abbah-bizta | bizto-el-el | el-ve-fedem | fedi-gyont | gyoze-indul | ingat-kiker | kikez-lelke | lelki-megsz | megta-oltoz | olts-rohog | roppe-szine | szinl-tuzbe | tuzod-vissz | visz-zurza
Part, Paragraph
4040 3, 22| nagy bánata s majd csak megtalálják valahol Miklóst is. Szárnyon
4041 2, 13| sűrűjébe! Azonközben Lőrincet megtalálták a szigeti apácák, hírt adtak
4042 4, 23| volna rajtam a sok fegyver, megtanítanálak!~Egyéb sem kellett a csürhe
4043 2, 12| Megváltó édesanyja, nehogy megtántorodjam. Elmerült az imádságban,
4044 0, 1 | előtt a nagyok, a nagyobbak, megtapad tekintetem egynek az alakján,
4045 2, 12| szerteszéjjel a környék urainak s megtelik esténként a kongó ház víg
4046 2, 12| itt volna valóságban! Be megtelnék ez a nagy kongó ház, ha
4047 4, 23| igaz szót. Az öreg vitéz megtette kötelességét, az öreg vitéz
4048 2, 9 | bánatját. Nem fogja tagadni megtévelyedését. A király is ember, ő sincs
4049 3, 20| ostromot, mégpedig, hogy megtévessze a vár kapitányát, a folyam
4050 1, 3 | akasztotta nyakába a tarsolyát, megtörülgette a szemét, aztán: Isten áldjon,
4051 3, 21| kemény volt, szörnyű kemény a megtorlás. Nem illett királyhoz. A
4052 2, 8 | valamennyi indulna egyszeribe a megtorló harcra, ha le nem csendesítené
4053 1, 4 | bőszült állattal. Az pedig megtorpant egy-két lépésnyire, rettentő
4054 3, 17| Velence városába, ottan megtudakolták, hogy ki csinálja ott az
4055 3, 22| vagyok, a gazda. Nehogy megtudja más... Hanem, hol jársz
4056 3, 22| de szép Örzséről - majd megtudjuk, hogy mit.~Szóla pedig Piroska
4057 2, 8 | Trencsénbe. A többit majd megtudod ottan. Eredj, fiam, eredj.~
4058 3, 16| nincs fráter Mikola. S hamar megtudták azt is, miért tűnt el. Jött
4059 1, 4 | százan is kiáltották a kapuk megül, az ablakokból.~Kiálthattak,
4060 1, 5 | Budán. A király sem tudott megülni aranyos székében, fel s
4061 2, 12| estig erdő, mező vadjait. De megunja ezt is, a magányos erdő-mezőjárást
4062 3, 22| sem maradt itt. (Erősen megunta azt a különös országot,
4063 3, 22| Bujdosik, mert szörnyű váddal megvádolták. Azzal vádolták meg, hogy
4064 3, 21| egyszerre csak látja, hogy egy megvadult paripa szélsebesen vágtat
4065 3, 22| szívéből! Szereti a király! Megvallotta neki. Nézzétek, hogy virul
4066 2, 12| könyörgött: segíts, Szűz Mária, Megváltó édesanyja, nehogy megtántorodjam.
4067 2, 7 | szép szál dalia.~Hej, de megváltozott a kacagás erre!~- Rajta,
4068 3, 22| Jelentette Anikó levele: megvan a kegyelem. Jőnek, mind
4069 2, 8 | magatelt császár? Jó sokáig megvárakoztatá a magyar követséget, s amikor
4070 3, 20| megitták, őt magát pedig megvasalták.~Hát ez így jól volt, ahogy
4071 2, 7 | erős karja mindig kész megvédeni a gyengét, az üldözöttet,
4072 4, 23| járjak fel a sírból, hogy megvédjem, visszaszerezzem nektek,
4073 2, 11| virágszálam! Elviszlek, megvédlek egész világ ellen!~Csak
4074 2, 6 | szegény embernek nézik, s hogy megvendégelik. Egyszer-egyszer kedve jött,
4075 2, 7 | kardforgatásban.~- S hátha én megverekedném helyetted? Mindegy nekem,
4076 2, 7 | Mindegy immár neki, ha ő megvetette...~- Jövel csak, Tar Lőrinc!
4077 4, 23| paripája!~De Bence büszkén, megvetően hordozza végig tekintetét
4078 2, 7 | indulatja. - Hát jó, mondjuk: megvínék érette, leverném valamennyi
4079 3, 22| határozta magát, hogy hazamegy, megviszi a hírt elébb az anyjának,
4080 2, 13| ruhát cseréljek vele. Hogy ő megvív énhelyettem Piroskáért.
4081 2, 13| ottan leszek. Életre-halálra megvívunk mi ketten. De jöjjön! Különben
4082 4, 24| széna, zab elegendő, mind megvolt, amit itt hagytak!), aztán
4083 2, 12| fogj be, mindjárt fogj be! Megyünk Szalontára, hadd lám, igaz-e,
4084 2, 14| ő hirtelen odatoppanása megzavart, visszasompolygott s mikor
4085 3, 16| s akkorát kiáltott, hogy megzendült belé az erdő.~A Pejkó volt,
4086 1, 3 | ezen tűnődnék, közel hozzá megzörrent a nád. Nyomára akadtak,
4087 1, 4 | üres kézzel, fegyver nélkül mehet-e a Duna szigetjére? Szóba
4088 3, 20| Rájmond kapitány.~Most már mehetett tovább Lajos király, indult
4089 3, 22| intett a kobzosnak: - Te most mehetsz, vitéz. Te meg - fordult
4090 3, 17| Anikó és Bence! Most már mehettek ők is bátorságban. Nem kellett
4091 3, 21| Bence. - A gazdám nélkül nem mehetünk haza.~.....~Azt mondám,
4092 2, 8 | nagy kedve lett volna azon melegében rajtaütni a cseh kutyán!
4093 2, 14| eregél a hófehér arcon, melegedik a fagyos ajk, nyílik, nyiladozik
4094 1, 3 | érezhetném az anyai csók melegét!~Így kesergett magában szegény
4095 4, 24| csömörnek, a hideglelésnek. Bort melegítek, jól megborsozva. Máskor
4096 3, 21| számadás órája.~Hej, de melegük lett a várban a hercegeknek!
