Part

501 57|           vesszejét,~Sem erõtlenségét s baját nem felejti,~Sem bánatos
502 57|            követvén vezérlõ csillagát~S bízván istenében, - el nem
503 57|            szívnek tiszta gerjedelme,~S csak jóhoz, csak széphez
504 57|             ösztöne lelke vágyásának,~S útmutató fénye hite világának -~
505 57|               hite világának -~E jele s záloga fõbb származásának,~
506 57|            záloga fõbb származásának,~S jövendõbéli szebb, boldogabb
507 57|           látszik,~Mindenha csalárdul s kegyetlenül játszik;~Száz
508 57|           eltapod, míg egyet felemel;~S háborút viselvén mindég
509 57|              boldogtalanná - csak úgy s akkor tehet,~Ha szíved hív
510 57|            tehet,~Ha szíved hív tanúd s pártfogód nem lehet!~Míg
511 57|               vádol titkos érzeménye,~S biztatván jövendõd éltetõ
512 57|           nyúgalmát egyre háborgatja,~S szíved kínokkal késérti,
513 57|               az ész vezet súgárával,~S egyezvén szívének szebb
514 57|         paizsával, -~Feltehet a világ s pokol hatalmával!~Vele lévén
515 57|         hatalmával!~Vele lévén mindég s mindenütt istene,~Mind a
516 57|              jutván a földi pályának,~S lakosa lehetvén mennyei
517 57|               reptét az égnek intézi,~S ellenségi dühét mosolyogva
518 57|              fák rejtekében,~Kirepül! s felhatván a magas egekre,~
519 57|      büszkeséggel tekint a völgyekre;~S míg más gyáva madár - itt
520 57|              felett leveg,~Vagy odvak s barlangok homályának örül, -~
521 57|             örül, -~Õ szabadon kering s vígad a nap körül.~Légyen,
522 57|         rossznak gyõz gonosz hatalma,~S a jámbor-igaznak ritkán
523 57|            világ bûn gyanánt bünteti;~S hogy jövendõjét is a sír
524 57|              partja~Sûrû ködbe rejti, s elfedezve tartja:~Van isten!
525 57|               tartja:~Van isten! van! s látja mindent-látó szeme,~
526 57|             Mint tûr, miként szenved, s mely bért vesz érdeme!~Él
527 57|            jutalmát bõven megadhatja,~S hitét, bizodalmát nem csalatkoztatja!~
528 57|        bizodalmát nem csalatkoztatja!~S van itt is bírája, van itélõ-széki,~
529 57|               egykor az itélet napja,~S bosszút állhat Klió bátor
530 57|             az álnok bûnös diadalmát,~S felfogván a jámbor elhagyott
531 57|           oltalmát,~Míg amannak átkot s szégyent mond fejére,~A
532 57|            erkölcse földi végsõ bére)~S dicsõség kövesse nyúgalma
533 58|          nemes lelked vonszó erejével~S érzékeny nagy szíved szelíd
534 58|        vérmezejére,~Királyod személye s ügye védelmére,~S ezernyi
535 58|            személye s ügye védelmére,~S ezernyi bajt, veszélyt,
536 58|         érdemid jutalma fejében,~Ámor s Hymen ritka szép szövetségében~
537 58|         fel-felhatván Apolló halmára,~S tekintvén Európa változó
538 58|           nézsz - Majd Mohács térjére s Várnára,~Majd kétes jövendõnk
539 58|            jövendõnk dörgõ homályára,~S egyeztetvén lantod Kéri
540 58|            hangját kesergõ lantjának,~S vedd e kis zálogát hív barátságának!~ ~
541 59|             király a többség szavára,~S kárt, veszélyt hozandó bal
542 59|         kívánságára.~Elnémul Hunyadi, s enged utoljára.~Nincs, ki
543 59|             egész hazával,[5]~Feláll; s nem birhatván szíve fájdalmával,~
544 59|            hát azok vak buzgóságának,~S nem hihetsz híveid józan
545 59|    szándékának,~Mint az ész, igazság, s becsület szavának?~S te!
