Part, Paragraph

6553   2,  9 |                   s nézze, hogy melyik út visz egyhamarább Prágába...~Egy
6554   3,  16|                    gazdátlan pára, te sem viszed sokáig! Aztán közelebb ment
6555   2,  9 |                 ígértem a császárnak, hát viszek is. Láttátok, ugye, hogy
6556   2,  8 |                kinek adót ez az ország, s viszont ki fizetett ennek az országnak.~
6557   3,  17|                  csuhás embert, akik nagy vitában voltak.~Az egyik azt mondta:~-
6558   2,  6 |             porában is) azt tartotta, azt vitatta holtig, hogy Árpád véréből
6559   1,  2 |                cselédek -, aranyos hintón vitetné Budára. Nem lenne párja
6560   3,  20|            hágcsókat mind a túlsó oldalra vitette, aztán kiválasztott vagy
6561   1,  5 |           rejtette, nehogy majd felhozzuk vitézeink közé. Még ez sem volt elég.
6562   1,  2 |                   szava sem volt a hetyke vitézekhez. Állott egy helyben, míg
6563   3,  21|                   útnak indult válogatott vitézekkel, merthogy nem volt nyugodalma
6564   1,  4 |                  a hír, dicsőség az igazi vitézeknek, arra húzta, vitte a dicsőség
6565   4,  24|                 hű barátom te, legnagyobb vitézem! - mondá Lajos, szeme könnybe
6566   1,  2 |                tudott róla, hogy van az ő vitézének, Toldi Györgynek otthon
6567   2,  6 |                   hogy nemes, nemzetes és vitézlő Rozgonyi Pál uram hajadon
6568   3,  21|                  Maga a király bízta Kont vitézre: ihol, ez az ifjú. Gyenge
6569   3,  18|             mesélni mostanában egy magyar vitézről. Láttam is lerajzolva, amint
6570   1,  5 |           Fel-felrikkant: Hát ez a magyar vitézség? Hol vannak a magyar vitézek?
6571   4,  23|                 magát mutogatja, a magyar vitézséget csúfondáros szókkal ócsárolja.
6572   4,  24|                 Világhíres bajnok. Magyar vitézségnek, magyar becsület­nek hatalmas
6573   1,  4 |                 helyett apja lettem; hogy vitézzé váljon, azon ügyekeztem;
6574   1,  4 |               álom, édes álom! Vajon hová vitted tündéri szárnyadon a szegény
6575   2,  9 |                 ló mennyi, amit vezetéken vittek! S mind felnyergelve, de
6576   4,  23|                ismerem az öreg vitézt. Én vittem hírt neki, hogy idegen vitéz
6577   2,  7 |                  igaz, hogy rege!~- Vajon vív-e, Toldi? Talán el sem is
6578   4,  23|            markába nyomta s kezdődék most vívás: kard kard ellen, kar kar
6579   2,  7 |                 legjobb vitézeit, erőben, vívásban, lovagi játékban egy sem
6580   2,  11|               jobb kezét kelmed? Láttam a víváskor, hogy amikor a bal kifáradott,
6581   2,  7 |                   a szabály ellen vétőt a vívásról letiltják, s a győzelmet
6582   4,  24|               öröm! A nagy sokaság lelkes vivátot kiáltott, lengették a kalapjukat,
6583   2,  7 |                 Rozgonyi Piroska, úgy sem vívnék érte! Egész úton haragos
6584   3,  18|                    hol a pajtásod helyett vívtál, mi köze ehhez az anyaszentegyháznak?
6585   3,  18|                 voltam s bajvívó játékban vívtam egy pajtásom helyett, az
6586   3,  21|                   Szelén. (Nagyon apadt a víz az elmúlt éjszakán.) Látta
6587   3,  21|                  lova hátáról, elmerült a vízben. Szegény kobzosnak a feje
6588   3,  21|                 köpenyegje, az elterült a vízen, az tartja fenn, de bizony
6589   3,  16|                    hogy amint leballagott vízért a hegy aljába, ottan meglátott
6590   3,  20|                kellett lecsapolni az árok vizét. Rettentő nagy munka volt
6591   3,  16|                    szamár volt, a barátok vízhordó szamara.~Hej, mikor ezt
6592   1,  3 |            vadrucák, bíbicek s mindenféle vízimadarak: ezek nyomra vezették. Itt
6593   1,  5 |             szerencsére, Toldi meglátta a víznek tükrében a cudar szándékot,
6594   3,  21|      ki-kilovagolt, nézett, szemlélődött, vizsgálódott, hadd ismerje a helyet,
6595   1,  3 |                    hiába, a vér nem válik vízzé! Hová lett a harag, a gyűlölet
6596   3,  20|               várát, az az árok tele volt vízzel. Ezt a vizet el kellett
6597   3,  17|                    mezőn által, hegyeken, völgyeken keresztül. Ki Magyarországból,
6598   3,  17|                   s hát amint éppen a Vág völgyén mendegélne, szeme-szája
6599   3,  18|                   onnét lenéztek egy mély völgykatlanba s Toldi vissza­tántorodott
6600   3,  18|                képtől, amit látott. Ott a völgykatlanban tivornyázott a „szent” had.
