Part

  1 1 |                                Biztatás~A hazáért élni, szenvedni,
  2 1 |              élsz, sokan nem kedvelnek)~A jók sírodban is áldanak,
  3 2 |                                         A haldokló Orczy Istvánhoz~
  4 3 |              küszködik bátyja:~S ó kín! a gyászpadon már kinyújtva
  5 4 |                 változik hajdani porára~A nagy Orcziaknak jeles unokája,~
  6 4 |             telére.~Mint feljövõ napját a nemzet úgy nézte,~S érte
  7 5 |                 elmémnek egére.~Elûzvén a búnak setét fellegét,~Meghozza
  8 5 |            mikor Boreas hatalmas társai~A tengert megháborítják,~Fenekébõl
  9 5 |                habjai:~Venus Gráciákkal a parton múlatván.~S magát
 10 6 |                 Mikor talál~        Rám a halál.~(1786)~~
 11 10|        vidékének napja homályba borult?~A szûzek koronája, magyar
 12 10|           valamint az arany nap~        A kiderült égen délbe ragyogni
 13 10|                     Szárnyánál feketébb a haja; két szeme tûz.~Felséggel-teljes
 14 10|                 boltja setétbe merül,~S a tévedt útast iszonyú dagványnak
 15 10|               talán, eltérült gyermekid a ki~        Példájával igazb
 16 10|            fiaid mely vetekedve veszik;~A míg lassanként, eleink erkölcsi
 17 12|                                         A martinyesti ütközeten elesett
 18 13|              szép gyõzedelmérõl.~Látom: a természet két legszebb kincsével~
 19 13|                 Gyász-szín váltotta fel a félhold világát.~Iszonyodva
 20 13|              Apolló halmára,~S felvevén a földet szemem cirkalmára,~
 21 13|           szemem cirkalmára,~Úgy néztem a népek változó sorsára.~Egek!
 22 13|               hullhattak könyveim.~Mint a bús tengernek felzúdult
 23 13|             halmai:~Úgy törnek egymásra a földnek fiai,~Harag s bosszúságnak
 24 13|             nyavalyáját;~Magok élesítik a halál kaszáját,~S dicsekedve
 25 13|             táborodnak puszta állásain,~A sietõ Duna suhogó partjain:~
 26 13|                  Harmatozó homály borul a szemére,~Ha tekint az utas
 27 13|                 adózó szolgája!~Nyögött a bús nemzet jármának alatta,~
 28 13|                szédült gyermekeit,~Mint a balszerencse játékeszközeit.~
 29 13|          töltötte bánatos völgyeit!~Hát a vallás ügye mennyi vért
 30 13|            kísztõ keserveddel.~Ím, nyög a hazafi most is fájdalmában,~
 31 13|              nagyobbra inségét.~Igy, ha a múltakat eszébe juttatja,~
 32 13|                 kétség fojtogatja.~Mint a sérült atya, ki háza népére~
 33 13|                körülötte.~Partra vervén a szél megrepedt sajkáját,~
 34 13|                kétes homályában~Bízzunk a nemzetek kegyelmes atyjában!~
 35 13|              melynek kebelében~Múlatnak a múzsák békesség ölében.~
 36 13|               ára.~Lesznek majd olyanok a magyar hazában,~Kik reánk
 37 14|                                         A franciaországi változásokra~(
 38 14|              kik rút kelepcében~Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,~
 39 14|         rázhatátok;~Ti is, kiknek vérét a természet kéri,~Hív jobbágyitoknak
 40 15|               nézned, mint szenvedtünk,~A mérges habokkal miképpen
 41 15|              szült volna hívséged!~Mint a hajós - kinek megrakott
 42 15|               éri, s tépi vitorláját,~S a riadó mennykõ, tüzes fellegébõl~
 43 15|             tüzes fellegébõl~Lecsapván, a kormányt kiüti kezébõl,~
 44 15|                 Eltünt! mert kötve volt a szív szabadsága.~Nem bízott
 45 15|               barátjában.~Titokban sírt a jó hazafi, s hallgatott;~
 46 15|          bolondnak tartatott!~Az alku s a törvény emlékezetére~Reszketett,
 47 15|                 is, kit most így éleszt a szabadság,~Oly számos megyékbõl
 48 15|             erejét.~„Él még, mondád, él a magyarok istene!~Ha õ nem
 49 15|            Camillus Róma védelmére,~Így a nagy Hunyadi Erdélynek szélére,~
 50 15|                 ajándékát.~Még nem vagy a parton! Felhevült szívedet~
 51 15|               hajódat kizárja,~S megint a háborgó tengernek mélyére~
 52 16|               vezére lettél.~Ép vagy te a hívság ily bûne szennyétõl,~
 53 16|       nyomdokidon.~Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,~Mint
 54 16|                hívek úgy légyenek,~Hogy a népért élni s halni ne féljenek!~
 55 16|            másiknak használni,~Tanulják a közép utat feltalálni,~S
 56 16|                 feltalálni,~S azon mind a kettõt egyaránt szolgálni! -~
 57 17|                            HORATIUS~Ím, a tavasz vége még el sem érkezett,~
 58 17|              még el sem érkezett,~Máris a forró nyár heve következett.~
 59 17|            ritka gyümölcsével;~Közelget a tél is havával, jegével; -~
 60 17|              nem tére;~Mindnyájokat éri a halál kaszája: -~De nem
 61 17|          nyoszolyája!~Egyedül azt látja a szegény halandó,~Hogy az
 62 17|                senki bajnoki ereje,~Sem a gyenge szûznek nyíló esztendeje,~
