abbah-bizta | bizto-el-el | el-ve-fedem | fedi-gyont | gyoze-indul | ingat-kiker | kikez-lelke | lelki-megsz | megta-oltoz | olts-rohog | roppe-szine | szinl-tuzbe | tuzod-vissz | visz-zurza
Part, Paragraph
6046 1, 4 | vitéz fejét a vár fokára tűzöd. Értetted, Toldi György!~
6047 1, 5 | fejét, aztán kardhegyére tűzte, megcsóválta Buda felé,
6048 3, 21| ma senki lélek. Már ki is tűzték a fehér zászlót, de a magyarok
6049 2, 11| hogy Prágát kiraboltuk - tyhű, mi tenger kincset raboltam
6050 2, 9 | édes öcsém, ölelő karokkal, tyúkkal, kaláccsal vár a te szerető
6051 4, 23| henye életet él felséged udvara. Rossz vége lesz ennek!~-
6052 1, 2 | élte világát Lajos király udvarában, s csak akkor írt, ha megszűkült
6053 1, 2 | szemének. Budavárából, a király udvarából jött a levél, s nincs kétség
6054 2, 11| Piroska. Nem ment egyenest az udvarba, ment az ő házába, ottan
6055 4, 23| pompa, az ifjú vitézek, az udvarbéliek tarka-barka, olaszos ruhája.~-
6056 3, 17| Hogy odahaza, a nagyfalusi udvarházban a jó nagyasszony nemcsak
6057 4, 23| sem tetszett neki, amit az udvarnál látott. Sértette szemét
6058 2, 10| nyájasan. - Itten maradsz az udvaromban, udvari leánynak. Sok szépet
6059 2, 9 | a kapuban ékes beszéddel üdvözlé az érsek. Aztán nagy fényes
6060 2, 8 | királyához és császárjához, hogy üdvözöljék az ő nevében. S hát mit
6061 3, 19| állat! És jött a császár, üdvözölte a vár udvarán egybesereglett
6062 4, 24| legény lett az is! ), nagy üggyel-bajjal kaput nyitott, a lovakat
6063 1, 4 | hogy vitézzé váljon, azon ügyekeztem; de lusta volt, ostoba volt,
6064 4, 23| hajladozik Toldi s nagy ügyesen kikerüli az olasz dárdáját:
6065 4, 23| De Bence úgy tett, mintha ügyet sem vetne a csúfondárosságra.
6066 2, 7 | hogy balkezű vagyok, s ügyetlen emiatt a kardforgatásban.~-
6067 2, 7 | csak addig csalta meg, míg ügyetlenkedett, mostan megismerte egy mozdu
6068 2, 7 | csupa kacagás a dolga, úgy ügyetlenkedik. Bal kezében fogja a nagy
6069 2, 7 | Sohasem látták még ilyen ügyetlennek. Jobbra-balra hajladozott
6070 2, 7 | hajladozott a ló hátán, ügyetlenül fogta fegyverét, az öklelő
6071 4, 23| egyik sem tágít. Már Toldi ühmget, nem tetszik a dolog. -
6072 3, 22| mondá a nagyasszony.~- Ühüm, az én fiam! - büszkén pödörte
6073 3, 19| bújtál te szőrcsuhába?~- Átok üldöz, felség, bujdosom előle.~-
6074 1, 3 | hogy őt gyűlöli, halálra üldözi, holott egy szívről szakadtak
6075 2, 14| szörnyű nagy haraggal. - Üldözni kell, el kell fogni élve
6076 2, 7 | megvédeni a gyengét, az üldözöttet, s jaj annak főképpen, ki
6077 1, 3 | megriadt, hátha nyomára leltek üldözői.~- Gyilkos lettem, gyilkos -
6078 3, 16| Ez a gondolat kegyetlenül üldözte Toldi Miklóst s nagyot könnyebbedett
6079 3, 18| világ bujdosója lettem. Üldöztek, hajszoltak a király emberei
6080 3, 15| ereszkedj át rajta. A hátsó ülésben pedig üle a nagyasszony
6081 2, 13| se ki, se be!~No, de nem ülhetett otthon az ítélet napjáig,
6082 1, 3 | sebzett vadkan szökött fel ültéből Miklós, fél kézzel felkapta
6083 3, 22| kardjával négy gödröt s ültetett abba négy szomorú füzet,
6084 3, 21| Több szót nem várt az ifjú. Ülve a maga lován, kötőféken
6085 1, 2 | azt a rudat? De a vitézek ümgettek, egymást lökdösték s végezetül
6086 3, 22| kegyesen, de mikor vége volt az ünnepségnek, intett Toldinak, hogy kövesse.
6087 1, 3 | urat s vitézeit szolgálja: ürül a kamara, a pince, pirulnak,
6088 3, 21| mikor a bajvívás kezdődik, üssenek rajt’ Lajos királyon. Tegyenek
6089 3, 20| nyíl, sziporkázott a tüzes üszök az ostromlók nyakába! S
6090 4, 24| merre üt, kit talál, csak üt-vág, hullanak az apródok, mint
6091 2, 8 | ez volt ám csak a lovaggá ütés), aztán nagy nevetéssel
6092 4, 23| acélsisak: oda se Toldi az ütésnek! Mire Toldi kardot ránt,
6093 2, 9 | kezében a buzogány, amint ütésre szorongatta. De Lajos király
6094 1, 3 | szakadott a nád körüle, s üti-vágja vele a hímfarkast, ahol
6095 2, 13| jöjjön! Különben az utcán ütöm le, mint a veszett kutyát!~
6096 2, 6 | dolmányt vett föl magára, ütött-kopott szűrt kanyarított a hátára,
6097 1, 2 | az édes anyai szavakra. Ütötte-verte a cselédeket, s nem volt
6098 3, 18| Hitvány gyülevész had ez. Üvöltöz, veri a testét, forgatja
6099 3, 17| gondolt, mit nem, ő maga is az üvöltöző, magát sanyargató seregbe
6100 2, 12| ennek könnyű az orvossága, üzen szerteszéjjel a környék
6101 2, 8 | küldjön. Az anyjának meg azt üzenem (s itt olyan titulussal
6102 3, 21| jött hamar Lajos király üzenetével: elfogadja a bajvívást.
6103 2, 9 | vágott a király a dölyfös üzenethez, még meg is kínálta a követet:
6104 4, 23| kigyelmed! -, mondjam meg az üzenetjüket: vége, vége a magyar dicsőségnek.
