Part
1 2 | Im! kit mint csillagot, most néztünk házodban,~
2 3 | halványsága.~Azt vélte, halállal most küszködik bátyja:~S ó kín!
3 3 | angyali szemekkel nézdegel le most rád;~Várja, míg végezvén
4 13| keserveddel.~Ím, nyög a hazafi most is fájdalmában,~Nem vehetvén
5 15| sebeinket?~S néked is, kit most így éleszt a szabadság,~
6 15| sorsod ilyen változásán~Most méltán örvendesz jobbra-fordulásán,~
7 17| nevendék almafát: ledõle,~Most, mikor gyümölcsöt várhatsz
8 17| megsiratta;~Esetét a kegyes most szívére vette,~S szép szeme
9 18| felruházott)~E múzsa, mely most tiszteletedre jõ.~Battyáni!
10 20| tiszteld így soha. -~Ha most, követvén haragod elsõ bús
11 20| perbe szállanál vele;~Ha most (Minerva ellenére) tetõled
12 23| életünk virágit,~ Most, mikor még illatoznak,~S
13 26| tette rosszra-vágyásából.~Most - fõ dicsõséget abban helyhezteti,~
14 27| s ha még élsz,~Hol vagy most? Száz gond és baj terhének
15 27| rövid pályája, mi vagy te?~Most jöttünk, már újra megyünk;
16 27| reményét.~És te, Fejérvárnak most kelt új fénye! Királyink~
17 28| rövid pályája, mi vagy te?~Most jöttünk, már újra megyünk;
18 28| szolgálni hazádnak;~Kezdj már most, a mint korod engedi, néki
19 28| társaidat; jer szerzeni már most~Érdemeket!... Csak ezek
20 34| tudjuk, partot hol talál!~És most azért sohajtanak~
21 34| hazátok széliben,~De hangzik most is éneke~ A nagy
22 36| alak,~ Egy könyv most is más könyvet ûz?~Ím, a
23 37| te vagy~ Még, a ki most is szánakodva~
24 39| Jertek, s örök vígasztalómnak~Most énvelem forró hálákat adjatok!~
25 39| magasztaló dicséretimre most~Új hangokon felelve zengjetek!~ *~
26 46| lelné jobb helyét,~S mely most, már elsõ látásra,~Kit-kit
27 47| vétkem ez vala.~Te, kiért most könyveimnek~ Folyva
28 48| Tetszik, örömmel~Vészen ölébe.~Most van idõd még:~Most igyekezzél~
29 48| ölébe.~Most van idõd még:~Most igyekezzél~A tudománynak~
30 58| eleidnek kies lakhelyére, -~Hol most, a szent béke csendes kebelében~
31 60| setétebb felhõkbe borulnak,~Most bizodalomra s reményre derülni,~
32 60| bizodalomra s reményre derülni,~Most újra gondokban látszik elmerülni.~
33 60| mely örömet hoznának õnéki~Most az ál szerencse minden ajándéki?~
34 61| fogódik~ Most is az égnek egész tanyája.~
35 61| Hogyhogy jöhettünk ennyire most? Miért,~Ah! mért vonád meg
36 62| azokban híven osztozátok,~Most búm enyhülését örömmel halljátok,~
37 62| nevek dicsõsége.~Európa most támadt északi csudája,~A
38 62| minden jó fiához.~Szolgáljon most ennek, egész erejével,~Eszével,
39 62| örökre sajátod,~S kiért most - jól tudván, hogy többé
40 62| nyertek fáradozásokkal,~S most együtt örülnek sok más hû
41 62| furore percitus” - úgymond a most nevezett hiteles történetíró,
|