Part
1 1 | melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)~A jók sírodban
2 2 | homály fedi ékes szemeidet;~Nem érzed szüleid szíves kiáltásit,~
3 2 | szíves kiáltásit,~ Nem hív barátidnak zokogó sírásit?~
4 3 | kegyes! minden esdeklésed;~Nem teljesítheti már többé tetszésed.~
5 4 | tetszett! s azért bús végzése~Nem engedte, légyen délre jöhetése.~
6 6 | mindenem.~De - „Meddig”? Azt nem mondhatom~- Lelkem! - mivel
7 6 | mondhatom~- Lelkem! - mivel nem tudhatom,~ Mikor
8 7 | koldulván rongyollott jószágát,~Nem látta tulajdon ősi gazdagságát.~
9 8 | JUVENALIS~Sem vers, sem nyelvünk nem tetszik néked, Etendi!~
10 8 | Etendi!~ Hasztalan ez; nem fér úri nemedhez amaz.~Úgy
11 8 | Mennyei szépségén nem kap akármi majom!~~
12 9 | minthogy veszedelmét el nem háríthattad,~Szabadságát
13 9 | Szabadságát fellyülélni nem akartad.~Nagy árnyék! szemeim
14 9 | honjáért vérzik, s búját nem birhatja!~~
15 10| Megkérlelni tehát nem tuda, durva halál?~Mostoha
16 10| egek! mért szánakodásra nem indul~ Ennyi csapás
17 13| ha vitéz nemzetünk útját nem vehette,~Vérengzõ táborát
18 13| társoknak kiszabott pályáját,~Nem várhatják sírba-döntõ nyavalyáját;~
19 13| lakhelyünk szoros határait,~S nem tudván az egek titkos szándékait,~
20 13| alatta,~De láncából magát nem szabadíthatta,~Mert hogyha
21 13| adhatott?~Ha ki ajándékot égbõl nem kaphatott,~Mint eretnek -
22 13| hazafi most is fájdalmában,~Nem vehetvén reményt árva mivoltában;~
23 13| reményt árva mivoltában;~S nem találván hazát önnön hazájában,~
24 13| õnéki vagyon oltalmában,~Nem fog elhagyatni bús árvaságában.~
25 14| vas-igátok~Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;~Ti is, kiknek
26 15| hozzája gyászos kiáltásunk,~S nem tartand örökké tõled elválásunk?~
27 15| kelletvén, letetted kezedbõl!~Nem lehetett többé velünk tanácskoznod,~
28 15| tesz vala atyai készséged,~Nem használt, sõt több kárt
29 15| nyújtja ki reszketõ kezeit,~Nem szabadíthatja kincsét s
30 15| volt a szív szabadsága.~Nem bízott az atya saját magzatjában;~
31 15| rólunk,~Igaz ügyünk mellett nem lehetett szólnunk!~Ámde
32 15| a magyarok istene!~Ha õ nem akarja - ki tehet ellene?”~
33 15| nyújtott ajándékát.~Még nem vagy a parton! Felhevült
34 16| az ég, ki népünk vesztét nem kívánta,~Ebben is elõre
35 16| emelkedtél,~Édes feleidrõl el nem feledkeztél,~Szépeink példája,
36 16| ne féljenek!~Tudván, hogy nem lehet ezeknek megválni,~
37 16| hirdetõje,~Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,~Lantja húrjait
38 16| Lantja húrjait még soha nem illette -~Õ is tiszteletét
39 17| Ahonnan még soha senki meg nem tére;~Mindnyájokat éri a
40 17| éri a halál kaszája: -~De nem tudja senki, mikor üt órája,~
41 17| S hogy, ha van még, ami nem éppen múlandó,~Csak az ész
42 17| munkája lehet maradandó.~Nem használ itt senki bajnoki
43 17| jót tehete,~Hogy vele ki nem hal szép emlékezete;~Boldog,
44 17| egykor alatta.~Hányszor nem képzeltük, mi lesz majd
45 17| mi lesz majd belõle?~Mit nem ígért Klóris magának felõle?~
46 17| vezessen-e vakot?...~Ah! nem látok én már soha több víg
47 17| ígérhet ember önmagáról)~El nem tér õ soha választott útjáról;...~
48 17| míg e világtól végbúcsút nem vészen,~Te szívedhez szíve
49 18| Alajoshoz~A vígadó hir, oszlani nem tudó~Szárnyára kelvén, útnak
50 18| szakadást iszonyodva hallák.~Nem láttalak még, drága hazámfia!~
51 18| láttalak még, drága hazámfia!~Nem láttalak még tégedet én
52 18| tégedet én soha.~ Mért nem hozott ó! engem öszve~
53 18| veled a szerencse?~Hidd el, nem ismért mégis az, a ki szült~
54 18| sáskoszorújokat;~ S határt nem ismérõ hatalmok~
55 18| El nem felejtenek tégedet õk soha;~
56 19| búba merült,~Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;~
57 20| perlenél? s a nép elõtt?~Nem látd-e, hogy csak azt akarja?