6105 2, 13| hívathat viadalra. Erre az üzenetre nem megyek el.~Elment a
6106 2, 11| Szeretné mondani: ne, ne! Üzenj neki, ne jöjjön el ide:
6107 3, 20| kemény legényre talált: azt üzente a királynak, vegye el a
6108 3, 21| Ide szógám, Szeredai! Ugrass a vízbe.~- Felséges királyom,
6109 1, 3 | talpra az anyafarkas, egy ugrással, kettővel megint Miklósra
6110 2, 11| el. Én is utánuk akartam ugratni, de mire odaértem, bedöndült
6111 2, 7 | szempillantás, kettő: Toldi már ott ugratta Lőrinc lovát a bajtársak
6112 4, 23| földön. Ha most félre nem ugrik az olasz, menten fűbe harap.
6113 2, 10| meg, kutya! Azt hitted, ugyebár, hogy leányt raboltam? Hahaha!
6114 1, 3 | vagy, ugye? Hogyne volnál? Ugyehogy nem ettél befaló falást
6115 2, 6 | vitézsége koszorújába, mikor úgysincs fia, aki nevét, hírét örökölje?~
6116 2, 7 | daliák, s tízen is készülnek újabb viadalra. Mit bánják, hogy
6117 4, 24| kisnyég! De beletedd az ujjába a kurta buzogányt. Tudod,
6118 2, 6 | talpon volt a király, a szűr ujjából eléhúzott egy nagy széles
6119 1, 3 | meggyaláztad öcsédet, ki egy ujjával is földbe döndít téged.
6120 3, 19| addig, míg arcodnak könnyét újratámadt jó híremmel én le nem csókoltam!
6121 2, 12| lelkére rászakad az emésztő unalom. Cél nélkül, ész nélkül
6122 3, 18| tivornyázott a „szent” had. Undorító látvány! Férfiak, nők részegen
6123 2, 12| barátai. A jó öregasszony undorodva nézett körül s szíve majd
6124 2, 7 | hallották, s mégis meg nem unják. Egy-egy félve mondja: mese
6125 2, 11| látnád, mint örül, hogy lesz unokája, aki majd az ő nevét viseli.
6126 3, 17| siratja, de Anikót is, kedves unokáját. Pedig míg ő bujdosott sűrű
6127 3, 22| az édes fiam! Drága kis unokám! Hallod, öreg Bence? Fogj
6128 4, 23| Micsoda fiatalság! - dörmögött untalan az öregedő Toldi. - Ruhájában,
6129 2, 13| Vidd vissza, jó ember, az urad tollát. Nem ez a törvénye
6130 2, 8 | becsül meg engem? Mond meg az uradnak, többet hozzám gyermeket
6131 2, 12| künt ácsorgott, szaladt az urához, odasúgott neki:~- Uram...
6132 2, 7 | tetszett, nem tetszett igazlátó uraiméknak, ki kellett kiáltani a Tar
6133 2, 12| szerteszéjjel a környék urainak s megtelik esténként a kongó
6134 2, 9 | sűrűn koccintgattak a cseh urakkal, akik fenékig hajtották
6135 4, 24| Vivát!~Hát még Pesten, uramfia, mi volt! Egymás fején,
6136 1, 3 | kulacsból. Ráköszöntötte kis urára a kulacsot, nagyot hajtott,
6137 1, 3 | cseléd a háznál, mind György urat s vitézeit szolgálja: ürül
6138 2, 9 | Halljátok-e, tizenegy királyok! Uratokat, Lajos királyt úgy ne szolgáljátok,
6139 2, 11| Hej, mikor megtudta az urától, hogy ki lesz a vendég!
6140 4, 24| lantos torkán akadt, de az úrfiak benne voltak a nagy jókedvben,
6141 2, 6 | mesét királyfikról, gazdag úrfiakról, hogy szegény legénynek
6142 2, 8 | maradsz, mondok, állj a mi kis urunk mellé, de vajon vállal-e?
6143 1, 2 | látná a király a mi kis urunkat - mondogatták a cselédek -,
6144 1, 3 | keserűség, s mégis örömkönnyben úszik a szeme, hogy láthatja rég
6145 1, 4 | mészároslegények, biztatva, uszítva a kutyákat: Fogd el! A fülit!
6146 3, 21| a sebes áradatba - aztán úsztat beljebb, beljebb. Már csak
6147 1, 3 | Harmadnapja járom, bújom a nádast utánad. Éhös vagy, ugye? Hogyne
6148 3, 21| Nyergelt a kobzos szaporán, utánaeredett, de már csak messziről kísérhette
6149 2, 11| magamban s azzal a seregnek utánaeredtem. Ne búsuljon érette a kisasszony,
6150 4, 24| Vágtatva-vágtatnak király emberei, utánok hömpölyög tenger nagy sokaság.~-
6151 2, 11| föld nyelte volna el. Én is utánuk akartam ugratni, de mire
6152 1, 4 | Azokat ugyan kérdezhette, útba nem igazították, hol, merre
6153 2, 10| bizonyosan. Keressük, vitézek!~Útbavezeti Miklós hangja a keresőket,
6154 2, 9 | megkötözték, aztán sorba járták az utcákat, a részegen alvó, fetrengő
6155 1, 5 | hirtelen lemosta arcáról az úti port, oszt nekivágott Pestnek,
6156 1, 2 | aki ma kiköt vele, aki útjába áll. Pedig Toldi Miklós
6157 1, 4 | futásnak eredett: jaj, akit útjában talál! Volt az utcán ember,
6158 3, 17| lóháton rója idegen ország útjait erdőkön által. Hogy odahaza,
6159 2, 10| sötétségbe. A gyenge világosság útján gyenge, lágy női hang, nem
6160 3, 17| ligetes síkságra vezette útjuk: ott megállapodtak, mindenekelőtte
6161 2, 9 | Még haza sem ért Budára, útközben gazdagon megajándékozta
6162 2, 8 | semmi nemzetsége, egyetlen utódja adót nem fizetett, de sőt,
6163 2, 9 | is, repülve repült, hogy utolérje, el is hagyja társait. Tarka
6164 3, 17| Magyarország határán. Hol utolértek, hol elhagytak egy-egy búcsújáró
6165 2, 13| jere, nézz meg, egyszer, utoljára. Nézd, hogy lehervadtam
6166 3, 19| kobzát, falun, városon, útszéli korcsmákban pengette a
6167 3, 22| mégsem lehet... De sokáig nem űzhette-fűzhette a gondolatok tarka gyöngyszemeit,
6168 2, 12| erdő, mező s szilaj kedvvel űzi reggeltől estig erdő, mező
6169 2, 7 | apródja volt...~Aztán tovább űzi-fűzi az enyelgést. A végire meg
6170 2, 13| mint a kopók a nemes vadat, űzik, hajszolják Toldit, aki
6171 3, 19| Majd meglátom, tudsz-e úgy űzni vadat, mint rablót?~Harsogott
6172 3, 19| elejbe, ezt már ő vette űzőbe. Rohant, vágtatott az üldözött
6173 1, 4 | világ bujdosója. Hogy én űztem el az apai háztól. Hadd
6174 1, 4 | jere be, te derék legény, vacsorálj velünk. Van-e szállásod?
