Part

 1 4 |        tizennyolc nyarat fellyül alig ére,~Hogy éltének jutott
 2 13|   veszélyére.~De hajóját szélnek alig eresztette,~Hogy rengõ zaj
 3 16|        inornatam silebo.~Mi, kik alig kezdénk népünk újulásán~
 4 16|       sorsa jobbra-változásán,~S alig álmadozánk boldogabb napokról,~
 5 17| igyekezeti.~De bánatra méltó, ki alig kezdette,~Útját, már elesik
 6 17|      annak közepette -~Kinek még alig nyílt élte szebb virágja,~
 7 17|     Eddig csak virágzott; s csak alig mutatta,~Miként múlathatnánk
 8 17|          s bágyadott elmével~Már alig küszködöm az élet terhével,~
 9 17|        eltávozott örömem egérõl,~Alig emlékezem néhai fényérõl!~
10 17|    végezések így gátolván benne,~Alig mutathatná, majdan mire
11 18|     szült~Téged talán úgy; s úgy alig ismeri~        Élted szerelmes
12 20|      ijesztõ váz gyanánt, hazánk alig~Serdülhetõ kertében. (A
13 25| Bartsaihoz~Szomorú a lelkem. Még alig derüle~Víg napunk, már újra
14 27|     jármokba szorítsák!~Még csak alig jöve fel valamely jeles
15 27|    polgár, pályamezõben~Még csak alig láttatta magát: mikor íme
16 46|      Halmozott inségiben~Lovadon alig tudsz ülni~- - - - - - - - - - -~        - - - - - - - - -~
17 58|     tetted,~Mikor elméd szárnyát alig emelhetted;~Te, ki rég kikelvén
18 60|        fénybe merülni, -~Melynek alig terjed elsõ víg súgárja,~(
19 62|     lemondván ezer kész javáról,~Alig emlékezik régi mivoltáról,~