546 59|         igazság, s becsület szavának?~S te! merész jövevény, népem
547 59|          pecsételt alkut felbontatod?~S amit mi fogadtunk, te megmásoltatod?...~
548 59|               ma szabadnak mondhatod,~S itt e szörnyûséget nyilván
549 59|          tisztednek felséges céljára;~S hogy juthasson hajód ohajtott
550 59|             országod javának?~Önként, s magad lennél oka romlásának?~
551 59|            kíván megfáradt nemzetünk,~S ily sok szélvész után végre
552 59|             veszteglést javall hitünk s becsületünk,~S borostyánunk
553 59|          javall hitünk s becsületünk,~S borostyánunk alatt bátran
554 59|           Miért nem kíméled jó hírünk s nevünket?~Mit szerencsélteted
555 59|             bár hatát a hadi kockának~S vess vakot nagy Morád gõgös
556 59|              hitére,~Százezrek halála s gyalázat a bére.~ ~
557 60|                    VIRGILIUS~Éj vala, s szinte már egyre járt az
558 60|          jövendõnket vevén gondolóra,~S mély magánosságom setét
559 60|       megjelenni.~Belép, reám tekint, s ágyam ellenében~Megáll;
560 60|           ábrázatja,~Termete, ruhája, s járása mutatja.~Tündöklik
561 60|            csillagos pártája,~Líliom- s rózsaszínt halad két arcája.~
562 60|             homlokának emeli felségét~S szebbíti képének ragyogó
563 60|           lebegõ homálya,~Mely nyakát s vállait körülfolydogálja.~
564 60|         fájdalom ül szeme kék egében,~S gyötrõ gond fellegzik bús
565 60|           fellegzik bús tekéntetében;~S szomorúan lendül lantjának
566 60|      hangjával~Jelenti, mint szenved, s küszködik magával!~Így áll,
567 60|        magával!~Így áll, így tünõdik; s valamint a nyári~Felkelõ
568 60|            borulnak,~Most bizodalomra s reményre derülni,~Most újra
569 60|          mennyei szépség,~De szebbnek s ily búsnak sohasem láttam
570 60|              ez, melyet ma szemlélek?~S mi keserít téged, imádandó
571 60|      teprenkedem, felém kezd indulni,~S csendes méltósággal elõmbe
572 60|                 Fogd lantodat, költõ, s énekelj!... Ezt várja~Hunnia
573 60|          szívednek néma gyötrelmébõl;~S látván, hogy népednek új
574 60|           multakra, nézz a jövendõre,~S intsd hazád andalgó fiait
575 60|        értelme.~Tudja még sok magyar, s emlékezik róla,~E múzsa
576 60|               felvállalt tisztednek -~S szemlélvén romlását árva
577 60|              Trójának Priamus leánya,~S annak Apollótól vett mély
578 60|    Vethetett-e véget népe vakságának,~S akadályt Atrída gyõzõ hatalmának?~
579 60|               Hiába kérelme, tanácsa, s intése!...~„A látó, ha terhét
580 60|           vállára,~Viselje mindvégig, s ne nézzen magára.~S minthogy
581 60|        mindvégig, s ne nézzen magára.~S minthogy sem tetszése változást
582 60|               súlyát a kemény igának;~S zabolázván saját hajlandóságának~
583 60|            serkentõ gyászos énekében!~S bár nem hihet néki, bár
584 60|               ledõl atyjának országa;~S egynek vétke miatt egész
585 60|            isten oltalma~Védi meg õt? s mi lesz hûsége jutalma?~
586 60|            jutalma?~Mi lesz tudománya s engedelme bére?~Ah! idegen,
587 60|             kevély, dölfös úr kezére,~S kínos rabságra kell jutnia
588 60|            vére!...~Ezt nyerte hûsége s állhatatossága;~Ez volt
589 60|          szerént szûk határt vetének;~S amit e mély titok örök szent
590 60|               világ múlandó hivságát,~S álomként enyészõ tündér
591 60|           tulajdon léte méltóságát; -~S remélvén jobb része halhatatlanságát,~
592 60|            illik, mindenha tisztében,~S higgye, hogy végéhez érvén
593 60|         küszködvén a balszerencsével,~S bú, gond, bánat, kétség
594 60|          veszélyeit bátran kiállotta,~S jó harcot harcolván, hitét