6175 2, 11| ha vége szakadt volna a vacsorának, de annak vége-hossza nem
6176 3, 21| panaszuk a hercegeknek: királyi vacsorát kaptak. S mely nagy kedve
6177 3, 19| napnál ebédelünk, a holdnál vacsorázunk. Nincs szükségünk kenyérpusztítóra.~
6178 2, 10| aljas lélek! Vadállatnál vadabb. Jaj, hát ilyen is van! -
6179 1, 4 | csurgott a vér patakban s még vadabbul nekibőszült, meg-megállott,
6180 1, 3 | Miklós az élettelenül elnyúlt vadak felett. Hallgatódzott: nem
6181 2, 12| vergelődött szegény, keserű vádakkal illette önmagát. Lám, szerette
6182 2, 10| hangot. Nem emberi hang volt, vadállati hang volt, amit ő most hallott.
6183 2, 10| Toldi - minő aljas lélek! Vadállatnál vadabb. Jaj, hát ilyen is
6184 3, 19| megfiatalodott. De mikor a vadászatnak vége volt: eltűnt a jókedv,
6185 2, 8 | házba, mióta meghalt György (vadászaton halt meg, egy vadkan ölte
6186 3, 19| javát megettem, de még ilyen vadászatot nem láttam - mondotta a
6187 3, 19| körülötte rengeteg cselédnép.~- Vadászatról jönnek - mondotta Toldi. -
6188 2, 12| esténként a kongó ház víg vadászcimborákkal. Klastrom volt eddig a szalontai
6189 3, 19| Harsogott a kürt, indult a vadászsereg, ki a rengetegbe, csaholtak
6190 2, 11| rengeteg nagy ezüsttálon egy vaddisznósüldőt, egészben, ropogósra
6191 2, 12| reggeltől estig erdő, mező vadjait. De megunja ezt is, a magányos
6192 3, 16| Hervadó virág a kolostorban, vadként üldözött bujdosó Bakony
6193 3, 15| az ő édes fiát mivel nem vádolják! Anyai szív elhiheti-e ezt?
6194 2, 7 | ne félj, Tar Lőrinc. Nem vádollak téged. Csak még egyet mondok:
6195 3, 18| akármerre jártam. Hogy vádolt ez a kép! Közben hadba mentem,
6196 3, 22| váddal megvádolták. Azzal vádolták meg, hogy férjemet meggyilkolta,
6197 1, 3 | Fel-felrebbentek előtte vadrucák, bíbicek s mindenféle vízimadarak:
6198 2, 9 | csak inkább a levegőbe vagdalkoztak, de mindegy: a
6199 4, 23| Toldi sisakján, a harmadik vágásra kettészakad a kard. Éppen
6200 3, 21| van már, kerekedik szörnyű vagdalkozás, de mi volt az ahhoz, amit
6201 3, 20| egymaga csapatokat kergetett, vagdalva, szabdalva kegyetlenül.
6202 1, 2 | volt, goromba szavakkal vagdosott vissza az édes anyai szavakra.
6203 2, 8 | kedve szerint ellenséget vághat. Éppen jókor esik ez a hadakozás!
6204 1, 4 | kötelekkel, már indította is a vágóhíd felé. Na, elékerültek a
6205 1, 4 | lekötötték, úgy vitték a vágóhídra - nagy diadallal.~Még csak
6206 1, 4 | inaszakadtáig. Az ám, a vágóhídról elszabadult egy bika, s
6207 2, 12| tanultad tőlem?~Csihi-puhi, vágta-szabta, ahol találta s bizony vérbefagyva
6208 3, 20| hogy ilyen nagy fába vágtam a fejszémet.~Magának, egyedül
6209 3, 15| felöltözködtek, lóra kaptak s sebes vágtatással elvágtattak Budáról. Várhattak
6210 2, 9 | patkói alatt, veszettül vágtattak utcáról utcára, erre-arra
6211 3, 18| ölében egy leány. Utána vágtattam. A húga volt. Gonoszul tőrbe
6212 4, 24| szörnyű nagy porfelleg. Vágtatva-vágtatnak király emberei, utánok hömpölyög
6213 2, 11| Aztán kard ki hüvelyből! vágtuk a csehet, mint a torzsát.
6214 3, 22| fátyolt, nem azért, mert vágyik ide...”~Eddig tartott az
6215 3, 16| fátyolt veszen ő is. Oktalan vágyódással minek epessze tovább magát.
6216 1, 4 | nem, ne mondja senki, hogy vágyom a részére. Még azt suttoghatnák,
6217 2, 6 | apjának nevét, ingó, ingatlan vagyonát, nevezett Rozgonyi Pál uram
6218 1, 5 | életedet, nincs reá szükségem. Vagyonodra sincsen, marháidra sincsen.
6219 1, 5 | bajnok, s neked adom minden vagyonomat, tizenkét vitéznek drága
6220 3, 21| nagyhirtelen kiadta a parancsot a vajdának, hogy válogasson össze háromszáz
6221 1, 4 | emelte, mintha imádkoznék: - Vajha úgy lehetne! De már ennek
6222 1, 4 | nem félt az ítéletidőtől, vaktában nekivágott a sötét éjszakának,
6223 1, 4 | erő van benne, mint együtt valamennyiökben, s mikor szegény Miklós
6224 3, 18| beszélj magyarul. Egyszer, valamikor régen, én is beszéltem ezen
6225 1, 3 | no, most keljetek fel, ha valamitől megriadtok! Akkor aztán
6226 2, 11| vagyon Toldi. Egy volt a válasz minden daliától, akit megkérdezett:
6227 2, 9 | tanács, s nyomban írta is válaszát a császár: édes méz volt
6228 2, 9 | cseh királynak, nem is mert válaszolni a maga eszétől, hanem nyomban
6229 4, 23| S az a leány nem tudott választani köztük. Hát akkor - haljanak
6230 3, 21| győzelem vagy halál! Más választás nincs itt. Rohannak a magyar
6231 3, 19| diribbe-darabba szakad a hintó. Választotta hát a dolog nehezebbjét,
6232 1, 4 | apja lettem; hogy vitézzé váljon, azon ügyekeztem; de lusta
6233 4, 24| király. Oh, add a kezedet. Ne váljunk haragban.~Megmozdula erre
6234 1, 3 | nagy nyilallást érez a vállában: az ám, ennek már fele sem
6235 2, 8 | kis urunk mellé, de vajon vállal-e? Nemzetes kis uram, vegye
6236 3, 20| tudott a király vakmerő vállalkozásáról, különben is elég gondot
6237 3, 20| is volt ám tréfa, amire vállalkozott. Széles árok vette körül
6238 3, 15| palotából, rároskadott Anikó vállára, aki remegve várta künn
6239 2, 6 | ha házasságról beszéltek: vállat vont, ümgetett, nem állott
6240 3, 19| essék: alája bújt, nagy erős vállával billentett rajta egyet,
6241 1, 3 | már fele sem volt tréfa. Vállba érte egy dárda.~Elfogyott
6242 2, 11| embert. Ugye hogy szereted? Valld meg nekem mindjárt, szerencsétlen
6243 3, 18| bátran, őszintén. Aztán én is vallok.~Sóhajtott az ifjú, búsan
6244 2, 8 | a huszonnégy vén igazat vallott. Aztán mind e tanúságokat
6245 3, 21| ellenségei. Aki jó barátnak vallotta magát, az is csak színlelt.