 63 17|           szûznek nyíló esztendeje,~Sem a tüzes ifjú virágzó ideje,~
 64 17|                 ifjú virágzó ideje,~Sem a nemes lelkû õsznek tisztes
 65 17|                 élte szebb virágja,~Már a titkos féreg gyökerét elrágja!...~
 66 17|           idõnek elõtte~Íme! gyökerébõl a szél kidöntötte.~Hiába biztatott
 67 17|               mostan megsiratta;~Esetét a kegyes most szívére vette,~
 68 17|               szívvel várakozik rája! -~A bús végezések így gátolván
 69 18|                     Batthyány Alajoshoz~A vígadó hir, oszlani nem
 70 18|                                         A szíveket felháborító~                
 71 18|                          Eddigelé veled a szerencse?~Hidd el, nem
 72 18|                el, nem ismért mégis az, a ki szült~Téged talán úgy;
 73 18|                    Értékeket, melyekkel a nagy~                Osztogató
 74 18|                 szavát.~        Utáljuk a porban fanyalgó~                
 75 18|          Kedvkeresõk alacsonykodásit;~S a szent igazság, emberiség,
 76 18|         koronájokat olyba vesszük,~Mint a mezõk nimfáit ijesztgetõ~
 77 18|           címerezõ jelét~Ugy nézi, mint a társai közt merõn~        
 78 18|              Márványba metszett képedet a jövõ~        Évekre szíves
 79 18|          õseleid jeles~Magzatja!... Míg a nagy Duna partjait,~        
 80 18|              Duna partjait,~        Mig a Tiszának tér vidékit~                
 81 19|                                         A látó~Vídulj, gyászos elme!
 82 19|           Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,~S elõbb, mint e század
 83 19|              nemzete s hazája;~S valaki a magyar változó ég alatt~
 84 19|             magyar változó ég alatt~Még a szabadságnak híve s ember
 85 19|                terjednek súgári;~Dõlnek a babona fertelmes oltári,~
 86 19|                fertelmes oltári,~Melyek a setétség fene bálványának~
 87 19|                felkelt ím egészen,~Mely a két világnak megváltója
 88 19|                s te, áldott szabadság!”~A föld kereksége megrendül
 89 19|            szóra,~S látja, hogy érkezik a régen várt óra.~A letapodtatott
 90 19|               érkezik a régen várt óra.~A letapodtatott emberi nemzetnek~
 91 19|              szemlélik közelgetõ sorsok~A vérre sovárgó koronás gyilkosok;~
 92 19|            Vídulj gyászos elme! megújul a világ,~S elõbb, mint e század
 93 20|                gyáva féllel perlenél? s a nép elõtt?~Nem látd-e, hogy
 94 20|    felmagasztaló~Gõgös poéta gúnyolásit a minap~Fel sem vevéd; sõt
 95 20|                körét,~És csapva csapván a levet mindenfelé,~Miképpen
 96 20|             egész vidék, isméri jól~Még a tanúló gyermek is csapodár
 97 20|              tudja, mit cselekszik így, a balgatag;~Nem tudja, hogy
 98 20|              Lássák, miért mit tesznek, a nagy istenek;~Kiknek, tudom,
 99 20|                  Úgy ád elõnkbe gyakran a bölcs régiség.~Nézd, mit
100 20|             Nézd, mit cselekszik ott ez a dicsõ király;~A görbe, sanda,
101 20|       cselekszik ott ez a dicsõ király;~A görbe, sanda, rút, merész
102 20|            ülteti.~Pityergve morgolódik a gonosz: de bár-~Mint sír,
103 20|            szívvel és szájjal dicsérvén a királyt,~Vidulva folytatják
104 20|         emlegetni fog mindenha majd~Még a jövendõbéli századokban
105 20|              alig~Serdülhetõ kertében. (A melynek, tudod,~Az illyen
106 20|                  Félelme, csúfja lészen a Vadóci név,~Melyet, mihelyt
107 20|           elhagyott mocsár felé,~S ott, a világos éj kegyes szép asszonyát~
108 20|                 Csalárd kis ellenséget, a míg csak lehet,~(S az a
109 20|                 a míg csak lehet,~(S az a tekintet és figyelmes szorgalom,~
110 20|            gyáva s illetlen dolog.~Mert a hamis vád s csalfa hír könnyen
111 20|              csalfa hír könnyen hitelt,~A rossz, garázda nyelv pedig
112 22|           nevünk~Elsõ betûit; mellyeket a kegyes~        Hûsége bõvebb
113 22|                 szent esküvését; láttad a hív~                S állhatatos
114 23|                 mikor még illatoznak,~S a tavasz vidám szellõi~        
115 23|             kell s vigyázva szednünk,~S a tövistõl, hogy kezünket~        
116 23|                hát, míg illatoznak;~Míg a víg tavasz szellõi~        
117 23|                hát, míg illatoznak;~Míg a víg tavasz szellõi~        
118 24|                kérkedjél. Hamar elvész, a mi hamar kész;~        S
119 24|                mi hamar kész;~        S a mi kevésbe kerül, többnyire
120 25|                      Bartsaihoz~Szomorú a lelkem. Még alig derüle~
121 25|          képzések!~Ah! mit hoznak reánk a bús végezések?~Mit szülhetnek
122 25|             dühös vérengzések?~Felébred a világ halálos álmából?~S
123 25|     századunknak örökös csúfjára,~Ledõl a szabadság most-emelt oltára? -~
124 25|                  S kiben legkisebb dísz a fejedelmi vér, -~Bartsai!