595 60|            ösztönét mindenha követte,~S mindazon jót, melyet tehetett,
596 60|            melyet tehetett, megtette!~S ha, számot adván ott az
597 60|             feddõje lett,~Ha rabságot s halált szenvednie kellett?~
598 60|            veszélyes, a látó pályája,~S nem lehet rózsával hintve
599 60|       aggódván soha tulajdon javáról,~S tettei múlandó külsõ jutalmáról;~
600 60|              látja sok szenvedésének;~S nem lelhetvén nyugtát bánatos
601 60|              honjának tüzes leomlása,~S népének, házának végsõ pusztulása?...~
602 60|             fájdalmát epedõ szívének;~S térdet fejet hajtván az
603 60|            bétöltvén istene hagyásit,~S nagy lélekkel tûrvén a balsors
604 60|    dicsõségnek -~Ama nem halandó fõbb s szebb dicsõségnek,~Melynek
605 60|            tüzétõl égnek!~Ledõlt rég, s porrá lett, Ílion bástyája,~
606 60|           porrá lett, Ílion bástyája,~S búra, gyászra került a gyõzõk
607 60|        fényben ragyog Priamus árvája,~S minden hív látónak még ma
608 60|              is bére jeles érdemének,~S minden érzékeny szív áldozik
609 60|        érzékeny szív áldozik nevének;~S valamíg e világ új zavarba
610 60|            csendes ábrázatja~Háborít; s õ szavát tovább így folytatja:~„
611 60|             mondván, elfordula tõlem,~S mint egy rövid álom, eltünék
612 60|       hallgatnom, ha már nem remélek,~S nékem is a sírba leszállanom
613 61|               van. Nyúgodalomra ment,~S hallgat körûlem minden.
614 61|                    A szenvedõk órája, s némult~                Nyelvemet
615 61|          Érzem gerjedezõ tüzét;~Égig, s szokatlan lánggal emelkedik.~        
616 61|                   Rettenetes komor éj s homály ez!~Ily hallgatás,
617 61|            hazám! fel fogsz-e te még (s mikor?)~Serkenni? s hol
618 61|              még (s mikor?)~Serkenni? s hol van támadatod jele?~        
619 61|        veszedelmes álmot!~Vesd egybe, s lássad hajdani nagy neved,~
620 61|             neved,~Elmúlt szerencséd, s mostani létedet.~        
621 61|        kihozván,~Oly sok temérdek baj s veszedelmeken,~Oly számos
622 61|     veszedelmeken,~Oly számos ország, s annyi sok ellene~        
623 61|                          Annyi hegyek s vizeken keresztül,~E szép,
624 61|           Oltalmazója~                S gondviselõ kegyes Atyja
625 61|            megõrzéd mind ez idõkorig;~S hazánknak oly sok fergetegek
626 61|             biztos partra kijuttatád,~S bár veszni tért, elveszni
627 61|             régi kegyelmedet?~        S nem fogsz-e rajtunk, ó atyáink~                
628 61|              örök bút~                S kínt okozó keserû gyümölcse!~
629 61|        könyved árját;~                S a komor éjt futamodni látván,~
630 61|             sorsát, új fel­éle­dését, s jövendõbéli közboldogságát
631 62|             tavasz a lágy zefirkével,~S Flóra gyermekinek tarka
632 62|            tettetés csalárd oskolája,~S ezernyi rút vétek számtalan
633 62|              tiszta csendes levegõre,~S új menedékhelyet keresvén
634 62|           kevélység durva dagályától,~S irígység, álnokság gonosz
635 62|              életre hoz lehelletével,~S minden bút enyhítvén bájos
636 62|             óhajtott tiszta levegõre;~S biztos menedéket választván
637 62|             ölében!~Ott a jámbor élet s józan ész hazája,~Ott az
638 62|            hazája,~Ott az áldott béke s víg öröm tanyája;~Ott könnyebbül
639 62|            votis.~Itt, az ártatlanság s békesség ölében,~Itt, e
640 62|             régen titkos vágyódásunk;~S ha sorsunk engedi, hogy
641 62|                Nékem - csendes békét, s e magánosságot!~~        
642 62|         természet mély nyúgodalmából,~S véle minden állat felserken
