kő! Kikerüld!
2095 2, 9 | szolgám, lépj közelebb, hajts térdet-fejet, aztán te is
2096 2, 9 | királyt: lépjen hát közelébb, hajtson térdet-fejet, de Lajos csak
2097 1, 3 | nem is lakik, legalább nem hal éhen.~Három nap s három
2098 4, 23| lássam: él-e még? S ha él - hála az Istennek, hogy él még
2099 4, 24| halotti szekér mellett: így halad lassan, döcögve a sötét
2100 4, 24| hátulsó kapun ment ki, úgy haladott délcegen, nemes büszkén
2101 3, 21| pillantott meg, s hogy éppen arra haladt, lépett ki belőle egy olasz
2102 3, 20| város meghódolt Nápoly felé haladtában, de Kanóza (Canosa) vár
2103 2, 10| megbocsátom néked az apám halálát. Még többet is teszek. Ma
2104 2, 12| haljon meg szörnyű halálnak halálával, semhogy esküjét megszegje.
2105 3, 21| vitézek, nem ismer itt senki halálfélelmet: ím, a rohanó áradat ragadja
2106 2, 12| inkább haljon meg szörnyű halálnak halálával, semhogy esküjét
2107 4, 24| vétkeztem, meglakoltam. Érzem halálomat. Keveset szólhatok. Ezt
2108 2, 6 | akik leskelődnek az én halálomra. Szomorú emiatt az én szívem
2109 3, 16| mosoly, de minő mosoly! A halálvágyó léleknek szomorú mosolya
2110 4, 24| megroppant, szeme vérben fogott, halántékán az erek vastagra dagadtak,
2111 2, 10| szerencséje?), de Piroska húzta, halasztotta a menyegző napját - hátha
2112 1, 4 | micsoda hitványság, mely rút hálátlanság! A vér a fejébe szökött
2113 3, 22| felséges királyom, nekem, haldoklónak. Egy szép leány, szép ő
2114 4, 24| itten mentség.~S meg sem halhat csendben. Kívülről hallatszik
2115 2, 10| szomjaztatlak, de úgy, hogy ne halj meg! Hallod, Toldi, hallod?~
2116 4, 23| választani köztük. Hát akkor - haljanak meg mind a ketten. S rohantak
2117 1, 5 | Isten neki, mondták, inkább haljunk meg, semhogy ezt a gyalázkodást
2118 1, 3 | szegzett szemmel, mintha nem hallana semmit a vad rivalgásból.
2119 3, 17| az ő bujdosó bátyja! Csak hallaná, hogy a király itt van nagy
2120 4, 24| dalolnak s ím, mit kell hallania az öreg vitéznek: éppen
2121 2, 8 | Bertalan, olyan üzenetet, hogy hallatára szörnyű harag vetett lángot
2122 1, 3 | elfojtja szíve sérelmét, hallatlanná teszi a durva szót s aszerint
2123 1, 5 | szólt most a király messze hallatszó hangon. - Állj fel a térdedről,
2124 3, 17| bokor felé: azon túlról hallatszottak a hangok s újra meg újra
2125 3, 18| haladtak a szent tábor felé.~- Hallgasd csak - szólalt meg az ifjú -,
2126 3, 21| folytatta hangosan -, hallgassatok ide. Mondhatom, szerencsés
2127 1, 5 | térdedről, ti pediglen, urak, hallgassátok szómat. Ez a gyermek Toldi
2128 3, 19| a vadászok.~De Toldi nem hallgat rájuk, megsarkantyúzza paripáját,
2129 1, 3 | élettelenül elnyúlt vadak felett. Hallgatódzott: nem hallotta szuszogásukat.~-
2130 3, 18| mondj ítéletet, míg meg nem hallgattál. Nincs nevem, nincs, elrabolták
2131 2, 8 | prágai eset, csupán azt hallgattatta el, mit Károly császár az
2132 4, 24| már a nótát másodszor nem hallhatták, csúfolódó szavakat röppentgettek
2133 3, 18| nevedet. Ki vagy, mi vagy, halljam. Csak bátran, őszintén.
2134 3, 22| ember de leöregedett! S ím, halljátok, egyszerre de megfiatalodott!
2135 2, 9 | s mondá kemény szóval:~- Halljátok-e, tizenegy királyok! Uratokat,
2136 1, 5 | semhogy ezt a gyalázkodást halljuk!~De hallga, hallga, mi nagy
2137 3, 21| nyomban fejét leütteted. Hallottad-e?~Megtörtént, ahogy a király
2138 3, 17| megcsudálták: csak mesében hallottak ilyen városról. Bizonyos,
2139 2, 12| szóig igaz volt, mit róla hallottál... Lám, most is foly a vad
2140 1, 5 | gyermek Toldi György testvére. Hallottátok, ugye, e gyermeknek szavát?