6246 4, 23| akik kiálltak, kudarcot vallottak. S minket öl a szégyen.
6247 4, 24| leszedték lováról Toldit: vállukon akarták vinni a király elé.
6248 2, 12| édes hangja! Meleg fészekké válnék a komor, rideg vár, annak
6249 3, 22| maga, a király hiba nélkül való-e? Merné-e mondani, hogy sohasem
6250 3, 20| zúg végig a táboron.~Élt, valóban élt a király, de csak nagy
6251 2, 10| balkezű Lőrincnél kedvére valóbb vitéz is nyerhette volna
6252 2, 8 | Erdélyt, aztán Máramarost: válogasd össze a vitézek legjavát,
6253 3, 21| parancsot a vajdának, hogy válogasson össze háromszáz lovagot,
6254 2, 8 | még lány, szebbnél szebb, válogathatsz köztük. Szégyelld magad,
6255 2, 8 | nem eladó,~Büszke, dacos, válogató!...~Az volt abban a dalban,
6256 2, 12| marad a zord, a kegyetlen valóság: üres a ház! Üres az asszony
6257 2, 12| keselyűje, ha ő itt volna valóságban! Be megtelnék ez a nagy
6258 2, 11| mondta, nem megy, szó nélkül vált el Lőrinctől, komoran hazaballagott,
6259 3, 17| beváltatom a magam részét, te is váltasd be a magadét.~- Mi! A felét!
6260 1, 4 | volt ez az öreg Bencének, váltig erősítette, hogy mióta a
6261 2, 7 | így lett. Mindjárt gyűrűt váltnak. Fenn egy emelvényen megszólal
6262 3, 18| Nevemet, ruhámat folyton váltogatom, merthogy van rá okom.~Elkomorult
6263 2, 8 | éppen elég volt. Hej, hogy váltott színt a vén emberek arca!
6264 3, 22| Ott még aznap este gyűrűt váltottak a fiatalok, s csuda-e, ha
6265 2, 12| az ostor nyele. - Azért váltottál fel a kisuram mellett, hogy
6266 2, 7 | beszédje. Közben folyton változott a király arca (Hej, de rossz
6267 2, 7 | volt, ahogy volt, ezen nem változtathatott, csak nem bolondíthatta
6268 2, 9 | Hát te raboltál? Nesze a váltsága! S odadobott neki egy zacskó
6269 3, 18| s nyakában koboz lógott. Vándor dalos lehet, gondolta Toldi.~
6270 2, 6 | beállít, s mint afféle szegény vándorember meghallgatja a nép panaszait.
6271 1, 4 | szegény Toldi Miklós, éhség, vándorlás, ide-oda bolyongás elcsigázta,
6272 2, 6 | abban volt része!), egyszer vándorlegény, másszor lókupec képében
6273 1, 4 | végtelen, délibábos rónaságon vándorolt. Ment, mendegélt étlen-szomjan,
6274 2, 9 | útnak! Volt ott vagy négy vánkos, de még derekalj is. Aztán
6275 4, 24| virágba borítva ért Buda várába, honnét három esztendővel
6276 4, 23| szót nagy szaporán:~- Buda várából küldöttek hozzád, vitéz
6277 3, 20| indult is a seregével Melfi várának, de hajh, nem lóháton, csak
6278 2, 13| Duna felé, mikor hirtelen, váratlan elejbe toppant Toldi Miklós.~-
6279 2, 9 | Lajos király. Hiszen azt várhatja. Visszanézte Lajos merőn
6280 2, 9 | hallgatott tovább. Hiszen várhatott is ezzel még a király, ha
6281 2, 9 | keserves rabságra.~Ha várod, várhatsz rá, Rozgonyi Piroska!~Pedig
6282 3, 15| vágtatással elvágtattak Budáról. Várhattak rájok a búcsúsok: mire azok
6283 4, 23| nép is gyalogszerrel: nem várhatták, míg visszahozzák vitéz
6284 3, 20| záporeső. Ahogy közeledtek a várhoz az ásással, éjjelre kellett
6285 2, 7 | állnak, s szorongva lesik, várják: mikor kezdődik a nagyszerű
6286 2, 7 | kacagott volna!~Hanem csak várjuk rendjét, sorát a dolgoknak.
6287 2, 8 | életed kell, nem a halálod. Várjunk a halállal, ráérünk arra
6288 4, 23| pillanatban kürtszó harsant a várkapu felől, megállott a király,
6289 2, 8 | ha csakugyan igazi vitéz várna reá), kiment a pitvarba,
6290 2, 12| aztán átaladá a kulcsot a várnagynak s nagy búsan hazaszekerezett
6291 2, 9 | pincébe, keserves rabságra.~Ha várod, várhatsz rá, Rozgonyi Piroska!~
6292 1, 5 | kegyelmet szívszorongva várom.~Akkor aztán Miklós feltolta
6293 3, 21| vitték a kolostorba, mely a váron kívül állott, külön erősségben.
