Part

 1 3 |         tûz~Földre ver, úgy rogy le itt az elrémült szûz.~„Ó
 2 3 |       angyali szemekkel nézdegel le most rád;~Várja, míg végezvén
 3 12|     vezetése szerént.~Itt estünk le. Magyar! vidd hírül árva
 4 12|           adósságunk hol fizetõk le neki!~~
 5 14|     vas-igátok~Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;~Ti is, kiknek
 6 20|     hatalmas tolladat! s rajzold le jól~Talpig tetétõl. Hadd
 7 21|   szemednek~        Mint hullnak le gyöngyei,~Tudván, érted
 8 26|          gondoljátok?~Nem dõlhet le porba, minthogy nincs bírátok,~
 9 27|        eredj, vedd tolladat: írd le, mit érez~Ott, epedõ szíved!
10 27|       szíved! s egyszersmind írd le, mi volt rég~E nemzet, míg
11 27|           Fordítsd,~Ah, fordítsd le reánk szemeid, végetlen
12 27|       kevély ellenséginket alázd le!~Népe jövendõjén mély gondolatokba
13 28|           Nem tészem azonban~Még le reményemet én; s nem utolsó,
14 37| szánakodva~                Nézsz le reám, s panaszimra hallgatsz.~
15 38|     szíveink,~S dobogva hajlanak le víg dombjának a völgy~Árnyékos
16 38|     székihez,~Keblünkbe hullanak le könyveink!...~Elhallgatott:
17 39|         kiáltó lelkemet!~Tekints le rám! Atyai kegyelmed fényibõl~
18 47|  könyveimnek~        Folyva foly le zápora,~Ó!... hült tetemimnek~        
19 50|      eggyetértõ lelkeket~        Le nem nyomod soha!~Törd öszve,
20 52|        Jóra-szánt szándékodat,~S le ne gyõzze, vagy alázza~        
21 61|           Nem, nem teszem még én le reményemet.~        Feltámadt
22 62|          kies dombjára,~S borulj le barátom gyepesült halmára.~~        
23 62|         dákok hajdani honjában),~Le nem mond egészlen fõbb örökségérõl,~(
24 62|        bánatos lelkednek;~Töröld le cseppjeit nedvesült szemednek.~