4097 2, 8 | alól, a kis árvát kell most melengetni, dédelgetni, ápolgatni,
4098 1, 3 | megállott, mintha vasdoronggal mellbe ütötték volna. Csuda dolgot
4099 1, 4 | Rigót, Miklós kedves lovát, melléje a Bence lovát (akár a gazdája,
4100 2, 13| ordított Lőrincre Miklós, s mellen ragadva lódítá előre, Duna
4101 1, 4 | ránehezül a gőgös cseh vitéz mellére, aki könyörögve kér kegyelmet
4102 4, 23| dörmögött, ki-kitört a haragja, méltatlankodása a király jelenlétében is.~-
4103 1, 2 | gyűlölettel.~Eddig csak méltatlankodott magában, ha bátyjára gondolt.
4104 4, 23| tekintetét a sokaságon, szóra sem méltatva kocog tovább, azaz kocogna,
4105 3, 21| gyáva. Hős dalia valamennyi: méltó a királyhoz. Reggel kezdték
4106 3, 18| különös, fura egy had volt az, melybe Toldi Miklós keveredett.
4107 3, 20| kő éppen azon a hágcsón, melyen a király állott. No, barát,
4108 1, 3 | Hátulról esett rá a hímfarkas, melyet álmából vert fel párja ordítása,
4109 3, 22| a sok mindenféle levél, melyiket bontsa fel elébb? Hát, amint
4110 3, 21| felére fordult, úgy lógott a mélység felett, míg a kő legurult,
4111 3, 20| maga szántából zuhant a mélységbe, még elé sem bukott, talpra
4112 3, 17| amint éppen a Vág völgyén mendegélne, szeme-szája elállott a
4113 2, 11| nagy búsan tovább mentem, mendegéltem, osztán egy csárdába betértem,
4114 2, 12| szinte szó nélkül búcsúzik, menekülve menekül a zord magányosságba,
4115 2, 13| vergelődött Lőrinc, nem volt menekvés Toldi keze közül. S hogy
4116 4, 24| indula még az este a gyászoló menet: tenger nagy sokaság. Égen
4117 1, 4 | a nyeregkápa mellől egy ménkű nagy tarisznyát, s mintha
4118 3, 17| nem kérdve, hová, merre mennek: elég az, hogy kedve szerint
4119 1, 4 | örömére.~Be sem kellett menniök a városba, az országút szélén
4120 2, 6 | szállást.~- Miféle beszéd ez? - mennydörgött le a tornácról egy hatalmas,
4121 2, 7 | vitézek, hogy mit művel Toldi mennydörgős kedvében...~ ~
4122 4, 24| széles melle zihált, s mennydörögve mondta a királynak, ki elképedve
4123 2, 7 | várnak sorukra. Hej, de mennyien vannak! Ember legyen, ki
4124 2, 7 | is, szép is a leány, sok mente alatt megdobbant a szív.~-
4125 2, 13| jobbra-balra kapkodva a fejét arra mentében: nem jön-e valahol Toldi.~
4126 4, 24| megliggatta a szú!), onnét elévevé mentéjét: Nesze, szógám, porold ki
4127 2, 7 | szebbnél szebb fegyverek, övek, mentekötők, arannyal, gyémánttal gazdagon
4128 3, 18| hadakoztam, ám hazafelé mentemben - hej, hogy repültem! szélnél
4129 4, 24| Nagy hirtelen kirántotta menteujjából a rövid nyelű buzogányt,
4130 2, 11| át magát az ablakon, úgy menti meg gyáva életét.~Már utána
4131 4, 24| gazdája szeme. Nincs már itten mentség.~S meg sem halhat csendben.
4132 2, 12| nem! Most már talált rá mentséget. Bizonyosan próbára akarta
4133 2, 8 | kis uram, mikor együtt mentünk a király elébe? Hej, mindég
4134 3, 22| násznagyi táncot a szép menyasszonnyal.~- Miután pedig tietek Szalonta -
4135 2, 7 | mosolyogni próbál a bús menyasszony is, csak Toldi ül mogorván,
4136 3, 22| leány! - sóhajtott a király.~Menyasszonya volt s nem is látta soha.
4137 2, 10| Piroska húzta, halasztotta a menyegző napját - hátha mégis, hátha...
4138 1, 4 | aludott: vetette, dobálta méreg és bosszúság. Hát, ha tudta
4139 2, 8 | hatalmában, alattvalójának merészelt nevezni minket, s adót követel
4140 2, 10| oroszlán hangja ez, mely mérföldekre hallatszik, meghallják ezt
4141 1, 4 | vehetnők. Gyilkossá tette bár mérges indulatja, de még lemoshatja
4142 1, 3 | suppant le. Az ám, még veszett mérgesebben ugrott talpra az anyafarkas,
4143 2, 12| álmodozás s e pillanatokban mérhetetlen az ő boldogsága. De ezek
4144 2, 8 | házasélet nem őneki való. Ki meri mondani, hogy még sírt egy
4145 2, 12| házban. Kérdezni is alig merik: hová, merre. Komoran, szinte
4146 2, 7 | majd a deli vitézek, itten mérik össze súlyos fegyverüket
4147 2, 6 | szegény embert? Egy mértékkel mérik-e az igazságot gazdagnak,
4148 3, 22| király hiba nélkül való-e? Merné-e mondani, hogy sohasem vétkezett?~
4149 2, 9 | a vakmerő kaland. De nem merték ingerelni, mert jól ismerték
4150 3, 21| egy kicsi kápolna mellett mérték ki. A ravasz Durazzóinak
4151 2, 6 | sanyargatják-e a szegény embert? Egy mértékkel mérik-e az igazságot gazdagnak,
4152 3, 18| sokan elterültek a földön a mértéktelen italtól.~Hej, de megháborodott
4153 3, 16| van egy kolostor: bánatba merült szíveknek való ház az! A
4154 3, 19| helyben, szótlan, nagy gondba merülve. Tegye-e, ne-e? Levesse-e
4155 2, 9 | ez a vacsora nem afféle mesebeli vacsora volt, hogy azt mondja:
4156 3, 17| messziről megcsudálták: csak mesében hallottak ilyen városról.
4157 1, 3 | Miklós, hallgatta az öreg meséit, de nem úgy hallgatta, mint
4158 3, 18| még nem láttam. Hallottam mesélni mostanában egy magyar vitézről.