125 26|               borongó egérõl.~Felkelnek a népek békesség ölérõl,~Hogy
126 26|        embertársait ha bõven vesztheti,~A megbódult világ vitéznek
127 26|                ész mivében~Van érdem, s a szívnek munkás erkölcsében;~
128 26|           munkás erkölcsében;~Vitézség, a haza serény védelmében -~
129 26|                 serény védelmében -~Nem a gyõzõ karban, nem a vad
130 26|                 Nem a gyõzõ karban, nem a vad elmében!~Csalatkozott
131 27|            társra, s barátság~Tisztiben a legjobb, legigazb emberre
132 27|                Oly bús éjbe merûle? hol a vad visszavonásnak~Lelke
133 27|           vesztét panaszolva kesergvén,~A Duna szõke vizébe szakad
134 27|               mi volt rég~E nemzet, míg a haza közhasznára tekintvén~
135 27|                 okát!) útálva kerülvén,~A nagy egésznek igaz díszét
136 27|            felvirradni talán már.~Nézd, a régi homályra szokott sok
137 27|               Üldözi mindazokat, kikrõl a józan okosság~Élesztõ tüze
138 27|              gyûlölség mérgével itatván~A szeretet szolgái, miként
139 27|             ezernyi kelepcét~Újra, hogy a szabad észt szûkebb korlátba
140 27|          valamely jeles elme hazánkban,~A közjót keresõ bölcs polgár,
141 27|               magát így gyötri barátod,~A mikoron te talán éltednek
142 27|                 temetvén.~Ah! vígadj; s a míg kedves lehet életed,
143 27|                 életed, éljed.~Feltünik a bú, gond, s szomorúság napja
144 27|             kebelébe leszállván~Újolag, a természetnek lefizetjük
145 27|               minden szándékom ezentúl!~A te javad s kiderûlésed lesz
146 27|             viselõ több más hû társaim, a kik~Mostan az országnak
147 27|               egymástól messze szakadva~A szeretet kötelén velem egy
148 27|          buda-pesti barátink?~Mit mivel a bölcs Koppi? mikép nevekednek
149 27|                 mikép nevekednek alatta~A haza jobb csemetéi? mikép
150 27|                Bajnokaink unokái, midõn a régi világnak~Nagy példáit
151 27|            kedvelve becsülnek~Mindazok, a kik az érdemeket mérsékleni
152 27|                Hah! nyert-e, vagy ismét~A jók ellenségeinek szolgált
153 27|               Mind elnémulnak-e vajjon,~A tehetõsb elmék? mind elnémulnak-e
154 28|                 Levél, egy régi várból~(A nemzeti nyelv és nemzetiség
155 28|               magát itt gyötri barátod,~A mikoron te talán éltednek
156 28|                 temetvén.~Ah! vígadj; s a míg kedves lehet életed,
157 28|                 életed, éljed.~Feltünik a bú, gond, s szomorúság napja
158 28|                 tehát, vígadj bátran; s a míg lehet, éljed~Bölcsen
159 28|               hazádnak;~Kezdj már most, a mint korod engedi, néki
160 28|                 mennyi javával~Álda meg a kegyes ég ezerek közt tégedet,
161 28|                kárunkon akkor epednünk,~A mikor isten sem tud rajta
162 28|                pályánk végéhez elérvén,~A természetnek lefizetjük
163 28|                s minden lépésem ezentúl~A te javadra leszen mindég
164 28|             nehéz akadállyal küszködik, a ki~Néked akar szolgálni,
165 28|         Megfordul, hiszem azt, (mert él a nemzetek atyja,~Él még a
166 28|                a nemzetek atyja,~Él még a magyarok kegyes istene!
167 28|             tisztább új napra derül még~A magyar ég, s fiaink meglátják
168 28|               utóbb, diadalmaskodni fog a köz~Értelem és akarat; diadalmaskodni
169 28|               diadalmaskodni fog egykor~A nagy egész hasznát keresõ
170 29|             kincse, szabadság!~Hogy nép a népet kedvelje, hogy ember
171 29|             Oszlani kezd már lassanként a régi setétség~Éjjele; terjednek
172 30|               Varázsfuvolájából~        A szóló s egy pap~        
173 31|       megtartván vad mostohánk,~        A Sors, az volt tán egy oka,~
174 32|             senki jajjaim!~Felelnek ím! a kõfalak,~        S kérésimet
175 32|            Fájdalmim meg nem nyerhetik.~A kõfal szánja sorsodat,~        
176 33|           megnyitotta már~        Révét a jóltévõ halál:~A mí hajónk
177 33|                  Révét a jóltévõ halál:~A mí hajónk habok közt jár,~        
178 34|                 egy teljesebb~kéziraton a következõ nagyobb töredék
179 34|           megnyitotta már~        Révét a jóltevõ halál:~A mí hajónk
180 34|                  Révét a jóltevõ halál:~A mí hajónk habok közt jár,~        
181 34|            vádolják panasszaink~        A minden élet eggy urát.~Elûzi
182 34|              élet eggy urát.~Elûzi majd a jobb idõ~        Ügyünk
183 34|           hangzik most is éneke~        A nagy Dunának mentiben.~Nyúgodjanak
184 34|               menend;~Ragyogni fog, míg a magyar~        Magyar s
185 36|             most is más könyvet ûz?~Ím, a nagy bánat hõ szava~        
186 37|            egyedül te vagy~        Még, a ki most is szánakodva~                
187 37|             Némulva fekszik s szendereg a világ.~        Ím, nyugszik
188 37|             világ.~        Ím, nyugszik a természet is már,~                
189 37|               kelvén, széjjel uralkodik~A csendes álom: fekve pihenteti~        
190 37|                         Nézi, hová siet a szerencse.~Elcsendesedtek
191 37|                   Kõszikla-barlangjában a bölcs~                S
192 37|                szállong ablakaink körül~A bújdosó szél; s terjedezõ
193 37|                 vagy még, csak te vagy, a kinek~Mondhassa vérzõ szíve
194 37|                                Néked is a kiszabott idõ; tûrj,~Míg
