Part, Paragraph

3524   0,  1 |                   De ím, amint elvonulnak lelki szemem előtt a nagyok, a
3525   3,  17|                 nem gondolsz? Elviselné a lelkiesméreted, hogy továbbat is átok alatt
3526   3,  21|              szívére, mardosta szörnyen a lelkiismeret: hogy áll ő most a nagyasszony
3527   2,  8 |            megölelni,~De szeretni, párját lelni~Lehetetlen!~Hát hiszen a
3528   2,  13|                rengeteg erdőbe, hátha ott lelohadna emberölő haragja. De bújhatta
3529   2,  6 |                 bajvívásban, hadakozásban lelte kedvét, sorba fűzte a dicsőség
3530   1,  3 |                   megriadt, hátha nyomára leltek üldözői.~- Gyilkos lettem,
3531   1,  5 |                  jó György bátyád magától lemondott a maga jussáról, le a te
3532   1,  4 |                  mérges indulatja, de még lemoshatja magáról a szennyet. Lám,
3533   2,  10|                 ha innen kikerülhetne, de lemosná a gyalázatot, mit könnyelmű
3534   3,  17|                     fohászkodott Anikó. - Lemossuk a gyalázatot az én édes,
3535   1,  5 |           szeméből az álom. Nagy hirtelen lemosta arcáról az úti port, oszt
3536   3,  21|                  legurult, aztán egy nagy lendüléssel visszafordult a létrára
3537   3,  18|             tetejére értek eközben, onnét lenéztek egy mély völgykatlanba s
3538   1,  5 |              eresztve, rajta fejér tollat lenget a szellő, vajon ki lehet,
3539   1,  5 |                  az mind kiabál, kalapját lengeti. Minden szem átszalad a
3540   1,  5 |                vidékiről. Hatalmas zászló lengett a Duna budai, s nemkülönben
3541   4,  24|                  lelkes vivátot kiáltott, lengették a kalapjukat, majd leszedték
3542   1,  5 |                szigetre az éljen, a taps, lengtek, lobogtak, hajladoztak,
3543   2,  11|        mindenképpen vége...~- Ha én neked lennék, kolostorba mennék - tanácsolta
3544   1,  3 |                    kis gazdám. Ugyan mért lennél te világ bujdosója? Egy-két
3545   2,  13|             földre, hogy pihenjen. Hiszen lenyomhatta, nem volt ez pihenés. Ha
3546   2,  13|                  No, csak pihenj, Lőrinc!~Lenyomta Lőrincet a földre, hogy
3547   1,  3 |                édesanyjához, szép gyöngén lenyúlt a kezéhez s csókban megfüröszté.
3548   2,  8 |                  pillanatra, szép gyengén leölelte Anikót a földre, aztán hagyta,
3549   2,  9 |                   Hadainkat szétverték... leölték... talán már ide is elértek...~
3550   1,  5 |                   a királyi szókat, közbe leoldá aranyos, gyémántos kardját:
3551   2,  7 |                   Nem szólt a király, bár leolvasta Miklós arcáról, hogy mi
3552   4,  24|                házába. Szinte nesztelenül lép az ágya mellé. Halkan megszólítja:~-
3553   2,  9 |            előreugratott, s mikor éppen a lépcső aljába ért a hírvivő cseh,
3554   2,  9 |                 ezért rimánkodtak a fehér lepedők. Hát a cseh vitézek hova
3555   1,  2 |                 közelednek feléje büszkén lépegető paripáikon. Hányszor látta
3556   1,  4 |                  pedig megtorpant egy-két lépésnyire, rettentő haraggal túrta,
3557   4,  23|             Menjünk haza, Bence. A nap is lepihent. Pihenjünk le mi is.~De
3558   2,  9 |                 meg:~- Hallod-e, szolgám, lépj közelebb, hajts térdet-fejet,
3559   1,  3 |                lesz, visszalopódzik az éj leple alatt, megöleli, megcsókolja
3560   2,  9 |                azt hitték, egész hadsereg lepte el a várost.~Jó, jó, de
3561   0,  1 |                 erejű, a nagyszívű dalia. Lépte alatt messze reng a föld,
3562   1,  4 |                Haj, de szomorú gondolatok lepték meg Miklóst! Lelke visszaszállott
3563   2,  10|                  van valaki. Hallja nehéz léptek dobogását s várja szívdobogva
3564   2,  7 |                 Toldi nagy kényesen körbe léptet lován, s szeme odavillan,
3565   3,  17|                 sóhajtott nagyot Anikó. - Leragad a szemem. Vigyázz, amíg
3566   1,  4 |                   addig nézte, nézte, míg leragadott két szeme pillája, míg elnyomta
3567   3,  18|                magyar vitézről. Láttam is lerajzolva, amint malomkövet hajigál.
3568   2,  11|                  de bezzeg, hogy a gazdám lerakatta - az igaz, hogy megfizetett
3569   3,  17|                   baktatott elébb-elébb a leromlott Pejkón, s hát amint éppen
3570   1,  4 |            bolyongás elcsigázta, csak úgy leroskadott szegény feje egy ház előtt
3571   2,  12|                semhogy esküjét megszegje. Leroskadt Szűz Mária képe elé, hozzá
3572   2,  13|                másként: Toldi Miklós reám les, akármerre járok.~- Toldi
3573   3,  21|                elbújásra, nincs alkalom a lesbeállásra. Azt, hogy a kápolna felől
3574   2,  7 |          hegyén-hátán állnak, s szorongva lesik, várják: mikor kezdődik
3575   2,  6 |                   az atyafiaké lesz, akik leskelődnek az én halálomra. Szomorú
3576   2,  13|                  nemes vadat, utca sarkán leskődött az: meg­neszelte, hogy Tar
3577   2,  14|                 munkához láttak. Az egyik lest állott az ajtóban, a másik
3578   2,  10|               gyónta meg szíve titkát, de leste, várta, mikor jön Toldi
3579   2,  12|                   azt mondta: boldogtalan lész te koporsód zártáig. A másik
3580   2,  9 |               eltűnt a komorság, szívéről leszakadt a nagy bánat terhe, s hogy
3581   2,  9 |              elfoglalta!~Haj, bezzeg hogy leszaladt a gőg, a kevélység a császár
3582   2,  13|              onnét szárnyas angyal szépen leszállana olajággal s szólna: békesség
3583   3,  20|               jöhetne. Lovas vitézeit hol leszállította a lóról, hol ismét felültette,
3584   1,  3 |              világgá bujdosom. Csak a nap leszálljon, nem maradok én itt! Jó
3585   3,  18|                  oda azt a leányt! De már leszámoltam volt lovagi becsületemmel
3586   4,  24|              lengették a kalapjukat, majd leszedték lováról Toldit: vállukon
3587   1,  5 |                 Ilyen boldog többet vajon leszel-e még? Nézz csak oda, nézz
3588   3,  22|                  Úgy lesz, úgy. Vajon úgy leszen-e? No, mindjárt meglátjuk.~
3589   2,  10|                  mikor Jodok vára udvarán leszökött róla, de még két-kéz kardja
3590   2,  7 |                   király -, mennél többen lesztek, annál szebb lesz Toldi
3591   2,  11|                  bajtárs. Csak hármacskán leszünk. Ígérd meg, kezet rá!~-
3592   4,  23|             szőrcsuhás barát. A csuklyája letakarja arcát, csak éppen a szürke
3593   3,  17|          szalonnát piríthatnánk mellette.~Letelepedtek a csobogó patak mellett,
3594   2,  6 |                kedves bátyámuram! Szegény létemre nagy földet bejártam, sok
3595   2,  7 |              Piroskára! Láttál-e hirtelen letépett virágot? Ehhez hasonlatos
3596   3,  19|                  a császár nyomában, ő is leteríthette volna a nemes vadat, de