2141 0, 1 | világhíres hősök, kiknek hallván csuda vitéz tetteiket, nem
2142 3, 18| nyomában mindjárt bűnt bűnre halmoznak!? No, várjatok - s kikapta
2143 2, 12| édesanyám! Inkább ezer halált halna, semhogy így kerüljön anyja
2144 2, 6 | apám (Isten nyugtassa meg haló porában is) azt tartotta,
2145 3, 19| zúdíték szívedre! Nem, nem halok meg addig, míg arcodnak
2146 3, 21| egy pillanat, kettő, s halomba hevertek!~Tarantói Lajos
2147 3, 22| találta asztala mellett. Halomra gyűlt az asztalán a sok
2148 4, 23| ás. Hossza, szélessége - halottnak van szabva. Kiballag utána
2149 2, 14| fedelét, aztán ráborult a halottra s zokogva zokogta: Édes
2150 3, 16| volt a halál jegye szép halovány arcán. Szemének tündöklő
2151 3, 21| bizony, mind a ketten ott haltak volna csúf halállal, ha
2152 3, 21| pengetsz te, kobzos! Itt haltál meg, ha nem beszélsz kedvünk
2153 1, 4 | Mert már itt a bátyád! Hamarább érkezett király városába,
2154 3, 22| Ámult-bámult Anikó, nem tudta hamarjában ébren van-e, álmodik-e,
2155 3, 15| ellátta az öregasszony!), hamarosan felöltözködtek, lóra kaptak
2156 3, 17| azt is bevallották, hogy hamis esküvéssel Toldira kenték
2157 3, 21| hogy mi készül.~- Valami hamisság van a dologban - morgott
2158 2, 6 | s jaj volt annak, akit hamisságban talált.~Sokszor járt-kelt
2159 3, 19| neki-nekihuzakodtak, de hiába, a hámszerszám szakadt diribbe-darabba,
2160 2, 12| vörös a sok tivornyától. Hát hangod mély zengése, búgása hová
2161 3, 17| azon túlról hallatszottak a hangok s újra meg újra hallotta
2162 1, 4 | temetője: egy nagy birodalom. Hányan alusszák itt örök álmukat,
2163 4, 24| Hármat ölt meg!~- S hányat vert véresre!~Nyílik az
2164 4, 23| feszíti, s ím, e pillanatban hanyattesik a ló gazdájával együtt.~
2165 2, 8 | parancsolta néki, hogy nyomban hányja szét az egész levelestárat,
2166 3, 21| magyarok így is mind kardélre hányják az őrséget, ha a király
2167 2, 11| kezdett a melle, szikrát hányt a szeme, a szobornak a keze
2168 2, 11| meghányta-vetette a dolgát s akképp hányta-vetette, forgatta, hogy estére elment
2169 1, 3 | udvarra a vitézek, rudat hánytak széles jókedvükben, birokra
2170 1, 2 | megrecsegett a rúd, nagy bús haragjában úgy megszorította.~- Hé,
2171 3, 21| törődött Tarantói szörnyű haragjával, egy szempillantásra körülfogták
2172 3, 21| segítségére, de a király haragosan legyintett:~- Vannak ott
2173 2, 9 | vagyunk, nemde? Vagy talán haragszol? No, no, csillapodjál. Mondom,
2174 4, 24| Nem haragszik ő rád, te se haragudjál. Azt hitte, meghaltál, máskülönben
2175 2, 10| oltsa ki gonosz lelkét a haramiának. Megtalálta kardját, de
2176 2, 9 | a város, a vár, zúgtak a harangok, s a kapuban ékes beszéddel
2177 2, 10| könnye tehetetlen dühében, harapta a karját szörnyű nagy haraggal:
2178 1, 4 | magukért, marták, fogták, harapták a bikát, ahol érték, arról
2179 2, 6 | ágrólszakadt is, aki győz a harcban.~Megnyomta Rozgonyi uram
2180 3, 21| egész hadseregnél. Nagy harci kedv szállotta meg a tábort
2181 3, 20| ez volt a hadi jel. Ott harcol a sereg zöme, a király meg
2182 3, 17| lett szíve nagy bánatja. Harcolnak a magyar vitézek s ő nem
2183 3, 21| egyéb, csak ennyi:~Amint a harcoló magyar sereg felé közeledett,
2184 3, 22| szörnyű történet. Mikor harcot emelt bősz Zách Félicián...~-
2185 2, 8 | indulna egyszeribe a megtorló harcra, ha le nem csendesítené
2186 2, 9 | s mind olasz gúnyában, harisnyásan - ugyan mi szükség van ennyi
2187 2, 11| vacsorára, bajtárs. Csak hármacskán leszünk. Ígérd meg, kezet
2188 1, 3 | uram, csakhogy megleltelek! Harmadnapja járom, bújom a nádast utánad.
2189 3, 20| támaszt a vár falához egy nagy hármas hágcsót. Mellette a kobzos,
2190 4, 24| van, úgy.~- Gyilkolt!?~- Hármat ölt meg!~- S hányat vert
2191 3, 21| olasz, egy magyar. Aztán három-három lovag: olasz és magyar legyen
2192 1, 4 | szomorú volt az arca, mint a háromnapos esős idő. De hogy is ne
2193 3, 21| így könnyű lesz a dolguk. Háromszázan vannak ők, a király századmagával:
2194 4, 24| belép a testőrök hadnagya s harsányan kiáltja:~- A király nevében!