195 38|                                         A rab és a madár~                
196 38|                                A rab és a madár~                Dulci
197 38|                 már~Elmét kecsegtetõ,~S a búban elmerült~Gyötrelmes
198 38|   magánosságomban meglátogatsz?~S hogy (a mit embertõl szívem hiába
199 38|                 Tõlem megint elválsz!~S a búnak e felhõkig-ért~Boldogtalan
200 38|                kelvén, újolag leszállsz~A vár fokára,~Vagy még tovább
201 38|              hangzik újra kedves éneked~A fenyvesek tollas polgárinak~
202 38|               Bút gondot elfelejtetõ,~S a várasokban fonnyadó kevély
203 38|                 Ott hangzik édes éneked~A halmok, erdõk, völgyek,
204 38|                e kerek föld birtokánál,~A széles e világ~Minden javánál~
205 38|               Elõbbi múlatóhelyére,~Túl a folyónak partjain~Ama bokros
206 38|                bokros halomra; - s ott,~A nyári díszibõl kivetkezõ~
207 38|                 Ott áldja, ott~Köszönti~A nyúgalomra költözõ~Arany-hajú
208 38|               hajlanak le víg dombjának a völgy~Árnyékos öblibõl~Felénk
209 38|  felfohászkodván~Megilletõdött lelkeink~A szenvedõk el nem feledkezõ~
210 38|         mindenütt; s hallgat, figyelmez a vidék~Körül-belõl.~Csak
211 38|                 vidék~Körül-belõl.~Csak a feleslõ visszahang fondorkodik,~
212 38|                 õ cseveg, s ingerli még~A messze kõsziklák felõl.~
213 38|                Orfeussa szép szaván~Még a folyó is, - csendesebben~
214 38|                Hajtván bolyongó habjait~A vár alatt,~S nem oly igen
215 38|              zajogva dúlván partjait,~S a kõfalat.~Zengj még tovább!
216 38| ellenállhatatlan~Vígságnak indul minden a partok körül!~Miként örül,~
217 38|            felelgetnek mindenfelõl neki~A szirtos oldalú hegyek~Láttatlanul
218 39|                                         A szenvedő~                ”
219 39|                                 és csak a koporsóm vagyon hátra.”~                                                        
220 39|                 rossz?~Mért szenved így a jámbor erkölcs?~S mért gyõzedelmes
221 39|             erkölcs?~S mért gyõzedelmes a gonosz?”~S hozzád emelvén
222 39|         kegyelme; s irgalom-pálcája íme~A kõsziklából bõ vizet vere!~
223 39|              édes árjai!~Szakadjatok; s a szenvedõk kegyes~Vígasztalójának
224 39|                 és vígadva hagyd el ezt~A síralom helyének durva rejtekét!~(
225 39|             hazád boldog határihoz,~Túl a setétlõ fellegek útjain~
226 39|                 setétlõ fellegek útjain~A halhatatlanok dicsõ hajlékihoz!~
227 39|                 s mi nagy~Az Õ kegyelme~A földnek elhagyott lakossihoz!~
228 39|        unszolván títeket?~Mire kérem én~A tí segedelmeteket?~Mit,
229 39|            veszendõ féreg! és dicsérjem a Te~Nevezhetetlen,~Gondolhatatlan,~
230 40|               ellent Napnyúgot hatalma,~A nagy erõ ellen nincs elég
231 41|                                         A szerencséhez~Mit kecsegtetsz,
232 41|              még, ki ma sem kél~        A halállal alkura!”~Te, kit
233 42|                 angyala; -~Aki használt a világnak, -~        Senkinek
234 42|               árt vala; -~Igaz ember, s a hazának~        Jó polgárja,
235 43|                képe alá~Híven szolgálta a hazát;~        Fenn lészen
236 44|                                         A keszthelyi hajóra~(1798)~
237 44|                keszthelyi hajóra~(1798)~A mindent elrontó idõ hatalmának~        
238 44|            poklokat vernek, -~Megvetvén a szelek mérges ostromait,~
239 44|                 nagy népe!~Ez lehet még a te újulásod képe.~Két Leopold
240 44|            csüggedvén bajod tengerében,~A közboldogságnak kiköthess
241 45|                 még ma is!) egy rabi,~S a régen elmúlt ostoba századok~        
242 45|          isszonyú~Fejét egekben, lábait a pokol~        Mélységiben
243 45|                 ösztöne;~        S mely a baromtól Alkotódhoz~                
244 45|             Bálványa?... Természet! hol a te~                Isteni
245 45|                       Mindazokat, kiket a szabadság~S édes hazájok
246 46|                           Mi jót tettél a hazának?~- - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - -~        - - - - - - - - - - - - -~
247 46|                           Mi jót tettél a Hazának?~S a szegénynek,
248 46|                 jót tettél a Hazának?~S a szegénynek, az árvának,~        
249 46|              Mely nemes cselekedet~Tett a tisztelet jelére,~Mely az
250 46|                 mellyeden látja~        A becsûlet oly jelét,~Mely
251 46|                becsûlet oly jelét,~Mely a pálcád alatt vérzõ~Rabszolgád
252 46|                                         A tudomány s szépmesterség~
253 46|                                       S a felvállalt új tisztségnek~        
254 46|                                     Mit a fényes úri nem?~- - - - - - - - - - -~
255 46|       Adhatott-e néktek arra~Just, hogy a derék magyarra~        Görbe
256 47|          engedte végemet,~Legyen áldott a tetszése!~        Végye
257 47|            nyugszik majd pora:~Ne higyj a rágalmazásnak!~(Becstelen
258 48|                                         A ki miként vet...~A ki miként
259 48|                      A ki miként vet...~A ki miként vet,~Úgy fog aratni!~
260 48|                 ifjú,~Még te, mi légyen~A nyomorúság.~Mint valamely
261 48|          valahol jársz,~Egyre kecsegtet~A gyönyörûség,~És, ha tenéked~
