Part

  1 1 |              hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,~Ügye mellett
  2 1 |            tenni,~Ügye mellett önként s bátran bajra menni,~Kárt,
  3 1 |          rabságot érte fel sem venni,~S minden áldozatra mindenha
  4 1 |             mezején oszlopot emelnek,~S melyekért (bár, míg élsz,
  5 2 |  ifjúságunkban légy zsinór-mértékünk,~S mivelhogy eléggé ismérünk,
  6 2 |               hülõ szemeidet,~        S sírodba kísérvén hideg tetemidet:~
  7 2 |         Boldog Elysium kies mezejére;~S letévén itt elõbb természet
  8 3 |              nyögõ pihegéssel;~Kétség s fájdalom ül tévelygõ szemében,~
  9 3 |       halállal most küszködik bátyja:~S ó kín! a gyászpadon már
 10 3 |          halavány képére,~Sír, zokog, s könny-özönt áraszt hült
 11 3 |                ott is fennvan hozzád,~S angyali szemekkel nézdegel
 12 4 |      VIRGILIUS~Állj meg, akárki vagy! s tekints e táblára:~Itt nyugszik,
 13 4 |              e táblára:~Itt nyugszik, s változik hajdani porára~
 14 4 |            napját a nemzet úgy nézte,~S érte sohajtásit az Úrhoz
 15 4 |                Néki másként tetszett! s azért bús végzése~Nem engedte,
 16 4 |               délre jöhetése.~Eltünt! s aki elõbb reményét felhozta,~
 17 4 |         gyászát az okozta.~Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,~
 18 5 |           Minden vígasztalás távozik,~S komor gondolatim háborogva
 19 5 |              vígságim nyájas seregét;~S egy mosolyodásod esdeklésemre,~
 20 5 |               Fenekébõl felfordítják,~S egeket csapdosnak dagályos
 21 5 |         Gráciákkal a parton múlatván.~S magát történetbõl nékik
 22 6 |              szívemet mint vérezed...~S hát vélheted, dicsõ alak!~        
 23 7 |           szavának mennyei szépségét,~S neveti szomszédink bolond
 24 8 |            Apollónak gyűlölnek húgai; s nyelvünk~        Mennyei
 25 9 |              egy súgárát láthattad; -~S minthogy veszedelmét el
 26 9 |      áldozatja,~Mely honjáért vérzik, s búját nem birhatja!~~
 27 10|              elég az ütés? -~Megholt? s hát csakugyan megholt Andrási
 28 10|        megholt Andrási María?~        S Kassa vidékének napja homályba
 29 10|               szemérem, ezer testbeli s elmei dísz? -~Szép volt!
 30 10|              elmei dísz? -~Szép volt! s szintén úgy ragyogott, valamint
 31 10|         ragyogni szokott.~Rózsa-piros s szûz-hóba-vegyült arcája:
 32 10|        mennyei volt! -~Ah, csak volt! s nincsen többé! - Mint csillag
 33 10|         kékellõ boltja setétbe merül,~S a tévedt útast iszonyú dagványnak
 34 10|         ereszti:~        Úgy elesett! s minket búba-merülve hagyott! -~
 35 10|                   Tárgya reményednek, s fõbb örömödnek oka:~Élte
 36 10|               vette világtól!~        S angyali szépségét föld kebelébe
 37 10|             Hajdani Kátókat szül vala s Brútusokat!~Õ lett volna
 38 10|            földünknek ölében,~        S mint jövevények, ezer bajra
 39 11|            Vétseinek fia lett!” - Kit s mit várhatni belõle?~        
 40 11|          belõle?~        Nézd atyját, s eleit: Vétseit, Orczyakat.~
 41 11|                hanemha~        Népünk s nyelvünknek gyámola, nagy
 42 12|               árva hazánknak,~        S mondd meg: adósságunk hol
 43 13|       nemzetünk újra felkelõ fényérõl~S Nemesnek énekelsz szép gyõzedelmérõl.~
 44 13|       kincsével~Birván, érzékeny szív s mennyei elmével -~Gyakran
 45 13|          barátkozol múzsák seregével,~S borostyánt érdemelsz lantod
 46 13|           kipusztult vidékit,~Félelem s jaj tölti elrémült hajlékit;~
 47 13|      kereszténység reszketett elõtte;~S ha vitéz nemzetünk útját
 48 13|            szállottam Apolló halmára,~S felvevén a földet szemem
 49 13|            felzúdult habjai~Ordítnak, s halmokra dõlöngnek halmai:~
 50 13|        egymásra a földnek fiai,~Harag s bosszúságnak gerjesztvén
 51 13|            élesítik a halál kaszáját,~S dicsekedve rontják istenök
 52 13|           lakhelyünk szoros határait,~S nem tudván az egek titkos
 53 13|       elfoglalhattuk új örökséginket?~S Róma törvényihez szabván
 54 13|              fekszik atyáink hamvain,~S bágyadt szél lengedez sírjaik
 55 13|               oszlopod kövére,~Népünk s dicsõségünk temetõhelyére!~
 56 13|               égnek vérengzõ pályája;~S Árpád szabad népe, híres
 57 13|      maszlagos polgár garázdálkodása,~S rossz, kaján szomszédink
 58 13|          homályok fedezték egeit;~Jaj s panasz töltötte bánatos
 59 13|       kaphatott,~Mint eretnek - tûzre s kardra hányattatott!!~De
 60 13|            múzsám! gyászos énekeddel,~S szíveket terhelõ emlékezeteddel?~
 61 13|              reményt árva mivoltában;~S nem találván hazát önnön
 62 13|             öntözi szemének harmatja;~S ha viszont jövendõ napjait
 63 13|                Szívét bú, gond, bánat s kétség fojtogatja.~Mint
