Part
1 1 | Barátom! oly dolgok, melyek az embernek~Dicsõség mezején
2 3 | egy súgár cedrus, melyet az égi tûz~Földre ver, úgy
3 3 | Földre ver, úgy rogy le itt az elrémült szûz.~„Ó bátyám!”...
4 4 | Orcziaknak jeles unokája,~István, az ifjúság fõ dísze, példája,~
5 4 | nézte,~S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.~Néki másként
6 4 | Édes nemzetének gyászát az okozta.~Eredj már; s kérd
7 6 | Tetõled függ az életem,~
8 7 | ugyancsak végtére,~Melyet az idegen maszlag vont szemére;~
9 10| Búba-merült lelkem? még sem elég az ütés? -~Megholt? s hát csakugyan
10 10| koronája, magyar szépeknek az éke~ Megkérlelni
11 10| úgy ragyogott, valamint az arany nap~ A kiderült
12 10| nincsen többé! - Mint csillag az égrõl,~ Melynek kékellõ
13 13| szoros határait,~S nem tudván az egek titkos szándékait,~
14 13| borul a szemére,~Ha tekint az utas ez iszonyú térre;~Epedõ
15 13| önnön kebelét szaggatta.~Az egyenetlenség, (pokol rút
16 13| mennyi vért ontatott,~Míg az ész fáklyája világot adhatott?~
17 13| nagy Árpád népére.~Boldog az az ország, melynek kebelében~
18 13| Árpád népére.~Boldog az az ország, melynek kebelében~
19 13| békesség ölében.~Ott van az igazság teljes mértékében,~
20 15| számtalan sérelmünk.~Visszatér az ország dicsõ koronája,~Visszatér
21 15| Itt vagy hát? s tekintvén az ég nyomorgásunk,~Engedi,
22 15| kormányt kiüti kezébõl,~S már az elnyelendõ mélységnek felette~
23 15| voltunk tulajdon hazánkban.~Az öröm, kedv, s népünk szokott
24 15| szív szabadsága.~Nem bízott az atya saját magzatjában;~
25 15| pártosnak s bolondnak tartatott!~Az alku s a törvény emlékezetére~
26 15| bajának elviselésére~Tûrést az egektõl csak nyögéssel kére.~
27 15| szemeidet?~Örülj! s imádd az Úr atyai végzésit,~Ki ekkép
28 15| kedvemet?~Múzsa! ki elmémet az idõk titkába~Felvivéd, jövendõnk
29 15| jobbjára:~De vigyázz! s az égnek atyai szándékát~Imádván,
30 15| örömednek gátszaggató árja~Az ohajtott révbõl hajódat
31 16| kegyes intésére~Térnének az érdem igaz ösvényére!~De
32 16| érdem igaz ösvényére!~De az ég, ki népünk vesztét nem
33 16| szépnemnek,~Mint járhat ösvényén az igaz érdemnek;~Mint juthat
34 16| vagy balsorsához!~Mutasd az anyáknak nagy hivataljokat,~
35 16| édes gyermekeket” -~Adván az országnak jeles embereket,~
36 16| fényes erkölcsidrõl.~Ím! az én múzsám is - neved tisztelõje~
37 17| reményem alig-nyílt rózsái.~Itt az õsz, félig-ért ritka gyümölcsével;~
38 17| hatalmának?~Ki mond ellent az ég szent akaratjának?~Ah!