3597   2,  13|                 holttestet, s mikor éppen letették a tornác földjére, nyílt
3598   2,  7 |            szabály ellen vétőt a vívásról letiltják, s a győzelmet annak ítélik,
3599   1,  3 |                magát szíve szerint, aztán letörülte könnyeit s mondotta Bencének:~-
3600   2,  7 |                  ez, nem igaz... Mindjárt letorkolják s megagya­bugyálják. - Nem
3601   3,  21|                mint az evet, mászik fel a létrán, utána öt vitéz. Már a keze
3602   3,  21|                    Az volt, az, a kobzos. Létrát támasztott a vár falának,
3603   3,  19|                     No lám, vitéz, de más lettél! Majd meglátom, tudsz-e
3604   2,  6 |                 egy szép öregember. Aztán leültette a nagy asztal mellé, mégpedig
3605   3,  16|                szörnyű kedve támadt, hogy leüsse a gárgyánt, le mind a barátot
3606   3,  21|                vezeted ki s nyomban fejét leütteted. Hallottad-e?~Megtörtént,
3607   2,  9 |                   a kapun. Ott az udvaron leugranak a lóról mind a ketten, a
3608   1,  5 |               nekihuzakodott, hogy Toldit levágja. Áldott szerencsére, Toldi
3609   2,  11|                  mint a torzsát. Én magam levágtam százat, hát még a gazdám!~-
3610   1,  3 |                  farkast, megkerengette a levegőben, hogy csak úgy suhogott,
3611   2,  13|            bosszúság, hogy folyton csak a levegőt szabdalta. Nosza, gondolt
3612   3,  22|                 Azt is bele akarta írni a levélbe, de mire odaért, arca lángba
3613   2,  9 |          király-császárnak. Azt írá pedig levelében a király, hogy: bizony megesmérem,
3614   3,  21|            csapatjával s írta, írogatta a leveleket az öreganyjának: ne búsuljon,
3615   3,  22|               Felséges királyom, küldöm a levelemet halálos ágyamról. Nehéz
3616   2,  8 |              nyomban hányja szét az egész levelestárat, keresse meg, olvassa meg
3617   2,  8 |                  Ennek okán mi felhánytuk levelestárunkat, s ennek rendjén meg­állapítottuk,
3618   2,  9 |                 királyt mézes-mázos szavú levelével, szörnyű haraggal kardjukra
3619   3,  22|               elébb? Hát, amint turkált a levélhalomban, két gyászos szegélyű levél
3620   3,  19|                   a királyod, az én vőmre lévendő, hadat visel az olaszok
3621   4,  24|                  idő múltán a régi daliás levente lett az öreg Toldiból. Megfeszült
3622   2,  8 |                   a vén Bence is (Hej, de levénült az öreg!), de bezzeg megfiatalodott,
3623   2,  7 |                 mondjuk: megvínék érette, leverném valamennyi bajtársamat:
3624   1,  3 |             legények összevissza, egymást leverték a lábukról, mintha valamennyi
3625   3,  19|                   merülve. Tegye-e, ne-e? Levesse-e csakugyan a szőrcsuhát?~-
3626   3,  16|           sanyargatásban. Elmond mindent: leveszi szívéről a bűnnek súlyos
3627   2,  7 |               játék.~Ím, az öreg Rozgonyi levett kalappal vezeti a királyt
3628   3,  16|                   életért imádkozik, hogy levezekelhesse bűnét. Mert nagyobb volt
3629   3,  19|       imádkozással, hanem karddal szokták levezekelni. Tudod-e, hogy a királyod,
3630   2,  8 |                   renden, rangon és nemen levőknek, mostan és ezután élőknek:
3631   3,  20|                  felemás ruhájú ember ott lézengett a tábor környékén, pengette
3632   2,  13|             holttestére, éles sikoltással lezuhan a földre. Vége, vége, vége!
3633   3,  20|                 tartotta, hogy ne érjék a lezuhanó kövek s felkiáltott: hágcsót
3634   3,  17|              közelébe értek. Egy gyönyörű ligetes síkságra vezette útjuk:
3635   2,  13|                  a lelke, emián sorvadott liliom termete, emián fonnyadott
3636   4,  24|                  Ihol a vén molnár! Hol a liszt, öreg? A fejeden hozod?~
3637   1,  5 |               ragadta a csehet, erre-arra lóbálta, táncoltatta, majdhogy a
3638   2,  13|                  ő szíve aztán szerelemre lobbant. Megbánta a tettét s most
3639   4,  24|              mennyi csillag, annyi fáklya lobog a koporsó után. Így kísérik
3640   2,  9 |                csupa fehér zászlót látott lobogni a házakon. Kegyelem! Kegyelem!
3641   2,  13|                  szilaj haragja, forrott, lobogott bosszúszomjas indulatja
3642   1,  5 |                   éljen, a taps, lengtek, lobogtak, hajladoztak, integettek
3643   2,  13|                  Miklós, s mellen ragadva lódítá előre, Duna partjára. Ottan
3644   2,  7 |                  a jobbot is hívja: jere, lódíts egyet, te is jobbik kezem!~-
3645   1,  4 |              Hirtelen felriadott Miklós - lódobogás riasztotta fel. Ez már nem
3646   2,  8 |                  mostanában az ő tisztje, lódult le a pincébe szaporán, s
3647   1,  3 |                felel. Közbe-közbe maga is lök egy-egy kérdést az édesanyjához,
3648   2,  9 |            dosokat, vagy három szobán így lökdösik át magukat, aztán - nincs,
3649   1,  2 |                 vitézek ümgettek, egymást lökdösték s végezetül is abban egyeztek
3650   2,  9 |          mindenütt a király oldalán, üti, löki félre a cseh alabár­dosokat,
3651   2,  7 |                 elbizakodtában Toldi felé lökött az emelőfával. Pedig Toldi
3652   4,  24|                 rég nem látott házba. Ott lógtak körös-körül a falon régi
3653   2,  13|                 De bújhatta az erdőt, nem lohadott szilaj haragja, forrott,
3654   2,  9 |                  nyílik az. Még akkor sem lohadt le a kedve, mikor jött a
3655   2,  9 |              valahogy kisurrant köztük, s lóhalálában nyargalt a várba, hírt adni
3656   2,  6 |             egyszer vándorlegény, másszor lókupec képében állított be ide-oda,
3657   3,  21|               szembe vágtatott a száguldó lónak, nagy hirtelen megragadta
3658   3,  22|                   ha el, bizony vissza is loplak én! - beszélt hozzá Bence
3659   3,  22|               dörgő hangján. - El akartak lopni s megfogtad a tolvajt? Édes
3660   2,  14|               tolvaj lakatos a sírbolthoz lopódzott, álkulcsokkal a zárakat
3661   2,  7 |                  ott a porondon Kompolthi Loránt: komoly ellenfél ez, ezt
3662   2,  10|                ezerszer fogadkozott, hogy Lőrincé lesz csak azért is, ha belepusztul
3663   2,  10|                   ami igaz: igaz, balkezű Lőrincnél kedvére valóbb vitéz is
3664   1,  4 |              országában járna, gyémánt­pa­lotában sétálna! Nem tündérek országában
3665   3,  21|             megmozdult a tábor: volt nagy lótás-futás, jövés-menés, rendelkezés,
3666   2,  11|                szólt büszkén Lőrinc. - Én lőttem ezt, Miklós!~Aztán vette
3667   2,  7 |                  szeme, megszédül a feje, lovába fogódzik, úgy vágtat el
3668   1,  3 |                   szép ökreidet? Hát Rigó lovadat, a szelek szárnyán járót?