 64 13|           Hogy rengõ zaj támad alatta s felette;~Csattogó mennykövek
 65 13|               éri elhagyott tanyáját,~S ölelni akarván párját s
 66 13|               S ölelni akarván párját s fiacskáját,~Híve koporsóján
 67 13|             hallatlan hûsége példája;~S talán megindulván József
 68 13|            igazság teljes mértékében,~S törvény és szabadság egész
 69 13|          kedvelik csendes vidékinket,~S híven megõrizvén magyar
 70 13|           ismérnek érdem templomában,~S ha már enyészünk is ciprus
 71 14|            rabságnak kínos kötelében,~S gyászos koporsóba döntõ
 72 14|           felszentelt hóhéri!~Jertek, s hogy sorsotok elõre nézzétek,~
 73 15|     boldogságunknak érkezett postája,~S felkelend még egyszer Árpád
 74 15|              van! Csalatkozott atyánk s fejedelmünk~Halállal pótolta
 75 15|               maradéka!~Itt vagy hát? s tekintvén az ég nyomorgásunk,~
 76 15|           hozzája gyászos kiáltásunk,~S nem tartand örökké tõled
 77 15|     elválásunk?~Ó! mely öldöklõ gond- s búba merítetted~Szívünket,
 78 15|            többé velünk tanácskoznod,~S híven igazgatva, néped oltalmaznod.~
 79 15|            gályáját~Rút fergeteg éri, s tépi vitorláját,~S a riadó
 80 15|               éri, s tépi vitorláját,~S a riadó mennykõ, tüzes fellegébõl~
 81 15|               kormányt kiüti kezébõl,~S már az elnyelendõ mélységnek
 82 15|         szemléli, hogy dõlöng magában~S verdõdik hajója halálnak
 83 15|             Nem szabadíthatja kincsét s kedveseit!~Hasztalan reméltünk
 84 15|             Hasztalan reméltünk urunk s koronánkban;~Idegenek voltunk
 85 15|             hazánkban.~Az öröm, kedv, s népünk szokott nyájassága~
 86 15|            Titokban sírt a jó hazafi, s hallgatott;~Mert ha szólt,
 87 15|              Mert ha szólt, pártosnak s bolondnak tartatott!~Az
 88 15|          bolondnak tartatott!~Az alku s a törvény emlékezetére~Reszketett,
 89 15|              emlékezetére~Reszketett, s nevét sem vehette nyelvre.~
 90 15|            kére.~Mert bármit végeztek s rendeltek is rólunk,~Igaz
 91 15|         szaggatom fel újra sebeinket?~S néked is, kit most így éleszt
 92 15|               látom szemeidet?~Örülj! s imádd az Úr atyai végzésit,~
 93 15|            akarja - ki tehet ellene?”~S íme! benne-vetett erõs bizodalmad~
 94 15|               várt nagylelkû vezéred,~S hogy feljuttathasson boldogság
 95 15|           feljött már napod valahára,~S mutatja, mint ülhess szerencséd
 96 15|      szerencséd jobbjára:~De vigyázz! s az égnek atyai szándékát~
 97 15|         Felhevült szívedet~Mérsékeld, s tartóztasd érzékenységedet,~
 98 15|               révbõl hajódat kizárja,~S megint a háborgó tengernek
 99 15|          mindenét számára.~Eredj már, s ígérd meg igaz hûségedet,~
100 15|         vezérednek kész tehetségedet,~S figyelmezvén mindég okos
101 16|              sorsa jobbra-változásán,~S alig álmadozánk boldogabb
102 16|       erkölcseit,~Nyelvét, öltözetét, s nemzeti díszeit,~Feslett
103 16|          eloszlatná szemeik homályát,~S melyen még valamely szerencsés
104 16|    vágyódásokra méltóbb célt mutatna,~S valamint elmével másokat
105 16|            éltével jó példát is adna;~S kinek szívreható kegyes
106 16|              noha tõlünk elköltöztél,~S érdemid szárnyain égig emelkedtél,~
107 16|           elszakadtál hazád kebelétõl~S utánad sohajtó rokonid ölétõl,~
108 16|              Mi kötelessége másokhoz, s magához;~Mely sok, mely
109 16|           lánccal van kötve honjához,~S annak egész népe jó vagy
110 16|           anyáknak nagy hivataljokat,~S azzal együttjáró fõ méltóságokat.~
111 16|             termett derék polgárokat,~S oly bátor védõket, oly bölcs
112 16|          légyenek,~Hogy a népért élni s halni ne féljenek!~Tudván,
113 16|              a közép utat feltalálni,~S azon mind a kettõt egyaránt
114 16|       felvállalt saját szent tisztére~S hazájának nézvén javára,
115 16|         Légyenek õseink igaz követõi,~S régi jó szokásink hív megõrizõi.~
116 16|           dicsõ neved hazádnak egére,~S ha majd elérkezel pályádnak
117 16|         helyére.~Sõt mély tiszteletet s buzgó hálát adnak~Még unokáink
118 16|       unokáink is boldog árnyékodnak,~S híven emlékezvén nagy érdemeidrõl,~
119 16|          múzsám is - neved tisztelõje~S szép tulajdonságid bátor
120 17|            tél is havával, jegével; -~S míg fiatal korom napjait
121 17|         tetszésébõl, lételre jutának.~S valakik e tündér világnak
122 17|              eset hoz veszélyt reája,~S hol lesz vég-nyúgalma, csendes
123 17|             földön minden változandó,~S hogy, ha van még, ami nem
124 17|           tõle!~Eddig csak virágzott; s csak alig mutatta,~Miként
125 17|            kegyes most szívére vette,~S szép szeme több ízben nedvesült
126 17|           könyût ejtsen hûlt poromra,~S egy szent áldást mondjon