39 17| akaratjának?~Ah! valakik egyszer, az élet urának~Örök tetszésébõl,
40 17| a szegény halandó,~Hogy az egész földön minden változandó,~
41 17| nem éppen múlandó,~Csak az ész munkája lehet maradandó.~
42 17| lehettek még nagyok:~Máris az irígység, (pokloknak leánya!)~
43 17| irígység, (pokloknak leánya!)~S az álnok rablelkek ama rút
44 17| elmével~Már alig küszködöm az élet terhével,~Én nyújtsak
45 18| Hidd el, nem ismért mégis az, a ki szült~Téged talán
46 18| Battyáni! halljad bátran az õ szavát.~ Utáljuk
47 18| követõirõl~ Zengvén, az országlók aranyból~
48 19| víg napja felderült;~Ím, az igazságnak terjednek súgári;~
49 19| tehet egy nép, ha - akarja!~Az ember elnyomott örökös jussait~
50 19| karjait terjeszti:~„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!~
51 20| csak azt akarja? hogy csak az~Mesterkedése célja s egy
52 20| szóra méltóztathatod,~Holott az elsõ hely miatt irígykedõ~
53 20| szánakodhatál?~Távúl örökre tõled, az, távúl legyen~Hogy véle
54 20| büszkeség szele~Csapván meg az agyát, nem találja már helyét,~
55 20| civódnánk mí vele?~Isméri már az egész vidék, isméri jól~
56 20| naponként terjedõ fényét az ily~Kaján bagolynak pislogó
57 20| nyerhetett,~S mit nyert az ív és lant hatalmas istene,~(
58 20| példát mí halandó férfiak~Az embereknek hû vezéritõl
59 20| görög király,~Kit, mint az ész s tapasztalás hív tûkörét,~
60 20| képire,~Hadd lássa, mely rút az; s legyen másoknak is~Példás
61 20| kertében. (A melynek, tudod,~Az illyen ég-átkozta házi tolvajok~
62 20| ezen berek tilos~Vidékitõl az elhagyott mocsár felé,~S
63 20| HORATIUS~Azt tartom én: hogy az ily veszett indúlatú~Csalárd
64 20| ellenséget, a míg csak lehet,~(S az a tekintet és figyelmes
65 21| Hogy nem lehetsz az enyim!~Látom, mint küszködik
66 22| nõdögelj, és nyúlj fel az ég felé,~S terjesszed ernyõs
67 23| 2.~Kert az élet: de rózsáit~
68 24| Mely szaporán, mi hamar kel az õ strófája; mi könnyen~
69 25| tetejére.~Jer, keseregd velünk az ember vakságát -~Ki, megvetvén
70 25| vakságát -~Ki, megvetvén az ész mennyei világát,~Társa
71 26| Az európai hadakozásokra~
72 26| elverjék hazájok földérõl.~Mint az éhes medvék hideg barlangjokból,~
73 26| e föld színére~Helyezéd az embert élet ösvényére,~S
74 26| embert élet ösvényére,~S csak az egy szeretet édes érzésére~
75 26| erdõk homályából,~Vétkezett az ember szokott vadságából;~
76 26| Tudjad, ó balgatag! hogy az ész mivében~Van érdem, s
77 26| mely azt visszakéri,~Ha az élet ura munkátokat méri!~
78 27| is~Õsinknek, kik hajdan az ellenségre kikelvén~Honnyunkért,
79 27| rettenetes név!~Ah! ne gyötörjed az én füleim; lágyítsad azoknak~
80 27| eggyezni tanulnánk,~És, az irígy szeretetlenség otromba
81 27| tündökleni látja!~Nézzed, az ostobaság véres zászlóihoz
82 27| fenekednek! mint hányják az ezernyi kelepcét~Újra, hogy
83 27| éjjelit is szaggatva, s az édes~Nyúgodalom puha karjairól
84 27| szikráját, szabadon formáltad az embert:~Meddig, meddig nézheted
85 27| hajnalod álma.~Ím, elmúltak az én örömim; nem kellenek
86 27| hû társaim, a kik~Mostan az országnak kebelében széllyeloszolva~
87 27| becsülnek~Mindazok, a kik az érdemeket mérsékleni tudják.~
88 27| jók ellenségeinek szolgált az igazság? - -~Hol van néhai
89 28| hajnalod álma.~Ím, elmúltak az én örömim; nem kellenek