4159 1, 3 | Igaz, igaz, tudom, bár mesének tetszik. Haj, de az sem
4160 2, 7 | felriad az éljen, elzúg messze-messze. Tenger nép gomolyog a korláton
4161 2, 13| kapust (foltozó varga volt a mestersége) s mondta neki, amint következik:~-
4162 1, 4 | szaladtak kiabálva, ordítozva a mészároslegények, biztatva, uszítva a kutyákat:
4163 2, 9 | válaszát a császár: édes méz volt annak minden szava. „
4164 1, 4 | Szomorán őgyelgett Rákos mezején, lassan, tétován közeledett
4165 1, 4 | negyedik nap délben Rákos mezejére ért! Onnét már jól látta
4166 2, 9 | csalni a magyar királyt mézes-mázos szavú levelével, szörnyű
4167 3, 17| lován Toldi Miklós, erdőn, mezőn által, hegyeken, völgyeken
4168 3, 17| seregbe állott. Vállát, mellét mezteleníté, vágta, csapdosta nagy kegyetlenül
4169 1, 3 | Szegény édesanya, ne aggódj miatta!~ ~
4170 1, 4 | részére. Még azt suttoghatnák, miattam lett világ bujdosója. Hogy
4171 2, 6 | senkinek az orrára, hogy mibe jár. S járhatott-kelhetett
4172 1, 4 | mert jól látta már, hogy miben sántikál György. Az öccse
4173 1, 3 | gyűlölet, szikrát hány a szeme, midőn belép az ajtón, s ím, mi
4174 4, 23| Miklóst. Látni akarták, mielébb látni a világhíres vitézt.~ ~
4175 2, 10| megölöm tulajdon bátyámat. Mienk lesz e szép vár, annak tenger
4176 1, 4 | mondja el énnekem, hogy s miképpen esett ez a gyászos eset.
4177 1, 3 | elgondolta magában, hol kezdené, miket mondana, mi keserű szavakkal
4178 1, 5 | király parancsára Toldi Miklósért, ím, hozzák is már nagy
4179 2, 7 | Ugyan ki mert volna kikötni Miklóssal?), a király is későbbet
4180 3, 21| akárcsak birkák lettek volna, mindahányan voltak, összekötözték, úgy
4181 2, 6 | mind az asztalra kerüle. S mindből kellett enni, a ház szép
4182 3, 17| útjuk: ott megállapodtak, mindenekelőtte bemennének a csudaszép városba,
4183 1, 4 | s a jó Isten tudja, mi mindenfélének.~- Ihol, ez a cipó, ezt
4184 2, 9 | aludott az egész város: mindenkit levert lábáról a magyar
4185 3, 15| rossz álom volt a hír, de jő mindennap, nő, növekedik, sokasodik:
4186 3, 20| csak vezekeljen tovább. Mindennek elkövetkezik az ideje, sora...~ ~
4187 1, 3 | gyenge kar? Erősebb, erősebb, mindennél erősebb. Miklós bódultan
4188 1, 4 | vitézeket. Akik még kiálltak, mindet megcsúfolta, s a magyar
4189 2, 12| temetni szíve nagy bánatját, mindhiába! Haj, mi lett belőled, Toldi
4190 2, 11| értek egy vár kapujába, ott mindketten bementek s úgy eltűntek,
4191 1, 4 | Haj, ha ez a szép álom mindörökké tartana! De az álom azért
4192 2, 9 | szedték a java vitézek nevét, mindössze sem sokat, de Toldi még
4193 3, 18| vegyült. Azt mondták neki: minekünk is van ám törvényünk. Ha
4194 2, 11| én Piroskámmal! Szeretjük mink egymást, mint gerlicemadár.
4195 3, 20| a király parancsolta, s minthogy semmit sem találtak nála,
4196 2, 8 | ért, neszét vette, hogy miről esett a tanácskozás. Amint
4197 3, 15| gyémántom? Inkább mondass rajta misét fiad bűnös lelkéért. Nem
4198 1, 2 | kerekedett messziről, vajon mitől kerekedett, azon tűnődik.
4199 3, 22| a szép menyasszonnyal.~- Miután pedig tietek Szalonta -
4200 3, 21| mindenütt van, csuda dolgokat mível, de mire megkérdezhetnék:
4201 3, 19| megszakadásig. No, nincs más mód, ökröket kell hozni a faluból,
4202 3, 15| belé a szekeret, szépen, módjával ereszkedj át rajta. A hátsó
4203 3, 20| Fogadjon be, felség! Adjon módot nekem, hogy nagy szíve nagy
4204 3, 17| szegezve ugrott elő a bokor mögül. - Ide a kincset, rabló,
4205 1, 2 | őneki annyi ez, mint egy mogyorópálca.~Egyszerre nagyot dobban
4206 4, 24| azt mondta:~- Ihol a vén molnár! Hol a liszt, öreg? A fejeden
4207 1, 3 | magában, hol kezdené, miket mondana, mi keserű szavakkal végezné.
4208 1, 3 | találkoznék Györggyel, de szemébe mondaná az igazságot! Végig elgondolta
4209 3, 20| négyszemközt mondhassam el, amit mondandó vagyok.~- Motozzátok meg
4210 2, 6 | csak kellett valami nevet mondania. Akármilyen szegény ember,
4211 1, 4 | kéredzkedett. (Sietős volt a mondanivalója!) Kétrét görnyedve állott
4212 3, 17| is értette hát a király mondását, de egyet megértett s ez
4213 3, 15| aranyam, gyémántom? Inkább mondass rajta misét fiad bűnös lelkéért.
4214 3, 20| kém” -, hogy négyszemközt mondhassam el, amit mondandó vagyok.~-
4215 3, 15| Anyai szív elhiheti-e ezt? Mondhatja esküszóval az egész világ:
4216 3, 18| ifjú tovább beszélt:~- Ne mondj ítéletet, míg meg nem hallgattál.
4217 2, 11| nekem, mondd meg...~- Mit mondjak meg, lelkem?~- Ugye hazajöttek
4218 2, 7 | Miklós indulatja. - Hát jó, mondjuk: megvínék érette, leverném
4219 4, 23| király. - Henye élet? - mondod. Nem henye, de - finom.
4220 3, 16| szíve nagy bánatját. Mondja, mondogatja: fátyolt veszen ő is. Oktalan
4221 2, 13| Tar Lőrinchez, elémondta mondókáját, Lőrinc meg szépen végighallgatta
4222 1, 4 | vitéznek való... Nem így mondtad egyszer, mikor kérdeztelek,
4223 4, 23| Ki ez az ősz bajnok? Azt mondtátok, hogy Toldi már nem él.
4224 4, 24| királynak. S megszólala, mondván csendesen, szaggatva:~-
4225 3, 16| el. Jött vala egy pap a monostorba, az kiszegezett a kapura
4226 2, 13| halnod, Lőrinc! - zúgott, morajlott Miklós haragos indulatja,
4227 4, 23| telt, múlt az idő, mind morgósabb, dörmögősebb lett a kedve.