127 17|     ösvényemnek csak kezdetén vagyok,~S csak szándékim voltak, lehettek
128 17|         irígység, (pokloknak leánya!)~S az álnok rablelkek ama rút
129 17|    szünetlenül hinti, veti, hányja, -~S mely mindég orozva kezdi
130 17|              fejét már feljebb emeli,~S mint rontson, veszthessen,
131 17|              Apolló megígért oltalma?~S vétek-e, ó hazám! tenéked
132 17|             hazám! tenéked szolgálni?~S hasznoddal kedvedet keresni,
133 17|              ma tõlem?~Én erõsítselek s biztassalak téged,~Hogy
134 17|               Én! ki gyengült testtel s bágyadott elmével~Már alig
135 17|          ciprusa tövében!~Megcsalván, s eltünvén régi reménysége, -~
136 17|             hajdani honjába,~Ama jobb s szebb világ boldog országába,~
137 17|           tárgyai voltak),~Hol Zrínyi s Gyöngyösi dicsõült árnyéki,~
138 17|          intenek már néki;~Hol Faludi s Ányos bánkodó múzsája~(Látván,
139 17|            ennek is végzõdik pályája,~S másra hagyattatik még egyszer
140 17|        mutathatná, majdan mire menne,~S jövõ esztendei érettebb
141 17|           soha választott útjáról;...~S hogy, míg e világtól végbúcsút
142 18|            útnak ered, repül,~        S harsogva bétöltvén neveddel~                
143 18|             ki szült~Téged talán úgy; s úgy alig ismeri~        
144 18|               hív és emberi szívedet,~S felséges elméd ritka tulajdonit~        (
145 18|          Kedvkeresõk alacsonykodásit;~S a szent igazság, emberiség,
146 18|              emberiség, haza,~Törvény s szabadság hív követõirõl~        
147 18|              sáskoszorújokat;~        S határt nem ismérõ hatalmok~                
148 18|                   Fõbb erejét mutató, s egekbõl~Vett származások
149 19|        gyászos elme! megújul a világ,~S elõbb, mint e század végsõ
150 19|              Valakinek kedves nemzete s hazája;~S valaki a magyar
151 19|              kedves nemzete s hazája;~S valaki a magyar változó
152 19|               Még a szabadságnak híve s ember maradt.~Ó ti! kiknek
153 19|           világnak megváltója lészen,~S melynek már láncoktól szabad
154 19|                porba veri bálványait;~S míg köz ellenségink poklokra
155 19|               érdem, igazság,~Törvény s egyenlõség, s te, áldott
156 19|        igazság,~Törvény s egyenlõség, s te, áldott szabadság!”~A
157 19|          kereksége megrendül e szóra,~S látja, hogy érkezik a régen
158 19|       intésekben, egy szavokban álla;~S kiknek több nagy város tüzes
159 19|        gyászos elme! megújul a világ,~S elõbb, mint e század végsõ
160 20|            Oly gyáva féllel perlenél? s a nép elõtt?~Nem látd-e,
161 20|            csak az~Mesterkedése célja s egy legfõbb oka?~Hogy azért
162 20|                Hogy azért agyarkodik, s azért tör úgy reád?~Ne,
163 20|       mondanának érdemes bajtársaink?~S mit vélne minden más tudós
164 20|             elsõ hely miatt irígykedõ~S önnönmagát felhõkbe felmagasztaló~
165 20|          fegyverét,~Rozsdás sisakját, s homlokán csúf szarvait~Mosolygva
166 20|               nem találja már helyét,~S új Empedoklesként valóban
167 20|           átkoz, ingerel szünetlenül?~S ha messze meglát, mint kerül,
168 20|             mint kerül, siet, szalad?~S bekóborolván lakhelyünk
169 20|         arcátlankodik? mint cimborál,~S keresve mint keres hasonló
170 20|           énvelem,~Bármint csevegjen, s mocskolódjék, hallgatok;~
171 20|              mocskolódjék, hallgatok;~S elõbbre ballagván szokott
172 20|        erõtlen átkait fel sem veszem,~S õt mindezért haragomra nem
173 20|           gyermek is csapodár szavát;~S ismérik õtet nemsokára voltaként~
174 20|             ál füstivel~Vakítva csal, s véletlenül majd vízre visz,~
175 20|            visz,~De szomjan elbocsát, s belõlök csúfot ûz.~Hadd
176 20|                Hadd szidjon õ bízvást s gyalázzon engemet,~S kövesse
177 20|          bízvást s gyalázzon engemet,~S kövesse nyilván szíve mérges
178 20|        valóban szerfelett megbántana,~S tán engem is bosszúra kénszerítene!)~
179 20|              mind magyar természetem,~S hazám javára tett saját
180 20|          szolgálatom,~Mind jó barátim s vélem egy pályán futó,~Egy
181 20|               teszed? Mit nyerhetett,~S mit nyert az ív és lant
182 20|          büntetést~Istenhez illõ szép s jeles dolog gyanánt~Nem
183 20|              király,~Kit, mint az ész s tapasztalás hív tûkörét,~
184 20|                sõt kacagják mindenek,~S egy szívvel és szájjal dicsérvén
185 20|            régen vítt falát~Megvenni, s látni még saját hazájokat? -~
186 20|               magyar tisztel, becsül,~S örömmel emlegetni fog mindenha
187 20|               nem szünik bosszontani,~S nem tûrheted te már tovább
188 20|             Fogjad hatalmas tolladat! s rajzold le jól~Talpig tetétõl.