58 20| Becsûletet nyerhetne: Mit nem tenne majd~E nyughatatlan,
59 20| szele~Csapván meg az agyát, nem találja már helyét,~S új
60 20| hasonló társakat?~Hiába mind! Nem boldogulhat énvelem,~Bármint
61 20| S õt mindezért haragomra nem méltóztatom.~Miért veszõdnénk,
62 20| nyilván szíve mérges ösztönét:~Nem tudja, mit cselekszik így,
63 20| cselekszik így, a balgatag;~Nem tudja, hogy dicséretétõl
64 20| szeme~Hazánk derûlõ kék egén nem tûrheti.~~
65 20| szép s jeles dolog gyanánt~Nem nézhetem, sohasem csudálhatom.
66 20| fecsegései miatt mint bünteti.~Nem száll ki síkra vele, nem
67 20| Nem száll ki síkra vele, nem is perel: hanem~Egy-két
68 20| nyög és bosszonkodik -~Nem szánja senki; sõt kacagják
69 20| légyen úgy! Ha már eszére nem jöhet,~Ha semmiképpen nem
70 20| nem jöhet,~Ha semmiképpen nem szünik bosszontani,~S nem
71 20| nem szünik bosszontani,~S nem tûrheted te már tovább e
72 20| pofája még,~S egészlen el nem tünt szemérme: megpirul,~
73 20| míg eszén volt, elkerülni nem tudá.~~
74 20| s rajta semmikép~Bosszút nem állni, - gyáva s illetlen
75 21| elõlem.~Mondtam, hogy már nem remélek...~ Miért
76 21| boldogtalan,~ Hogy nem lehetsz az enyim!~Látom,
77 21| szívedet,~S még egészlen ki nem zárja~ Elméd régi
78 24| kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér.~(1790 körül)~~
79 25| honnan senki még vissza nem tére),~Élni fog itt mindég
80 25| kit eléggé semmi nyelv nem dicsér,~S kiben legkisebb
81 26| onthassuk vérünket?~Míg ki nem költözött erdõk homályából,~
82 26| tudatlanságából,~Legalább nem tette rosszra-vágyásából.~
83 26| haza serény védelmében -~Nem a gyõzõ karban, nem a vad
84 26| védelmében -~Nem a gyõzõ karban, nem a vad elmében!~Csalatkozott
85 26| vakságtokban tán azt gondoljátok?~Nem dõlhet le porba, minthogy
86 26| vakok! s reszkessetek;~Nem állhat már soká megrendült
87 27| kik honnyok semmi keservén~Nem könyörülhetvén, bajait mindenha
88 27| szívünket; örökre~Eltünik ah! s nem fog soha felvirradni talán
89 27| elmúltak az én örömim; nem kellenek immár~E bús szívnek
90 27| talpköve meg van-e vetve?~Hajh, nem lészen-e még Babilonnak
91 27| s miben foglalja magát? Nem törnek-e mégis~Ellene szép
92 28| elmúltak az én örömim; nem kellenek immár~E bús szívnek
93 28| vak sorsot okozván,~Helyre nem állandó kárunkon akkor epednünk,~
94 28| Néked akar szolgálni, tudom. Nem tészem azonban~Még le reményemet
95 28| Még le reményemet én; s nem utolsó, nem kicsiny érdem~
96 28| reményemet én; s nem utolsó, nem kicsiny érdem~Lesz, végsõ
97 28| erõlködvén, legalább kétségbe nem esni!~Megfordul, hiszem
98 28| S bárha keménykedik is, nem lessz ily mostoha mindég;~
99 28| tovább is~Emberkedni tudunk, nem hajtván semmi veszélyre,~
100 29| Lévén amellyet kikerülnünk nem lehet, ámbár~Nemzetek, országok
101 29| mikoron sem szolga, sem úr még~Nem vala; eggyenlõk lévén az
102 32| reped bele!~De ah! hozzád nem juthatok,~ Hiába
103 32| karjaim,~Ah! senkit meg nem hajthatok,~ Nem hallja
104 32| meg nem hajthatok,~ Nem hallja senki jajjaim!~Felelnek
105 32| lássalak!~ Fájdalmim meg nem nyerhetik.~A kõfal szánja