262 48|               idõd még:~Most igyekezzél~A tudománynak~Gyüjteni kincsét.~
263 48|              kincsét.~S már ma tanuljad~A - - - - - -~Mostoha sorsnak~
264 48|              csapásit.~Régi s igaz szó:~A ki miként vet,~Úgy fog aratni.~(
265 49|            ebbéli vétkének!~Köz anyánk, a haza, nem engedi nékünk,~
266 49|         szeretetnek ez volna-e bére?...~A széptudományok szabad országában,~
267 49|       széptudományok szabad országában,~A hû vetélkedõk célra-futásában,~
268 49|                kis elmék ingerkedésére,~A Vadóci Vincék ál csevegésére,~
269 50|                                         A bujdosók~                
270 50|              újra mérgedet;~Indítsd fel a mély poklokat,~        Töltsd
271 50|                székibõl~        Omoljon a világ: -~Erkölcse szent
272 51|                                Quand on a tout perdu, quand on n’a
273 51|                a tout perdu, quand on n’a plus d’espoir,~                  
274 51|           szégyen,~        S kötelesség a halál!~Így sohajt, panaszra
275 51|                panaszra kelvén,~        A világ kevély fia,~Hogyha
276 51|                 meg kell válnia;~Õ, kit a szerencse mindég~        
277 51|                Forgunk és erõlködünk,~S a szerencse vak dühével~        
278 51|                 óta küszködünk;~Mi, kik a mérges haboktól~        
279 51|            világa?~        S mit javall a bölcseség?~(1810-es évek)~~
280 52|                                         A bölcsnek állhatatossága~                
281 52|           szégyen,~        S kötelesség a halál!”~Az ily bús eltökélésnek,~        
282 52|               Váltig kell küszködnie,~S a vak sors kemény csapásit~        
283 52|                 nagy ellenségét~        A világ csudálja bár:~Szokratest
284 52|       Szokratest nagyobbá tészi~        A halált-hozó pohár.~Õt sem
285 52|            tetteidrõl számot adsz!~Hogy a végsõ áldozatra~        
286 52|              illõ dolog!~De azért, hogy a szerencse~        Nékünk
287 53|                                         A hazai nyelv és tudományosság~(
288 53|             jóságában,~S nem csüggedvén a sors kemény ostromában,~
289 53|              Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában,~S mit várhatsz
290 53|                ha pályája szép hírt hoz a vitézségnek,~Van még több
291 53|                  Melyen templomához jut a dicsõségnek.~Bételt rég
292 53|                 dicsõségnek.~Bételt rég a világ tetteid hírével;~Tudja,
293 53|               szörnyû hatalmának:~Hódol a föld ma is Tullius szavának,~
294 54|                                         A magyar lantos~(A mester
295 54|                        A magyar lantos~(A mester és a tanítvány.)~
296 54|              magyar lantos~(A mester és a tanítvány.)~Fõ díjra vágysz:
297 54|            tanítvány.)~Fõ díjra vágysz: a cél magas;~        Szûk
298 54|                 tanuld ma már,~        (A múzsa megtanít!)~Embert
299 54|                     Az ég hajlékihoz,~S a hit, remény és képzelet~        
300 54|                századink sorát,~        A régi s új idõt, -~S tiszteld,
301 54|            magasztald mindenütt~        A jót, nagyot, dicsõt!~Buzgón
302 54|            tanítsd az elfajult,~        A gyáva, büszke, rest,~S más
303 54|            árjait.~Zengj, énekelj, mint a madár,~        Mely hegyre
304 55|                                         A magyar író~„Mint égõ fáklya,
305 55|        értetlenek nagy-bátran itélik,~S a gyáva rablelkek gúnyolhatni
306 55|        rablelkek gúnyolhatni vélik;~Míg a Bölcs örömmel szemléli,
307 56|                                         A látók titka~(Egy jeles hazafihoz;
308 56|                       SENECA~Emlékezzél a mult idõre,~Ismérjed a jelenvalót;~
309 56|       Emlékezzél a mult idõre,~Ismérjed a jelenvalót;~S értvén az
310 56|                 ót,~Vigyázz, figyelmezz a jövõre!~Mely mit hozand -
311 57|              tévén bölcs kegyelme,~Hogy a fellyebbezõ nyughatatlan
312 57|                tudása:~Távozzék bûnétõl a vakmerõségnek,~Tartsa meg
313 57|                szabadsága,~Mely már itt a földnek porából felvészi,~
314 57|             földnek porából felvészi,~S a menny lakosihoz hasonlóvá
315 57|                  Melynek határt nem vet a föld kereksége,~Egek magassága,
316 57|     jövendõjének serkentõ reménye,~Mely a hív küszködõt pálmával biztatja,~
317 57|               sem hagyhatja,~Még ott is a jóknak jutalmát ígéri,~S
318 57|                jóknak jutalmát ígéri,~S a szenvedõk atyját irgalomra
319 57|               irgalomra kéri: -~E z e k a nagy égnek oly fõbb ajándéki,~
320 57|               örök trónusáig;~S földig, a baromnak veszendõ poráig!~
321 57|                képe,~Kit imádva tisztel a föld minden népe;~Ki, lételre
322 57|           akaratja,~Mert, ha tévedne is a homályos elme,~Szín-okokra
323 57|             hibázván értelme:~Nem téved a szívnek tiszta gerjedelme,~
324 57|                 borul fénye:~Nem árthat a balsors üldözõ vad kénye, -~
325 57|            szívének szebb indulatjával,~A jó lelk’ isméret fedez paizsával, -~
326 57|             fedez paizsával, -~Feltehet a világ s pokol hatalmával!~
327 57|                s mindenütt istene,~Mind a kettõ mérge sem lehet ellene.~
328 57|       rettenthetik;~Mely, végére jutván a földi pályának,~S lakosa
329 57|              dühét mosolyogva nézi.~Így a királyi sas, kõszikla-fészkében,~
330 57|            kezében,~Incselkedve lappang a fák rejtekében,~Kirepül!