189 20|              Hadd lássa, mely rút az; s legyen másoknak is~Példás
190 20|          ártanak!) Ha van pofája még,~S egészlen el nem tünt szemérme:
191 20|              tünt szemérme: megpirul,~S elundorodván képitõl, magába
192 20|             az elhagyott mocsár felé,~S ott, a világos éj kegyes
193 20|        ellenséget, a míg csak lehet,~(S az a tekintet és figyelmes
194 20|               Mély megvetéssel nézni, s kába tetteit~Szemlélve,
195 20|      Szemlélve, fel sem venni, - szép s dicséretes;~De tõle mindent
196 20|                De tõle mindent tûrni, s rajta semmikép~Bosszút nem
197 20|            Bosszút nem állni, - gyáva s illetlen dolog.~Mert a hamis
198 20|               dolog.~Mert a hamis vád s csalfa hír könnyen hitelt,~
199 20|            nyelv pedig követõt talál,~S gyakorta helyrehozhatatlan
200 20|              már úgyis álnok cimborák~S kevély vad üldözõk gonosz
201 20|          üldözõk gonosz hatalma nyom,~S nyelvét lekötve hallgatásra
202 20|       kénszerít.)~Mindenben illõ célt s határt kell tartanunk.~(
203 21|              mint eped híved,~        S mint vész kínos hevében!~
204 21|                  Meghatotta szívedet,~S még egészlen ki nem zárja~        
205 22|              és nyúlj fel az ég felé,~S terjesszed ernyõs ágaidat,
206 22|           szép új fogadásait,~        S szent esküvését; láttad
207 22|          láttad a hív~                S állhatatos szeretõk jutalmát.~
208 22|               szeretõk jutalmát.~Élj, s nõdögelj, ó drága szelíd
209 22|               szerelmünk néma tanúja; s hagyd~        Új életem
210 23|           Most, mikor még illatoznak,~S a tavasz vidám szellõi~        
211 23|              rózsáit~        Óva kell s vigyázva szednünk,~S a tövistõl,
212 23|             kell s vigyázva szednünk,~S a tövistõl, hogy kezünket~        
213 23|                     1-2.~Szedjük, óva s õrizkedve,~        Szedjük
214 23|            Bánatinkban csendesednünk,~S balszerencsénk ellenére~        
215 23|             Még örömben részesednünk,~S kertünk édes illatjától~        
216 24|         verselőre~Irja szünet nélkül, s kötetenként küldi világra~        
217 24|              a mi hamar kész;~        S a mi kevésbe kerül, többnyire
218 25|              a világ halálos álmából?~S kifejtendi magát szolgai
219 25|               folynak könyveim árjai,~S önként zengni kezdnek lantomnak
220 25|               hazánk egyik fõ reménye~S egész költõ-karunk vígasztaló
221 25|            még imént barátság angyala~S nékem atyám helyett édes
222 25|              helyett édes atyám vala!~S ki, bár elköltözött nyúgalma
223 25|               semmi nyelv nem dicsér,~S kiben legkisebb dísz a fejedelmi
224 25|             bátorító szemekkel reája,~S amint gyakran valál serkentõ
225 25|         vesztésében keresi nagyságát,~S bûne fertelmében leli boldogságát!~(
226 26|         haraggal törnek ki honjokból,~S ezer halált szórván kegyetlen
227 26|             az embert élet ösvényére,~S csak az egy szeretet édes
228 26|          abban helyhezteti,~Ha ölhet! s fegyverét vérben feresztheti;~
229 26|             az ész mivében~Van érdem, s a szívnek munkás erkölcsében;~
230 26|              vált kegyetlen szívetek,~S nincs emberi érzés már többé
231 26|             Tekintsetek körül, vakok! s reszkessetek;~Nem állhat
232 27|             alatt, elszánt hû társra, s barátság~Tisztiben a legjobb,
233 27|             Lacim? sõt inkább élsz-e? s ha még élsz,~Hol vagy most?