2195 3, 19| űzni vadat, mint rablót?~Harsogott a kürt, indult a vadászsereg,
2196 3, 21| egész éjszaka ment a csapat, hasadozott a hajnal, mikor szembetalálkozott
2197 4, 23| ócskavasat, bátya? Hát azt a hasadt tekenőt?~De Bence úgy tett,
2198 1, 4 | de lásd, ha oly erős, tán hasznát vehetnők. Gyilkossá tette
2199 3, 21| iramodtak. „Szégyen a futás, de hasznos!” Nem is várta be a kobzos
2200 2, 8 | császár, elbizakodván császári hatalmában, alattvalójának merészelt
2201 2, 11| kifáradott, a jobbjával hatalmasat vágott!~Hej, tűzbe-lángba
2202 4, 24| hű magyar népet. Erejét, hatalmát folyton csak neveltem. Hogyha
2203 1, 3 | homályában eltűnt a nagyfalusi határ sűrű nádasa közt...~Egész
2204 3, 17| Nagyfaluban, de hét puszta határában sem lesz több olyan gazdag
2205 3, 17| messze túl járt Magyarország határán. Hol utolértek, hol elhagytak
2206 0, 1 | mosta a magyar birodalom határát. Tudjátok-e már, hová vezetlek?
2207 1, 2 | népe, s híre ment a hetedik határba.~- Hej, csak egyszer látná
2208 2, 9 | erősen biztató: mindjárt a határnál akkora őrség fogadta, hogy
2209 2, 6 | mondom, még túl sem járt a határon, Piroska már olvasta, újra
2210 3, 22| Űzte-fűzte gondolatját s arra határozta magát, hogy hazamegy, megviszi
2211 1, 3 | gyümölcsöskertjük kirúgott a határra, erről kerül be a kertbe,
2212 2, 13| páncéling szorította mellét, hátát, oldalát, kardot kötött
2213 1, 5 | ballagtak a csolnak felé, szépen hátramaradott a cseh, mintha tiszteletből
2214 4, 23| eshetett a szegény párának? Hátratekint Bence s hát néhány kamasz
2215 4, 24| sokaság ne követhesse, a hátulsó kapun ment ki, úgy haladott
2216 2, 11| vált el Lőrinctől, komoran hazaballagott, otthon aztán meghányta-vetette
2217 2, 13| padló, amint fel s alá járt házában, nagyokat dobbantván. Fojtogatta
2218 2, 13| Napokig nem mozdult ki a házából s éjjel-nappal rajta volt
2219 3, 18| Pedig nem is ismerted hazádat!~- Homályos minden emlék,
2220 1, 5 | Szolgaságod sem kell, menj vissza hazádba, ámde megesküszöl: nem jössz
2221 0, 1 | Boldog, ha életet áldozhat hazáért, királyért, a magyar név
2222 1, 3 | Szénát hord a béresekkel. Hazahívassam?~- Csak hordja, egyébre
2223 3, 22| sereg összegyülekezik - hazaindulásra!~A király színe elé! Hej,
2224 3, 22| holnap lesz az a nap, hogy hazaindulunk.~- Aj, de okos beszéd, lelkem,
2225 4, 23| dicsőséget szerzett magának, hazájának. De hír, dicsőség az ő szívét
2226 2, 11| három nap: nem jött. Majd hazajő, gondoltam magamban s azzal
2227 4, 24| utcákon? Álltak bizony a házak tetején is, még a kéményen
2228 2, 11| felhőket.~Mire ősznek évadján hazakerült Toldi, asszony volt Piroska.
2229 3, 18| amire innen kiszabadultam, hazakerültem, felesége volt már a lyány
2230 2, 9 | zászlót látott lobogni a házakon. Kegyelem! Kegyelem! Mind
2231 1, 3 | künn tenger dolog, ő meg hazakullog a hűvös árnyékba. Haza ám,
2232 3, 18| egyszer csak átjutok egykori hazámba! Az édes anyaföldre. Csodálatos
2233 3, 18| járok álmaimban egykori hazámban!~- Szegény fiú - sóhajtott
2234 3, 20| kisgyermekkoromban elkerültem szép hazámból. Miért? Most ne kérdje,
2235 3, 22| arra határozta magát, hogy hazamegy, megviszi a hírt elébb az
2236 2, 13| volt az acéling, kapuján, házán nagy nehéz lakatok: se ki,
2237 2, 7 | Még ha kívánnám is a házaséletet, akkor sem verekedném érte -
2238 2, 11| emel, felköszönti a boldog házaspárt, nagyot iszik értük.~Hiszen
2239 2, 7 | királyom - ütötte el Miklós a házasság dolgát.~No, hanem most,
2240 2, 6 | titkon őérette, de ő, ha házasságról beszéltek: vállat vont,
2241 2, 12| várnagynak s nagy búsan hazaszekerezett Nagyfaluba...~ ~
2242 3, 18| árván maradtam. Árva és hazátlan. Bujdosója lettem az egész
2243 1, 5 | csakhogy nyomorult életét hazavihesse! De lám, kutya mája az ebugattának,
2244 4, 23| csak elmegy, s címerünket hazaviszi - jaj, de nagy csúfság lesz!~-
2245 3, 18| szerettem! - s megöltem. Hazavitték a halottat s láttára az
2246 1, 4 | kesereg magában. Annak a háznak felerésze övé, van abban
2247 2, 14| Rozgonyi házához, felverték a háznépét s jelenték a szörnyű dolgot:
2248 4, 24| Ott üldögélt a kapuban a házőrző varga (Hej, de vén legény
2249 1, 4 | Hogy én űztem el az apai háztól. Hadd döntse el felséged
2250 2, 10| szörnyű szavakra. Most csak hazudnia kellene, visszaszerezhetné
2251 2, 10| nem hiszitek, pedig nem hazudok. Hát az történt egyszer,
2252 2, 14| az szent igaz, ebben nem hazudtak a tolvajok, de azt bizony
2253 1, 3 | rég nem: ahány kémény a házukon, füstölt valamennyi. Talán