331 57|        rejtekében,~Kirepül! s felhatván a magas egekre,~Nemes büszkeséggel
332 57|               Nemes büszkeséggel tekint a völgyekre;~S míg más gyáva
333 57|                 szabadon kering s vígad a nap körül.~Légyen, hogy
334 57|                 nap körül.~Légyen, hogy a rossznak gyõz gonosz hatalma,~
335 57|         rossznak gyõz gonosz hatalma,~S a jámbor-igaznak ritkán van
336 57|                 nem követi,~Sõt gyakran a világ bûn gyanánt bünteti;~
337 57|           bünteti;~S hogy jövendõjét is a sír túlsó partja~Sûrû ködbe
338 57|               mely bért vesz érdeme!~Él a magasságban a jók kegyes
339 57|                érdeme!~Él a magasságban a jók kegyes atyja,~Ki bánatos
340 57|            bûnös diadalmát,~S felfogván a jámbor elhagyott oltalmát,~
341 57|                 s szégyent mond fejére,~A hív szenvedõnek új fényt
342 58|          fogságot~Tûrvén, míg elnyernéd a zöld olajágot,~(Melyet majd,
343 58|                 lakhelyére, -~Hol most, a szent béke csendes kebelében~
344 58|                  Míg, fõbb célra intvén a költõi karnak,~Új fényt,
345 58|             fényt, új csillagot mutatsz a magyarnak;~Sándor! Ossziánom
346 59|               pécsi püspök)~Hajlott már a király a többség szavára,~
347 59|            püspök)~Hajlott már a király a többség szavára,~S kárt,
348 59|                hazám vidékében?~Harcot? a békesség istene nevében?~
349 59|                békesség istene nevében?~A hittel pecsételt alkut felbontatod?~
350 59|     fegyverünket?~De nyerd el bár hatát a hadi kockának~S vess vakot
351 59|             Százezrek halála s gyalázat a bére.~ ~
352 60|                      Déli György látása~A mohácsi ütközet elõtt.~                
353 60|                 az ajtómnak zárja),~Már a jó kenetek illatinak árja~
354 60|               járása mutatja.~Tündöklik a fején csillagos pártája,~
355 60|                 így tünõdik; s valamint a nyári~Felkelõ hold, melynek
356 60|             bûnös hallgatásnak!~Tekints a multakra, nézz a jövendõre,~
357 60|                Tekints a multakra, nézz a jövendõre,~S intsd hazád
358 60|          andalgó fiait elõre!”~Nem érti a magyar, intsenek bár néki~
359 60|                 álmából.~Ez tiszted; ez a te fõbb kötelességed.~Teljesítsd!...