6294 3, 17| Lajos király akkor Akvile városában, meg is érkezék oda szerencsésen
6295 1, 4 | szomorú birodalmába. Nagy városnak nagy a temetője: egy nagy
6296 3, 18| malomkövet hajigál. Olasz városokban nótát énekelnek róla. Kola
6297 3, 19| elé-elévette kobzát, falun, városon, útszéli korcsmákban pengette
6298 3, 17| mesében hallottak ilyen városról. Bizonyos, hogy tündérkezek
6299 4, 23| már nyüzsgött tenger nép, várva-lesve, vajon lesz-e ma, ki megvívjon
6300 3, 21| vége-hossza nem volt a sok várvívásnak. Most éppen Konturszi város
6301 2, 10| le kőfalak, nagy, nehéz vasajtók, de ezen a rettenetes ropogáson-recsegésen,
6302 2, 10| Ajtót, akármilyen nehéz vasajtót, lenne rajta zár száz, nem
6303 2, 9 | cingomb. Balta, fövenyóra, vasaló, bőrlámpás, patkószeg, s
6304 1, 3 | szerre csak megállott, mintha vasdoronggal mellbe ütötték volna. Csuda
6305 1, 4 | mi történt. Hogyha az a vasgyúró nincs, sok házat verne fel
6306 2, 9 | olyan könnyen menne! Nehéz vashevederek a kapun, lakat temérdek
6307 1, 5 | cseh óriás, nyújtotta a vaskesztyűs kezét, nagy örömmel nyújtotta,
6308 2, 11| volt. Hogy megrezdül az a vaskéz, melynek könnyű vessző az
6309 2, 11| Piroska puha kis kacsója Toldi vaskezében. Csak egy pillanatra. Elég
6310 1, 4 | ha szarva közé kaphatná a vaskezű legényt, ám az földre nyomta,
6311 4, 24| házat.~És hozának koporsót, vaskoporsót, Toldihoz illőt: abba fekteték.
6312 1, 4 | Dehogyis fogadnák be tépett, váslott, piszkos ruhájában! S ha
6313 1, 2 | megfeszültek acélizmai, vasmarkában megrecsegett a rúd, nagy
6314 1, 3 | megrándultak az acélos izmok, vasnál keményebb marka ökölbe szorult,
6315 1, 3 | emelkedett csapásra ez a vasököl. Toldi György arca fehér
6316 2, 13| szigetjében legyen ott. Egyedül. A vasöltözetjében. Én is ottan leszek. Életre-halálra
6317 1, 4 | Bezzeg hogy „más” volt. Vasszelence vala a kenyér belében, ebbe
6318 1, 4 | kerek száz arany volt a vasszelencében.~- No, öreg - mondotta Miklós -,
6319 4, 24| fogott, halántékán az erek vastagra dagadtak, térde roskadozott,
6320 1, 3 | Fölemelte karját, készült a védelemre.~- No, no, kis uram - szólalt
6321 3, 18| ez a vád, nem tudom. Nem védhettem magam. Az Istenen kívül
6322 3, 16| ő azt lássa, végigszenvedje?~De Piroska, a megtört szívű
6323 3, 21| falának, ott, ahol kevesebb védő állott. Gyorsan, mint az
6324 1, 3 | anya: két gyenge karját védőn emeli Györgyre... Igen,
6325 4, 24| Bezzeg megismert, mikor védtem két erős karommal! Hej,
6326 1, 3 | csikorgatása. No most, Miklós, véged, ha nincs helyén a szíved!
6327 2, 7 | hinnéd, meg sem áll a világ végéig.~- Nem, nem - suttogta magában -,
6328 2, 12| megérzi s visszajön a világ végéről is, megtorolni az ő durvaságát.~
6329 3, 22| lassanként kitudódott minden, véges-végig... S egyszerre csak mi történt,
6330 1, 3 | mondana, mi keserű szavakkal végezné. Széles melle hullámzott,
6331 3, 22| kezdette Örzse, Piroska végezte. De ezt a király nem olvasta.
6332 2, 7 | vitéznek. Hát csak ezt jól végezze, a többit majd elvégezi
6333 4, 23| élcelődés, míg szegény Bence végigcammogott a tömeg között.~- Hogy adja
6334 1, 3 | megölelte, arcát, kezét végigcsókolta édesanyjának, s azzal ki
6335 1, 3 | csendjét kopófalkáival, végiggázolja a szegény emberek vetésit,
6336 2, 6 | alkalom! S olyan szépen végiggondolta Miklós dolgait a király.
6337 2, 13| mondókáját, Lőrinc meg szépen végighallgatta s ámbátor közben nagy kedve
6338 2, 9 | király megérkezett, s hogy végigjárta, -nézte a gyönyörű hadat,
6339 2, 7 | mert...~Nem kellett, hogy végigmondja, amit gondolt: megértette
6340 1, 4 | felragyogott, el is borult arca. Végignézett tépett, szaggatott ruháján:
6341 3, 17| király s gyanakodó szemmel végignézte az ifjút -, de hát befogadlak.
6342 3, 22| könnye Toldinak.~De a deák végigolvasta a levelet, fordítván a másik
6343 2, 9 | Miklósra. A tekintetével végigsimogatta leghívebb vitézét. Aztán
6344 3, 21| magyarok királyát. Aztán végigvillant szeme a csapaton s fejét
6345 4, 23| megrepeszti a szőrcsuklyát.~Végigzúg a népen az ijedség, de el
6346 1, 5 | s lett nagy álmélkodás. Végigzúgott a sátrakon, végig a nagy
6347 2, 12| riadt fel, mintha csak a végítélet kürtje harsant volna meg
6348 2, 10| nosza elrendelte, hogy sorba vegyék a rablófészkeket, kő kövön
6349 3, 16| de szörnyű véget mért a végzet két igaz szívre! Az egyik
6350 3, 22| feloldja. Nekem megígérte.~Itt végződött a levél. De a másik oldalon
6351 3, 20| tehetetlen haragban, hogy ő nem vehet részt a viadalban, mely
6352 1, 4 | ha oly erős, tán hasznát vehetnők. Gyilkossá tette bár mérges
6353 3, 16| van reménység, ha olyan vékony is!~Így altatja, csitítgatja
6354 3, 19| hintónak, hutyorgott a lábuk vékonya, reszketett, mint a nyárfalevél
6355 2, 11| már eleget tudott Örzse. A veleje mégiscsak az volt a Bence
6356 2, 7 | másik, azt csak sejtik, vélik: valamennyi vitéz arcát
6357 2, 9 | veszedelemtől tart, szükségesnek vélné, hogy hadba szálljon minden
6358 1, 2 | le nemesi voltát, annak vélték, amivé tette őt a bátyja:
6359 1, 4 | derék legény, vacsorálj velünk. Van-e szállásod? Nincs?