4228 1, 4 | Kettétörött a kés!~- Ejnye, morgósadta, hát ez mi a csuda? - álmélkodott
4229 3, 21| hamisság van a dologban - morgott Toldi. - No, ott leszek
4230 4, 23| dolog. - Elé, régi erőm! - mormogja magában s harmadik csapással
4231 1, 3 | palánkot.~- Hiszen jó, jó - mormogott magában Miklós -, csak engem
4232 2, 9 | nappal később, ő is törjön be Morvába, s nézze, hogy melyik út
4233 2, 9 | szálljon rád majd Cseh- és Morvaország, ha - fiam nem lenne. Akarod?
4234 3, 22| fordult szép Örzséhez s mondta mosolyogva: ej, de nagyot nőttél,
4235 3, 16| halálvágyó léleknek szomorú mosolya ez. Na, szegény öreg Rozgonyi,
4236 2, 8 | mosolyogsz, látom az árnyékát a mosolygásodnak!~Ím, már ki is csordult
4237 2, 8 | az kergetett haza. Hiába mosolyogsz, látom az árnyékát a mosolygásodnak!~
4238 0, 1 | neve. Amikor három tenger mosta a magyar birodalom határát.
4239 2, 8 | legrégibb írásokat, kezdettől mostanig: vajon van-e írás arról,
4240 2, 10| Ha csak talpra állhatna! Motozta, kereste a kardját, hogy
4241 3, 20| amit mondandó vagyok.~- Motozzátok meg elébb - parancsolta
4242 4, 24| barátsággal.~- Régi barátsággal - motyogja magában, s szeme könnybe
4243 3, 21| találnunk!~- Igaz, igaz - motyogott Bence. - A gazdám nélkül
4244 4, 23| Nagy öklelőfádat meg sem is mozdítod? Védjed magad!~S hogy újra
4245 2, 7 | ügyetlenkedett, mostan megismerte egy mozdulatáról!~Állott Toldi némán
4246 4, 23| farkába fogódzott: emiatt nem mozdul.~No, de erre Bencét is elhagyta
4247 2, 7 | fent Budavárában. Minden mozdulata lelkébe vésődött - csak
4248 1, 2 | szót sem szólva, meg sem is mozdulva, karja meg nem rezzent,
4249 4, 23| egymás után!~Volt nagy zúgás, mozgás a tömegben. Nincs, aki megvívjon.
4250 1, 3 | megérezték a fenevad szagját. Mozgolódtak a legények is, dörzsölték
4251 1, 4 | temetőkert szélén, belebámult a mulandóság szomorú birodalmába. Nagy
4252 1, 3 | jött, hogy néhány napot mulasson itthon, felverje a puszta,
4253 2, 8 | De hiszen, ami késik, nem múlik. Csakhogy egyszer ismét
4254 2, 10| be azután többet. Napok múltak, míg ledobtak egy falás
4255 1, 3 | világ bujdosója? Egy-két nap múltával bátyád elkotródik ingyenélő
4256 2, 12| Cél nélkül, ész nélkül munkába kap, összecsődíti a jobbágyokat,
4257 2, 14| eltávozni látták Toldit, nosza, munkához láttak. Az egyik lest állott
4258 2, 7 | hirtelen történt a jobb kéz munkája. Sok ezer szem nézte, s
4259 2, 14| bejuthatnának, megzavarta gonosz munkájukban nehéz lábdobogás: uccu,
4260 1, 3 | vetettél engem paraszti munkára, hogy ne kerülhessek vitézek
4261 3, 20| állott. No, barát, most mutasd meg, mit tudsz. A te kezedben
4262 2, 9 | szilajvérű vitézeket. - Csak mutassatok nyájas arcot.~Há’szen mutattak
4263 2, 9 | mutassatok nyájas arcot.~Há’szen mutattak is, jelekkel diskuráltak
4264 2, 10| élettől, ottan magát minek mutogassa? De, lám, a király kegyelme
4265 4, 23| táncoltassam, szőrcsuhámat mutogassam? Vagy elszelelt már a talián
4266 4, 23| lovát táncoltatja, magát mutogatja, a magyar vitézséget csúfondáros
4267 2, 7 | maguk a vitézek, hogy mit művel Toldi mennydörgős kedvében...~ ~
4268 2, 9 | nap s három éjjel szólt a muzsika, döngött a padló császár
4269 2, 11| de Isten Jézus úgy segé’n, magas volt a lova, magas
4270 1, 3 | a nagyfalusi határ sűrű nádasa közt...~Egész éjjel nem
4271 1, 3 | három éjjel tengődött így a nádasban - vajon mikor lészen innét
4272 1, 3 | indult Miklós, nekivágott a nádasnak, mind beljebb, beljebb,
4273 1, 3 | Harmadnapja járom, bújom a nádast utánad. Éhös vagy, ugye?
4274 2, 7 | enyelgést. A végire meg nagy-nagy örömet tartogat Piroskának:
4275 3, 15| aki remegve várta künn nagyanyját.~- Oh, jaj, mi történt?
4276 2, 8 | apám is Bence volt, még a nagyapám is), no, de nem kerítek
4277 2, 12| De Isten szerette a jó nagyasszonyt: lám, lám, az ő fia, az
4278 3, 17| temérdek kincs. Nemhogy Nagyfaluban, de hét puszta határában
4279 2, 8 | ihol mosolyog, fehérlik Nagyfalunak tornya. Oda húzódott vissza
4280 1, 3 | szelek szárnyán járót? Hát Nagyfalut s népeit, akik úgy szeretnek?