106 32| Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...~Nagy ég! tekintsd
107 33| habok közt jár,~ S nem tudjuk, partot hol talál.~
108 34| habok közt jár,~ S nem tudjuk, partot hol talál!~
109 34| minden terheit,~ Nem csüggnek láncok karjain;~
110 34| csüggnek láncok karjain;~Nem várja Bécs kegyelmeit -~
111 34| Megesküdt ellenséginek~ Nem érzi már irígy dühét~S hatalmas
112 34| Fennáll, homályba nem menend;~Ragyogni fog, míg
113 36| Szépséged régi hajnala,~Mert ah! nem látja hívedet,~ Kinek
114 36| epedsz bús lelkedet,~ Nem kél fel õ többé soha!~Ha
115 37| is, setét~Szurdékaikban: nem merik átkozott~ Órában
116 37| Kell menned ah! s nem tarthatod meg~
117 38| Kívánatosb, áldott szabadság~Meg nem becsülhetõ nagy érdemérõl!~
118 38| lelkeink~A szenvedõk el nem feledkezõ~Irgalmas atya
119 38| bolyongó habjait~A vár alatt,~S nem oly igen sietve,~Nem oly
120 38| S nem oly igen sietve,~Nem oly zajogva dúlván partjait,~
121 38| felejtesd el velem~Határt nem érhetõ keservemet.~És íme
122 38| Nincs szíved, ember! hogyha nem érdekel;~Ha fel nem indíthatnak
123 38| hogyha nem érdekel;~Ha fel nem indíthatnak édes~Hangjai
124 39| fájdalmai!~Szakadjatok,~Ti nem remélt örömömnek édes árjai!~
125 39| helyének durva rejtekét!~(Nem tiltja szárnyaid szabad
126 39| szárnyaid szabad repûletét,~Nem tiltja senki meg neked.)~
127 39| nélkül szûkölködõ,~Érezni nem tudó,~Lelketlen állatok?~
128 41| bánatos elme~ Meg nem fog, de vélve vél,~Égnek
129 42| világnak, -~ Senkinek nem árt vala; -~Igaz ember,
130 43| Fenn lészen érdeme,~Míg el nem hagyja szép szavát~
131 44| szélvész dühében,~Hogy, el nem csüggedvén bajod tengerében,~
132 45| S mi vagy te, Erkölcs? nem csupa név, üres~Szó, hang?...
133 45| szava~Zászlója mellõl el nem ereszt vala.~ Elhagytad
134 46| Mit a fényes úri nem?~- - - - - - - - - - -~Díszes
135 47| Földi jók! maradjatok.~Nem irígylem, nem sajnálom,~
136 47| maradjatok.~Nem irígylem, nem sajnálom,~ Amivel
137 48| miként vet,~Úgy fog aratni!~Nem tudod, ifjú,~Még te, mi
138 49| Mert bár egykor szívünk nem várt mély sebének~Oka volt, -
139 49| vétkének!~Köz anyánk, a haza, nem engedi nékünk,~Attól, kit
140 49| vezére kegyes oltalmában.~S nem ügyelvén soha senki rossz
141 49| folytatja pályáját; -~S nem hogy sajnálhatná társa szebb
142 50| Maradjatok, világi jók!~ Nem kell jutalmatok.~Szolgáljon
143 50| eggyetértõ lelkeket~ Le nem nyomod soha!~Törd öszve,
144 51| szélvész után is~ Partra nem találhatunk;~Mit tegyünk,
145 52| van helye.~„Soha kétségbe nem esni,”~ Nagyobb bátorság
146 52| rágalmazói~ Bûnbe nem keverhetik.~Ha megcsalta
147 52| Lelki méltóságodat!~Nem, fonalát életednek~
148 52| fonalát életednek~ Nem szabad elmetszened, -~Tudván,
149 52| szerencse~ Nékünk már nem mosolyog,~Hogy vakot vet,
150 52| Kedvünk szerént nem forog,~Azt itélnünk, hogy
151 53| istened régi jóságában,~S nem csüggedvén a sors kemény
152 54| még~ Tárgyához el nem ért?~Érezd, ifjú! s tanuld
153 54| Mi halhatatlanít.~Nem hallgatván az oskolák~
154 54| Sok nemtelen nemest;~Ki, nem tekintvén, hol s mikor~
155 56| így tudhatod;~S minthogy nem változtathatod,~Nyúgodt
156 57| azt által ne lássa,~Aminek nem szükség s nem használ tudása:~