3669   1,  4 |                   Rigó lovamnak? Hát a te lovadnak?) Közben elékászálódott
3670   3,  21|               reggel háromszáz válogatott lovaggal elindult a király, szerencsésen
3671   2,  13|               fura dolog volt, hogy lovag lovaghoz foltozó vargát küldjön ilyen
3672   3,  19|                vár udvarán egybesereglett lovagokat s intett barátságosan, kegyesen
3673   4,  23|                    Nem henye, de - finom. Lovagokhoz illő. Ideje, hogy finomodjék,
3674   3,  21|          továbbindulásra. Amint fel s alá lovagolt a folyócska partján, zöldleveles
3675   3,  21|              Éppen a Toldi kunyhója előtt lovagoltak el, s hogy ezt Toldi látta,
3676   3,  22|                két erős kar.~- Szép kicsi lovagom! No, ne félj éntőlem, a
3677   3,  22|          legelésztek azok a többi vitézek lovaival, nosza, egy pillantásra,
3678   2,  9 |                 de még derekalj is. Aztán lóvakaró, cingomb. Balta, fövenyóra,
3679   3,  22|             ugrott, esze nélkül szaladt a lovakért. Ott legelésztek azok a
3680   3,  21|                 Már csak a feje látszik a lovaknak s egyszerre csak lefordult
3681   1,  4 |                  Van-e bő abrakja jó Rigó lovamnak? Hát a te lovadnak?) Közben
3682   2,  7 |                  nagy dolgot, csak Butkai lovának lába közé ejtette a rúdját:
3683   3,  19|                 éppen feléjük közeledik a lovascsapat, nyomában egy sereg kopó.
3684   1,  4 |            világosan látta már a lovat, a lovast is rajta, s abban a szempillantásban
3685   3,  22|              üzenetjét, ím, jött a király lovásza, Bessenyei János s mondá
3686   4,  23|             Toldinak, el akarja gázolni a lovával! Hiszen ha az olyan könnyű
3687   2,  7 |                   A nevüket, címerüket, a lovuknak színét. No, már erre én
3688   3,  22|               szép Örzséhez s mondta moso­lyogva: ej, de nagyot nőttél, gyönyörű
3689   4,  23|                   ház! Anikó, a ház dalos madara a szalontai sírban. Édesanyja,
3690   1,  3 |              elrejté...~Leszállt a nap, a madarak elültek, csendes este borult
3691   2,  9 |             kaland, de még hogy sikerült! Madarat lehetett volna fogatni a
3692   1,  3 |              milyen jó volt egyéb híján a madártojás! Ha jól nem is lakik, legalább
3693   1,  3 |           vezették. Itt is, ott is talált madártojást, ezeket feltörögette: milyen
3694   2,  6 |                király egyszer mit gondolt magába? Levetette fényes királyi
3695   3,  17|                részét, te is váltasd be a magadét.~- Mi! A felét! Abból nem
3696   3,  22|                  férjem gyilkosára. Átkot magamra is. Aztán elaléltam. Visszavonom
3697   2,  8 |             király szívében. Ám erőt vett magán, nagy hirtelen színeváltozása
3698   2,  12|             vadjait. De megunja ezt is, a magányos erdő-mezőjárást s hát még
3699   2,  12|                  menekülve menekül a zord magányosságba, a szalontai várba. Mikor
3700   2,  11|                    ott él egymagában, bús magányosságban.~Hát Piroska? Hej, mikor
3701   2,  11|                  egy rettentő nagy óriás, magasabb a toronynál, felkapott a
3702   2,  8 |                   S hát mit tett a gőgös, magatelt császár? Jó sokáig megvárakoztatá
3703   3,  17|               böjtöljetek, sanyargassátok magatokat, mert közeleg az utolsó
3704   1,  4 |              Hiszen a kutyák ki is tettek magukért, marták, fogták, harapták
3705   3,  22|            pillantásra, kettőre kifogta a magukét, indult is velük, de egyszerre
3706   3,  21|             messzire kalibát hevenyésztek maguknak, ott húzódtak meg, nem látva,
3707   2,  9 |                 más az, hogy vigyáztak is magukra. Ittak, ittak, de úgy ittak,
3708   4,  23|                   Egyszer aztán megmondta magyarán, amire csak célozgatott
3709   2,  9 |                ellenben nagy igyekezettel magyarázgatták jóra Lajos király levelét.~-
3710   3,  18|                   Hát a dolog úgy esett - magyarázta Toldi -, hogy én hívtam
3711   0,  1 |             amikor nagy volt híre, neve a magyarnak, királyának is nagy volt
3712   3,  21|               véget a szörnyű csatának. A magyaroké lett a diadal. Hogy ebben
3713   3,  18|                Csehországban voltak, de a magyaron kívül csak ezt a nyelvet
3714   3,  22|                bujdosnia. Mehet haza szép Magyarországba, lovagi ruhában! Most még
3715   1,  5 |                 szomszéd falukból, s nagy Magyarországnak messze vidékiről. Hatalmas
3716   1,  4 |                  deli szép termetét, szép magyaros táncát.~Aztán... hát az
3717   3,  21|                 király századmagával: egy magyarra három német jut, könnyűszerrel
3718   4,  23|          finomodjék, művelődjék a szittya magyarság.~- Hiszen művelődjék - dohogott
3719   4,  23|                hadd nyelné el a csenevész magyart! Gyáva kezetekből elrablák
3720   4,  24|                 Bence nyomban elfeledte a mai csúfságot s boldogan törülgette
3721   1,  5 |                hazavihesse! De lám, kutya mája az ebugattának, amint szép
3722   1,  5 |           erre-arra lóbálta, táncoltatta, majdhogy a lelkét is ki nem rázta.