2254 2, 6 | füllentés.) Apátiban van házunk, földünk, s becsületes nevem
2255 1, 4 | minden porcikája. Alig tudott hebegni egy-két szót, ennyit:~-
2256 3, 17| Miklós, erdőn, mezőn által, hegyeken, völgyeken keresztül. Ki
2257 1, 4 | Onnét már jól látta a budai hegyeket, s ím, ragyogott, tündökölt
2258 2, 7 | jöttek messze földről, egymás hegyén-hátán állnak, s szorongva lesik,
2259 3, 15| nekicihelődtek, árkon-bokron, hegyen-völgyön túljártak ők!~ ~
2260 3, 16| a Bakony erdőben, magas hegynek ormán egy monostort pillantott
2261 2, 9 | a cudart.~Vágtat a Pejkó hegyre föl, völgybe le, árkon-bokron
2262 3, 21| pusztaság a környék, nincs ott hely az elbújásra, nincs alkalom
2263 3, 16| fejedelemasszonya, Piroskát teszi helyébe fejedelemasszonynak. És
2264 1, 4 | gondosan visszadugta a zacskót helyére, azzal felkászálódtak, s
2265 2, 7 | S hátha én megverekedném helyetted? Mindegy nekem, jobb kéz,
2266 3, 21| mind a kettő hadja kimért helyről nézze a bajvívást. A középen
2267 4, 23| fényes palotájában? Itt a helyük, itt, ebben a rozoga házban.
2268 3, 20| mire ő Nápolyba ér, hűlt helyüket találja, de Lajos király
2269 4, 24| öreg szógám. Otthon a mi helyünk. Aztán el ne felejtsd: oda
2270 3, 20| ostromlók nyakába! S ím, hengeredik egy nagy kő éppen azon a
2271 3, 22| készülődik haza: kíséri a fogoly hercegeket Budára. Mindjárt engedelmet
2272 3, 21| magyar urak Lajos parancsára hercegekhez illő tisztelettel, mély
2273 3, 16| Akit most is szeret...~Hervadó virág a kolostorban, vadként
2274 2, 6 | ki öröme rózsája, s máris hervadozik... Eljön-e, nem jön-e? Mind
2275 2, 12| nem volna szomorú, nem is hervadozna ez az arc, az ő szívét sem
2276 2, 12| az ő képe, az ő szomorú, hervadozó arca. Hej, nem volna szomorú,
2277 1, 2 | Nagyfalu népe, s híre ment a hetedik határba.~- Hej, csak egyszer
2278 2, 12| s bánatja? Vártak rá egy hétig, vártak rá kettőig, közben
2279 2, 10| hazudnia kellene, visszaszerezhetné szabadságát, talán teljesülne
2280 1, 4 | álnok arca! Nem is két-, de hétrét görnyedt, hajlongott, alázatos
2281 4, 24| voltomat, a fejedhez verném héttollú botomat! Másszor megfeddenéd
2282 3, 20| magyar fajta. Magyar volt a hetvenhetedik nagyapja is. És jelentették
2283 4, 23| sebektől borítva. És az olasz hetykélkedett tovább, kiabált, csúfondároskodott:
2284 4, 23| álljon. Összeszedte magát s hetykén szólt a barátra:~- Mit akarsz,
2285 1, 2 | nem bántja az áldott nap heve, nem menekül előle boglya
2286 3, 21| attól nem messzire kalibát hevenyésztek maguknak, ott húzódtak meg,
2287 3, 21| hol a zsoldosok nyugodtan heverésztek, szundikáltak, s mire az
2288 1, 3 | Egy félbe tört malomkő hevert ott: arra ült le, fejét
2289 3, 21| pillanat, kettő, s halomba hevertek!~Tarantói Lajos majd elsüllyedt
2290 3, 17| volna-e erre?~A rekkenő hévség elbágyasztotta Anikót. Fáradt
2291 2, 8 | vette, hogy vitézei közül hiányzik egy, a legvitézebb: Toldi.
2292 4, 24| orvosságát a csömörnek, a hideglelésnek. Bort melegítek, jól megborsozva.
2293 4, 24| Megmozdula erre a haldokló vitéz. Hidegülő kezét nyújtja a királynak.
2294 3, 19| s deszkákat a hintó alá hídnak, így talán kikecmeregnek
2295 1, 3 | feltörögette: milyen jó volt egyéb híján a madártojás! Ha jól nem
2296 3, 16| monostor fejéhez s elmondá hímezés-hámozás nélkül, hogy az ő lelkét
2297 1, 3 | történt! Hátulról esett rá a hímfarkas, melyet álmából vert fel
2298 1, 3 | körüle, s üti-vágja vele a hímfarkast, ahol találja, mígnem mind
2299 1, 2 | betűzgette a levelet, mintha nem hinne a szemének. Budavárából,
2300 2, 7 | elvágtatott Miklós. Azt hinnéd, meg sem áll a világ végéig.~-
2301 3, 22| Csak Örzse ül a királyné hintajában. Fekete ruhában. Ha megjött
2302 3, 19| továbbdöcögött a császár a hintaján, nyomában a kíséret, Toldi
2303 3, 22| egyszerre: odaugrat lován a hintóhoz, amelyben anyja ül, csókkal
2304 1, 2 | mondogatták a cselédek -, aranyos hintón vitetné Budára. Nem lenne
2305 3, 19| a csatlósok feküdtek a hintónak, hutyorgott a lábuk vékonya,
2306 3, 19| körüljárta, -vizsgálta a hintót, s hogy jól megnézte, -
2307 2, 8 | eladó leánnyá serdült), hipp, hopp, a Pejkó mellé röppent,
2308 2, 14| csatában voltál, a félelmet hírből sem ismerted, láttál szörnyű
2309 2, 6 | fűzte a dicsőség koszorúját, híre-neve messze földre szállott,
2310 3, 21| partján. Ám, mire visszajött, híre-nyoma sem volt a kobzosnak. Ment
2311 3, 18| dolgot s mikor a szent hadnak híre-pora sem volt, mondotta Toldinak:~-
2312 1, 3 | El kell mennem, el kell, híremet sem hallja. Sokáig nem hallja.