360 60|            kötelességed.~Teljesítsd!... A többi ne gyötörjön téged.”~
361 60|                  tanácsa, s intése!...~„A látó, ha terhét felvette
362 60|         szándékának,~Tûrje nehéz súlyát a kemény igának;~S zabolázván
363 60|          engedjen istene szavának!~Amit a jövendõ kétes fellegében,~
364 60|          jövendõ kétes fellegében,~Amit a végveszély borongó jelében~
365 60|               istenek kemény igazsága!~„A nagy mennybéliek a véges
366 60|           igazsága!~„A nagy mennybéliek a véges elmének~Bölcs tetszések
367 60|                titok elõtte.~Látván itt a világ múlandó hivságát,~
368 60|              higgye, hogy végéhez érvén a pályának,~Jutalmát veendi
369 60|                  Boldog! ha, küszködvén a balszerencsével,~S bú, gond,
370 60|            szeretõ hív atyja,~Kegyelmét a jóktól meg nem tagadhatja,~
371 60|           kellett?~Nehéz, és veszélyes, a látó pályája,~S nem lehet
372 60|             Vagy (ha már kéntelen, hogy a napot lássa!)~Lehet-e még
373 60|                 pusztulása?...~Engedvén a szükség kemény törvényének,~
374 60|                  S nagy lélekkel tûrvén a balsors csapásit,~Általadja
375 60|               csapásit,~Általadja nevét a fõbb dicsõségnek -~Ama nem
376 60|              szebb dicsõségnek,~Melynek a jobb elmék szent tüzétõl
377 60|                  S búra, gyászra került a gyõzõk hazája:~Tiszta fényben
378 60|              végsõ veszedelme...~Hacsak a nagy isten különös kegyelme...~
379 60|                 nem remélek,~S nékem is a sírba leszállanom vélek?!~~
380 61|                 Majthényi Barta keserve~A mohácsi veszedelem után;
381 61|              minden. Elérkezett~        A szenvedõk órája, s némult~                
382 61|         Nyelvemet új panaszokra kíszti.~A nedves õsznek fergeteges
383 61|                    Tetszél fel, ó hold! a ki máskor~                
384 61|                béke uralkodik,~Ó ember! a sír, a temetõk között...~        
385 61|              uralkodik,~Ó ember! a sír, a temetõk között...~        
386 61|                       Férgek emésztenek a porában!~Várhatd Teremtõd
387 61|                árját;~                S a komor éjt futamodni látván,~
388 61|              éjt futamodni látván,~Nézd a jövõ nap hajnali csillagát, -~
389 61|                 Bízzunk~                A magyarok kegyes istenében.~
390 62|                                         A magyar költő idegen messze
391 62|                 fugit urbes.~Eltávozott a tél háborgó szelével,~Északra
392 62|               havával, jegével.~Megjött a víg tavasz a lágy zefirkével,~
393 62|           jegével.~Megjött a víg tavasz a lágy zefirkével,~S Flóra
394 62|          példája!~Jer, Múzsa! jer velem a szabad mezõre,~Siessünk
395 62|                 szabad mezõre,~Siessünk a tiszta csendes levegõre,~
396 62|                 gõzitõl, porától;~Távúl a kevélység durva dagályától,~
397 62|            gonosz játékától!~Ím, eljött a tavasz szokott víg kedvével,~
398 62|        reményével.~Jer azért, jer velem a szabad mezõre,~Menjünk az
399 62|             szép völgy virágos öblében,~A természet újult öröm-ünnepében,~
400 62|               boldog érzésében~Üdvözlém a tavaszt kedvesem ölében!~
401 62|            tavaszt kedvesem ölében!~Ott a jámbor élet s józan ész
402 62|                 tanyája;~Ott könnyebbül a szív terhes nyavalyája,~
403 62|              Harmadik ének~Ím, leszállt a hajnal rózsa-kocsijából;~
404 62|           rózsa-kocsijából;~Kivetkezett a föld éjjeli gyászából;~Ébred
405 62|                 éjjeli gyászából;~Ébred a természet mély nyúgodalmából,~
406 62|           felserken álmából.~Hallom már a berek szárnyas lantosait,~
407 62|                vídám lakosait~Küldi már a nap is arany súgárait,~S
408 62|           súgárait,~S elveri lassanként a köd árnyékait.~Mint egy
409 62|                 szokott útját, s ragyog a tetõben, -~Örömöt gerjesztvén
410 62|                 hogy már valahára~Lenéz a kegyes ég könyveim árjára...~
411 62|           borúlat~Fedi még, s lelkemben a béke nem múlat,~Érzem, hogy
412 62|             versent illatoznak;~Zengnek a madárkák, s vígan játszadoznak;~
413 62|           csattog az ernyõben,~Felrepül a másik amott a mezõben,~S
414 62|                  Felrepül a másik amott a mezõben,~S égnek emelkedve
415 62|                  S égnek emelkedve zeng a levegõben -~Szíves hálát
416 62|          levegõben -~Szíves hálát adván a nagy alkotónak,~S leckét,
417 62|               még idõnek jártával,~Kik, a természetnek szebb ajándékával~
418 62|        természetnek szebb ajándékával~S a kedvezõ sorsnak több adományával~
419 62|              több jót tettek, s tesznek a hazával:~De kik, a mostoha
420 62|              tesznek a hazával:~De kik, a mostoha csalárd szerencsének~
421 62|                És ím, elmém egén oszlik a borúlat;~Elhagyta szívemet
422 62|              borúlat;~Elhagyta szívemet a komor indúlat;~Lelkemben
423 62|                kevés jó barátok!~Jertek a természet hív anya-keblébe -~
424 62|                  Hol minden mosolyg már a nézõ szemébe,~S mindenütt
425 62|                Isten!” zeng fülébe.~Itt a jámbor élet s józan ész
426 62|                 tanyája;~Itt könnyebbül a szív terhes nyavalyája,~
427 62|                      PROPERTIUS~Te, kit a kegyes ég, atyai kedvében,~
428 62|               balszerencsében;~Ki, hogy a fõbb célra kalauzom lettél,~
429 62|               gonosz nyelv rágalma,~Sem a képmutatók otromba szidalma,~
430 62|                 Eredj, lásd még egyszer a magyar világot.~Szedj elõbb