4281 1, 3 | mind beljebb, beljebb, Nagyfalutól ellenkező irányba. Ment,
4282 3, 21| S mit gondolt, mit nem, nagyhirtelen kiadta a parancsot a vajdának,
4283 2, 7 | s szóval így folytatja a nagylelkű király -, derék legény ő
4284 0, 1 | szemem előtt a nagyok, a nagyobbak, megtapad tekintetem egynek
4285 1, 2 | nagyot akart mondani, még nagyobbat cselekedni, de hirtelen
4286 0, 1 | elvonulnak lelki szemem előtt a nagyok, a nagyobbak, megtapad tekintetem
4287 2, 7 | várják: mikor kezdődik a nagyszerű játék.~Ím, az öreg Rozgonyi
4288 0, 1 | Miklós, a nagy erejű, a nagyszívű dalia. Lépte alatt messze
4289 3, 16| volt az ő bűne gyilkosságnál, rablásnál, s ezt a bűnt
4290 2, 9 | mint te, még nem valék nálad. Szégyellem is nagyon, de
4291 3, 22| bátyádnak, hogy jelentheti magát nálam kegyelemre.~Azzal elvágtatott.~
4292 2, 7 | valahonnét itt terem egy vitéz, nálamnál erősebb, de alacsony lelkű -
4293 2, 7 | selyemsátrába. Ezüst haja csillog a napfényben, arca, szeme ragyog a nagy
4294 2, 11| szemét szinte vakra sírta. Naphosszat könyökölt ablakában s nézett,
4295 2, 6 | hadijátékot tart piros pünkösd napján a saját udvarán, s azé lészen
4296 2, 8 | hogy vértanú Szent Lőrinc napjára Trencsén mellett összegyűl
4297 3, 18| vegyült közéjük temérdek naplopó, alacsony lelkű népség,
4298 1, 4 | ragyogott, tündökölt a napnak fényében a király palotája
4299 3, 19| cseh barátok: magunk is a napnál ebédelünk, a holdnál vacsorázunk.
4300 2, 13| találkoznia kell Toldival. Napokig nem mozdult ki a házából
4301 3, 20| ágyban maradott s hosszú napokon s éjjeleken kellett fetrengeni
4302 3, 21| egérutat vett, meg sem állott Nápolyig.~Hát, ez nagy gabalyodás
4303 3, 21| tudtak bizonyosat: mely napon jön a király.~- Hallod-e,
4304 1, 3 | Azért jött, hogy néhány napot mulasson itthon, felverje
4305 2, 10| királyné elébe, aki éppen a nappali teremben üle, mellette,
4306 3, 19| Arany szőre ragyogott a napsugárban.~- Oh, drága, szép lovam,
4307 2, 6 | leánya, Piroska, ez mái naptól fogvást fiúnak tekintetik,
4308 3, 17| a csobogó patak mellett, narancsfának árnyékában, Bence pányvára
4309 3, 22| lakodalmát. Toldi volt a násznagy. El is járta öregesen, búsan
4310 3, 22| járta öregesen, búsan a násznagyi táncot a szép menyasszonnyal.~-
4311 3, 20| szólt a „kém” -, hogy négyszemközt mondhassam el, amit mondandó
4312 1, 3 | füstölt. György, aki hazajött negyven vitézével. Nem a szíve hozta,
4313 1, 4 | bizodalmam. Hű cselédje voltál néhai uramnak, légy most hű cselédje
4314 4, 24| róla. Ha le nem faragják, nehezebben törik...~Itt elakadt szava
4315 3, 19| Választotta hát a dolog nehezebbjét, nehogy a drága hintóban
4316 3, 21| szegezte, nagy, erős bánat nehezedett a szívére, mardosta szörnyen
4317 4, 23| Lajos király! Lajos király! Nehezedre esett az igaz szó, ugye?
4318 2, 10| tehetetlen dühében „nagy nehezet búgott”...~- Hát élsz!? -
4319 2, 6 | szerencsét próbál. Lassú, nehézkes cammogással elindult az
4320 3, 19| volt elejbe fogva, azok neki-nekihuzakodtak, de hiába, a hámszerszám
4321 3, 21| a karikás ostor.~Haj, de nekibátorodott erre a kis csapat. Ötvenen
4322 4, 24| voltak a nagy jókedvben, nekibátorodtak s ha már a nótát másodszor
4323 1, 4 | patakban s még vadabbul nekibőszült, meg-megállott, szarvával
4324 3, 15| rájok a búcsúsok: mire azok nekicihelődtek, árkon-bokron, hegyen-völgyön
4325 2, 10| nehezebb, széles vállát nekifeszítené, ahogy Prágában cselekedte,
4326 2, 9 | van Toldi: széles vállát nekifeszítette a kapunak, emelintett rajta
4327 2, 8 | ráncba szedte a homlokát, nekigyürkőzött, aztán nagyot mordult s
4328 3, 21| ide!~Az ám, de mire a fiúk nekiindulhattak, mind az őrök a kobzosnak
4329 2, 8 | mordult s fegyver nélkül nekiiramodik a sisakos vitéznek. Uccu
4330 2, 8 | nagy köhintgetéssel, nagy nekikészülődéssel így kezdé beszédét:~- Sok
4331 2, 7 | ezt a sok daliát!~S hogy nekikészült Rozgonyi uram is! S mi tenger
4332 2, 6 | senki meg nem ismerte, úgy nekiöltözködött. Aki látta, aki beszélt
4333 2, 13| tett, ahogy elgondolta: nekiöltözött, mintha hadba menne, páncéling
4334 3, 22| szőrén érezze Bencét, uccu! nekirugaszkodott, vágtatott mint a szél,
4335 2, 9 | csendesítik, annál jobban nekitüzesedik. De ha már így van, ahogy
4336 4, 23| De félreugrott s a nagy nekivágásban szinte lefordult lováról
4337 3, 20| csak nagy sereg élén mer nekivágni az ellenségnek. Most is
4338 3, 21| rőt szakállú barát!~Nosza, nekivágtak a mély völgykatlannak, hol
4339 3, 17| király színe elé.~Haj, de nekividult Anikó és Bence! Most már
4340 1, 4 | feje -, hej, mit cselekedném! Mért is hogy nem szóltam
4341 2, 9 | majd meglátjuk, sikerül-e, nem-e.~Elég az, hogy a kezdet
4342 4, 24| fáklyák kialusznak, csendben, néma fájdalomban visszafordul
4343 2, 9 | fizettél: rendben vagyunk, nemde? Vagy talán haragszol? No,
4344 2, 8 | minden renden, rangon és nemen levőknek, mostan és ezután
4345 0, 1 | játékban, véres csatában nemesen vetélkedő mind. Boldog,
4346 1, 2 | Arcáról nem olvasták le nemesi voltát, annak vélték, amivé
4347 2, 6 | nézte: hátha nem szegény nemesifjú. Hallott ő már efféle mesét
4348 2, 6 | csak szegény kárvallott nemeslegény, ahhoz kell hogy szabja
4349 1, 5 | Toldi György sem igent, sem nemet. Mint a nyárfalevél, úgy
4350 3, 21| vitéz hajtott háromszáz németet, de mikor a táborba értek:
4351 3, 21| elegen voltak háromszáz németnek, mert velük volt a rőt szakállú
4352 2, 9 | haddal, csak udvari néppel, s némi ajándékkal: éppen azért
4353 3, 21| vagyunk. (Bezzeg, hogy még nemrég Lajos király zsoldjában
4354 2, 8 | Toldiné is. Hiszen volt nemulass. Így meg úgy, szeleverdi
4355 3, 18| súlyos titkát. Hogy miféle nemzetbéli lehet, a ruhája sejtette:
4356 2, 8 | Árpád: sem ő, sem semmi nemzetsége, egyetlen utódja adót nem
4357 2, 6 | nem híres név. Nincs nagy nemzetségem, ámbátor az apám (Isten
4358 3, 18| Őt, a fiát, lányát, egész nemzetségét mind, mind kiirtatá. Az
4359 2, 6 | Árpád véréből eredett a mi nemzetségünk - leányágon. (Eddig még
4360 1, 3 | szárnyán járót? Hát Nagyfalut s népeit, akik úgy szeretnek? A szép
4361 1, 3 | bátyád elkotródik ingyenélő népeivel Budára, s jöhetsz haza bátran.