234 27|            Hasztalanul várván leveled s óhajtva reménylett~Kellemes
235 27|         környékire mentél,~Hallgatsz, s elnémult veled eggyütt nemzeti
236 27|         nemzeti múzsád?~Élsz-e tehát, s hol vagy? mellyik megye
237 27|             elázva~Jársz, tudom, ott; s népünk vesztét panaszolva
238 27|      ellenségre kikelvén~Honnyunkért, s ott halva vitéz vérekkel
239 27|        vérekkel adózván,~Intenek íme! s világ füle hallatára kiáltják:~„
240 27|              kiáltják:~„Nézz e térre; s tanulj már eggyességre,
241 27|               sorsunk durva csapásit?~S még ma sem enyhûlõ sebeink
242 27|              bajait mindenha tetézik,~S régi tulajdonaink, erkölcsink,
243 27|               érez~Ott, epedõ szíved! s egyszersmind írd le, mi
244 27|        elvégre, tulajdon~Vétke miatt! s mi lehetne talán még egykor,
245 27|            díszét mindnyájan akarnók,~S hajdani szép hírünk új érdemek
246 27|             tündöklõ híres palotáiba, s ottan~Töltöd ezen vígságos
247 27|             Társadnak, kit bú, bánat, s mély gondok epesztnek.~Terhes
248 27|             fenyegetve borongni~Újra, s leszállani-kész komor éjt
249 27|         szívünket; örökre~Eltünik ah! s nem fog soha felvirradni
250 27|       álnokság! balsorsa hazámnak!~Ó! s hát, hogy még éjjelit is
251 27|             még éjjelit is szaggatva, s az édes~Nyúgodalom puha
252 27|             merült fiait serkentgeti, s régi~Durva homályokat oszlatván,
253 27|         oszlatván, új fényre vezérli,~S méltóbb állapotunk útját
254 27|              terjesztõi! mikor lessz,~S lessz-e gonosz szándéktoknak
255 27|         fejedelme! te mindenek atyja,~S gondviselõ bírája! ki por-testébe
256 27|       végetlen igazság,~Már valahára, s kevély ellenséginket alázd
257 27|      gondolatokba merülve~Igy búsong, s aggódva magát így gyötri
258 27|             tavasszát~Víg palotákban, s szép Dáfnéd ártatlan ölében~
259 27| feledékenységbe temetvén.~Ah! vígadj; s a míg kedves lehet életed,
260 27|           éljed.~Feltünik a bú, gond, s szomorúság napja bizonnyal~
261 27|           éltemnek fiatalb esztendei; s tisztább~Napjai, mint valamely
262 27|         Emberiség nélkül nincs érdem; s nincs haza nélkül~Emberiség. -
263 27|         szándékom ezentúl!~A te javad s kiderûlésed lesz tárgya
264 27|           lehetni,~Boldogság; teveled s érted szenvedni, dicsõség! - -~
265 27|               várnak, mire készülnek? s mibe volna remények,~Hogyha
266 27|             támadna? Ki fogná,~Ah! ki s miként fogná kormányozhatni
267 27|          arányra? miképpen~Eggyeznek? s melly istenség bölcs karja
268 27|             mélységbe temessen~Végre, s irégyinket méltó kacagásra
269 27|         javára serényen~Munkálkodtok, s bár egymástól messze szakadva~
270 27|           epesztõ~Gondjait enyhítvén, s táplálván szíve reményét.~
271 27|        súgáraival bús lelke homályát!~S hát tí mint vagytok, tí
272 27|             festi? Hová lett Versegi, s mint van?~Versegi, kit szeretünk;
273 27|              mérsékleni tudják.~Él-e? s miben foglalja magát? Nem
274 27|              szerzete más nagy dísze, s hanyatló~Szép nyelvünk eggyik
275 27|             gyámola; hol van~Kreskai? s mért hallgat? Mind elnémulnak-e
276 27|              mind elnémulnak-e végre?~S nemzeti fõ kincsünk, nagy
277 27|             rajta?...~Ó írj, írj már, s adj választ minderre, barátom!~
278 27|            választ minderre, barátom!~S fel fog-e még valahára napunk
279 28|      gondolatokba merülve~Itt búsong, s aggódva magát itt gyötri
280 28|             tavasszát~Víg palotákban, s szép Dáfnéd ártatlan ölében~
281 28| feledékenységbe temetvén.~Ah! vígadj; s a míg kedves lehet életed,
282 28|           éljed.~Feltünik a bú, gond, s szomorúság napja bizonnyal~
283 28|           éltemnek fiatalb esztendei; s tisztább~Napjai, mint valamely
284 28|           Rajta tehát, vígadj bátran; s a míg lehet, éljed~Bölcsen
285 28|                Ámde jer egyszersmind, s kezdj már szolgálni hazádnak;~
286 28|           engedi, néki segédül~Lenni, s hová hamarább enyhíteni
287 28|             sorsa reményét~Táplálván, s szemeit szíves védõire vetvén,~
288 28|        védõire vetvén,~Lássa, mi nagy s tehetõs új bajnoka támada
289 28|        Hajdani nagy neve szép fényét, s bús éjre hanyatló,~És örök
290 28|             ûgyét! erkölcsi szokásink~S nemzeti létünknek kárát,
291 28|            kárát, mindennapi vesztét,~S végromlásra jutó maradékink
292 28|           változnak az emberi dolgok;~S változik ím! Európa szemünk
293 28|            késõ lesz minden igyekzet,~S nagy szégyen, bánkódva hiú
294 28|      panaszokra fakadnunk,~És az eget s könyörûletlen vak sorsot
295 28|         Emberiség nélkül nincs érdem; s nincs haza nélkül~Emberiség.
296 28|         tenéked~Szentelem én magamat; s minden lépésem ezentúl~A
297 28|         azonban~Még le reményemet én; s nem utolsó, nem kicsiny
298 28|               magyarok kegyes istene! s látja, miképpen~Sínlõdünk!)
299 28|             még valahára szerencsénk,~S bárha keménykedik is, nem
300 28|         mostoha mindég;~Csak bízzunk, s bajaink tûréssel gyõzve,
301 28|          napra derül még~A magyar ég, s fiaink meglátják hajdani
302 28|        hajdani fényét.~Sõt, ha serény s állhatatos hívséggel igyekszünk,~
303 28|      állhatatos hívséggel igyekszünk,~S szent ûgyünk mellett bátran
304 28|          minden szív, minden erõ véd,~S mellyet az ész, mint bölcs
305 29|       fejedelmei, régi királyi~Székek s fényes arany koronák örökössei
306 29|         légyünk,~Vagy szalmás alházra s szegény kalibára születtünk:~
307 29|                                       S legyen bár-~Mely rövid és
308 29|              lélek legszebb bálványa, s világunk~Minden aranyjánál
309 29|           hogy ember az embert~Érdeme s méltósága szerént tisztelve
310 29|        vetekedve lehányják~Láncaikat, s jobb és igazabb új alkura
311 29|         minden~Gyermeki, mint testvér s azoneggy anya szülte rokonság.~(
312 30|     Varázsfuvolájából~        A szóló s egy pap~        Kettõs.~„
313 30|              tegyen!~Intvén sok bölcs s nagy ember kára,~        
314 30|                     Bölcsebb hogy más s nagyobb legyen: -~Elhagyva
315 30|             végre~        Kínos halál s szégyen leve!~(1795)~~
316 31|            Között leghívebbnek lelek,~S mint boldogabb esztendeim~        
317 31|              Karunkba béavatkozál,[3]~S velem hazánk oltárain~        
318 31|      Szándékim édes titkait,~Enyhülve s bátran járhatám~        
319 31|      veszélyes útjait.~De, hogy hazád s barátidért~        Öcsénkkel
320 31|         Tullius pallosra jut,~        S Neró királyi székben ül.~(
321 32|          gyötrelmedet,~        Érzem; s szivem reped bele!~De ah!