157 57| lássa,~Aminek nem szükség s nem használ tudása:~Távozzék
158 57| ne kívánja, -~Hogy, fel nem érhetvén, amit istenének~
159 57| tehetsége,~Melynek határt nem vet a föld kereksége,~Egek
160 57| ajándéki,~Melyeknél szebbeket nem adhata néki;~S melyekkel
161 57| Sem erõtlenségét s baját nem felejti,~Sem bánatos lelkét
162 57| bánatos lelkét kétségbe nem ejti:~Míg maga, követvén
163 57| S bízván istenében, - el nem hagyja magát!~Belsejébe
164 57| Belsejébe lévén beírva törvénye,~Nem csal bizodalma, nem csalhat
165 57| törvénye,~Nem csal bizodalma, nem csalhat reménye;~Ha szándékit
166 57| nézve hibázván értelme:~Nem téved a szívnek tiszta gerjedelme,~
167 57| széphez vonszó hív szerelme;~Nem téved ösztöne lelke vágyásának,~
168 57| szíved hív tanúd s pártfogód nem lehet!~Míg ennek nem vádol
169 57| pártfogód nem lehet!~Míg ennek nem vádol titkos érzeménye,~
170 57| Hited szent lángjának el nem borul fénye:~Nem árthat
171 57| lángjának el nem borul fénye:~Nem árthat a balsors üldözõ
172 57| Lelked méltóságát meg nem alázhatja.~Úgy van. Akit
173 57| De bátor nagy lelkét meg nem rettenthetik;~Mely, végére
174 57| Légyen, hogy jótettét itt bér nem követi,~Sõt gyakran a világ
175 57| megadhatja,~S hitét, bizodalmát nem csalatkoztatja!~S van itt
176 59| egész hazával,[5]~Feláll; s nem birhatván szíve fájdalmával,~
177 59| azok vak buzgóságának,~S nem hihetsz híveid józan tanácsának?~
178 59| játsszál alkotód nevével!~Nem csalod meg õtet semmi kelepcével...~
179 59| keresni vesztünket?~Miért nem kíméled jó hírünk s nevünket?~
180 59| Állj meg! Ha egy király nem néz tett hitére,~Százezrek
181 60| hazád andalgó fiait elõre!”~Nem érti a magyar, intsenek
182 60| árva nemzetednek,~Míglen ki nem törlik az élõk sorából,~
183 60| megmondá vesztét hazájának,~Nem használt - sem annak, sem
184 60| minthogy sem tetszése változást nem tehet,~Sem kára, vagy haszna,
185 60| kára, vagy haszna, kérdésbe nem mehet:~Imádván titkait az
186 60| gyászos énekében!~S bár nem hihet néki, bár nem ügyel
187 60| bár nem hihet néki, bár nem ügyel rája~Az örökké-vakok
188 60| igazmondó szája,~Míg porban nem hever Ilion bástyája!”~Ó!
189 60| megkötötte,~Amit tudnia kell, nem titok elõtte.~Látván itt
190 60| Kegyelmét a jóktól meg nem tagadhatja,~Belsõ szebb
191 60| napjai könyvében,~Melyet bé nem töltött annak idejében!”~
192 60| veszélyes, a látó pályája,~S nem lehet rózsával hintve nyoszolyája:~
193 60| fénylik érdemkoronája! -~Nem aggódván soha tulajdon javáról,~
194 60| látja sok szenvedésének;~S nem lelhetvén nyugtát bánatos
195 60| nyugtát bánatos lelkének,~Ha nem használhatott szerette népének:~
196 60| a fõbb dicsõségnek -~Ama nem halandó fõbb s szebb dicsõségnek,~
197 60| valamíg e világ új zavarba nem dõl,~Jó híre ki nem vész
198 60| zavarba nem dõl,~Jó híre ki nem vész az emberi nembõl!”~
199 60| elõmbe, késértõ bús lélek?~Nem jobb-e, hallgatnom, ha már
200 60| jobb-e, hallgatnom, ha már nem remélek,~S nékem is a sírba
201 61| égnek egész tanyája.~Ah! nem ragyogtok, mennyei víg tüzek!~
202 61| ragyogtok, mennyei víg tüzek!~Nem láthatom szép fényeteket...