90 28| maradékink árva mivoltát!~Múlnak az esztendõk: változnak az
91 28| az esztendõk: változnak az emberi dolgok;~S változik
92 28| szemünk láttára naponként.~Int az idõ! Késõbb - késõ lesz
93 28| panaszokra fakadnunk,~És az eget s könyörûletlen vak
94 28| mint emberek és polgárok, az erkölcs~Útján, szent kötelességünk
95 28| minden erõ véd,~S mellyet az ész, mint bölcs kalauz,
96 29| népet kedvelje, hogy ember az embert~Érdeme s méltósága
97 29| terjednek lassanként már az igazság~Életadó fényesb
98 29| Életadó fényesb súgári; terjed az észnek~Végre kifejtõdõ természeti
99 29| világa.~- - - - - - - dõlnek az elmét~Mennyei díszeitõl
100 29| Hosszas~Álmokból felserkenvén, az ezernyi tulajdon~Káraikonn
101 29| Nem vala; eggyenlõk lévén az egész haza minden~Gyermeki,
102 30| Kettõs.~„Ne hajts az asszonyok szavára” -~
103 30| legyen: -~Elhagyva esdeklett az égre;~ De bármint
104 31| mostohánk,~ A Sors, az volt tán egy oka,~Hogy el
105 33| Ifjú polgári! jöjjetek,~S az emberség barátiról~
106 34| I.~Az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál
107 34| Bécs kegyelmeit -~ Az ég segíte kínjain.~Megesküdt
108 34| III.~Az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál
109 37| Verd el az ég szomorú homályát.~Távúl
110 37| Rejtekibõl az egekre nézvén,~Óhajtva várom
111 37| Ím, elhaladván útja felét az éj,~Némulva fekszik s szendereg
112 37| terjedezõ hajam~ Fürtét az arcámon lefüggõ~
113 37| s remélj.~ Ismér az ég!... Megszán, s kiszólít~
114 38| hangzik, ott zeng éneked~Az e kerek föld birtokánál,~
115 38| hagyott...~Meg visszatére~Az esti szellõk gyenge szárnyain~
116 38| Miként örül,~Miként süvít az õ~Hatalmas énekének~Hegy,
117 38| Mely által új~Életet ád az egész tanyának!~Áldás reád,~
118 39| megszánta bágyadt lelkemet~Az Úr kegyelme; s irgalom-pálcája
119 39| legérezettebb hangjain:~Mely jó az Úr! s mi nagy~Az Õ kegyelme~
120 39| Mely jó az Úr! s mi nagy~Az Õ kegyelme~A földnek elhagyott
121 39| énvelem hálákat adjatok?~Hogy az Úrnak énvelem~Illõ dicséretet
122 39| Némulva rettegd és imádjad~Az Örökkévalót!~Hogy el ne
123 39| véghetetlen! ámbár isteni~Az õ kegyelme!~(1795)~~
124 42| Felelet~Az erkölcs s ártatlanságnak~
125 45| Felvisz, az ész, fene kín gyanánt van.~
126 45| Elhagytad õket. Pártos az õ nevek~Vesztekre térült
127 46| Hazának?~S a szegénynek, az árvának,~ Ingyen
128 46| a tisztelet jelére,~Mely az erkölcs külsõ bére,~
129 46| Érdemessé tégedet?~Az igazság hív barátja~Pirul,
130 47| gondolóra;~Nehogy, ütvén majd az óra,~ Készületlenek
131 48| leányzó,~Úgy mosolyog ma~Néked az élet;~Sõt valahol jársz,~
132 49| utat néki Helikon hegyére?~Az elsõ zöld ágot ki tette
133 49| soha senki rossz kedvére,~(Az irígy kis elmék ingerkedésére,~
134 51| Reménységet sem talál,~Már annak az élet szégyen,~ S
135 51| Hogyha ránk dördül az ég?~Kell-e nékünk még remélnünk?~
136 52| Reménységet sem talál,~Már annak az élet szégyen,~ S
137 52| S kötelesség a halál!”~Az ily bús eltökélésnek,~
138 52| Nagyobb bátorság jele!~Az erkölcs hû bajnokának~
139 52| kereszténynek~ Kötelesség az élet.~(1810-es évek)~~
140 53| sorában,~S mit várhatsz az idõk további folytában!~
141 53| lehet máskép is tetszenünk az égnek;~S ha pályája szép
142 53| vitézségnek,~Van még több útja is az emberiségnek,~Melyen templomához
143 54| Szûk és kemény az út.~Érzed, tudod, mi jó?