322 32|       Felelnek ím! a kõfalak,~        S kérésimet kettõztetik:~Õrzõimtõl,
323 32|              szánja sorsodat,~        S kérésid azt megilletik:~
324 32|            nyisd meg ajtaját,~        S bocsásd el, ó halál, szegényt!~(
325 33|               habok közt jár,~        S nem tudjuk, partot hol talál.~
326 33|          partot hol talál.~Ti szûzek! s tí is, ó Tiról~        Ifjú
327 33|               Ifjú polgári! jöjjetek,~S az emberség barátiról~        
328 34|               habok közt jár,~        S nem tudjuk, partot hol talál!~
329 34|              Nem érzi már irígy dühét~S hatalmas üldözõinek~        
330 34|              setét homályait,~Kifejti s délre hozza õ~        Sok
331 34|               a magyar~        Magyar s szabad polgár leend.~(1795)~~
332 36|            Elhervasztó szelet hozott,~S arcád tündöklõ gyöngy hava~        
333 37|               havasok között;~        S felhõkig-érõ durva fogház~                
334 37|            árja között elázva~Áldlak, s köszöntlek. Csak te tudod
335 37|                        Nézsz le reám, s panaszimra hallgatsz.~Ím,
336 37|          felét az éj,~Némulva fekszik s szendereg a világ.~        
337 37|               is már,~                S nyúgoszik õvele minden állat.~
338 37|               a bölcs~                S bátor Ulissz követõi hajdan.~(
339 37|              hajdan.~(Kik vagytok ah! s mely mostoha sors kemény~
340 37|       ablakaink körül~A bújdosó szél; s terjedezõ hajam~        
341 37|                       Kell menned ah! s nem tarthatod meg~                
342 37|             félre már bús gondjaidat, s remélj.~        Ismér az
343 37|              Ismér az ég!... Megszán, s kiszólít~                
344 38|              el már~Elmét kecsegtetõ,~S a búban elmerült~Gyötrelmes
345 38|         magánosságomban meglátogatsz?~S hogy (a mit embertõl szívem
346 38|      ablakomra:~Bízvást elõmbe állsz,~S úgy kandikálsz~Majd bévasalt
347 38|           elfogyó sovány~Ábrázatomra,~S vígasztalásidért~Hálát mosolygó
348 38|       nemsokára~Tõlem megint elválsz!~S a búnak e felhõkig-ért~Boldogtalan
349 38|              emelkedõ bokros halomra;~S onnan, szokott örvendezésed~
350 38|               Bút gondot elfelejtetõ,~S a várasokban fonnyadó kevély
351 38|        Százszorta méltóbb, boldogabb, s szebb életérõl!~Ott hangzik
352 38|               halmok, erdõk, völgyek, s tér mezõk~Szárnyas lakossinak~
353 38|           Mindenkor új, mindenha víg,~S mindég örömmel teljes ünnepérõl!~
354 38|        partjain~Ama bokros halomra; - s ott,~A nyári díszibõl kivetkezõ~
355 38|              Kis torka fodros énekit,~S hangokra-olvadott szebb
356 38|               bé sokat-tûrt szíveink,~S dobogva hajlanak le víg
357 38|           könyveink!...~Elhallgatott: s majd ágról ágra száll,~Majd
358 38|            érzésivel~Kényére játszik,~S hogy édesen múlattató~Szép
359 38|               Fülelve néz mindenfelé, s kérdezni látszik:~Ha tetszik-e?~
360 38|       kérdezni látszik:~Ha tetszik-e?~S kitõl miként hallgattatik?~
361 38|              uralkodik~Már mindenütt; s hallgat, figyelmez a vidék~
362 38|           fondorkodik,~Csak õ cseveg, s ingerli még~A messze kõsziklák
363 38|         bolyongó habjait~A vár alatt,~S nem oly igen sietve,~Nem
364 38|              zajogva dúlván partjait,~S a kõfalat.~Zengj még tovább!