3723   4,  23|            viselkedésében mind az idegent majmolja. Magyar világ helyett idegen
3724   3,  19|                    városon, útszéli korcs­mák­ban pengette a szomorú nótákat,
3725   2,  9 |                 telek, nagy rétek, erdők, malmok - hej, mi tenger vagyon,
3726   1,  3 |             palánk tövébe. Egy félbe tört malomkő hevert ott: arra ült le,
3727   1,  3 |                 Még mindig ott üldögélt a malomkőn, földre szegzett szemmel,
3728   2,  14|             Hiszen nem is volt tanácsos a maradás: Toldi Miklós volt az, aki
3729   3,  19|                   már csakugyan nincs itt maradásod, tied a vitézi ruha is,
3730   3,  19|          Találkozás a cseh királlyal~Volt maradék bőven, ettek, ittak, jóllaktak,
3731   3,  18|         telepedjünk le itt. Falatozzunk a maradékból, mit a „szent” had itthagyott.~ ~
3732   3,  16|                   volt Toldinak, csak itt maradhasson. Ledobta vitézi ruháját,
3733   2,  6 |                sok szép földem, házam nem maradhat rája. Őseimnek földje, magam
3734   3,  18|                   gyónsz nekünk, vagy nem maradhatsz köztünk - mondották Toldinak.~-
3735   3,  16|                 mondta a monostor feje. - Maradj csak itt. Ki vagy, mi vagy? -
3736   2,  8 |               Csak azt várta, hogy ketten maradjanak, közelebb húzódott hozzá,
3737   2,  10|                   megszázszorosodnék, rab maradna holtig, hacsak csudát nem
3738   3,  18|                 meghalt szegény. Én árván maradtam. Árva és hazátlan. Bujdosója
3739   3,  21|                   Mondotta a leány:~- Itt maradunk, Bence. Miklós bátyám nélkül
3740   2,  8 |              Szilágyságot, Erdélyt, aztán Máramarost: válogasd össze a vitézek
3741   3,  19|                   mondotta az ifjú.~Hiába marasztalta a császár, nem volt maradása.
3742   3,  21|               bánat nehezedett a szívére, mardosta szörnyen a lelkiismeret:
3743   1,  5 |            szükségem. Vagyonodra sincsen, marháidra sincsen. Nekem nincs szükségem,
3744   1,  5 |               tizenkét vitéznek drága sok marháját, s magam is szolgállak halálom
3745   1,  3 |                    Mit kíméli magát, hisz marhánál erősebb!~De már ezekre a
3746   1,  3 |                   izmok, vasnál keményebb marka ökölbe szorult, arca lángba
3747   1,  3 |               helyén az ő szíve. Két erős markával nyakba szorította az anyafarkast,
3748   4,  23|                    hogy Toldi már nem él. Márpedig ez Toldi, vagy szakasztott
3749   1,  4 |             kutyák ki is tettek magukért, marták, fogták, harapták a bikát,
3750   1,  4 |             temetőkertet, a temetőkertben márvány sírköveket, egyszerű fejfákat
3751   3,  18|      becsületemmel is, csak hogy ne azé a másé, méltatlan emberé legyen
3752   2,  11|                senki más!~Szeretett volna másfelé fordulni, kikerülni Lőrincet,
3753   3,  22|              levelet.~Aztán felbontotta a másikat. Hazulról jött ez, leánykéz
3754   3,  17|              kezét, nemkülönben bánt el a másikkal is, s úgy terelte maga előtt
3755   3,  22|                  egyiken, Piroskáé vala a másikon.~- Piroska! Piroska!~Zokogva
3756   2,  9 |                milyen figura volt, milyen maskara volt!~Hát volt, amilyen
3757   4,  24|               melegítek, jól megborsozva. Máskor is meggyógyult attól tekigyelmed.~
3758   3,  21|                van a király.~Hát kitűzték másnapra a bajvívást, nosza, a kobzos
3759   4,  24|           nekibátorodtak s ha már a nótát másodszor nem hallhatták, csúfolódó
3760   3,  18|                  szemét, imádkozik, mikor mások látják, hogy mennél többet
3761   2,  7 |                hallotta Lőrinc esküvését. Másutt járt a lelke.~Mostan, ugye,
3762   2,  10|                   az én rabom vagy. Van-e mátkád? Van-e feleséged? Hát gyermeked
3763   2,  7 |              éltetik Rozgonyit, hát még a mátkapárt! Lassankint a szívek keserű­
3764   1,  5 |            Tizenkét lóra jár hópénz neked mától. Megértetted, fiam?~S hogy
3765   3,  19|              volna Toldi lelkéből: csak a mával gondolt, azzal is keveset.
3766   2,  8 |                 Piroskát s magadat. Tisza medre tele volna borral, azt te
3767   2,  11|              készül, készülődik: Kiugrott medréből a jókedv, talán mindjárt
3768   4,  24|                szolga karján s lezuhant a medvebőrös ágyra.~- Ó, drága nagyuram -
3769   2,  12|                   vár, annak minden zuga!~Meg-megáll egy házban, a legszebbikben
3770   3,  20|              karikását meg-megsuhogtatta, meg-megcsördítette, egymaga csapatokat kergetett,
3771   2,  7 |               Kezdődött s újra kezdődött, meg-megdöndült a föld, de már döndülhetett,
3772   1,  4 |                 nyomta, a homokos földben meg-megmártogatta a lefülelt állat fejét,
3773   3,  21|                   a várban a hercegeknek! Meg-megpróbálták, hátha kitörhetnének a várból,
3774   4,  23|                    s még jobban kacagták. Meg-megrántotta a gebe kantárját, hátha
3775   2,  13|               Miklós haragos indulatja, s meg-megrendült lába alatt a padló, amint
3776   3,  20|              zúgott belé, amint karikását meg-megsuhogtatta, meg-megcsördítette, egymaga
3777   2,  7 |                  aki sajnálta, szánta őt, meg-megvédelmezte, el-elhallgattatta a csúfolkodókat.~
3778   4,  24|                 megszűnt lelke háborgása, meg-megvillant a mosolygás az ősz bajusz
3779   3,  21|                oda be ne vihessenek. Majd megadják magukat. Másként szerette
3780   2,  9 |               magyar vitézek, s ugyancsak megadták a tiszteletet a királynak:
3781   2,  7 |                    Mindjárt letorkolják s megagya­bugyálják. - Nem mese ez,
3782   2,  9 |                 Budára, útközben gazdagon megajándékozta vitézeit, legkiváltképp
3783   2,  11|                Szeretett, szeretett és én megaláztam! - őrjöngve kiáltá szegény
3784   2,  7 |           világpompájában, s még a nap is megáll, úgy elcsudálkozik a nagy
3785   2,  6 |                 egy falu szélére ért, ott megállapodott, lovát kieresztette a rétre (
3786   4,  24|                  kiválik a csapatból egy, megállítja Toldit s mondja, amint következik:~-
3787   2,  6 |                    cihelődött, de a leány megállította:~- Mit gondol kigyelmed?