144 54| mi szép? mi rút?~Adott az ég oly oktatót,~
145 54| halhatatlanít.~Nem hallgatván az oskolák~ Hiú tetszéseit,~
146 54| Hiú tetszéseit,~Kövesd az ész s tapasztalás~
147 54| Emelkedjél fel szárnyain~ Az ég hajlékihoz,~S a hit,
148 54| határihoz.~Keresd, imádd az Alkotót~ Hatalma
149 54| munkái rendiben~Vizsgáld az élet s társaság~
150 54| éljenek!~Ébreszd, tanítsd az elfajult,~ A gyáva,
151 55| másoknak világol.” -~Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,~
152 55| szemléli, csudálja,~Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:~Õ, (
153 56| Ismérjed a jelenvalót;~S értvén az újat és az ót,~Vigyázz,
154 56| jelenvalót;~S értvén az újat és az ót,~Vigyázz, figyelmezz
155 57| HORATIUS~Van, van az embernek léte fõ végére~
156 57| vakmerõségnek,~Tartsa meg törvényét az emberiségnek,~S határban
157 57| körébõl kitérni,~S halandónak az ég titkaihoz férni,~Tanulja
158 57| földig alázhatja, -~Égig! az istenség örök trónusáig;~
159 57| háborút viselvén mindég az érdemmel,~Ha kinek ma méltán
160 57| alázhatja.~Úgy van. Akit az ész vezet súgárával,~S egyezvén
161 57| honjának,~Szárnya szabad reptét az égnek intézi,~S ellenségi
162 57| néki.~Eljöhet majd egykor az itélet napja,~S bosszút
163 57| bölcs papja:~Ki, látván az álnok bûnös diadalmát,~S
164 59| Sok jót tett már sokszor az egész hazával,[5]~Feláll;
165 59| vétkes szándékának,~Mint az ész, igazság, s becsület
166 59| ohajtott partjára,~Ne hajts az ily Szíren csábító szavára.~
167 60| s szinte már egyre járt az óra,~Midõn, jövendõnket
168 60| súgárja,~(Magától megnyílván az ajtómnak zárja),~Már a jó
169 60| jó kenetek illatinak árja~Az egész levegõt hirtelen eljárja.~
170 60| melynek gyönyörû súgári~Az éj homályából néha kitisztulnak,~
171 60| nemzetednek,~Míglen ki nem törlik az élõk sorából,~Híven serkentgeted
172 60| nem mehet:~Imádván titkait az ég szándékának,~Tûrje nehéz
173 60| néki, bár nem ügyel rája~Az örökké-vakok dõzsölõ víg
174 60| Ilion bástyája!”~Ó! ha már az égnek úgy hozza végzése,~
175 60| bal jövendölése;~Ha már, az istenek kemény igazsága~
176 60| állhatatossága;~Ez volt az istenek kemény igazsága!~„
177 60| vizsgálja.~De bár eszét ebben az ég megkötötte,~Amit tudnia
178 60| S ha, számot adván ott az élet urának,~Miképpen felelt
179 60| örömet hoznának õnéki~Most az ál szerencse minden ajándéki?~
180 60| S térdet fejet hajtván az ég tetszésének,~Megfelel
181 60| dõl,~Jó híre ki nem vész az emberi nembõl!”~Szólnék:
182 60| felelj, ne kérdezz! Közelít az óra;~Közelít (vedd, látó!
183 61| Sírván sírt éjjel, és az õ könnyhullatási~
184 61| könnyhullatási~ az õ arcáin; nincs, aki vígasztalja
185 61| Mérgét kizúgván, csendes az éjtszaka.~ De vastag
186 61| Most is az égnek egész tanyája.~Ah!