6601   3,  21|                  Nosza, nekivágtak a mély völgykatlannak, hol a zsoldosok nyugodtan
6602   3,  21|              ellenséges földön, a nápolyi völgyön át...~- Vezetem, nem küldöm! -
6603   2,  12|              beesett, hajad kusza, szemed vörös a sok tivornyától. Hát hangod
6604   3,  19|                 Megkövetem felségedet, én volnék az az ember.~- De ha te
6605   1,  2 |            Arcáról nem olvasták le nemesi voltát, annak vélték, amivé tette
6606   3,  22|               erre esküt tennék, ha apáca voltom nem tiltaná. Mikor felébredtem
6607   4,  24|              Király, ha nem nézném vitézi voltomat, a fejedhez verném héttollú
6608   3,  19|                    hogy a királyod, az én vőmre lévendő, hadat visel az
6609   2,  11|                   Piroska szíve vergődik, vonaglik, mint a sebzett madár. Akár
6610   2,  6 |                látni a szemeden, az arcod vonásin, hogy nemesember vagy. A
6611   1,  3 |              udvaron felébredtek a kopók, vonítani kezdtek: az ám, megérezték
6612   1,  4 |                 hat erős szelindek, rémes vonítással; messziről szaladtak kiabálva,
6613   2,  11|              tigris. Szép gyöngén keblére vonja a boldogtalan asszonyt,
6614   2,  6 |             házasságról beszéltek: vállat vont, ümgetett, nem állott kötélnek.
6615   3,  22|             megjött a király - kolostorba vonul. Úgy lesz, úgy. Vajon úgy
6616   3,  16|                   érette a halál angyala, vonuljon el csöndes kolostorba. Ő
6617   3,  22|                   Mikor harcot emelt bősz Zách Félicián...~- Elég, elég! -
6618   3,  22|                  rendjében szépen, hogy ő Záchnak vére. Kisfiú volt akkor,
6619   1,  4 |                Eléhúzta kebeléből Bence a zacskaját, szép sorjában belépengette
6620   1,  4 |               nagy gondosan visszadugta a zacskót helyére, azzal felkászálódtak,
6621   3,  18|                  nincs, elrabolták tőlem. Zácsnak vére vagyok. Hallottad a
6622   3,  21|                 barát! A barát! - zúgott, zajgott a tábor.~Az az, a barát.
6623   2,  9 |                volna, kérnék-e erre: nagy zajjal belépnek a nagy palotába,
6624   2,  12|            szalontai vár s most egyszerre zajos, vad tivornyák fészke lett.
6625   1,  4 |                 Miklós a beszédet. De nem zaklatta a szegény özvegyet, míg
6626   2,  13|                    Annak a betegje...~Így zaklatták lelkét, így tépdesték, marcangolták
6627   2,  6 |                   a rétre (Talán csak nem zálogolják meg!), hadd egyék szegény
6628   1,  3 |                fordította a beszéd sorát, záporként eredt meg a könny a szeméből.
6629   2,  10|               nehéz vasajtót, lenne rajta zár száz, nem egy, mázsás valamennyi,
6630   4,  24|                csikordult az ajtó rozsdás zára s Toldi belépett a rég nem
6631   2,  14|                 lopódzott, álkulcsokkal a zárakat kinyitották, de annál többre
6632   3,  17|           sompolygott s íme, láta ott két zarándok csuhás embert, akik nagy
6633   2,  13|                 Toldit, verettesse vasra, zárassa tömlöcbe!~Király ha parancsolja,
6634   2,  14|            álmodott-e? De mire visszaért, zárva találta a sírboltot. Zavarodva
6635   1,  5 |                messze vidékiről. Hatalmas zászló lengett a Duna budai, s
6636   3,  19|                 Aztán láttak feltünedezni zászlókat, nap fényében ragyogó, villámló
6637   2,  9 |               ennél nagyobb tisztességet. Zászlókba borult a város, a vár, zúgtak
6638   2,  12|               öregasszony hangja volt az! Zavarodtan néztek össze az urak, egynek
6639   2,  14|                zárva találta a sírboltot. Zavarodva állott meg, nem tudta, mi
6640   2,  12|            Keresik a várban, a vár minden zege-zugában, az udvaron, a csűrökben,
6641   2,  9 |                  a rablólovag utat nyer a zegzugos várban, de Toldi nem enged,
6642   3,  21|                 elöl. Utánam, magyarok! - zendül csengő hangja. S rohannak
6643   2,  12|              tivornyától. Hát hangod mély zengése, búgása hová lett? Durva,
6644   4,  24|                   ordított, hogy csak úgy zengett, zúgott a palota. De Toldi
6645   3,  18|              megcsördítette ostorát, hogy zengett-zúgott belé az erdő, vágta a „szent”
6646   2,  7 |               nevetéstől, hát hiszen csak zengjen, mert immár le is fordult
6647   2,  7 |                   nagyapja is, minden nem­zet­sége, repül szájról szájra.