3788   3,  21|          zsoldosok voltak, akik a kobzost megállították.~- Ki vagy, mi vagy? Le
3789   3,  21|             helyre került!~Egyszerre csak megálljt kiált neki valaki, de nem
3790   2,  9 |              nekik. Hanem aztán ott, ahol megállunk, pihentetünk, hagyjátok,
3791   2,  10|                   uram, hogy öregsége így megaranyozódjék. Hiszen ami igaz: igaz,
3792   4,  24|           éjszakában, Nagyfalu felé. Ahol megásva már a sír. Várja a lakóját.~
3793   3,  18|                   Rémülten nézett rám - s megátkozott. Megátkozta magát is.~-
3794   2,  13|                 aztán szerelemre lobbant. Megbánta a tettét s most meg akar
3795   4,  23|                  mert küldöttem. Hányszor megbántam azt azóta, hogy elment.
3796   3,  18|                azt teszem: lovagi nevemet megbecstelenítem. Ha pedig nem fedem fel
3797   3,  17|                itt teremne Toldi Miklós s megbékítené a királyt két erős karjával,
3798   3,  20|                 is, de azért még nem mert megbízni benne teljesen. Meghagyta
3799   1,  5 |               óriást~Az áldott nap sugara megbizseregtette Toldi Miklós vérét. Hopp!
3800   3,  22|                   nem, azt nem tudom néki megbocsátani. Őmiatta hervadott el, őmiatta
3801   1,  4 |                mily kegyes! Gyil­kosságot megbocsátja, ád neki kardot, fényes,
3802   1,  3 |                  anyai szív elnéző, tűrő, megbocsátó. Ím, jó Toldi Lőrincné szívét
3803   3,  22|           Visszavonom az átkomat. Mindent megbocsátok. Nem vala ő rabló, nem vala
3804   1,  3 |               lábukról, mintha valamennyi megbolondult volna.~- Ez a Miklós dolga! -
3805   4,  24|        hideglelésnek. Bort melegítek, jól megborsozva. Máskor is meggyógyult attól
3806   3,  16|                Jaj nekünk, ha visszatér s megbosszulja rajtunk, amiérthogy oly
3807   2,  8 |                  az ellenség, aztán puff, megbotlik s elvágódik az udvaron.~
3808   3,  17|                      nézett Anikó Bencére megbotránkozással. - Hát a gazdád? Arra nem
3809   4,  24|        Rákosmezején járt Toldi, lovát itt megcsendesítette, lassan ballagott előre,
3810   2,  12|                   ez a nagy kongó ház, ha megcsendülne egyszer az ő édes hangja!
3811   4,  24|                      mi történt, mi baja? Megcsömörlött talán? Feje fáj? Hideg leli
3812   3,  18|                 le a völgybe esze nélkül, megcsördítette ostorát, hogy zengett-zúgott
3813   1,  3 |                 éj leple alatt, megöleli, megcsókolja édesanyját s úgy indul világgá!~
3814   1,  5 |                  aztán kardhegyére tűzte, megcsóválta Buda felé, Pest felé. Buda
3815   4,  24|                 Hogyha a nap látja, az is megcsudálja.~- Mostan pedig megyek az
3816   2,  11|                   ezt látná a nap, tudom, megcsudálná, de csak a hold sütött,
3817   1,  4 |                   nap bepislantott, az is megcsudálta deli szép termetét, szép
3818   3,  17|              palotáit, tornyait messziről megcsudálták: csak mesében hallottak
3819   2,  9 |              mondották az urak. - Félünk, megcsúfolja magyarok királyát a csehek
3820   1,  4 |                 Akik még kiálltak, mindet megcsúfolta, s a magyar nemzetet rút
3821   3,  21|                   volt ez, de most erősen megdagadott. Azt szerette volna tudni
3822   2,  7 |                  a leány, sok mente alatt megdobbant a szív.~- Hát csak készülődjetek -
3823   2,  7 |                 senki. Zúgás-búgás támad, megdöbbenve állnak mind a jó vitézek.~-
3824   1,  4 |                  felkelt, amikor kívülről megdöndült az ajtó. Előbb a kútágashoz
3825   2,  11|                   ablakokat, majd öklével megdöngette a komor falakat: hej, ha
3826   2,  10|                     sikoltott Jodovna (De megdurvul egyszerre a lágy, hízelgő
3827   2,  7 |          Lassankint a szívek keserű­sé­ge megédesedik, mosolyogni próbál a bús
3828   2,  9 |                  fogadta, hogy felével is megelégedhetett volna Lajos király. Voltak
3829   3,  18|                világ vége, merthogy Isten megelégelte az emberek sok nagy bűneit.
3830   3,  22|                 sajnállak téged...~S hogy megelevenedett a lelkében a múlt, amikor
3831   3,  20|            gondolta magában a király. Még megelőz a barát! Átkiáltott neki:~-
3832   2,  8 |          öregasszony! Isten csudája, hogy megelőzte Anikó (mióta Miklós nem
3833   3,  21|               életét megmentsem, lám, azt megengedte, de tovább nem törődik velem!