365 38|               szívemet,~Enyhítsed ah! s felejtesd el velem~Határt
366 38|            ezüst-szava?~Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan~Vígságnak
367 38|           Mely víg örömre gerjedének,~S miként felelgetnek mindenfelõl
368 39|          andalgásiból~Magamba térvén, s zárhelyem~Ezernyi könyveimmel
369 39|               tilos felérni:~„Honnan, s miért van ennyi rossz?~Mért
370 39|         szenved így a jámbor erkölcs?~S mért gyõzedelmes a gonosz?”~
371 39|           mért gyõzedelmes a gonosz?”~S hozzád emelvén újolag~Lánctól
372 39|           Lánctól törõdött két kezem,~S nedves homályban lábbogó,~
373 39|              lelkemet~Az Úr kegyelme; s irgalom-pálcája íme~A kõsziklából
374 39|              édes árjai!~Szakadjatok; s a szenvedõk kegyes~Vígasztalójának
375 39|         Örvendezõ víg éneked~Legszebb s legérezettebb hangjain:~
376 39|              hangjain:~Mely jó az Úr! s mi nagy~Az Õ kegyelme~A
377 39|                Serkenjetek fel tí is,~S jertek ma mindnyájan,~Ti
378 39|            lelketlen állatok!~Jertek, s örök vígasztalómnak~Most
379 39|      Elnedvesült bús kõfalak!~Jertek, s magasztaló dicséretimre
380 40|          Sokat cselekedett fegyverrel s elmével,~Sokat tûrt, szenvedett
381 40|        erõlködött, végre csak ledüle,~S magyarok országa romlásin
382 42|                    Felelet~Az erkölcs s ártatlanságnak~        Akit
383 42|               árt vala; -~Igaz ember, s a hazának~        Jó polgárja,
384 44|               még egyszer feléledett;~S bár néha e gyakran háborgó
385 44|       kiszabott útjait.~Áldják Somogy s Szala megörült vidéki,~S
386 44|              s Szala megörült vidéki,~S állandóbb szerencsét ohajtanak
387 44|     szerencsét ohajtanak néki.~Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet~
388 44|             Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet~Zengvén, homlokára
389 44|             Végbe megy nemsoká Ferenc s József alatt.~Bízván kormányzóid
390 44|            bölcs intézetében,~Remélj! s erõlködjél e szélvész dühében,~
391 45|           hajh, még ma is!) egy rabi,~S a régen elmúlt ostoba századok~        
392 45|               életed ösztöne;~        S mely a baromtól Alkotódhoz~                
393 45|                agyszülemény? hiú váz?~S mi vagy te, Erkölcs? nem
394 45|         Mindazokat, kiket a szabadság~S édes hazájok szívreható
395 45|                   Elhagytad õket, vak s bolondul~                
396 46|              Mi jót tettél a Hazának?~S a szegénynek, az árvának,~        
397 46|                Ingyen vett javaidból?~S mit felelsz, ha még azt
398 46|             Szívén lelné jobb helyét,~S mely most, már elsõ látásra,~
399 46|          rútul alacsonykodva,~        S csúszva mászva nyerted azt.~
400 46|             üres agy!~Buda-Pest látja s mondhatja,~Hogy feleid gyalázatja,~        
401 46|            feleid gyalázatja,~        S mások majma, csúfja vagy!~                *~- - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - -~
402 46|                            A tudomány s szépmesterség~Józan ész
403 46|               szépmesterség~Józan ész s szelíd emberség~        - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - -~
404 46|                                       S a felvállalt új tisztségnek~        
405 46|          erkölcs, jeles elme,~        S érdem nélkül - semmi sem!~- - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - -~        - - - - - - - - -~
406 47|               kik erkölcsim tudjátok,~S holtom írtózva halljátok,~        
407 47|             Bár megcsalt álmodozásom,~S rövid volt pályafutásom,~        
408 48|         tudománynak~Gyüjteni kincsét.~S már ma tanuljad~A - - - - - -~
409 48|          sorsnak~Tûrni csapásit.~Régi s igaz szó:~A ki miként vet,~
410 49|                             Enyhülés, s viszont-ajándék~Új koszorút,
411 49|          Attól, kit oly méltán kedvel s becsül népünk,~Örökre megvonnunk
412 49|         megvonnunk régi szívességünk,~S elhinnünk, hogy õ is titkos
413 49|         barátja, társa vagy testvére?~S oly hív szeretetnek ez volna-e
414 49|              saját tiszta szándékában~S mennyei vezére kegyes oltalmában.~
415 49|             vezére kegyes oltalmában.~S nem ügyelvén soha senki
416 49|         Vadóci Vincék ál csevegésére,~S más kevély emberkék alacsony
417 49|     bátorsággal folytatja pályáját; -~S nem hogy sajnálhatná társa
418 51|              az élet szégyen,~        S kötelesség a halál!~Így
419 51|               Kézen vitt, ápolgatott,~S rossz kedvére, haragjára~        
420 51|           ingerli, bátorítja,~        S csalja sok szív önmagát,~
421 51|               szív önmagát,~Elborulni s tünni látván~        Ál
422 51|          csillagát.~Mi, kik ennyi baj s veszély közt~        Forgunk
423 51|                Forgunk és erõlködünk,~S a szerencse vak dühével~        
424 51|               Szüntelen hányattatunk,~S annyi sok szélvész után
425 51|             találhatunk;~Mit tegyünk, s mit várhatunk mi,~        
426 51|           kell-e még?~Szégyen lesz-e, s oktalanság,~        Ha folyvást
427 51|             Ha folyvást serénykedünk,~S új hajótörést kerülvén,~        
428 51|         emberkedünk?~Mit tegyünk hát, s kit kövessünk?~        Mit
429 51|          mutat hitünk világa?~        S mit javall a bölcseség?~(
430 52|              az élet szégyen,~        S kötelesség a halál!”~Az