2313 3, 19| arcodnak könnyét újratámadt jó híremmel én le nem csókoltam! Gyerünk,
2314 3, 17| mendegéltek, míg egyszerre csak a híres-nevezetes Velence közelébe értek.
2315 3, 22| vitézek, király színe elé. A híresek, a leghíresebbek, a legvitézebbek.
2316 3, 16| mármint Anikó meg Bence) Isten hírével, majd találkozunk még velük
2317 2, 9 | császár szólalt meg. Intett a hírnökének: eredj, szólj neki, lépjen
2318 4, 23| királyt is erősen. Int egy hírnöknek, mond neki valamit, az kiáll
2319 2, 9 | éppen a lépcső aljába ért a hírvivő cseh, úgy kólintotta fejbe
2320 3, 17| tábor felé mendegélt.~Így hitegette, vigasztalta magát Anikó,
2321 3, 15| akkor viselte fején, mikor hitet mondott az urának. Hát a
2322 2, 13| kiáltott fel a király hitetlenül. - Ismételd még egyszer.
2323 1, 5 | látott, kit elveszettnek hitt, úgy repül tefeléd a te
2324 2, 10| döglesz meg, kutya! Azt hitted, ugyebár, hogy leányt raboltam?
2325 3, 21| a várat, ha Lajos király hittel ígéri, hogy meghagyja életüket,
2326 3, 20| visszafordult, már-már azt hittük, nem bírunk velök, mikor
2327 1, 4 | dobtak utána. Hej, micsoda hitványság, mely rút hálátlanság! A
2328 2, 12| felejti, hogy az ő álmodozása hiú álmodozás s e pillanatokban
2329 2, 6 | válaszolt:~- Köszönöm szíves hívását, szép kisasszony, de én
2330 3, 18| halála, s nem fogadta el hívásomat. Én aztán rákényszerítettem.
2331 2, 6 | ahhoz is szabta, s a szíves hívásra ekként válaszolt:~- Köszönöm
2332 2, 13| Lovagot lovag csak lovag által hívathat viadalra. Erre az üzenetre
2333 2, 8 | pihent otthon a király, hívatta Küküllei János uramat, az
2334 4, 23| neked jobb tanácsosokat. Hívebb vitézeket. Nekem már elég
2335 1, 3 | ijedtében elárulja, azt hívén, hogy rossz ember jár itt?~
2336 4, 23| mindjárt menjenek utána, hívják vissza Toldit.~Nosza, mindjárt
2337 3, 21| menjen a követ, a bajra hívó követ!~Ment is még aznap
2338 2, 7 | fordult lováról Butkai (így hívták a vitézt, ki elsőnek állt
2339 2, 8 | kézintéssel.~- Tanácsra hívtalak - mondá a király -, s még
2340 3, 18| magyarázta Toldi -, hogy én hívtam viadalra a cudart, de tudta,
2341 2, 10| megdurvul egyszerre a lágy, hízelgő hang!) - hát akkor itt rothadsz,
2342 4, 24| Bencének is. Körülfogják, hízelkednek, mindenképpen jóvá akarák
2343 2, 8 | Tizenegy király, csupa hódolt fejedelem jön majd színem
2344 2, 7 | szótlan búja, míg a király s a hölgyek felállottak az asztal mellől
2345 4, 24| láttára a tenger népnek, mely hömpölygött előtte, utána, körötte s
2346 4, 24| Vágtatva-vágtatnak király emberei, utánok hömpölyög tenger nagy sokaság.~- Toldi!
2347 3, 20| barát pajzsát s buzogányát. Hohó, nem oda Buda! gondolta
2348 3, 19| is a napnál ebédelünk, a holdnál vacsorázunk. Nincs szükségünk
2349 3, 17| vitték a rablókat. Még aznap hollók lakmároztak bűnös testükön.~
2350 2, 9 | nézett vissza Bence a drága holmira, de bezzeg nem a lova: vígan
2351 2, 9 | ajaka, mikor a sok drága holmit le kellett raknia. No, nem
2352 3, 21| Lajos király holnap vagy holnapután itt kel át százfőnyi csapattal
2353 2, 13| lábán! Aztán amint ránéz ura holttestére, éles sikoltással lezuhan
2354 2, 13| szolgák, hajón átvitték a holttestet, s mikor éppen letették
2355 3, 21| azon az ablakon dobták ki holttestét, amelyen szegény Endre királyét...