3834   3,  20|                 nagy szíve nagy kegyelmét megérdemelhessem. Most is tudnék...~- Beszélj,
3835   2,  11|                  király lett belőle. Hej, megérdemelné!~- Igazat beszéltél? Megesküdnél
3836   3,  22|              Toldi után a - kobzos. Te is megérdemled a király kegyelmét.~S hogy
3837   3,  22|                  Hej, hogy hol járok itt?~Megeredett Bence nyelve s elmondta
3838   1,  3 |                  vonítani kezdtek: az ám, megérezték a fenevad szagját. Mozgolódtak
3839   3,  22|                   mind Nagyfaluba. S hogy megérkezének, kihirdették a lakodalmat:
3840   2,  13|                 vége! Letört a virágszál. Megért a halálra.~ ~
3841   3,  17|                 király mondását, de egyet megértett s ez kegyetlenül belemarkolt
3842   2,  8 |                 kétszer is kérdezni, hogy megértette-e Lökös a dölyfös beszédet,
3843   1,  5 |                   jár hópénz neked mától. Megértetted, fiam?~S hogy jobban megértse
3844   2,  9 |                 magyar vitézek annyit már megértettek a nyelvtörős szavakból,
3845   1,  2 |                rúd meg nem billent. Ebből megérthették a vitéz urak, melyik út
3846   1,  5 |          Megértetted, fiam?~S hogy jobban megértse Miklós a királyi szókat,
3847   3,  22|                 Kisfiú volt akkor, amikor megesett a szörnyű történet. Mikor
3848   2,  11|         megérdemelné!~- Igazat beszéltél? Megesküdnél rája?~- Hiszen, hogy éppen
3849   3,  21|         zsoldjában voltak!) A kapitányunk megesküdött Durazzóinak, hogy Lajos
3850   1,  5 |                 menj vissza hazádba, ámde megesküszöl: nem jössz vissza többet
3851   2,  9 |          levelében a király, hogy: bizony megesmérem, kedves király bátyám, birodalmi
3852   3,  19|             csudálkozás!~- Kenyerem javát megettem, de még ilyen vadászatot
3853   4,  24|                 héttollú botomat! Másszor megfeddenéd apró kölykeidet, hogy ne
3854   4,  24|            levente lett az öreg Toldiból. Megfeszült a dolmány daliás termetén:
3855   1,  2 |                    Hát ez igazság? Karján megfeszültek acélizmai, vasmarkában megrecsegett
3856   2,  11|                 lerakatta - az igaz, hogy megfizetett érette - elég az, hogy Prágát
3857   4,  23|                    ugye? Hűségemet szépen megfizetted. Gőgös lelked be nem vette
3858   1,  5 |                írja, oda!~No, Miklós, jól megfogd ezt a pillanatot, ezt a
3859   2,  11|             Piroska könyörögve áll elébe, megfogja kezét, ráborul, esdekel,
3860   3,  22|             hangján. - El akartak lopni s megfogtad a tolvajt? Édes hű paripám!~
3861   3,  15|            gyalázatos módon megfojtották. Megfojtatá gonosz lelkű Johanna királynő,
3862   2,  13|                  mi lett belőled! Haj, de megfonnyadtál, gyönyörű virágszál! Nézzetek
3863   2,  10|                alatt, hátha nagy hirtelen megfordul a szerencséje?), de Piroska
3864   4,  24|                    ragyogó fényesre!~Most megfordult az ódon szekrénynek (De
3865   2,  13|            palotából, hol lovagi díszétől megfosztották (Bánta is ő, csakhogy Toldit
3866   1,  3 |               lenyúlt a kezéhez s csókban megfüröszté. Suttogva, alig hallhatóan,
3867   2,  8 |              sisakos vitéznek. Uccu neki! Megfutamodik az ellenség, aztán puff,
3868   1,  5 |                  is ki nem rázta. Hej, de megfutamodott a cseh óriás bátorsága!
3869   3,  20|                  kapuján, másik része hol megfutott, hol visszafordult, már-már
3870   3,  15|               személyét, ismerem a hírét, meggyalázta a lovagok rendjét. Gyilkolt
3871   1,  3 |                mit tettél? Arcul ütötted, meggyaláztad öcsédet, ki egy ujjával
3872   3,  17|                  ő nem lehet köztük! Neve meggyalázva. Becsülete sárba tiporva.
3873   3,  22|               vádolták meg, hogy férjemet meggyilkolta, a síromat kirabolta. Nemcsak,
3874   3,  21|                vacsorára! Oda, hol Endrét meggyilkolták!~S jöttek a hercegek, fogvacogva
3875   1,  3 |                  gítette az éhség, lelkét meggyötörte a bánat, de összeszedte
3876   4,  24|                jól megborsozva. Máskor is meggyógyult attól tekigyelmed.~Megszólalt
3877   3,  18|                   az egész hadban, akinek meggyónhatja lelke súlyos titkát. Hogy
3878   2,  10|                ölelte, csókolta s bánatát meggyónta: szereti a királyt, magyarok
3879   3,  22|               átkozta. Felséges királyom! Meggyóntam már az érseknek, hogy mi
3880   3,  18|              mértéktelen italtól.~Hej, de megháborodott Toldi tiszta lelke!~- Hát
3881   3,  21|                 király hittel ígéri, hogy meghagyja életüket, de ekkor eléállott
3882   1,  5 |                  Felelt Toldi:~- Jól van, meghagyom az életedet, nincs reá szükségem.
3883   2,  7 |               Zárt sisakos vitézek szépen meghajolnak a király előtt, s így várnak
3884   2,  7 |               kezéből. Még fején a sisak. Meghajtja magát a király előtt, meg
3885   2,  6 |                afféle szegény vándorember meghallgatja a nép panaszait. Hadd lám,
3886   2,  13|                    mi lesz most! Ha Toldi meghallja az üzenetet, vak indulatjában
3887   2,  10|                   mérföldekre hallatszik, meghallják ezt is!~- Még van itt valaki! -
3888   3,  19|            becsületet mind a ketten, vagy meghalnak hősi halállal.~ ~
3889   3,  16|                  gyalázatos halállal kell meghalnia! Emberek ülnek törvényt
3890   4,  23|                    Azért ástam e sírt. Ha meghaltam, ide temess, Bence! Ne tégy
3891   2,  11|               hazaballagott, otthon aztán meghányta-vetette a dolgát s akképp hányta-vetette,
3892   2,  9 |                  szó, mint száz: aprajára meghányták-vetették a tervet, s másnap éjjel
3893   2,  9 |                 előbbkelő polgárokat mind meghívta vacsorára. Hanem aztán ez
3894   3,  20|                királynak sok vár és város meghódolt Nápoly felé haladtában,
3895   2,  14|                most senki ne csudálja, ha meghűlt a vér benne.~- Nem, nem,
3896   3,  17|                elmegy Csehországba, ottan meghúzódik egy klastromban. Oda csak
3897   1,  4 |               Van-e bár egy kunyhód, hová meghúzódjál? Bezzeg, ha igaz jó testvéred
3898   3,  21|              hajnalban Pejkójára pattant, meghúzódott egy árok mellett: onnét
3899   2,  12|                 ifjú Bence maradott benn, meghúzódva egy sarokban, reszketve,
3900   4,  23|                megint kikerülte a halált: meghúzódván lova nyaka mögött. Akkor
3901   2,  8 |             szörnyű gyalázatot. Lám, hogy megifjodtak a huszonnégy vének! Kardjukra
3902   3,  22|                  érsek is feloldja. Nekem megígérte.~Itt végződött a levél.
3903   2,  11|         pillantásig tart az ellágyulás, a megilletődés: arcuk nem mutatja, mi forr,
3904   2,  11|            mutatja, mi forr, mi fő belől. Megindul a beszéd, foly mint a folyóvíz,
3905   1,  4 |            illendően. Remegett a hangja a megindulástól, s kérdezte szelíden:~-
3906   2,  9 |                visszahúzódott a sátrába s megírá levelét a cseh király-császárnak.
3907   4,  24|              magában a vénember. - Bezzeg megismert, mikor védtem két erős karommal!