6360 3, 21| jártatá végig tekintetét vendégein, leült az asztalfőre, leültek
6361 3, 21| hogy elköszöntse kedves vendégeit.~- Durazzói herceg! Köszönt,
6362 2, 6 | hiába vigyázta, vizsgálta vendégét, nem tudott eligazodni rajta.
6363 2, 9 | sék meg a magyar király vendégjárását. Virradatkor aludott az
6364 2, 8 | viseltek.~Hát jöttek az ország vénei Budára, Küküllei János is
6365 2, 8 | megifjodtak a huszonnégy vének! Kardjukra csapnak, felháborodva
6366 4, 24| meg - dohogott magában a vénember. - Bezzeg megismert, mikor
6367 2, 8 | tanúságot a huszonnégy vénnel is, hogy Magyarország sohasem
6368 1, 3 | lelkem, most búcsút kell vennem. Ne sírjon érettem, ne sírjon
6369 3, 20| Azazhogy, be sem kellett venni: önként feladta azt Rájmond
6370 3, 21| Vagy csak szájjal győzöd?~Vérbe borult erre Tarantói arca:~-
6371 2, 12| vágta-szabta, ahol találta s bizony vérbefagyva hagyja, ha a jó nagyasszony
6372 3, 21| törékeny testének. De jó vérből való. Ne engedd csatába,
6373 3, 22| hozzá Bence s szeretettel veregette a hű állat nyakát.~Hanem
6374 1, 2 | túrta a földet, hullatta verejtékét. Csak úgy égett kezén a
6375 3, 21| Lajos atyafiai, véréből való vérek, de mind ellenségei. Aki
6376 3, 21| annyi ártatlan vér? Hát verekedj meg vele. Hisz, te nagy
6377 2, 7 | a házaséletet, akkor sem verekedném érte - forrongott a lelke
6378 2, 7 | Hiszen itt volt Toldi, látta verekedni. Ha nem verekszik bár, ha
6379 2, 13| egyet, Lőrinc. Meg kell verekednünk életre-halálra. Egyikünk
6380 2, 7 | bánják, hogy ördög! Újra verekesznek életre-halálra, nemcsak
6381 2, 7 | mint én! Nem, nem, nem verekszem érte!~Így hánykolódott,
6382 2, 7 | látta verekedni. Ha nem verekszik bár, ha meg nem gyalázza,
6383 2, 7 | szájról szájra. Emberrel verekszünk, ördöggel az ördög! - mondják
6384 3, 21| Hallott ugyan mesét, sokat a veres barátról. Aki itt van, ott
6385 2, 7 | kikerültek a rétre: ottan veretett fel sátrat vén Rozgonyi,
6386 3, 17| köszönet! Mindjárt nehéz vasra verette a rablókat, a maga embereit
6387 2, 13| neki: fogassa el Toldit, verettesse vasra, zárassa tömlöcbe!~
6388 3, 22| szigetére, ahol két ember vérével festé már pirosra a földet,
6389 2, 11| vigasztalja, Piroska szíve vergődik, vonaglik, mint a sebzett
6390 1, 3 | Felverték a falut, de hiszen verhették: Toldi Miklóst bizony utol
6391 2, 13| ő, csakhogy Toldit vasra verik s nem kell félnie tőle!),
6392 2, 6 | nézegette, melyik bokor alatt verjen éjjeli szállást magának,
6393 1, 4 | vasgyúró nincs, sok házat verne fel most a keserves sírás.~-
6394 4, 24| vitézi voltomat, a fejedhez verném héttollú botomat! Másszor
6395 1, 5 | a jele a bajrahívásnak. Vérpiros tollat ád cserébe a cseh
6396 2, 9 | meg is teszi Toldi!~No, de vérrel vagy vér nélkül, elég az,
6397 2, 11| hogy szelídült báránnyá a vérszomjas tigris. Szép gyöngén keblére
6398 2, 8 | rendjén elhatározták, hogy vértanú Szent Lőrinc napjára Trencsén
6399 2, 14| akit bunkósbottal fejbe vertek, kitámolygott a sírboltból,
6400 2, 11| boldogtalan asszonyt, csókolja a vértől piros ajkat.~- Jer velem,
6401 3, 19| táncolt alatta a nemes vérű állat! És jött a császár,
6402 1, 3 | is védik egymást, védik a vérükből való vért. Azt támadják,
6403 1, 4 | bosszút álljon, kiontott vérükért annak vérét ontsa?~- Jaj,
6404 2, 6 | leányom. Írja rá, amit őseim vérükkel szereztek, s amit én szereztem.
6405 3, 17| üvöltözve, ordítozva, maga magát verve, ostorozva szeges bottal,
6406 2, 7 | Minden mozdulata lelkébe vésődött - csak addig csalta meg,
6407 2, 12| másik azt mondta: magadra vess, te vagy okozója. Egyszer
6408 1, 2 | maradjon halálig. Szántson, vessen, izzadjon a bátyjáért. Hát
6409 2, 11| a vaskéz, melynek könnyű vessző az öklelő dárda! De erős
6410 2, 9 | király levelét.~- Ugyan mi veszedelem fenyegethetne? Idézték -
6411 2, 8 | Miklós fiam, ha teszem, nagy veszedelembe kerülnénk, ha had fogna
6412 2, 9 | előrebocsátá, hogy rettentő nagy veszedelemtől tart, szükségesnek vélné,
6413 3, 16| Mondja, mondogatja: fátyolt veszen ő is. Oktalan vágyódással
6414 2, 9 | a paripák patkói alatt, veszettül vágtattak utcáról utcára,
6415 2, 7 | ellenfél ez, ezt már számba veszi jó Toldi Miklós is. Összevissza
6416 2, 7 | föld alatta.~Észre nem is veszik, oly hirtelen történt a
6417 2, 7 | színét. No, már erre én sem vesztegetek tentát. Voltak, akik voltak,
6418 3, 19| Gyerünk, fiú, gyerünk! Veszünk neked is paripát, fegyvert,
6419 3, 19| rettentőt s ím, az ostor hurkot vet a szarvas nyakára s szegény
6420 1, 2 | egyeztek meg, hogy csak nem vetélkednek egy paraszttal!~Ám paraszt
6421 0, 1 | véres csatában nemesen vetélkedő mind. Boldog, ha életet
6422 1, 3 | legényeknek biztatás nem köllött. Vetélkedve dobták a dárdát feléje,
6423 3, 15| cselekedete Istennek tetsző vala: vetemedheték-e rablásra, sírfosztogatásra?~
6424 2, 8 | Miklós, mit tettél, mire vetemedtél! Holtig való bánatba kergetted
6425 1, 3 | végiggázolja a szegény emberek vetésit, aztán telt erszénnyel vissza
6426 2, 6 | Piroska ez egyszer az ágyat vetetlen hagyta, kiröpült a házból,
6427 1, 4 | Ugyan miért ölte meg? Mit vétettek neki? S nincs, aki érettük
6428 1, 3 | hazug minden szavad! Te vetettél engem paraszti munkára,
6429 2, 9 | éppen cselt vetne, mi is vethetünk cselt..., s lesz majd erősebb
6430 3, 17| Orozva ölt. S ennél nagyobb vétke is van: megsértette a lovagi
6431 3, 22| Merné-e mondani, hogy sohasem vétkezett?~Nem volt maradása bent,
6432 2, 14| neki! Aki pedig megöli, nem vétkezik azzal.~Így az esztergomi
6433 1, 5 | a kegyelem, mert nem is vétkeztél. De merthogy a magyar névnek
6434 4, 24| voltam... de a szívem... ha vétkeztem, meglakoltam. Érzem halálomat.
