Part
1 3 | szívet is meghat halványsága.~Azt vélte, halállal most küszködik
2 6 | mindenem.~De - „Meddig”? Azt nem mondhatom~- Lelkem! -
3 17| csendes nyoszolyája!~Egyedül azt látja a szegény halandó,~
4 17| mintlétérõl,~Egykor csak azt hallod Hernád vidékérõl,~
5 20| elõtt?~Nem látd-e, hogy csak azt akarja? hogy csak az~Mesterkedése
6 20| HORATIUS~Azt tartom én: hogy az ily veszett
7 26| De ó! lesz oly idõ, mely azt visszakéri,~Ha az élet ura
8 26| Dühös vakságtokban tán azt gondoljátok?~Nem dõlhet
9 27| eresztem~Verseimet; bár azt se tudom, mely tájra bocsássam.~
10 27| újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk: merre, hová
11 28| újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk: merre, hová
12 28| esni!~Megfordul, hiszem azt, (mert él a nemzetek atyja,~
13 32| sorsodat,~ S kérésid azt megilletik:~Õrzõidtõl, barátodat~
14 37| Csak boldogokhoz mégyen; és azt~ Nézi, hová
15 46| javaidból?~S mit felelsz, ha még azt kérdem,~Mely szolgálat,
16 46| S csúszva mászva nyerted azt.~Õseid korcs unokája,~Nevek
17 52| Kedvünk szerént nem forog,~Azt itélnünk, hogy lerázván~
18 57| elme,~Bármint erõlködjék, azt által ne lássa,~Aminek nem
19 57| válasszon, s mire légyen gondja,~Azt szíve s elméje világosan
20 57| folytathatja;~S valamíg azt híven követi, hallgatja,~
21 60| örök szent homálya~Elfedez, azt ember hiába vizsgálja.~De
22 62| sírjára;~S egyet olyant, hogy azt Elíza kedvesse~Örömmel fogadván
23 62| mely szégyen s gyalázat, azt vélni,~Hogy szabad más baját
|