2356 3, 21| Haj, de borzadott a sok holttesttől!), vissza Bencéhez, ha meg
2357 1, 3 | árkon-bokron, s az est szelíd homályában eltűnt a nagyfalusi határ
2358 3, 18| nem is ismerted hazádat!~- Homályos minden emlék, de ezek az
2359 4, 24| Látja, el nem tagadhatja, homályosul a gazdája szeme. Nincs már
2360 1, 4 | ám az földre nyomta, a homokos földben meg-megmártogatta
2361 4, 24| szeme. De jó, hogy a szél homokot kavart fel: ráfoghatta,
2362 3, 17| leimádkozhatja. Nem kérdik, honnan jött. Nem kérdik, mi sors
2363 1, 5 | helyed. Tizenkét lóra jár hópénz neked mától. Megértetted,
2364 3, 21| drága titkot, azután meg hoppon hagytok engem.~- Úgy!? Hiszen
2365 1, 3 | aszerint felel:~- Szénát hord a béresekkel. Hazahívassam?~-
2366 1, 3 | béresekkel. Hazahívassam?~- Csak hordja, egyébre úgysem való!~-
2367 2, 9 | állottak a rengeteg nagy hordók, azt mind csapra ütötték,
2368 2, 9 | döcögtek az úton, megrakva hordókkal, kenyerekkel, mindenféle
2369 3, 16| szolgálatot: sepert, vizet, fát hordott a konyhára. A másik fráter
2370 3, 16| beletörődött alacsony sorsába: hordotta tovább a vizet, a fát, sepergetett,
2371 2, 10| hordozták, dédelgették, s bizony hordozhatták, meg is érdemelte: egy hét,
2372 4, 23| vén gebén a barát fegyverhordozója. Haj, de furcsa alak! Amint
2373 2, 10| is Toldinak. Tenyerükön hordozták, dédelgették, s bizony hordozhatták,
2374 4, 23| Bence büszkén, megvetően hordozza végig tekintetét a sokaságon,
2375 4, 23| szétszaggatták, csontját széjjel hordták...~Akkor már meg volt ásva
2376 1, 4 | szélére, ott lefeküdött egy horpadó sírra. Nézte, nézte onnét
2377 2, 9 | a magyar vitézek színleg hortyogni kezdettek, szép suttyomban
2378 2, 12| tetején ittak, táncoltak, hortyogtak fia barátai. A jó öregasszony
2379 1, 2 | kint van a réten. A rekkenő hőség elől boglyák tövébe húzódtak
2380 3, 19| a ketten, vagy meghalnak hősi halállal.~ ~
2381 4, 23| egy nagy ásóval gödröt ás. Hossza, szélessége - halottnak
2382 2, 9 | kapujában: ott áll órák hosszat, s néz a messze távolba:
2383 3, 21| tudni a barátról!~Napok hosszát hever a kalibájában Toldi
2384 2, 9 | lepedők. Hát a cseh vitézek hova lettek? Azok bizony vagy
2385 3, 21| közben öreg este is lett, hová-merre kanyarodott a király. Fordult
2386 4, 24| megindultan hagyá el a házat.~És hozának koporsót, vaskoporsót, Toldihoz
2387 4, 23| pihenésből semmi sem lett. Bort hozatott fel a pincéből öreg Toldi
2388 3, 22| van!? Nosza, eredj érette. Hozd ide szaporán.~Hiszen nem
2389 2, 7 | arca (Hej, de rossz hírt hozhatott Lökös uram, a követ!), de
2390 3, 19| nincs más mód, ökröket kell hozni a faluból, legalább húszat,
2391 4, 24| a liszt, öreg? A fejeden hozod?~S még ez sem volt elég,
2392 3, 22| királytól jövök, izenetet hozok. Vesd le szőrcsuhádat, ölts
2393 3, 22| vitézi ruhát: ihol, el is hoztam. Gyere holnap, király színe
2394 1, 3 | Talán csak nem tértek be hozzájuk azok a hetyke vitézek? Arra
2395 2, 9 | császár. Azt kérdezem tőled: hozzak-e még adót?~- Ej, ej, fiam,
2396 3, 17| elémondá a nagy esetet s hozzátette azt is, hogy ők egyenesen
2397 3, 21| őrségre, hogy embereket hozzon az ifjú mellé, aki eszméletlen
2398 2, 9 | észretérni: nem így szokott egy hűbéres uránál megjelenni! De nem
2399 2, 9 | oldalán tíz fejedelem, mind a hűbérese, körös-körül alabárdos vitézek:
2400 3, 17| közben, fejét csóválta, hümmögetett s aztán ráncba szedve homlokát,
2401 2, 11| elitattuk. Aztán kard ki hüvelyből! vágtuk a csehet, mint a
2402 2, 12| le nem csillapítá, Anikó húgának nevetésén, pajkosságán el
2403 3, 21| nem álmodtad, hogy Anikó húgod itt van a táborban. Maga
2404 2, 10| Hahaha! Megjártad! Az én húgom volt az, akit elraboltam!
2405 1, 3 | szavakkal végezné. Széles melle hullámzott, nagyokat fújt, aztán egy
2406 4, 24| kit talál, csak üt-vág, hullanak az apródok, mint a kéve.
2407 3, 18| köztük, nem sajnálta vére hullását, mindegy volt már neki.
