Part

 1 3 |    szívet is meghat halványsága.~Azt vélte, halállal most küszködik
 2 6 |         mindenem.~De - „Meddig”? Azt nem mondhatom~- Lelkem! -
 3 17|     csendes nyoszolyája!~Egyedül azt látja a szegény halandó,~
 4 17|         mintlétérõl,~Egykor csak azt hallod Hernád vidékérõl,~
 5 20|     elõtt?~Nem látd-e, hogy csak azt akarja? hogy csak az~Mesterkedése
 6 20|                         HORATIUS~Azt tartom én: hogy az ily veszett
 7 26|         De ó! lesz oly idõ, mely azt visszakéri,~Ha az élet ura
 8 26|           Dühös vakságtokban tán azt gondoljátok?~Nem dõlhet
 9 27|          eresztem~Verseimet; bár azt se tudom, mely tájra bocsássam.~
10 27|       újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk: merre, hová
11 28|       újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk: merre, hová
12 28|          esni!~Megfordul, hiszem azt, (mert él a nemzetek atyja,~
13 32|      sorsodat,~        S kérésid azt megilletik:~Õrzõidtõl, barátodat~        
14 37|      Csak boldogokhoz mégyen; és azt~                Nézi, hová
15 46| javaidból?~S mit felelsz, ha még azt kérdem,~Mely szolgálat,
16 46|         S csúszva mászva nyerted azt.~Õseid korcs unokája,~Nevek
17 52|       Kedvünk szerént nem forog,~Azt itélnünk, hogy lerázván~        
18 57|        elme,~Bármint erõlködjék, azt által ne lássa,~Aminek nem
19 57| válasszon, s mire légyen gondja,~Azt szíve s elméje világosan
20 57|          folytathatja;~S valamíg azt híven követi, hallgatja,~
21 60|      örök szent homálya~Elfedez, azt ember hiába vizsgálja.~De
22 62|    sírjára;~S egyet olyant, hogy azt Elíza kedvesse~Örömmel fogadván
23 62|         mely szégyen s gyalázat, azt vélni,~Hogy szabad más baját