643 62|             berek szárnyas lantosait,~S hegy, völgy, mezõ több más
644 62|              a nap is arany súgárait,~S elveri lassanként a köd
645 62|           erõben~Járja szokott útját, s ragyog a tetõben, -~Örömöt
646 62|        gerjesztvén minden itt-élõben,~S reményt énbennem is bánatos
647 62|             bánatos nézõben;~Reményt, s bizodalmat! hogy már valahára~
648 62|          kegyes ég könyveim árjára...~S feltünvén nékem is szebb
649 62|            felleges borúlat~Fedi még, s lelkemben a béke nem múlat,~
650 62|          szívemben enyhül az indúlat;~S már szemem kevesebb bús
651 62|       illatoznak;~Zengnek a madárkák, s vígan játszadoznak;~S míglen
652 62|       madárkák, s vígan játszadoznak;~S míglen itt az egyik, párját
653 62|          erdõben~Hallván, utána nyög, s csattog az ernyõben,~Felrepül
654 62|              a másik amott a mezõben,~S égnek emelkedve zeng a levegõben -~
655 62|               adván a nagy alkotónak,~S leckét, intõ példát nékem
656 62|           kedvvel kiszabott pályámat,~S szolgálván innen is népemet,
657 62|           nékem is majd még valahára,~S nem biztat hiában remény
658 62|           közel már pályám véghatára,~S nem vész el tûrésem, fáradságom
659 62|    polgárimnak emlékezetében.~Voltak, s lehetnek még idõnek jártával,~
660 62|        természetnek szebb ajándékával~S a kedvezõ sorsnak több adományával~
661 62|              Birván, több jót tettek, s tesznek a hazával:~De kik,
662 62|            tovább egyre küszködnének,~S érte jobb lélekkel többet
663 62|                Nincsenek, nem voltak, s nem is lehetnének!~És ím,
664 62|          óhajtott csendes béke múlat;~S ha nedves még szemem - nem
665 62|              fájdalmim tanúi valátok,~S valamint azokban híven osztozátok,~
666 62|           mosolyg már a nézõ szemébe,~S mindenütt új csudák terjedvén
667 62|             fülébe.~Itt a jámbor élet s józan ész hazája,~Itt az
668 62|            hazája,~Itt az áldott béke s víg öröm tanyája;~Itt könnyebbül
669 62|             az élet setét ösvényében,~S társul adott mind jó, mind
670 62|           fõbb célra kalauzom lettél,~S e nehéz, e kemény, szûk
671 62|         bizodalma!)~Sem az álnok ajak s gonosz nyelv rágalma,~Sem
672 62|         virágot,~Zöldellõ borostyánt, s gyenge mirtus-ágot,~S köss
673 62|     borostyánt, s gyenge mirtus-ágot,~S köss velem koszorút barátim
674 62|               vihess Dávidom sírjára;~S egyet olyant, hogy azt Elíza
675 62|              fogadván fejére tehesse,~S mint hazánk még élõ legjobb
676 62|             szépen zöldellõ kis ágot,~S ezt a nem múlandó gyönyörû
677 62|           asszonyi tiszta barátságot,~S változni nem tudó szent
678 62|              utadat napkelet tájának;~S hív biztosa lévén híved
679 62|               népe boldog országának!~S elérkezvén oda, hol Komárom
680 62|            nélkül Virt kies dombjára,~S borulj le barátom gyepesült
681 62|                    Tudván igaz szíved s szelíd emberséged,~Tisztelt,
682 62|           mindég minden jámbor téged;~S paizs gyanánt lévén neved,
683 62|      dicsõséged,~Az irígy - elnémult, s nem árthatott néked.~Kedves
684 62|              az élõk számában~Lészen, s helyet foglal a népek sorában;~
685 62|               birtokában,~(A pánnonok s dákok hajdani honjában),~
686 62|       feledkezik el múzsád érdemérõl,~S szíveket ébresztõ sok bölcs
687 62|          keresd az élõket,~Hív Múzsa! s ezek közt a jeles költõket;~
688 62|           ezek közt a jeles költõket;~S szólítván egyenként és köszöntvén
689 62|               kit-kit saját érdemére,~S munkálkodása fõbb céljára,
690 62|              hazájok javára, díszére,~S az igaz látónak nézvén nagy