2408 1, 2 | éjszakákon mi keserves könnyet hullatott György fia miatt, ki már
2409 3, 20| kapjanak, s mire ő Nápolyba ér, hűlt helyüket találja, de Lajos
2410 1, 4 | mondta Bence, s egyet hunyorított.~Bezzeg hogy „más” volt.
2411 3, 16| erejét a barátok, nagyokat hunyorítottak, összenevettek, de Toldi
2412 3, 20| ahogy volt, elég az, hogy hurokra került „ebadta kémje”.~-
2413 2, 14| éjszakának. Oszladozott a hűs éjjeli levegőn bódultsága,
2414 4, 23| esett az igaz szó, ugye? Hűségemet szépen megfizetted. Gőgös
2415 1, 3 | nagyasszony ropogós cipót, sült húst, minden jót. Ebbe meg bor
2416 4, 23| kamaszokra:~- Zsiványok! Léhűtők! Húsz esztendővel elébb próbáltátok
2417 3, 19| hozni a faluból, legalább húszat, s deszkákat a hintó alá
2418 2, 8 | alatt tétetett tanúságot a huszonnégy vénnel is, hogy Magyarország
2419 3, 19| csatlósok feküdtek a hintónak, hutyorgott a lábuk vékonya, reszketett,
2420 1, 3 | dolog, ő meg hazakullog a hűvös árnyékba. Haza ám, mert
2421 2, 7 | galambom, gyönyörű virágom. Nem húz szíved hozzá? Mondd meg,
2422 2, 6 | próbált egyet Csutora György, húz-e az öreg szíve a királyhoz?~-
2423 1, 4 | szegény Miklós meg akart húzódni a szín alatt éjjeli szállásra,
2424 1, 5 | a kezedet!~Hiszen nem is húzódozott a cseh óriás, nyújtotta
2425 3, 17| rablót itt helyben fára húzom, a kincsen pedig ketten
2426 3, 17| botját nagy hirtelen s olyat húzott az őrálló cimbora fejére,
2427 1, 5 | az udvari népek sátrai. Húztak pedig a sátrak körül korlátot,
2428 1, 4 | rikkantott Miklós -, de nem ám iccésbe, egy öreg kannával!~Nézte
2429 2, 7 | bizony sok ló dőlt ki alatta idáig. Elég az, megakadt e mián
2430 3, 15| Mit gondol! A messzi idegenbe!~- Megyek, megyek - csökönyösködött
2431 2, 8 | sőt, nekik adóztak levert idegenek.~De a király nem elégedett
2432 4, 23| viselkedésében mind az idegent majmolja. Magyar világ helyett
2433 2, 11| boldogságával, nagy gazdaságával (az idei termés az volt csak a termés!),
2434 0, 1 | vezetlek? Nagy Lajos király idejébe. Ez volt ám a király! Nagy
2435 2, 9 | Trencsén mellett a hadam, s idejövék, hogy megszemléljem, gondolám:
2436 2, 9 | tudom, megszomjaztál, míg ideloholtál. Fiam, Toldi, serleget a
2437 4, 23| bizony nehezen ment, csak idétlenkedett szegény feje, s még
2438 4, 23| buzogány. És ballag utána nagy idétlenül, sovány vén gebén a barát
2439 2, 9 | veszedelem fenyegethetne? Idézték - megjelent. Ezt majd feljegyezzük
2440 4, 23| művelődjék. Jöhetnek még idők, mikor hadba kell szállni.
2441 4, 24| vagyok már odavaló. Ott az ifjak engem tán meg is csúfolnak...
2442 3, 18| szent tábor? - nézett az ifjúra Toldi álmélkodva.~- Az,
2443 1, 2 | dölyfös György, amint daliás ifjúvá serdült, ment Budára, a
2444 2, 12| Megyünk Szalontára, hadd lám, igaz-e, mit temondálnak róla. Nem!
2445 4, 23| nékem az udvari élet!~- Igazad van - fogta szaván a király. -
2446 4, 24| tanácsot adtam? Nem volt-e igazam? Elpusztult a magyar, elcsenevészedett.