4362 1, 4 | mellett sétáló gála úri népeket, nagyokat bólintgatott a
4363 3, 17| mentén s üvöltözve hirdetik a népeknek: halljad, ember, halljad,
4364 4, 24| neveltem. Hogyha nyesegettem népem durvaságát, szeretetből
4365 2, 9 | királyi pecséttel: magamnak s népemnek nem lesz bántódása.~Háromszor
4366 3, 21| rászakadt a vár s a város népére az éhség. S még ennél is
4367 4, 24| örömnek, láttára a tenger népnek, mely hömpölygött előtte,
4368 2, 9 | mennék én haddal, csak udvari néppel, s némi ajándékkal: éppen
4369 4, 24| Lesz őreá gondom. A magyar népre is. Hisz mindig szerettem
4370 2, 10| írmagja sem maradt a zsivány népségnek. Ezt ugyan senki nem csudálja,
4371 1, 4 | bikát lefülelte. Az utca néptelen, kihalt volt, minden lélek
4372 3, 20| ágyúkat.~- Csak a vajda meg ne neszelné - mondotta magában a király -,
4373 2, 13| sarkán leskődött az: megneszelte, hogy Tar Lőrinc kibújt
4374 2, 8 | Ezenközben Toldi is Budára ért, neszét vette, hogy miről esett
4375 1, 3 | jött szemére álom. Minden nesztől megriadt, hátha nyomára
4376 1, 4 | áldott legyen a te szent neved - rebegte Bence, mikor magához
4377 2, 12| lám, lám, az ő fia, az ő nevelése mégsincs ezek között!~-
4378 3, 15| nagyasszony. Akit ő dajkált, nevelt, akit ő mindig csak szépre,
4379 1, 5 | testi erejét, s parasztnak nevelte. Előlünk rejtette, nehogy
4380 3, 20| vitéz seregébe. Igaz, nem neveltek engem vitézi életre, mert
4381 2, 9 | vitézeit, legkiváltképp Toldit: nevére íratta Szalonta várát, amelyhez
4382 3, 17| az én édes, vitéz bátyám nevéről! Hallod-e Bence, hallod-e?~-
4383 2, 13| sem az. Még ma törültetem neveteket a lovagi sorból. Letépetem
4384 2, 12| csillapítá, Anikó húgának nevetésén, pajkosságán el sem mosolyodott.
4385 2, 6 | közepéből! Hanem mikor a nevetésnek vége szakadt, a királyra
4386 2, 8 | lovaggá ütés), aztán nagy nevetéssel vitte Bencét a cselédszobába,
4387 2, 7 | hull belőle. Zeng a rét a nevetéstől, hát hiszen csak zengjen,
4388 2, 7 | néztek, aztán szép csendesen nevetgéltek: hát ez mit akar? No, nézz
4389 2, 6 | de már erre mind a hárman nevettek, legjobban Csutora György.
4390 2, 7 | Úgy eltréfál vele, meg is nevetteti.~- Ha már így van, így van -
4391 2, 11| kést nekem! - szólt Toldi nevetve s elkapta Lőrinctől.~Nézte,
4392 2, 6 | ingó, ingatlan vagyonát, nevezett Rozgonyi Pál uram pedig
4393 2, 8 | alattvalójának merészelt nevezni minket, s adót követel tőlünk.
4394 1, 5 | vétkeztél. De merthogy a magyar névnek dicsőséget szerzél, én is
4395 2, 7 | lélegzetre elészámlálja őket. A nevüket, címerüket, a lovuknak színét.
4396 2, 6 | szegény pára. Éppen nézte, nézegette, melyik bokor alatt verjen
4397 2, 8 | regula alá! Úgy, úgy, hiába nézel rám megütődve, te kis szeleverdi!~
4398 2, 6 | Lám, őt szegény embernek nézik, s hogy megvendégelik. Egyszer-egyszer
4399 4, 24| történt:~- Király, ha nem nézném vitézi voltomat, a fejedhez
4400 2, 8 | tőlem, bár mellettem:~Könnyű nézni, megölelni,~De szeretni,
4401 3, 21| ostrom. A király most csak néző. Hiszen van mit lásson.~-
4402 1, 4 | szerencsétlen öcsém része reám nézve... a törvény, az igazság...
4403 4, 23| arra való, hogy Toldinak nézzék. Mióta Toldi elment felséged
4404 3, 20| szerteszaladt az ellenség, nézzük, hol a barát? Volt, nincs.
4405 3, 15| hír, de jő mindennap, nő, növekedik, sokasodik: nincsen otthon
4406 3, 20| mely folyt szakadatlan, növekedő dühvel. Hát bizony mégiscsak
4407 3, 22| hogy megtalálta Anikót, nógatta erősen: hamar, lóra! Hamar,
4408 3, 18| Undorító látvány! Férfiak, nők részegen kurjongattak, röhögtek,
4409 2, 6 | szépet bizony sose láttam!~- Nono - mondta az öreg -, szép,
4410 4, 24| pillanatban lépett be Toldi. A nóta megakadt, a lantos torkán
4411 4, 23| esztendő esztendő után, nőtt-növekedett Toldi Miklós híre, széles
4412 3, 22| mosolyogva: ej, de nagyot nőttél, gyönyörű virágszál!~- S
4413 4, 23| halált: meghúzódván lova nyaka mögött. Akkor aztán nagy
4414 3, 18| olaszos volt a ruhája s nyakában koboz lógott. Vándor dalos
4415 3, 19| már nyomába ér, lekeríti nyakáról ostorát (nem hagyta azt
4416 3, 19| szarvas nyakára s szegény vad nyakaszegetten esik össze.~Hej, volt csudálkozás!~-
4417 1, 3 | szíve. Két erős markával nyakba szorította az anyafarkast,
4418 2, 9 | is feketedett, s mint a nyárfa levele, szegény, úgy remegett.