6648   2,  11|                   vászon, aztán egyszerre zihálni, emelkedni kezdett a melle,
6649   4,  24|              vérben forgott, széles melle zihált, s mennydörögve mondta a
6650   2,  11|                    ki az utcára, a sötét, zimankós éjszakába, ottan tért magához.~-
6651   3,  15|                  Né - ott egy göbbenő! Ne zökkentsd belé a szekeret, szépen,
6652   3,  21|             lovagolt a folyócska partján, zöldleveles ágból gabalyított kunyhót
6653   2,  9 |                mindenféle színek: kékült, zöldült, sárgult, el is feketedett,
6654   3,  20|                   jel. Ott harcol a sereg zöme, a király meg kicsiny csapatjával
6655   3,  19|                kopó. Aztán egy nagy hintó zötyögött az erdei úton, körülötte
6656   4,  24|            becsület­nek hatalmas oszlopa.~Zokogás veri fel a kis szoba csendjét.
6657   4,  24|               folytatni a hűséges cseléd: zokogásba fulladott a szava.~De nini,
6658   1,  3 |              Suttogva, alig hallhatóan, a zokogást visszafojtva mondta:~- Itt
6659   2,  14|            szárazon, erős férfiak zokogva zokognak, úgy viszik a két koporsót,
6660   4,  24|                 udvari népen keresztül­gá­zolva, esze nélkül rohant le a
6661   3,  19|             mondotta az ifjú. - Van az én zsákomban rőt bajusz, rőt szakáll.
6662   1,  4 |                egy marad énnálam, a lájbi zsebében. Ennek az egynek a nyakára
6663   2,  10|               szálig ki nem irtom a cudar zsebrákot! Csak egy kardot kérek vitéz
6664   4,  24|              barátom. Ugye, megbocsátasz? Zsémbes voltam... de a szívem...
6665   2,  10|             eltelék, írmagja sem maradt a zsivány népségnek. Ezt ugyan senki
6666   2,  10|                 jött az igazi haddelhadd: zsiványnépnek szörnyű pusztulása.~Amit
6667   4,  23|                 rárivallt a kamaszokra:~- Zsiványok! Léhűtők! Húsz esztendővel
6668   2,  10|                 Csehországot, míg egy fia zsiványt talált. Így kívánta ezt
6669   3,  21|                    Nini! - szólt az egyik zsoldos -, hiszen ez a kobzos! Hát
6670   3,  19|                  anyám! Mi tenger bánatot zúdíték szívedre! Nem, nem halok
6671   2,  10|            könnyelmű pillanatban önfejére zúdított!~Ha innen kikerülhetne!
6672   2,  12|              kölyke, ingyenélő korhely! - zúdult reá az öreg haragja s közben
6673   4,  24|                   Sok ezer torok kiáltja, zúg-búg a levegő. Aztán egyszerre
6674   2,  12|                   rideg vár, annak minden zuga!~Meg-megáll egy házban,
6675   4,  23|               csak egymás után!~Volt nagy zúgás, mozgás a tömegben. Nincs,
6676   2,  7 |            vitézek. De ím, nem jön senki. Zúgás-búgás támad, megdöbbenve állnak
6677   3,  20|              leírta a várat, annak minden zugát. Megmagyarázta, hol erősebb,
6678   3,  21|              benézett, nem látott a sötét zugban senkit. Beszólt: nem válaszolt
6679   2,  7 |                  Nem, ezt nem engedjük! - zúgnak a daliák, s tízen is készülnek
6680   0,  1 |              buzogányát amint meglendíti, zúgó szél támad a nyomán.~Vitézek
6681   4,  23|                    Igen, megdördült, hogy zúgott-búgott belé a levegő.~- Hát mi
6682   2,  10|         szitkolódás, káromkodás, jajgatás zúgott-morajlott le a börtönbe, s felülről
6683   2,  13|            féktelen harag s újra meg újra zúgta-búgta: meg kell halnod, Lőrinc!~
6684   2,  9 |          Zászlókba borult a város, a vár, zúgtak a harangok, s a kapuban
6685   2,  10|          rettenetes ropogáson-recsegésen, zuhanáson, dördülésen is áttör Miklós
6686   2,  10|                gerendák, szörnyű robajjal zuhannak le kőfalak, nagy, nehéz
6687   2,  7 |                 király sátra felé. A nagy zűrzavarban nem törődtek vele, s elvágtatott