691 62|          erõvel feltett szándékjokat;~S nem hagyván csüggedni szent
692 62|            minden, a tavasz jöttében;~S mikép gyönyörködik szavok
693 62|   magasztalják dicsõ szép nyelvünket,~S majd lanthoz mérsékelt szíves
694 62|            minden jobb szüleményével,~S mind régibb íróink fényes
695 62|      oszlopáig,~Onnét nagy Washington s Bolivár honjáig,~S tovább
696 62|         Washington s Bolivár honjáig,~S tovább az Új-Világ végsõ
697 62|         OVIDIUS~De már siess, Múzsám, s járj utad végére;~Siess
698 62|           nagy költõ kies lakhelyére,~S örömöt, szerelmet lehellõ
699 62|               rég királyát fegyverrel s vérével,~Úgy ma Minervának
700 62|      szolgálván, - míg bölcs énekével~S mindent lelkesítõ lantja
701 62|               völgyet érezni tanitja,~S a mult idõk legszebb csudáit
702 62|           boldogítja.~Szállj meg ott, s lásd, mint él hazánk édenében,~
703 62|        szeretett hölgye hív ölében; -~S szent magánossága csendes
704 62|          hallgatnak Balaton mellyéki,~S büszkélkedve néznek Sümeg
705 62|               tölgy árnyékos tövében,~S úgy nézed a világ háborgó
706 62|              szíved megindult árjával~S elméd gerjedezõ szent tüze
707 62|       gerjedezõ szent tüze lángjával,~S bajra kelvén Laura hív imádójával,~
708 62|               Lízád számtalan ékérõl,~S két egyezõ jó szív öröm-életérõl,~
709 62|         egyezõ jó szív öröm-életérõl,~S majd más hív szeretõk bús
710 62|        gyászos omladéki),~Mint Szelma s Balklúta mohos dõledéki,~
711 62|         dõledéki,~Még imént csak róka s baglyok menedéki,~Újra felépülvén
712 62|         emelkednek dicsõség fényében,~S valamíg a Duna s Tisza környékében~
713 62|            fényében,~S valamíg a Duna s Tisza környékében~Magyar
714 62|              igaz nemes vére!...~Élj! s énekelj gyakran néped örömére!~
715 62|          neved hírét a világ szélére,~S légy hazád, nemzeted öröklõ
716 62|           békés országot~Felkevervén, s tûzbe hozván félvilágot,~
717 62|               kemény rabságot~Készít, s köz háborút, köz nyomorúságot;~
718 62|     harcra-kész száz meg száz ezerét,~S itélvén a népek s királyok
719 62|             ezerét,~S itélvén a népek s királyok nagy perét,~Másnak
720 62|               igaz ösvényérõl,~A béke s szabadság arany idejérõl,~
721 62|             szabadság arany idejérõl,~S e két legnagyobb kincs bátor
722 62|             egyenes útjáról~Eltérvén, s lemondván ezer kész javáról,~
723 62|       emlékezik régi mivoltáról,~Léte s származása fõ méltóságáról;~
724 62|           származása fõ méltóságáról;~S míg itt - majd hitéért buzgó
725 62|           keblében,~Majd az emberiség s szabadság nevében~Ontja
726 62|              sem mer emberi jussáról,~S vagy átkozódva szól nyomorgatójáról,~
727 62|             idõket,~Nézd a mái napot, s a mostan élõket:~Háborogva
728 62|              hol találod õket?~Az ész s tapasztalás partra vezették-e?~
729 62|     vezették-e?~Vagy már bölcsebbekké s jobbakká tették-e?~Vajjon,
730 62|            valahára már elhihették-e,~S nem kételkedhetvén szivekbe
731 62|         látván özönét társaik vérének~S rettenetes halmát mindnyájok
732 62|        mindnyájok vétkének,~A törvény s igazság útjára térnének?~
733 62|         mindegyiket földig alázhatja,~S mint a kertész a fát, tõbõl
734 62|               igaz ösvényérõl,~A béke s szabadság arany idejérõl,~
735 62|             szabadság arany idejérõl,~S e két legnagyobb kincs bátor
736 62|              erõvel ragyogó pályádat,~S halhatatlanítván nemzeti
737 62|       gerjedelmét,~Az igaznak, jónak, s szépnek hû szerelmét.~Helyheztesse
738 62|         egyezségben,~De fõ bizodalmát s reményét az égben -~Az égben!