4419 4, 23| pillanatig szájtátva néztek a nyargaló barát után, aztán egyszerre
4420 2, 8 | egyenesen, mereven, mintha nyársat nyelt volna, s jelenti alássan,
4421 3, 19| a hintó s ahogy zökkent, nyekkent, meg is állott. Se elé,
4422 3, 22| állott meg, hogy Bence nagyot nyekkenve fordult le róla. Abban a
4423 4, 23| nem nyílik a föld, hadd nyelné el a csenevész magyart!
4424 4, 24| kirántotta menteujjából a rövid nyelű buzogányt, nem nézi, merre
4425 2, 11| A tüzes bor megoldja a nyelveket, egyszer-egyszer hárman
4426 3, 18| magyaron kívül csak ezt a nyelvet törte valahogy Toldi. Hát
4427 2, 6 | bor ugyancsak megoldotta a nyelvét. Már sok pohár ürült, mikor
4428 2, 9 | annyit már megértettek a nyelvtörős szavakból, hogy szeretnék
4429 2, 9 | ketten, a rablólovag utat nyer a zegzugos várban, de Toldi
4430 3, 21| pillanatig marad ő is a nyeregben, lefordult róla. Áldott
4431 2, 9 | felnyergelve, de milyen nyereggel! Ragyogtak az aranytól,
4432 1, 4 | Ezt la!~Azzal leemelt a nyeregkápa mellől egy ménkű nagy tarisznyát,
4433 4, 23| egy rozsdás fejű dárda. A nyeregkápán kétfelől egy-egy szál parittya
4434 3, 22| Hamar, Bence, hamar, nyergeld a lovamat, de a tiédet is:
4435 3, 21| befordult s szólt a kobzosnak:~- Nyergelj, fiú! Eredj a király után
4436 3, 21| király maroknyi sereggel?~Nyergelt a kobzos szaporán, utánaeredett,
4437 3, 22| pillantás múlva fel is volt nyergelve sárga paripája, s ím, amikor
4438 2, 10| kedvére valóbb vitéz is nyerhette volna meg Piroska kezét,
4439 3, 21| elszáguldott a kunyhó felé nagy nyerítéssel, hogy hírt vigyen a gazdájának.
4440 3, 19| csókolta a hű állatot, ki vígan nyerített, mintha mondta volna: ülj
4441 3, 21| Pejkó, ez az okos állat! Nyerítve ugrott a királyhoz, tartotta
4442 2, 6 | lovagi játékot. Bizony kedvét nyerné ezzel tekigyelmed!~- Mondasz
4443 4, 23| egy olasz vitéz pajzsot nyert, pajzson az ország címere!
4444 4, 24| folyton csak neveltem. Hogyha nyesegettem népem durvaságát, szeretetből
4445 2, 10| elejébe nyerít egy pej paripa, nyihog-vihog, örvendezik: bezzeg, hogy
4446 3, 19| felpattant a szilaj paripára, s nyihogott, kapált, táncolt alatta
4447 3, 22| megismerte az ismerős hangot, nyihogva közeledett Bencéhez, ez
4448 2, 11| ahonnét a pajkos szavak nyila rája röppent. Mit tettél,
4449 2, 14| melegedik a fagyos ajk, nyílik, nyiladozik a lecsukódott szem - a halott
4450 4, 23| a fejem. A nyereg mögött nyilak, s az atyafi jobb kezében
4451 2, 10| Toldi, hallod?~Sajgott, nyilaldozott minden porcikája jó Toldi
4452 1, 3 | Ahogy azt gondolta, nagy nyilallást érez a vállában: az ám,
4453 2, 10| kardját, hogy azt felhajítsa a nyílás felé s úgy oltsa ki gonosz
4454 2, 10| börtönbe, s felülről a szűk nyíláson pattogtak le a szikrák,
4455 2, 10| tehetetlenül feküdött a nyirkos, köves földön: oda szegezte
4456 2, 8 | Trencsén felé. Járd be a Nyírséget, Szilágyságot, Erdélyt,
4457 2, 11| Örzse. - Menj a királynéhoz, nyisd meg a szívedet. Ne félj,
4458 2, 11| hogy felszeletelje, de csak nyiszálgatta a balkezű Lőrinc, nem boldogult
4459 2, 9 | a kapuhoz, ki kell azt nyitni! Az ám, ha az olyan könnyen
4460 4, 24| nagy üggyel-bajjal kaput nyitott, a lovakat istállóba kötötték (
4461 3, 19| gerelyt utána hajítja s ím, nyögve terül el a földön a szép,
4462 1, 2 | félelemtől, de nagy gyönyörűségtől. Azt hiszi, álmodik. Íme,
4463 3, 19| állott. Se elé, se hátra. Nyolc erős ló volt elejbe fogva,
4464 2, 9 | pedig Toldi már a sarkát is nyomkodta felséges urának. Végre is
4465 3, 18| ölted meg a férjet, mi bűn nyomna téged?~- Hát a dolog úgy
4466 3, 21| Kobzos barátjával mindég nyomon követte a király táborát,
4467 3, 16| Pejkó. Volt, aki megossza a nyomorúságot. Volt részük a böjtben.
4468 2, 9 | Toldi, serleget a markába!~Nyomott is egyet Toldi, de akkorát,
4469 1, 3 | mindenféle vízimadarak: ezek nyomra vezették. Itt is, ott is
4470 3, 21| vagy, mi vagy? - eltűnik nyomtalan. Nem gondolta, hogy az a
4471 2, 9 | Toldi, szélnél sebesebben, nyomukban válogatott vitézek, közben
4472 1, 4 | övé, van abban sok puha nyoszolya, s neki itt kell bódorognia
4473 2, 6 | kötögette, mikor lefeküdt a puha nyoszolyába (Piroska vetette), s egész
4474 1, 3 | látta, amint feküdt puha nyoszolyában. A legényei meg fejtől,
4475 1, 3 | György is kiugrott a puha nyoszolyából, s bezzeg, hogy ráugrott
4476 4, 23| reggel értek Budára. Ott már nyüzsgött tenger nép, várva-lesve,
4477 2, 10| de este, hej, este, mikor nyugalomra tértek, odasompolygott a
4478 3, 21| vitézekkel, merthogy nem volt nyugodalma a király miatt. Éppen a
4479 3, 15| sokasodik: nincsen otthon nyugovása a szegény anyának.~- Fogj
4480 1, 3 | téli estéken. Háborgott, nyugtalankodott az ő lelke mostan. Mondta
4481 1, 5 | összemérje kardját. A király nyugtalanul nézett körül, a magyar urak
4482 4, 24| haldokló vitéz. Hidegülő kezét nyújtja a királynak. S megszólala,
4483 2, 10| előtt, megcsókolta a csókra nyújtott kezet, s földre sütött szemmel
4484 2, 8 | kint csakugyan ott állt egy nyurga sisakos vitéz - az ő fegyverével.