3908   3,  21|                   vezette a folyóra, hogy megitassa. Amint közelebb jött a királyhoz,
3909   2,  6 |                  kút gémje, ott éppen jól megitathatná a lovát. Talán csak nem
3910   2,  6 |            kisasszony! Szabad-e a lovamat megitatnom?~Nagyot nézett a leány,
3911   2,  6 |                bátorodott a király, lovát megitatta, aztán készülődött, cihelődött,
3912   2,  7 |                paripák! Ember legyen, aki megítélje, melyik a fényesebb, melyik
3913   2,  10|                  leányt raboltam? Hahaha! Megjártad! Az én húgom volt az, akit
3914   2,  9 |                szokott egy hűbéres uránál megjelenni! De nem ám!~Már fent vannak
3915   2,  9 |                  fenyegethetne? Idézték - megjelent. Ezt majd feljegyezzük róla,
3916   3,  21|              felállott a két had. Középen megjelentek a bajmesterek, az igazlátók,
3917   2,  9 |                  hallott már Lajos király megjöveteléről, örvend is annak erősen,
3918   3,  20|              beszélsz - szólt a király -, megkapod jutalmát. Nem szoktam kímélni
3919   2,  11|              válasz minden daliától, akit megkérdezett: Bence ha tud róla. Mindig
3920   3,  21|                   dolgokat mível, de mire megkérdezhetnék: ki vagy, mi vagy? - eltűnik
3921   3,  20|                felség. Ő hogyha tud róla. Megkérdezzük, felség?~- Nem, nem, ne
3922   1,  3 |          édesanyjához, no lám, még azt is megkérdi:~- Hol a másik?~- A másik! -
3923   1,  4 |              ríjon, nemzetes nagyasszony, megkeresem Miklóst, s soha el sem hagyom.
3924   3,  16|                 Pejkóm! Utánam ballagtál? Megkerestél engem, üldözött gazdádat,
3925   2,  9 |             Piroskához, megköveti szépen. Megkéri a kezét Rozgonyi uramtól.
3926   3,  15|           Gyilkolt is, rabolt is. De csak megkerítsék, szörnyű lesz a büntetése:
3927   2,  6 |               szép rendjébe búját-baját s megkérné a királyt: Felséges királyom,
3928   2,  10|            megfiatalodott egyszerre! Újra megkívánta a fényes, lármás udvari
3929   2,  9 |                  nagy bánat terhe, s hogy megkönnyebbedett a szíve, megérezte a Pejkó
3930   1,  3 |                   mely átkozott gondolat!~Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mintha mázsás
3931   1,  3 |                  sűrű rejtekét, lefogják, megkötözik, viszik sírig tartó nehéz
3932   3,  17|              rablókat, így, ahogy vannak, megkötözött kézzel, bekísérjük Velencébe,
3933   2,  9 |                  lettek? Azok bizony vagy megkötözve fetrengettek, vagy ide-oda
3934   2,  9 |                  késő. Elmegy Piroskához, megköveti szépen. Megkéri a kezét
3935   4,  23|          háborogva, zúgva, mint a széltől megkorbácsolt tenger. Ám, e pillanatban
3936   2,  9 |                szeretnék a cseh bajtársak megkóstolni a magyar bort.~- Adjunk-e
3937   2,  7 |                   öklelőrúdjuk, ugyancsak megküzdnek, bele is fáradnak, s hiába,
3938   4,  24|                   szívem... ha vétkeztem, meglakoltam. Érzem halálomat. Keveset
3939   3,  22|                    odavitte szíve. Oh, ha megláthatná, ha élve találná!~Kémlelődött
3940   2,  9 |                 esik Prága, könnyűszerrel meglátogathatnám én kedves bátyámat. Nem
3941   3,  16|               vízért a hegy aljába, ottan meglátott egy lovat. Hej, nem volt
3942   1,  3 |                 Édes kicsi uram, csakhogy megleltelek! Harmadnapja járom, bújom
3943   0,  1 |                   mázsás buzogányát amint meglendíti, zúgó szél támad a nyomán.~
3944   1,  3 |                   fenevadakkal? Ha ő most meglepné éjjeli álmában! Hej, ha...~-
3945   3,  21|           Durazzóinak, hogy Lajos királyt meglesi és kézre keríti...~- Elhiszem,
3946   4,  24|                   szekrénynek (De cudarul megliggatta a szú!), onnét elévevé mentéjét:
3947   2,  7 |                 rúdját: belebotlott a ló, meglódult Butkai, s porba fordult
3948   3,  20|                várat, annak minden zugát. Megmagyarázta, hol erősebb, hol gyengébb
3949   3,  21|               azalatt meg a másik oldalon megmászták a falat a magyar vitézek -
3950   1,  4 |                sehonnainak nézték, s hogy megmenté sok ember életét, semmibe
3951   3,  21|               senkitől. Hanem azóta, hogy megmentette a király életét, nagy búnak
3952   4,  24|                  a sírjából kelt ki, hogy megmentse a magyar becsületet! Hullott
3953   3,  21|            nyomába menjek, hogy az életét megmentsem, lám, azt megengedte, de
3954   4,  24|              állott, állott, a bámulattól megmeredten, még nem tudja, mi történt.
3955   2,  11|                   Toldi, mint egy szobor, megmeredve, arca fehér lett, mint a
3956   1,  2 |                  a nagy király színe elé! Megmondaná: Uram, király! Toldi Lőrinc
3957   2,  7 |                 sokan voltak, s már előre megmondhatnám... nem mondok én semmit
3958   4,  23|               nagy haragja. Egyszer aztán megmondta magyarán, amire csak célozgatott
3959   4,  24|                még nem tudja, mi történt. Megmondták. Egyszerre tízen is beszélnek.
3960   4,  24|             kezedet. Ne váljunk haragban.~Megmozdula erre a haldokló vitéz. Hidegülő
3961   4,  24|                   az Isten s lesz alkalom megmutatnom: Toldi most is Toldi!~Azzal
3962   3,  18|               nagy szíjostort -, mindjárt megmutatom én nektek a világ végét!~
3963   3,  16|                fogytáig. Kezdett a kondér megnehezedni.~Hanem egyszer mi történt?
3964   2,  9 |             ellenem a császár. A követünk megneszelte, hogy foglyul akar engem
3965   3,  21|                   s ezzel Lajos királynak megnyeri a kegyét.~Megzavarta Lajos
3966   2,  10|              sütött szemmel várta sorsát: megnyeri-e kedvét a király anyjának.~-
3967   2,  13|                   pihenés. Ha most a föld megnyílt volna, jaj, de jó lett volna!
3968   2,  9 |         fegyverünk is...~No, ebben szépen megnyugodott a bölcs tanács, s nyomban
3969   1,  3 |         visszalopódzik az éj leple alatt, megöleli, megcsókolja édesanyját
3970   2,  8 |                  mellettem:~Könnyű nézni, megölelni,~De szeretni, párját lelni~
3971   3,  21|                   gyalázatos módon Endrét megölette!~Hát itt történt, amit most
3972   1,  3 |             felébred, hogy itt volt. Hogy megölhette volna, ha ő hitvány gyilkos,
3973   2,  11|                  eltűnt egy várban. Hátha megölték? S hátha ő ölte meg a rablót
3974   3,  18|                  nagyon rég volt!...~Hej, megörült Toldi!~- Magyar vagy hát
3975   2,  11|            nagyokat nevetnek. A tüzes bor megoldja a nyelveket, egyszer-egyszer
3976   2,  6 |               dolga, mert a bor ugyancsak megoldotta a nyelvét. Már sok pohár
3977   3,  16|                Vele volt Pejkó. Volt, aki megossza a nyomorúságot. Volt részük
3978   3,  16|                   üldözött gazdádat, hogy megosszad velem sanyarú sorsomat?