2447 3, 15| Nem hagyom az én édes fiam igazát!~- A király után! - szörnyülködtek. -
2448 3, 15| anyja, az özvegy Erzsébet igazgatta az ország dolgát s ilyenkor
2449 1, 4 | ugyan kérdezhette, útba nem igazították, hol, merre lakik a szegény
2450 3, 21| olasz és magyar legyen jelen igazlátónak.~Rendben volt a dolog, kimérték
2451 3, 21| jövés-menés, rendelkezés, igazodás. Kétfelől felállott a két
2452 2, 9 | a Pejkónak a gazdájához igazodott a járása, csak úgy ment,
2453 1, 5 | mondott Toldi György sem igent, sem nemet. Mint a nyárfalevél,
2454 2, 11| Csak hármacskán leszünk. Ígérd meg, kezet rá!~- Nem megyek
2455 3, 21| ha Lajos király hittel ígéri, hogy meghagyja életüket,
2456 1, 5 | hazánk földjére!~Hát mit nem ígért volna a cseh óriás, csakhogy
2457 2, 9 | nem könnyelműen. Ajándékot ígértem a császárnak, hát viszek
2458 2, 9 | háborúért, ellenben nagy igyekezettel magyarázgatták jóra Lajos
2459 3, 17| egyenesen Lajos király táborába igyekeznek, merthogy ő előtte akarják
2460 1, 4 | mondom. Hiábavaló volt minden igyekvésem. Apja helyett apja lettem;
2461 1, 4 | gyerünk, kicsi gazdám. Igyunk egyet ez mái nap örömére.~
2462 2, 9 | azt mind csapra ütötték, ihatott boldog-boldogtalan, amennyi
2463 4, 24| úri csemeték. Léháskodnak, ihognak-vihognak, pajkos nótákat dalolnak
2464 2, 9 | elmondta, s Lajos csakugyan megijedett? De hátha csak színleli
2465 3, 21| ravaszkodását: színlelt ijedezés volt az ő félelme. De hát
2466 4, 23| szőrcsuklyát.~Végigzúg a népen az ijedség, de el is ül hamar, mert
2467 2, 13| a varga, de csak azután ijedt meg igazán Lőrinc. Hej,
2468 1, 3 | Hátha felriad édesanyja s ijedtében elárulja, azt hívén, hogy
2469 1, 4 | No, de éppen elég volt az ijedtségből, lassanként magához tért
2470 1, 4 | lélegzete is elállott a nagy ijedtségtől. Azt hitte, hazajáró lélek
2471 4, 23| a napra is: két testvér. Ikrek. A Gyulafi nemzetség két
2472 2, 8 | színeváltozása ahogy jött, el is illant: nehogy észrevegyék a urak,
2473 1, 5 | táncoltatja, magát nagy kényesen illegeti, s közben foly a csúfondáros
2474 1, 4 | Kalapját levette, köszönt illendően. Remegett a hangja a megindulástól,
2475 3, 19| császár jóságát, elbúcsúzott illendőképpen s indult a társával - vajon
2476 2, 8 | gyermek a követje. Ez az illendőség? Így becsül meg engem? Mond
2477 3, 18| átok. Mert szörnyű váddal illettek. Azzal, hogy akkor éjjel
2478 4, 24| koporsót, vaskoporsót, Toldihoz illőt: abba fekteték. És indula
2479 1, 4 | nem így gondolta, hanem ilyenformán: Elvitte az ördög! - Ahogy
2480 3, 15| igazgatta az ország dolgát s ilyenkor Visegrádról Budára költözött.
2481 3, 20| csudaember a karikás ostorával! Ilyet még a világ nem látott.
2482 3, 19| jó, de az efféle bűnt nem imádkozással, hanem karddal szokták levezekelni.
2483 1, 4 | szemét égnek emelte, mintha imádkoznék: - Vajha úgy lehetne! De
2484 1, 4 | Akármerre járjon, érte imádkozom, én anyai szívem mindenütt
2485 3, 16| szolgálta a barátokat nappal, imádkozott éjjel; böjtölt sokat, sanyargatta
2486 2, 11| bárcsak ne jőne el! Mindezt imádkozza, de mást mond a szíve: ó,
2487 2, 11| mégiscsak az volt az igazi imádság, az, amelynek hangos szava
2488 3, 16| gondolatban szövi nevét imádságba: Uram, őrizd, védjed a bujdosót.
2489 2, 12| megtántorodjam. Elmerült az imádságban, észre sem vette, hogy Lőrinc
2490 3, 19| beteg. Gyógyulás kell annak. Imádságnál egyéb orvossága nincsen.~-
2491 4, 24| összekulcsolódik: csendes imát rebeg.~- Én temettetem el -
2492 1, 2 | álomban, hányszor! De lám, imetten még sohasem látott daliákat,
2493 1, 5 | vitéz a király előtt, aki imígy szóla hozzá:~- Vesd le,
2494 1, 5 | Meg sem állott, míg az inába nem szaladott. Térdre hullott,
2495 2, 9 | legyen a király személyes inasa, a vitézek színe-java legyen
2496 3, 19| iszapos göbbenőben. Aztán az inasok, a csatlósok feküdtek a
2497 1, 4 | az elől fut minden lélek inaszakadtáig. Az ám, a vágóhídról elszabadult
2498 2, 9 | csuda. Mi tenger drágaságot indított útnak! Volt ott vagy négy
2499 1, 4 | odaértek a kötelekkel, már indította is a vágóhíd felé. Na, elékerültek
2500 4, 24| illőt: abba fekteték. És indula még az este a gyászoló menet:
2501 2, 7 | hanem mikor felvirradott az indulás napja, mondotta nagy kurtán:~-
2502 3, 21| lesz jobb hadjának tovább indulása, ha indulni kell. Így vetődött
2503 2, 13| meghallja az üzenetet, vak indulatjában még a házára tör s úgy táncoltatja
2504 1, 2 | hirtelen erőt vett nagy erős indulatján: könnyű pálcaként kapta
2505 3, 15| kiáltott a királyné nagy indulatosan. - Azt hiszed, nincs nekem
2506 1, 3 | eltemetett benne minden más indulatot. Az öröm pirossága ömlik
2507 1, 5 | szottyant a bajvívásra, indulhatott akár Pestről, akár Budáról
2508 2, 8 | tegyed, amint parancsolom. Indulj útnak még ma, de nem Trencsén
2509 2, 8 | összevissza: valamennyi indulna egyszeribe a megtorló harcra,
2510 2, 8 | a magyar sereg, s onnét indulnak hadba a cseh király ellen.~
2511 3, 20| kérdezte a király, mikor éppen indulóban voltak.~- Eltűnt, felség.
|