Part

 1 2 |            Csak például adott téged õ minékünk,~        Hogy ifjúságunkban
 2 3 |           Jõ felénk; Orcziban hívét õ siratja.~Haja szép fürtjeit
 3 10|        Szánd te is, árva hazám! Tán õ lett volna, ki néked~        
 4 10|             szül vala s Brútusokat!~Õ lett volna talán, eltérült
 5 15|            él a magyarok istene!~Ha õ nem akarja - ki tehet ellene?”~
 6 16|      húrjait még soha nem illette -~Õ is tiszteletét mutatni kívánja.~
 7 17|         ember önmagáról)~El nem tér õ soha választott útjáról;...~
 8 18|         Battyáni! halljad bátran az õ szavát.~        Utáljuk
 9 20|             csúfot ûz.~Hadd szidjon õ bízvást s gyalázzon engemet,~
10 24|           szaporán, mi hamar kel az õ strófája; mi könnyen~        
11 34|    homályait,~Kifejti s délre hozza õ~        Sok szenvedésünk
12 36|       lelkedet,~        Nem kél fel õ többé soha!~Ha felvoná lehelletét~        
13 38|        visszahang fondorkodik,~Csak õ cseveg, s ingerli még~A
14 38|        Miként örül,~Miként süvít az õ~Hatalmas énekének~Hegy,
15 39|         Mely jó az Úr! s mi nagy~Az Õ kegyelme~A földnek elhagyott
16 39|        véghetetlen! ámbár isteni~Az õ kegyelme!~(1795)~~
17 45|           Elhagytad õket. Pártos az õ nevek~Vesztekre térült korcs
18 49|     szívességünk,~S elhinnünk, hogy õ is titkos ellenségünk.~Ki
19 51|              Végre meg kell válnia;~Õ, kit a szerencse mindég~        
20 55|           az elmék éjjeli homályja:~Õ, (noha van máris, ki szívbõl
21 57|       szüntelen keveri, forgatja, -~Õ! ki, bár mosolyog és kedvezni
22 57|         abból legnagyobb csúfot ûz!~Õ szerencsétlenné tehet ugyan
23 57|        barlangok homályának örül, -~Õ szabadon kering s vígad
24 57|        lelkét megvígasztalhatja!~Él õ! ki jutalmát bõven megadhatja,~
25 60|        kérded, jutalmául;~Mit nyert õ, hogy népe buzgó feddõje
26 60|        csendes ábrázatja~Háborít; s õ szavát tovább így folytatja:~„
27 61|            Sírván sírt éjjel, és az õ könnyhullatási~                  
28 61| könnyhullatási~                  az õ arcáin; nincs, aki vígasztalja
29 62|             sorsát isten igazgatja?~Õ! ki mindegyiket földig alázhatja,~
30 62|      találmánya~Bûn s fertelem! ezt õ tudni se kívánja.~Erkölcs,
31 62| világ-gyõzõk kevély hatalmának.~Így õ - míg a földnek csudált
32 62|            rozsdája!~Fenn, fenn van õ mindég egész épségében~Idõknek
33 62|         veszélyt messze háríthatja;~Õ! ki mindnyájokat elõre serkenti,~