739 62|              sors forgatja,~Tud, lát, s intéz mindent a Mindenek
740 62|             mindég rossz cselekedeti,~S a bûn a büntetést el nem
741 62|          becsülvén koronás fejdelmét,~S nem kérvén, nem várván senkinek
742 62|              tárgyát polgári létének,~S része, tagja lévén hazája
743 62|         szentül szentséges tisztének,~S könnyebbítse súlyát társa
744 62|        terhének.~Érezze, mely szégyen s gyalázat, azt vélni,~Hogy
745 62|            kárával csak magának élni,~S minden érdem nélkül - jutalmat
746 62|               ily csúf találmánya~Bûn s fertelem! ezt õ tudni se
747 62|          kívánja.~Erkölcs, emberiség, s te, mennynek leánya,~Szent
748 62|              nélkül népedet, hazádat,~S higgyed, hogy illõ bér követi
749 62|          nagyra-nõtt fiatal lelkeket,~S jobb agyagból formált érzékeny
750 62|              intézd nyíló reményeket,~S jóra, szépre vágyó tûz-gerjedelmeket.~
751 62|              nevek jó hírében,~Feleik s hazájok emlékezetében,~Midazok,
752 62|               tetteik méltó jutalmára~S késõbb unokáik intõ példájára,~
753 62|          mások, kik rég kevélykedtek,~S éltekben érdemmel nevet
754 62|         maszlagot termékeny földében,~S bízzál - a magyarok kegyes
755 62|           tavasszal kikél veteményed,~S szép gyümölcsöt hozand virágzó
756 62|              napja majd az aratásnak;~S polgárid, bõségét látván
757 62|          áldásnak,~Csudálkozva nézik, s mutatják egymásnak,~S buzgó
758 62|          nézik, s mutatják egymásnak,~S buzgó hálát adnak a serény
759 62|        nyúgoszik már ciprusa tövében,~S elvette jutalmát saját erkölcsében,~
760 62|            saját erkölcsében,~Él még! s él örökké mindazok szívében,~
761 62|                      PROPERTIUS~Nagy, s megmérhetetlen az elme hatalma:~
762 62|              Minden erõt legyõz ereje s oltalma;~S bár néha lassúnak
763 62|               legyõz ereje s oltalma;~S bár néha lassúnak látszik
764 62|               viszont-hajlandóságában~S azonegy fõ tárgyra törõ
765 62|               templomában,~Fennmarad! s nem enged az idõ fogának,~
766 62|            mint az éj komor fellegei,~S lehullván kimúlnak számtalan
767 62|              ragyog honja bús egében;~S ha nem világíthat annak
768 62|           Phoebusnak állottak oltári,~S Péánt énekeltek Athéna polgári.~
769 62|               gyáva rabjának,~A vitéz s bölcs atyák korcs unokájának,~
770 62|              elméje felséges mivében,~S lerontott, legázolt hazája
771 62|             világ minden szegletében;~S hirdetvén mindenütt nemzete
772 62|       Erõszak-útáló nemes bátorságát,~S életénél drágább arany szabadságát,~
773 62|                Hová lett? hol kincse, s vérengzõ dagálya?~Hol Trója?