6435 2, 11| életét.~Már utána akarja vetni magát Toldi, de Piroska
6436 3, 17| bátyjára!~Hej, csak erre vetődnék az ő bujdosó bátyja! Csak
6437 3, 21| indulása, ha indulni kell. Így vetődött egyszer a Szele vize partjára.
6438 2, 7 | vigyázzák, a szabály ellen vétőt a vívásról letiltják, s
6439 3, 15| otthagyták a búcsúsok tanyáját, vettek lovat kettőt, vitézi ruhát
6440 3, 22| kerestem a boldogságot s nem vettem észre, hogy közelemben mosolyog
6441 2, 6 | igaz, magyar módra ki volt vetve a kapunak mind a két szárnya
6442 3, 16| éjjel-nappal imádkozik, vezekel, sanyargatja magát.~- Úgy
6443 3, 17| az érsek átka, nyugodtan vezekelhet, nagy bűnét ott leimádkozhatja.
6444 3, 18| bűnöm, édes jó barátom. Ezt vezeklem holtig!~Hallgatott az ifjú
6445 3, 18| lelkű népség, melynek a vezeklése szemérmetlen tivornyázás
6446 1, 2 | más a közelében. Maga a vezér, Laczfi Endre volt a kérdező.
6447 3, 20| mielőtt a magyar sereg vezére, az erdélyi vajda, segítségére
6448 1, 3 | aztán: Isten áldjon, Isten vezéreljen, bujdosásaidban soha el
6449 1, 3 | utol nem érhették.~Isten vezérelte. Ő kalauzolta. Szegény édesanya,
6450 3, 22| engedelmet kért Kont Miklóstól, vezérétől, hogy ő is szolgájával e
6451 3, 20| nála semmi gyanús dolog, vezessétek a sátramba.~Úgy lett, ahogy
6452 3, 21| király. - Nos, te magad vezeted ki s nyomban fejét leütteted.
6453 3, 21| nápolyi völgyön át...~- Vezetem, nem küldöm! - mordult rá
6454 3, 21| A várból a kápolnához út vezetett a föld alatt. Nagy suttyomba
6455 2, 7 | Rozgonyi levett kalappal vezeti a királyt selyemsátrába.
6456 0, 1 | határát. Tudjátok-e már, hová vezetlek? Nagy Lajos király idejébe.
6457 3, 21| Vannak ott elegen, csak vezető nincsen! Hiszen ha magam
6458 1, 3 | vízimadarak: ezek nyomra vezették. Itt is, ott is talált madártojást,
6459 3, 21| a maga lován, kötőféken vezetve a Pejkót, nosza, beugratott
6460 4, 23| Az egyik halva maradt a viadaltéren, a másik sebektől borítva.
6461 2, 8 | a véres hab, íme, mégis vidáman nyerít fel: ihol mosolyog,
6462 2, 13| válaszolt, amint következik:~- Vidd vissza, jó ember, az urad
6463 1, 5 | nagy Magyarországnak messze vidékiről. Hatalmas zászló lengett
6464 4, 23| az ő szívét már fel nem vidította, s ahogy telt, múlt az idő,
6465 2, 12| megtelik esténként a kongó ház víg vadászcimborákkal. Klastrom
6466 2, 9 | bezzeg, a magyarok állották a vigasságot: egy az, hogy jobban győzték
6467 2, 6 | lekívánkozott ajkáról a vigasztalás szava.~- Bizony nem csodálom
6468 3, 16| szívű Piroska nem fogy ki a vigasztalásból, az áltatásból. Hogy tud
6469 1, 4 | hang mondta: eredj, eredj, vigasztaljad szegényt. S ment Miklós
6470 2, 12| senki: mi bajod, Toldi? Nem vigasztalják sértő tréfaszóval: ne búsulj.
6471 3, 16| áltatásból. Hogy tud mást vigasztalni, hogy tud mást éltetni:
6472 3, 18| borult szemmel: ez volt az ő vigasztaló szava. Aztán elindultak,
6473 1, 4 | búsan, szomorgósan, aztán vígra pendült, s táncolt Miklós,
6474 2, 10| tenger kincse. Élünk nagy vígságban, világ pompájában. Akarod-e,
6475 3, 21| volna? De sohasem árt a vigyázat, azért abban állapodtak
6476 1, 4 | temetőkertet: járhatta, vigyázhatta, sírkőnél, fejfánál nem
6477 2, 9 | győzték az ivást, más az, hogy vigyáztak is magukra. Ittak, ittak,
6478 3, 21| magyar seregtől, hogy hírt vigyek uramnak.~- Nini! - szólt
6479 3, 17| embereit rendelé kísérőnek: vigyék a rablókat Nápolyba, Lajos
6480 3, 21| Elhiszem, de akkor vigyetek a gazdátokhoz. Neki megmondom,
6481 3, 16| Jere, jere, menjünk együtt. Vigyük a vizet a barátoknak. Hadd
6482 3, 21| élelmet, se vizet oda be ne vihessenek. Majd megadják magukat.
6483 2, 6 | vagy, erős vagy, még sokra viheted, még király is lehetsz!~
6484 2, 14| Eljöttem éretted a síri világba, édes szép szerelmem! Jere
6485 4, 24| gyülekezet. Csak négy fáklya világít a halotti szekér mellett:
6486 3, 22| szomorú ház, csak a hold világítá meg félve, egy lelket sem
6487 1, 3 | megszállották az eget, mintha világítani akartak volna a bujdosónak.~-
6488 1, 3 | integettek a csillagok, hiába világította a hold ezüstös fénye az
6489 1, 3 | nem hajít dárdát ezen a világon.~- Gyilkos! Gyilkos! Megölte!
