Part

 1 7 |         méltóságát,~Elűzted sok magyar előbbi vakságát,~Ki másnak
 2 10|      borult?~A szûzek koronája, magyar szépeknek az éke~        
 3 10|       bánatos énekedet. -~Sírj, magyar ifjúság! kire szív-repdesve
 4 12|   martinyesti ütközeten elesett magyar vitézek sírkövére~1789.~
 5 12|         szerént.~Itt estünk le. Magyar! vidd hírül árva hazánknak,~        
 6 13|        gazdag mezeinket?~Mennyi magyar vértõl pirult Márs oltára,~
 7 13|  vidékinket,~S híven megõrizvén magyar erkölcsinket,~Egyességre
 8 13|          Lesznek majd olyanok a magyar hazában,~Kik reánk ismérnek
 9 15|      hát panaszinknak vége?...~„Magyar nép! feljött már napod valahára,~
10 15|    ragadjon régi hevességed!”~Ó magyar! ki sorsod ilyen változásán~
11 16|         erkölcsidben,~Hogy igaz magyar vér forr még ereidben.~Eredj,
12 16|          Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,~Mint járhat
13 17|        országába,~Hol több igaz magyar, (halhatatlan holtak,~Kik
14 19|    nemzete s hazája;~S valaki a magyar változó ég alatt~Még a szabadságnak
15 20|       minden más tudós és bölcs magyar,~Látván, hogy ezt ma szóra
16 20|          Megment, remélem, mind magyar természetem,~S hazám javára
17 20|      bajnoka!~Kit minden épeszû magyar tisztel, becsül,~S örömmel
18 27|         tanulj már eggyességre, magyar nép!”~Ámdemit emlegetem
19 28|   tisztább új napra derül még~A magyar ég, s fiaink meglátják hajdani
20 34|     menend;~Ragyogni fog, míg a magyar~        Magyar s szabad
21 34|       fog, míg a magyar~        Magyar s szabad polgár leend.~(
22 40|                       Ama dicső magyar...~Ama dicsõ magyar lesz
23 40|       dicső magyar...~Ama dicsõ magyar lesz tárgya versemnek,~Ki
24 41|                             Van magyar még, ki ma sem kél~        
25 44|  versemet:~„Nézz e kis példára, magyar föld nagy népe!~Ez lehet
26 54|                               A magyar lantos~(A mester és a tanítvány.)~
27 54|      dõltenek,~Örökre minden hû magyar~        Szívében éljenek!~
28 55|                               A magyar író~„Mint égõ fáklya, mely
29 60|        fiait elõre!”~Nem érti a magyar, intsenek bár néki~Népe
30 60| panaszos értelme.~Tudja még sok magyar, s emlékezik róla,~E múzsa
31 61|       lenni hisz és imád~Minden magyar szív, nemzetem egy Ura!~        
32 61|  asszonya!~Európa fényes dísze, magyar haza!~        Nép! annyi
33 62|                               A magyar költő idegen messze földön~
34 62|       Eredj, lásd még egyszer a magyar világot.~Szedj elõbb egynéhány
35 62|        Virt egész tájéka.~Míg a magyar nemzet az élõk számában~
36 62|  versünket;~Mikép ismérkednek a magyar elmével,~Mikép annak minden
37 62|        Duna s Tisza környékében~Magyar lesz, fenn-lesznek emlékezetében:~
38 62|      pályádnak végére,~S légy a magyar bárdok példája, vezére!~