3979   3,  21|          Láthatjátok, olasz ember vagyok, mégpediglen Tarantói Lajos nápolyi király
3980   4,  23|              kétszer, de egyik sem enged. Megpihennek, újra kezdődik, de az egyik
3981   3,  18|                Csodálatos érzés, nem hágy megpihennem. Hányszor járok álmaimban
3982   2,  8 |            nagyasszony nagy örömét, mikor megpillantá az ablakból rég nem látott
3983   4,  23|                Haj, de furcsa alak! Amint megpillantják, röhögésre fakad a tenger
3984   3,  22|                    Mikor felébredtem s őt megpillantottam, átkot mondtam rája, férjem
3985   3,  21|                   már úgy van, ahogy van, megpróbálom!~Felkapott a lovára, nagy
3986   2,  10|                    pedig bizonyosan sokan megpróbálták.~- Ember vagy, nem állat! -
3987   3,  21|                kavargott az örvény, aztán megragadja hajánál fogva a felbukkanó
3988   3,  21|             száguldó lónak, nagy hirtelen megragadta fékét, aztán elvezette egy
3989   1,  2 |                  le már az ég alján, hogy megrakhassák a félbehagyott szénásszekereket.
3990   3,  15|                 felültek az eleséggel jól megrakott szekérbe: elöl a két Bence,
3991   2,  9 |                szekerek döcögtek az úton, megrakva hordókkal, kenyerekkel,
3992   1,  3 |          sóbálvány. Nagy, erős két karján megrándultak az acélos izmok, vasnál
3993   2,  9 |                   egyszerre csak keményen megrántja fékje szárát Toldi:~- Megállj,
3994   1,  2 |              Melyik út megyen itt Budára?~Megrázkódott Miklós egész testében a
3995   3,  21|                  s ha Kont forgós süvegét megrázza: ez lesz a jele, hogy bajban
3996   1,  2 |       megfeszültek acélizmai, vasmarkában megrecsegett a rúd, nagy bús haragjában
3997   3,  19|                   kiáltott, hogy ég, föld megrendült belé:~- A Pejkó! A Pejkó!~
3998   4,  23|                 hirtelen kardot rántott s megrepeszti a szőrcsuklyát.~Végigzúg
3999   1,  5 |              kezéből a kardot, s ég, föld megreszketett, akkorát ordított:~- Térdre,
4000   2,  11|                Elég volt, elég volt. Hogy megrezdül az a vaskéz, melynek könnyű
4001   2,  7 |              indulatja, s még a király is megrezzent tőle, mikor egyszer rátekintett:
4002   1,  3 |              szemére álom. Minden nesztől megriadt, hátha nyomára leltek üldözői.~-
4003   1,  3 |                keljetek fel, ha valamitől megriadtok! Akkor aztán bement a György
4004   1,  4 |                anyját gyakor ízben meg is megríkató: ilyen vala az én szerencsétlen
4005   2,  12|             megrontói!~Aki táncolt, annak megroggyant a lába; aki ivott, annak
4006   2,  12|              házból! Kitakarodjatok, fiam megrontói!~Aki táncolt, annak megroggyant
4007   2,  9 |              emelintett rajta egyet, hogy megropogott a csontja belé, de bezzeg
4008   4,  24|               vala az utolsó erőd! Dereka megroppant, szeme vérben fogott, halántékán
4009   1,  5 |                 sem esett a feje lágyára, megsajdította a cseh óriás szíves jó szándékát,
4010   3,  22|           fiatalnak, az ő szívét, jaj, de megsajgatta!~Még alighogy elmondotta
4011   2,  14|                  ő bánatjánál? Aki látta, megsajnálta, Piroskával együtt apját
4012   3,  19|                  Toldi nem hallgat rájuk, megsarkantyúzza paripáját, vágtat szélnél
4013   2,  8 |                  az anyai szív? Ha szíved megsebződött, van-e erre jobb orvosság
4014   2,  10|              seregébe s akit ő oly durván megsértett!~Hej, ha innen kikerülhetne,
4015   3,  17|               ennél nagyobb vétke is van: megsértette a lovagi törvényt.~Szegény
4016   3,  19|                tán?~- Azt, felséges uram. Megsértettem a lovagi törvényt.~- Jó,
4017   2,  12|                   az ő fia, az ő nevelése mégsincs ezek között!~- Ki ebből
4018   2,  10|              történt egyéb. A cseh király megsokallotta a rablólovagok garázdálkodását,
4019   4,  23|                   majd a nehéz kardot? Ki megsuhogtassa a mázsás buzogányt? Aki
4020   1,  3 |               halálra! Szegény édesanyja! Megszakad a szíve a nagy gyalázattól!
4021   3,  19|                 mozdult, hiába erőlködtek megszakadásig. No, nincs más mód, ökröket
4022   2,  12|                 nézett körül s szíve majd megszakadott a gondolatra, hogy e tivornyázó
4023   1,  3 |                 felragyogtak a csillagok, megszállották az eget, mintha világítani
4024   2,  10|                 ereje a régi, s ez a régi megszázszorosodnék, rab maradna holtig, hacsak
4025   2,  7 |                Miklós, s elborul a szeme, megszédül a feje, lovába fogódzik,
4026   2,  12|                halálával, semhogy esküjét megszegje. Leroskadt Szűz Mária képe
4027   2,  9 |                   hadam, s idejövék, hogy megszemléljem, gondolám: közel esik Prága,
4028   1,  5 |            kefélte a Rigó szőrét. Hej, de megszépült Rigó! Rajta felejtkezett,
4029   2,  6 |              látta bajvívásban, látta - s megszerette. Szerette titokban, szerette
4030   3,  18|              leány engem szeretett! Én is megszerettem. De hajh, késő volt már!
4031   1,  5 |                 dicsőséget szerzél, én is megszerezem apai jussodat: a te jó György
4032   2,  11|                  mikor azt a leányt neked megszereztem? Ne felejtsd el, Lőrinc.
4033   2,  7 |              váltnak. Fenn egy emelvényen megszólal a zene, a bús magyar zene.
4034   3,  20|                kímélni az aranyat, hogyha megszolgálták.~Mondá az ifjú:~- Felséges
4035   4,  24|                 lép az ágya mellé. Halkan megszólítja:~- Toldi.~Felnyílt a haldokló
4036   2,  9 |               igyál, ecsém, te is, tudom, megszomjaztál, míg ideloholtál. Fiam,
4037   2,  6 |              Szegény Rozgonyi Piroska, de megszomorodott! Lám, csak elébb nyílt ki
4038   1,  2 |           udvarában, s csak akkor írt, ha megszűkült a pénzben! S íme, most azt
4039   4,  24|                   senki, hogy Toldinak is megszűnt lelke háborgása, meg-megvillant