774 62|               múzsa hírérõl, nevérõl,~S nem tesz bizonyságot nemzeti
775 62|           rabláncon nyög mái lakossa,~S falát a bús Tibris szégyenkedve
776 62|           mossa:~Él, oktat, int Máró, s Tibur nagy lantossa;~Int
777 62|               nagy lantossa;~Int ezek s több mások szelíd bölcsesége,~
778 62|              mások szelíd bölcsesége,~S gyönyörködtet szavok mennyei
779 62|              szavok mennyei szépsége,~S míg tengelyén forog a föld
780 62|             északi csudája,~A vitézek s bárdok ama fõ példája,~Akinek
781 62|              felkele sírjából hazája;~S akinek jajszavát hallván
782 62|              hatalom tornyos hajlékai~S egekbe felnyúló roppant
783 62|         roppant kõhalmai -~Veszendõk! s maholnap szelek játékai;~
784 62|             fejdelmi pálcája~Eltörik, s porba hull arany koronája:~
785 62|             kaszája,~Sem régiség foga s emésztõ rozsdája!~Fenn,
786 62|            tulajdon fényes érdemében,~S élvén, uralkodván a jóknak
787 62|         uralkodván a jóknak szívében,~S dicsõítvén nevét szerelme
788 62|            hazája több hû bajnokának,~S nagy lelkét múzsája bölcs
789 62|         bölcseinek ragyogván sorában,~S e végtelen szélvész setét
790 62|        szerelmét dicsõ szép honjához,~S honja minden igaz, minden
791 62|          erejével,~Eszével, karjával, s egyéb értékével.~Amit kiki
792 62|            tehet, tegye kész elmével,~S ha mit érte szenved - viselje
793 62|              gyáva, buta kevélységet,~S ezek rút fajzatját, a vad
794 62|         századoktól népedet zaklatja,~S erejét fogyasztván addig
795 62|        önnönmagából végre kiforgatja,~S utolsó veszélyre, romlásra
796 62|             Nem segít! ha minden jobb s tehetõsb elme,~S ha kivált
797 62|          minden jobb s tehetõsb elme,~S ha kivált a nemzet saját
798 62|       egyezséget,~Az egymáshoz vonszó s hajlandó készséget,~Férfiakhoz
799 62|              illõ nyílt egyenességet,~S csélcsapság-útáló rokon
800 62|             igazság gyõzõ hatalmában,~S mind feleid sok szép tulajdonságában,~
801 62|            vére; -~Vezesd onnan Várna s Mohács mezejére,~Hol örök
802 62|            ott helyét Lajos táborának~S még ma is torlatlan szörnyû
803 62|          torlatlan szörnyû halálának,~S éreztetvén okát honja sok
804 62|           leckét ott újra szívére!...~S oszlopot emelvén népe sírhelyére,~
805 62|          mindnyájokat elõre serkenti,~S halálos álmokból gyakran
806 62|              ösztön már a józan észen~S minden jobb szándékon gyõzedelmet
807 62|           fejektõl a tagok megválnak,~S vad kények követve - jobbágy
808 62|       törvénynek bátran ellentállnak,~S hazájok kárával magoknak
809 62|             ára;~Hol a hatalmasok, ég s föld bosszújára,~Az álnok
810 62|           rossznak juttatják sorsára;~S nevetvén hagyásit az élõ
811 62|       örvénytõl vissza nem rettennek,~S az igazság útján egyaránt
812 62|                  Vétkesek mindnyájan, s veszni kell mindennek!~Nem
813 62|        nyelvével,~Sem más patvarkodók s cimborák dühével),~Útáltasd,
814 62|               az idõ sietõ szárnyának~S mindent-megemésztõ kegyetlen
815 62|              bátran pályádnak végére,~S légy a magyar bárdok példája,
816 62|            barátod,~Kinek szíve régen s örökre sajátod,~S kiért
817 62|               régen s örökre sajátod,~S kiért most - jól tudván,
818 62|            fejére~Zöldelõ koszorúd; - s végy búcsút végtére.~De,
819 62|          megújult sebére,~Vígasztald! s mondd még ezt engesztelésére:~
820 62|               nyertek fáradozásokkal,~S most együtt örülnek sok
821 62|         bajnokkal,~Míg tudós munkájuk s jeles példájokkal~Még ma
822 62|     nagyatyjával,~Gyöngyösi Keménnyel s Murány asszonyával,~Hol
823 62|               asszonyával,~Hol Faludi s Ányos, több jó bajtársával,~
824 62|         bajtársával,~Orczi Telekivel, s lelki barátjával,~Nyert
825 62|     diadalmokon együtt örvendeznek, -~S minthogy feleikrõl ott sem
826 62|          egymást újra meglátjátok!...~S valamint õk áldva néznek
827 62|       mindketten! itt, a jók szívében~S neveteknek élvén emlékezetében;~
828 62|               azok szent egyezségében~S imádott hölgyetek égõ szerelmében.~ ~ ~   [
829 62|            jeles emberről emlékezvén, s annak más alkalmatossággal