203 61| bár veszni tért, elveszni nem engedéd:~ Hogy érdemeltük,
204 61| régi kegyelmedet?~ S nem fogsz-e rajtunk, ó atyáink~
205 61| nap hajnali csillagát, -~Nem, nem teszem még én le reményemet.~
206 61| hajnali csillagát, -~Nem, nem teszem még én le reményemet.~
207 62| még, s lelkemben a béke nem múlat,~Érzem, hogy szívemben
208 62| is majd még valahára,~S nem biztat hiában remény súgára; -~
209 62| már pályám véghatára,~S nem vész el tûrésem, fáradságom
210 62| eltûrnének -~Nincsenek, nem voltak, s nem is lehetnének!~
211 62| Nincsenek, nem voltak, s nem is lehetnének!~És ím, elmém
212 62| S ha nedves még szemem - nem bús cseppet húllat.~~
213 62| vezettél,~Mivel félretérni soha nem engedtél,~Nevemnek népemnél
214 62| szidalma,~Sem vad üldözõmnek el nem ront hatalma;~Hagyd el,
215 62| szívem örök fájdalmára!)~Nem tehetvén többé tisztes homlokára,~
216 62| zöldellõ kis ágot,~S ezt a nem múlandó gyönyörû virágot.~
217 62| tiszta barátságot,~S változni nem tudó szent hajlandóságot. - -~
218 62| Az irígy - elnémult, s nem árthatott néked.~Kedves
219 62| dákok hajdani honjában),~Le nem mond egészlen fõbb örökségérõl,~(
220 62| Hasonlíthatatlan szépségû nyelvérõl!) -~Nem feledkezik el múzsád érdemérõl,~
221 62| feltett szándékjokat;~S nem hagyván csüggedni szent
222 62| rab-emberét,~(Ki, vélt fõ javának nem tehetvén szerét,~Átkozva
223 62| Fortúna szekerét);~Míg, nem birván szíved megindult
224 62| járma mély gyalázatjáról!~Nem tekintvén a múlt setétebb
225 62| valahára már elhihették-e,~S nem kételkedhetvén szivekbe
226 62| égben -~Az égben! Mert ügyét nem vak sors forgatja,~Tud,
227 62| minden jó tettét itt bér nem követi,~(Mert legszebb jutalmát
228 62| S a bûn a büntetést el nem kerülheti.~Szívében viselvén
229 62| becsülvén koronás fejdelmét,~S nem kérvén, nem várván senkinek
230 62| fejdelmét,~S nem kérvén, nem várván senkinek kegyelmét,~
231 62| saját méltóságát,~Veszélyre nem hajtó tüzes bátorságát,~
232 62| éltekben érdemmel nevet nem szerzettek,~Mióta márványok
233 62| Olyanok, mint akik soha nem születtek!~Vesd el a jó
234 62| magyarok kegyes istenében!~Nem csalhatván belsõ szentebb
235 62| Nincs határ, melyen túl nem jut birodalma.~Ím! napok,
236 62| templomában,~Fennmarad! s nem enged az idõ fogának,~Sem
237 62| ragyog honja bús egében;~S ha nem világíthat annak vidékében,~
238 62| múzsa hírérõl, nevérõl,~S nem tesz bizonyságot nemzeti
239 62| forog a föld kereksége,~El nem borul soha nevek dicsõsége.~
240 62| Valamíg a világ új zavarba nem dõl,~E nagy bárd ki nem
241 62| nem dõl,~E nagy bárd ki nem hal az emberi nembõl.~Úgy
242 62| porba hull arany koronája:~Nem árt az elmének sem halál
243 62| nagy isten atyai kegyelme~Nem segít! ha minden jobb s
244 62| nemzet saját köz értelme~Nem teszi, hogy szünjék e mirígy
245 62| vakmerõ kevélyt többé meg nem menti!~Ott, hol a vak ösztön
246 62| megnyílt örvénytõl vissza nem rettennek,~S az igazság
247 62| az igazság útján egyaránt nem mennek, -~Vétkesek mindnyájan,
248 62| s veszni kell mindennek!~Nem aggódván azért senki rossz
249 62| bárdok példája, vezére!~Nem múlandók a te kezed alkotmányi,~
250 62| jól tudván, hogy többé nem látod,~Néha sohajtásod az
251 62| Ott - hol az igazak többé nem szenvednek!~Ott, az örök
252 62| pályájok ezer veszélyében~Meg nem tántorodván tárgyok ûzésében,~
|