4485 4, 23| vitézséget csúfondáros szókkal ócsárolja. Egyszerre csak elmegy,
4486 4, 23| között.~- Hogy adja azt az ócskavasat, bátya? Hát azt a hasadt
4487 2, 7 | első, aki nem tűr durva, ocsmány beszédet, nagy, erős karja
4488 3, 15| minden kincséért, mostan odaadja a kedves fiáért!~És felültek
4489 3, 19| aztán se szó, se beszéd, odaállított, körüljárta, -vizsgálta
4490 4, 23| Bence is kapát ragadott, odaállott a gazdája mellé, vágta a
4491 2, 9 | raboltál? Nesze a váltsága! S odadobott neki egy zacskó aranyat.~
4492 3, 22| írni a levélbe, de mire odaért, arca lángba borult, mégsem
4493 1, 4 | fejét, s mire a legények odaértek a kötelekkel, már indította
4494 2, 11| akartam ugratni, de mire odaértem, bedöndült a kapu az orrom
4495 1, 4 | semmibe sem vették! A májat odahajította egy kutyának: nesze, edd
4496 3, 17| útjait erdőkön által. Hogy odahaza, a nagyfalusi udvarházban
4497 3, 22| meg Toldi György - fiát. Odaintette s mondta neki nagy röviden:~-
4498 1, 5 | vitézi ruhába. Közben, míg odajárt, a vén Bence ragyogóra kefélte
4499 1, 3 | rosszat? -, elég az, hogy odakiáltott a legényeknek:~- Arra, fiúk,
4500 2, 10| mikor nyugalomra tértek, odasompolygott a Piroska ágyába, ölelte,
4501 2, 12| ácsorgott, szaladt az urához, odasúgott neki:~- Uram... a nagyasszony...
4502 2, 14| lakatos, akiket az ő hirtelen odatoppanása megzavart, visszasompolygott
4503 3, 22| gyermek lett egyszerre: odaugrat lován a hintóhoz, amelyben
4504 3, 22| Fiam, édes fiam!~Mind odaugratnak, nem is hárman, négyen.
4505 2, 11| hogyne volna! - bal kezével odavágott, ahonnét a pajkos szavak
4506 4, 24| Ámbátor én nem vagyok már odavaló. Ott az ifjak engem tán
4507 2, 7 | körbe léptet lován, s szeme odavillan, ahol ül Piroska sápadtan,
4508 3, 22| festé már pirosra a földet, odavitte szíve. Oh, ha megláthatná,
4509 1, 4 | Céltalan ődöngött fel s alá - ődönghetett, senki meg nem szólította,
4510 1, 4 | jobbra-e, balra-e. Céltalan ődöngött fel s alá - ődönghetett,
4511 4, 24| fényesre!~Most megfordult az ódon szekrénynek (De cudarul
4512 2, 13| hogy Tar Lőrinc kibújt az odújából. Éppen jött Tar Lőrinc a
4513 3, 15| ellen, ahol az ő kedves öccsét, Endrét, gyalázatos módon
4514 1, 3 | Arcul ütötted, meggyaláztad öcsédet, ki egy ujjával is földbe
4515 3, 21| fordítottad. Mikor aztán öcsémet gyalázatosan megfojtották,
4516 1, 4 | állott Miklós, de míg a bika öklelésre készült, készülődött, megfogta
4517 4, 23| Hát te még csúfolsz? Nagy öklelőfádat meg sem is mozdítod? Védjed
4518 4, 23| buzogányával, szörnyű nagy öklelőfájával tenger dicsőséget szerzett
4519 4, 23| látszik. Bal kézben a nagy öklelőrúd, oldalán görbe kard, a kápán
4520 2, 7 | is. Összevissza roppan az öklelőrúdjuk, ugyancsak megküzdnek, bele
4521 2, 10| ördögi teremtés ajánlatán, s öklét rázva kiabált fel:~- Hallgass,
4522 2, 11| a sötét ablakokat, majd öklével megdöngette a komor falakat:
4523 1, 3 | Csákót, a Bimbót, a te szép ökreidet? Hát Rigó lovadat, a szelek
4524 1, 2 | cselédek, ott fekszenek az ökrök is álmosan, kérődzve. Még
4525 3, 19| megszakadásig. No, nincs más mód, ökröket kell hozni a faluból, legalább
4526 4, 23| kudarcot vallottak. S minket öl a szégyen. Kérkedik az olasz,
4527 3, 20| esett, aztán nagy hirtelen ölbe kapta a királyt, közben
4528 2, 12| Édesanya meleg csókja, lágy ölelése, nyájas szava - mind hiába
4529 1, 3 | édesanyja szavát, nem érezte ölelését, csókját!~Lesz, ami lesz,
4530 4, 24| ha Bence hirtelen meg nem öleli, tehetetlenül terül el a
4531 1, 5 | édesanyám! Lelkem, édesanyám!~Ölelik, csókolják egymást vége
4532 1, 3 | karját kitárja, úgy szalad ölelni rég nem látott bátyját.~-
4533 3, 21| rándult, földre zuhant a három öles dárda. Mi történt? Mi történt?
4534 2, 11| Miklós kezét: ne, ne, ne ölje meg!~Nézzetek ide, hogy
4535 2, 13| a tettét s most meg akar ölni!~- Toldi Miklós! Toldi! -
4536 3, 18| Szerencsétlenség az. Ha igazi párbajban ölted meg a férjet, mi bűn nyomna
4537 3, 16| vitézi ruháját, szőrcsuhát öltött magára s megkezdette nyomban
4538 2, 6 | hogy szegény legénynek öltöztek, s úgy mentek leánynézőbe!
4539 2, 8 | vitézi ruhát: nesze, Bence, öltözz fel vitéznek!~Hiszen jó
4540 3, 19| balga beszéd. Jere velem. Öltözzél fel vitézi ruhába, kardot
|