431 52|               Váltig kell küszködnie,~S a vak sors kemény csapásit~        
432 52|              Minden szebb reményedet,~S visszarántván adományit,~        
433 52|               Jóra-szánt szándékodat,~S le ne gyõzze, vagy alázza~        
434 52|              van istened;~Akit, elméd s szíved ellen,~        Itt
435 52|               majd napjaidról~        S tetteidrõl számot adsz!~
436 52|           kell, búcsút vegyen:~Méltó! s társaságban élõ~        
437 52|                  Agyarkodik, háborog,~S kerekével, mint egyébkor,~        
438 52|               bölcs teremtõnk~        S vallásunk törvényeit,~Szabad,
439 52|         vallásunk törvényeit,~Szabad, s illik, sírba dõlnünk...~        
440 52|          dõlnünk...~        Gyávaság, s bal itélet!~Hazafinak s
441 52|               s bal itélet!~Hazafinak s kereszténynek~        Kötelesség
442 53|             költõid szíves énekére, -~S nézz derülõ napod hajnali
443 53|               istened régi jóságában,~S nem csüggedvén a sors kemény
444 53|             foglalsz a népek sorában,~S mit várhatsz az idõk további
445 53|               Európát karod erejével;~S harcolván, küszködvén Ozmán
446 53|               is tetszenünk az égnek;~S ha pályája szép hírt hoz
447 53|               ma is Tullius szavának,~S Máró, Flakkus, Názó mennyei
448 54|               oktatót,~        Oly hû s kegyes vezért,~Amillyen
449 54|              el nem ért?~Érezd, ifjú! s tanuld ma már,~        (
450 54|               múzsa megtanít!)~Embert s mûvészt naggyá mi tesz,~        
451 54|             tetszéseit,~Kövesd az ész s tapasztalás~        Örök
452 54|                   Szentebb hevûletét,~S elméd önként fellengezõ~        
453 54|                     Az ég hajlékihoz,~S a hit, remény és képzelet~        
454 54|            csudáld munkáiban,~        S munkái rendiben~Vizsgáld
455 54|             rendiben~Vizsgáld az élet s társaság~        Ezernyi
456 54|         titkait.~Tanuld nemed, néped, s hazád~        Viszontagságait.~
457 54|       századink sorát,~        A régi s új idõt, -~S tiszteld, magasztald
458 54|                   A régi s új idõt, -~S tiszteld, magasztald mindenütt~        
459 54|                A gyáva, büszke, rest,~S más érdemével kérkedõ~        
460 54|                Ki, nem tekintvén, hol s mikor~        És melly idõben
461 54|       Dõzsölve tölti napjait,~        S barom gyanánt henyél.~Ha
462 54|        lelkedet:~Fogd lantodat; verd! s eggyesítsd~        Igéddel
463 54|                     Igéddel hangjait,~S öntsd új dalokba felhevült~        
464 54|            Mely hegyre völgyre száll,~S csak szíve titkos ösztönét~        
465 55|         fáklya, mely setétben lángol,~S magát megemésztve másoknak
466 55|        értetlenek nagy-bátran itélik,~S a gyáva rablelkek gúnyolhatni
467 55|            máris, ki szívbõl dicséri,~S hogy jót akart és tett,
468 55|             részében veti bizodalmát;~S reményli, hogy Árpád igaz
469 56|                Ismérjed a jelenvalót;~S értvén az újat és az ót,~
470 56|            mit hozand - így tudhatod;~S minthogy nem változtathatod,~
471 57|             lássa,~Aminek nem szükség s nem használ tudása:~Távozzék
472 57|            törvényét az emberiségnek,~S határban maradván józan
473 57|           hogy tilos körébõl kitérni,~S halandónak az ég titkaihoz
474 57|            voltakép magát megismérni,~S tetteit, szándékit erejéhez
475 57|               mérni!~Szívének érzése, s eszének világa,~S mind jóra,
476 57|             érzése, s eszének világa,~S mind jóra, mind rosszra,
477 57|             földnek porából felvészi,~S a menny lakosihoz hasonlóvá
478 57|         magassága, pokolnak mélysége,~S nap, hold, és csillagok
479 57|       messzesége; -~Oly kedvére képzõ s alkotó hatalma,~Melynek
480 57|               birodalma,...~Mely idõn s halálon gyõzedelmet vehet,~
481 57|            halálon gyõzedelmet vehet,~S századok után is mindenha
482 57|             tüzének vígasztaló fénye,~S szebb jövendõjének serkentõ
483 57|             biztatja,~Sírjáig késéri, s még ott sem hagyhatja,~Még
484 57|              a jóknak jutalmát ígéri,~S a szenvedõk atyját irgalomra
485 57|            szebbeket nem adhata néki;~S melyekkel ha mindég józanul,
486 57|               él,~Lelkében nyúgalmat, s kedvet lel istennél!~Jó
487 57|         szándéki megért gyümölcsében,~S önmagában lévén elsõ fizetése,~(
488 57|            fizetése,~(Érdeme jutalma, s bûne büntetése):~Saját választása
489 57|          büntetése):~Saját választása s elszánt akaratja~Égig emelheti,
490 57|               akaratja~Égig emelheti, s földig alázhatja, -~Égig!
491 57|              istenség örök trónusáig;~S földig, a baromnak veszendõ
492 57|          poráig!~Miért mit válasszon, s mire légyen gondja,~Azt
493 57|              légyen gondja,~Azt szíve s elméje világosan mondja.~
494 57|         világosan mondja.~E két vezér s bíró szoros egyessége,~Földi
495 57|         boldogsága kívánt teljessége;~S viszont ezek visszás békételensége,~
496 57|     békételensége,~Élte legfõbb átka, s szerencsétlensége!~Míglen
497 57|        pályáját bízvást folytathatja;~S valamíg azt híven követi,
498 57|             hozván, szabadon alkotta,~S annyi lelki jóval ingyen
499 57|              jóval ingyen megáldotta;~S aki, (vizsgálója szíve rejtekének~
500 57|           vizsgálója szíve rejtekének~S egy bírája lévén minden