187 62| a szabad mezõre,~Menjünk az óhajtott tiszta levegõre;~
188 62| s józan ész hazája,~Ott az áldott béke s víg öröm tanyája;~
189 62| terhes nyavalyája,~Ott derül az elme komor éjtszakája.~~
190 62| Hoc erat in votis.~Itt, az ártatlanság s békesség ölében,~
191 62| Érzem, hogy szívemben enyhül az indúlat;~S már szemem kevesebb
192 62| játszadoznak;~S míglen itt az egyik, párját az erdõben~
193 62| míglen itt az egyik, párját az erdõben~Hallván, utána nyög,
194 62| Hallván, utána nyög, s csattog az ernyõben,~Felrepül a másik
195 62| halandónak:~Imádjam hatalmát az ottfennlakónak,~Mint kútfejét
196 62| s józan ész hazája,~Itt az áldott béke s víg öröm tanyája;~
197 62| terhes nyavalyája,~Itt derül az elme komor éjtszakája.~~
198 62| elsõ kezdetében~Vezérül az élet setét ösvényében,~S
199 62| ígéri lelkem bizodalma!)~Sem az álnok ajak s gonosz nyelv
200 62| gyönyörû virágot.~Tiszteld az asszonyi tiszta barátságot,~
201 62| lévén neved, dicsõséged,~Az irígy - elnémult, s nem
202 62| tájéka.~Míg a magyar nemzet az élõk számában~Lészen, s
203 62| Halottam elhagyván, keresd az élõket,~Hív Múzsa! s ezek
204 62| hazájok javára, díszére,~S az igaz látónak nézvén nagy
205 62| Bolivár honjáig,~S tovább az Új-Világ végsõ határáig!~~
206 62| tûzbe hozván félvilágot,~Az ó törvény helyett új kemény
207 62| pusztít hazája keblében,~Majd az emberiség s szabadság nevében~
208 62| után - hol találod õket?~Az ész s tapasztalás partra
209 62| hazádat!~Támogasd ígéddel az elcsüggedt elmét;~Derítgesd
210 62| mellyében tisztább gerjedelmét,~Az igaznak, jónak, s szépnek
211 62| fõ bizodalmát s reményét az égben -~Az égben! Mert ügyét
212 62| bizodalmát s reményét az égben -~Az égben! Mert ügyét nem vak
213 62| baját henyélve szemlélni,~Az egész kárával csak magának
214 62| Eljövend víg napja majd az aratásnak;~S polgárid, bõségét
215 62| polgárid, bõségét látván az áldásnak,~Csudálkozva nézik,
216 62| PROPERTIUS~Nagy, s megmérhetetlen az elme hatalma:~Minden erõt
217 62| Fennmarad! s nem enged az idõ fogának,~Sem tûz erejének,
218 62| sem vizek árjának,~Sem az ál cimborák dühös haragjának,~
219 62| csudált erõsei~Eltünnek, mint az éj komor fellegei,~S lehullván
220 62| nyögve hurcolván terhét az igának,~Titokban siratja
221 62| balszerencsében; -~Míg talán, az idõk változó mentében,~Új
222 62| Örök éj homálya~Rejtvén, az utazó helyét sem találja!~
223 62| E nagy bárd ki nem hal az emberi nembõl.~Úgy van!
224 62| arany koronája:~Nem árt az elmének sem halál kaszája,~
225 62| gonosz kaján irígységet,~Az oktalan, gyáva, buta kevélységet,~
226 62| magasztald a szent egyezséget,~Az egymáshoz vonszó s hajlandó
227 62| hív gyakorlásában,~Bízván az igazság gyõzõ hatalmában,~
228 62| gyõzedelmet vészen;~Ott, hol az ég átka lévén az egészen,~
229 62| Ott, hol az ég átka lévén az egészen,~Egy rész a másikon
230 62| magoknak használnak;~Ott, hol az érdemnek büntetés az ára;~
231 62| hol az érdemnek büntetés az ára;~Hol a hatalmasok, ég
232 62| hatalmasok, ég s föld bosszújára,~Az álnok rablelket a jók jutalmára,~
233 62| sorsára;~S nevetvén hagyásit az élõ istennek,~A megnyílt
234 62| vissza nem rettennek,~S az igazság útján egyaránt nem
235 62| senki rossz kedvével,~(Sem az irígy lelkek ingerkedésével,~
236 62| fertelmes árjának,~Akadályt az idõ sietõ szárnyának~S mindent-megemésztõ
237 62| nem látod,~Néha sohajtásod az égre bocsátod!~ *~
238 62| borulsz még hívednek~Ott - hol az igazak többé nem szenvednek!~
239 62| többé nem szenvednek!~Ott, az örök béke csendes kebelében,~
240 62| előhozván. (Igaz-e vajon! hogy az ilyenféle jegyzések és citálók
|