Part

 1 2 |              rokonid, barátid, reménye!~Kit születés, erkölcs, elme
 2 2 |          természet minden adománya!~Im! kit mint csillagot, most néztünk
 3 11|                  Vétseinek fia lett!” - Kit s mit várhatni belõle?~        
 4 15|             újra sebeinket?~S néked is, kit most így éleszt a szabadság,~
 5 16|             adván nemünk szebb felének,~Kit mint vezérjeket, úgy követhetnének,~
 6 20|        cselekszik ott ama görög király,~Kit, mint az ész s tapasztalás
 7 20|             nyelvünknek áldott bajnoka!~Kit minden épeszû magyar tisztel,
 8 20| helyrehozhatatlan kárt okoz.~(Fõkép, ha kit már úgyis álnok cimborák~
 9 25|              minden jók szívében!~Ó Te, kit eléggé semmi nyelv nem dicsér,~
10 27|            kérdésire meghitt~Társadnak, kit bú, bánat, s mély gondok
11 27|           Versegi, s mint van?~Versegi, kit szeretünk; és kit kedvelve
12 27|              Versegi, kit szeretünk; és kit kedvelve becsülnek~Mindazok,
13 31|                  Verseghy Ferenchez~Te, kit legrégibb híveim~        
14 37|         gyötrelmeit~        E szenvedõ, kit sorsa kínos~                
15 41|                 A halállal alkura!”~Te, kit e bánatos elme~        Meg
16 45|          kiszopó fogától~Megmentsen. Ó! kit lenni hisz és imád~E szenvedõ
17 49|               múzsám! ama szép elmének,~Kit tudós polgárink újra tisztelének.~
18 49|               nem engedi nékünk,~Attól, kit oly méltán kedvel s becsül
19 51|               Végre meg kell válnia;~Õ, kit a szerencse mindég~        
20 51|         emberkedünk?~Mit tegyünk hát, s kit kövessünk?~        Mit lehet
21 57|                már itt annak igaz képe,~Kit imádva tisztel a föld minden
22 60|             mély gyötrelmét:~„Ama szûz, kit imént felhozál például,~
23 61|                és lenyomó különbség!~Ó, kit bizonnyal lenni hisz és
24 62|                          PROPERTIUS~Te, kit a kegyes ég, atyai kedvében,~
25 62|                 bárdusa, dicsõ poétája!~Kit, mint rég Orfeust Rhodope