431 62|                viselhesse.~Fogd még ezt a szépen zöldellõ kis ágot,~
432 62|                zöldellõ kis ágot,~S ezt a nem múlandó gyönyörû virágot.~
433 62|              vára~Büszkén emelkedve néz a két Dunára,~Szállj haladék
434 62|            azzal Virt egész tájéka.~Míg a magyar nemzet az élõk számában~
435 62|                 Lészen, s helyet foglal a népek sorában;~Míg szent
436 62|            koronája szabad birtokában,~(A pánnonok s dákok hajdani
437 62|                  Hív Múzsa! s ezek közt a jeles költõket;~S szólítván
438 62|              kertében~Új életre minden, a tavasz jöttében;~S mikép
439 62|            versünket;~Mikép ismérkednek a magyar elmével,~Mikép annak
440 62|                7]~Így, kijutván egyszer a szõke Sajnáig,~Elhat nevök
441 62|                 járj utad végére;~Siess a Bakonynak nyúgoti szélére.~
442 62|         lelkesítõ lantja zengésével~Ott a hegyet völgyet érezni tanitja,~
443 62|               völgyet érezni tanitja,~S a mult idõk legszebb csudáit
444 62|               Sümeg szép tájéki;~Te, ki a természet anyai keblében,~
445 62|           árnyékos tövében,~S úgy nézed a világ háborgó tengerét,~
446 62|             világ háborgó tengerét,~Úgy a föld szédelgõ számos rab-emberét,~(
447 62|            dicsõség fényében,~S valamíg a Duna s Tisza környékében~
448 62|           örömére!~Terjeszd neved hírét a világ szélére,~S légy hazád,
449 62|                 nyomorúságot;~Míg amott a vad Márs, lerakván fegyverét,~
450 62|              meg száz ezerét,~S itélvén a népek s királyok nagy perét,~
451 62|             országát, emberét:~Zengj te a bölcseség szelíd érdemérõl,~
452 62|                 szelíd érdemérõl,~Zengj a fõbb dicsõség igaz ösvényérõl,~
453 62|               dicsõség igaz ösvényérõl,~A béke s szabadság arany idejérõl,~
454 62|                 áldott olajágát;~Mutasd a halandók földi boldogságát;~
455 62|             földi boldogságát;~Terjeszd a józan ész mennyei világát;~
456 62|                lelki mély vakságát,~Ki, a bölcs természet egyenes
457 62|            Amott, nehéz láncok csüggvén a nyakáról,~Gondolkodni sem
458 62|            gyalázatjáról!~Nem tekintvén a múlt setétebb idõket,~Nézd
459 62|              múlt setétebb idõket,~Nézd a mái napot, s a mostan élõket:~
460 62|             idõket,~Nézd a mái napot, s a mostan élõket:~Háborogva
461 62|             halmát mindnyájok vétkének,~A törvény s igazság útjára
462 62|                ki ma sem láthatja,~Hogy a népek sorsát isten igazgatja?~
463 62|                földig alázhatja,~S mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~
464 62|             alázhatja,~S mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~
465 62|             kivághatja?...~Zengj, zengj a bölcsesség szelíd érdemérõl~
466 62|       bölcsesség szelíd érdemérõl~Zengj a fõbb dicsõség igaz ösvényérõl,~
467 62|               dicsõség igaz ösvényérõl,~A béke s szabadság arany idejérõl,~
468 62|               Tud, lát, s intéz mindent a Mindenek Atyja!~Kinek intõ
469 62|             mindég rossz cselekedeti,~S a bûn a büntetést el nem kerülheti.~
470 62|              rossz cselekedeti,~S a bûn a büntetést el nem kerülheti.~
471 62|               istene félelmét,~Követvén a törvény egyenes értelmét,~
472 62|             nélkül - jutalmat remélni!~(A buta kevélység ily csúf
473 62|                követi munkádat.~Ébreszd a nagyra-nõtt fiatal lelkeket,~
474 62|               tûz-gerjedelmeket.~Mutasd a múlt idõk fényes tûkörében,~
475 62|          unokáik intõ példájára,~Felírt a dicsõség örök táblájára:~
476 62|             soha nem születtek!~Vesd el a jó magot annak idejében,~
477 62|               Hunnia kertében,~Gyomláld a maszlagot termékeny földében,~
478 62|          termékeny földében,~S bízzál - a magyarok kegyes istenében!~
479 62|          egymásnak,~S buzgó hálát adnak a serény munkásnak, -~Ki bár
480 62|             szebb alkotmányában,~Bízván a jók viszont-hajlandóságában~
481 62|          cimborák dühös haragjának,~Sem a világ-gyõzõk kevély hatalmának.~
482 62|                 hatalmának.~Így õ - míg a földnek csudált erõsei~Eltünnek,
483 62|             népei,~Mint õsszel erdõkben a fák levelei, -~Egyre nevekedvén
484 62|         parancsol, mint gyáva rabjának,~A vitéz s bölcs atyák korcs
485 62|               hazája helyében~Hazát lel a világ minden szegletében;~
486 62|             szabadságát,~Inti maradékit a balszerencsében; -~Míg talán,
487 62|                 Így tünt el sok más nép a földnek színérõl;~De hallgat
488 62|            földnek színérõl;~De hallgat a múzsa hírérõl, nevérõl,~
489 62|        bizonyságot nemzeti létérõl.~Ím! a régi világ kevély fõvárossa~
490 62|               nyög mái lakossa,~S falát a bús Tibris szégyenkedve
491 62|         szépsége,~S míg tengelyén forog a föld kereksége,~El nem borul
492 62|             most támadt északi csudája,~A vitézek s bárdok ama fõ
493 62|                 minden szembõl,~Valamíg a világ új zavarba nem dõl,~
494 62|                 emberi nembõl.~Úgy van! A büszkeség márvány-oszlopai,~
495 62|             büszkeség márvány-oszlopai,~A gõgös hatalom tornyos hajlékai~
496 62|                maholnap szelek játékai;~A legdicsõbb király fejdelmi
497 62|          érdemében,~S élvén, uralkodván a jóknak szívében,~S dicsõítvén
498 62|                 pártfogójának -~Például a késõbb századok fiának!~~        
499 62|           céljához; -~Éleszd bizodalmát a népek urához;~Erõsítsd szerelmét
500 62|             viselje békével!~Lágyítgasd a durva hideg keménységet,~