6490 2, 10| dobbant a szíve! Gyenge világossággal gyenge reménység szűrődött
6491 2, 7 | sorba nagyurak, asszonyok, világpompájában, s még a nap is megáll,
6492 2, 9 | bort nem ittak, mióta a világra születtek. Virágos kedve
6493 1, 3 | bortól. Beszélt „a régi jó világról”, a daliás időkről, amikor
6494 2, 10| mint a bosznyai bán leánya, világszép Örzse, mondá neki: a te
6495 3, 19| zászlókat, nap fényében ragyogó, villámló fegyvereket s láttak délcegen
6496 1, 4 | Szakadott a záporeső, dörgött, villámlott az ég: ez volt Miklós szerencséje.
6497 1, 4 | bujdosót, hogy ím, mosolygás villan meg ajakán, felragyog az
6498 1, 5 | látszik, valami sejtelem villant meg a lelkében, megszólította
6499 3, 21| vitéz. Gyenge karja kardot villogtat s rákiált Bencére: Gyere,
6500 4, 24| Toldit: vállukon akarták vinni a király elé. S no, nézz
6501 4, 24| fejére, mint a záporeső: virágba borítva ért Buda várába,
6502 2, 6 | udvarházba. Mért fűzzön virághoz virágot vitézsége koszorújába,
6503 2, 7 | kis galambom, gyönyörű virágom. Nem húz szíved hozzá? Mondd
6504 1, 2 | én is szaporítom egy-két virágszállal a te dicsőséged fényes koszorúját!~
6505 1, 4 | ruhájában! S ha reggelre virrad, mi haszna lesz neki a nap
6506 2, 9 | magyar király vendégjárását. Virradatkor aludott az egész város:
6507 3, 20| Hanem a negyedik hajnalra virradó éjjelen a király a hágcsókat
6508 2, 11| Megyek innét, megyek... De virradott s Toldi fölkelt a kőpadról,
6509 1, 4 | édesanyja pedig álmatlan virraszt, kesereg magában. Annak
6510 1, 3 | tornácról nézte vitézei virtuskodását, s ím, egyszerre csak megpillantotta
6511 3, 22| Megvallotta neki. Nézzétek, hogy virul arca két rózsája. Szereti
6512 3, 15| ország dolgát s ilyenkor Visegrádról Budára költözött. Hiszen
6513 2, 11| unokája, aki majd az ő nevét viseli. Nem, ezt nem tehetem! Az
6514 4, 23| Ruhájában, szokásában, viselkedésében mind az idegent majmolja.
6515 3, 21| Ez legalább lovag módjára viselkedett. De a többit? - hát azokat
6516 3, 15| gyémánttal, rubinttal ékes: akkor viselte fején, mikor hitet mondott
6517 2, 8 | országtartó tisztséget viseltek.~Hát jöttek az ország vénei
6518 2, 8 | felturkált, elékotorászott holmi viseltes vitézi ruhát: nesze, Bence,
6519 1, 3 | De nem állotta meg, hogy vissza-vissza ne pillantson, mígnem őt
6520 2, 13| indulatja s éjjelenként vissza-visszajárt Budára, ha valahol kezére
6521 1, 4 | beszédet, Miklós mindég csak vissza-visszatért az édesanyjára: Hogy van
6522 2, 7 | Ruhát, fegyvert, címert visszacserélt vele.~- No, Lőrinc, szereztem
6523 1, 4 | kilencvenkilenc aranyat, nagy gondosan visszadugta a zacskót helyére, azzal
6524 2, 14| Nem álmodott-e? De mire visszaért, zárva találta a sírboltot.
6525 1, 3 | útját jó előre, az a hang visszafordította Miklóst: nem, nem tudott
6526 4, 23| Akkor aztán nagy hirtelen visszafordul, rettentő dühvel vágtat
6527 2, 14| Őt is, magát is! Aztán visszahanyatlott a halotti párnára - aléltan...
6528 4, 23| gyalogszerrel: nem várhatták, míg visszahozzák vitéz Toldi Miklóst. Látni
6529 2, 12| félt, hogy Toldi megérzi s visszajön a világ végéről is, megtorolni
6530 4, 24| No, add a kezedet, hogy visszajössz, lovag!~- Visszamegyek -
6531 3, 17| erősen tartott attól, hogy visszajövet Lajos király Velencébe is
6532 2, 7 | ha belehalok is!~Lopva visszakerült Lőrinc tanyájára. Ruhát,
6533 1, 3 | csókját!~Lesz, ami lesz, visszalopódzik az éj leple alatt, megöleli,
6534 1, 3 | innét szabadulása? Vajon visszament-e György Budavárába? Vagy
6535 2, 9 | király. Hiszen azt várhatja. Visszanézte Lajos merőn a császárt,
6536 3, 19| hát az én kegyembe, míg visszanyernéd királyod kegyelmét.~- Köszönöm
6537 1, 5 | csolnakját, ám Miklós az övét úgy visszarúgta, hogy meg sem állott a pesti
6538 2, 13| kezével forgatta a kardot, visszásan, furán ment a bajvívás s
6539 2, 14| odatoppanása megzavart, visszasompolygott s mikor eltávozni látták
6540 1, 2 | kérdésre. Fejétől talpáig meg visszaszaladt a vér, lángba borult az
6541 1, 4 | lepték meg Miklóst! Lelke visszaszállott a vén udvarházba. Talán
6542 4, 23| sírból, hogy megvédjem, visszaszerezzem nektek, pulyák!?~De a talián
6543 3, 19| Most már övék volt a világ. Visszaszerzik a becsületet mind a ketten,
6544 1, 4 | kihalt volt, minden lélek visszatakarodott a hajlékába, de még sok
6545 2, 12| házba benyitott. Szinte visszatántorodott a bor gőzétől, még inkább
6546 3, 16| Toldi Miklós! Jaj nekünk, ha visszatér s megbosszulja rajtunk,
6547 1, 3 | az öröme anyai szívének. Visszatérek én még hírrel, dicsőséggel,
6548 3, 21| századmagával jön-e.~- Hogy én visszatérjek!? Nem ettem gombát. Örülök,
6549 4, 23| nincs, aki kiváltsa, aki visszavegye. Mind akik kiálltak, kudarcot
6550 4, 24| Volt-e csak egy vitéz, aki visszavívja az ország címerét? Hová
6551 3, 22| magamra is. Aztán elaléltam. Visszavonom az átkomat. Mindent megbocsátok.
6552 3, 19| gyerünk. Az édesanyámért!~Visszhangozta az erdő: az édesanyámért!~
|