Part
1 2 | téged õ minékünk,~ Hogy ifjúságunkban légy zsinór-mértékünk,~
2 4 | nyarat fellyül alig ére,~Hogy éltének jutott hervasztó
3 6 | vélheted, dicsõ alak!~ Hogy téged én elhagyjalak?~
4 7 | érdemlettél édes nemzetedről,~Hogy később unokánk, emlékezetedről~
5 13| vértõl pirult Márs oltára,~Hogy hazánk ne jutna mások birtokára?~
6 13| jõni kisded gyermekére,~Hogy kedveseinek lenne segédére,~
7 13| szélnek alig eresztette,~Hogy rengõ zaj támad alatta s
8 13| mi nyelvünk felemelésére,~Hogy Phoebus, tekintvén dicsõ
9 14| felszentelt hóhéri!~Jertek, s hogy sorsotok elõre nézzétek,~
10 15| ég nyomorgásunk,~Engedi, hogy köztünk e helyen meglássunk?~
11 15| élete -~Messzérõl szemléli, hogy dõlöng magában~S verdõdik
12 15| várt nagylelkû vezéred,~S hogy feljuttathasson boldogság
13 15| vigyázás kövesse hívséged,~Hogy el ne ragadjon régi hevességed!”~
14 15| napot jegyzõ-tábláidra,~Hogy lejutván híre késõ fiaidra,~
15 15| Orczi nagy nevérõl,~Ki, hogy áldást hozzon hazafi-társára,~
16 16| úgy követhetnének,~És, hogy annál vonszóbb jeles példa
17 16| kimutatod nemes erkölcsidben,~Hogy igaz magyar vér forr még
18 16| királyokhoz hívek úgy légyenek,~Hogy a népért élni s halni ne
19 16| halni ne féljenek!~Tudván, hogy nem lehet ezeknek megválni,~
20 17| látja a szegény halandó,~Hogy az egész földön minden változandó,~
21 17| földön minden változandó,~S hogy, ha van még, ami nem éppen
22 17| éltében annyi jót tehete,~Hogy vele ki nem hal szép emlékezete;~
23 17| pályáját úgy elvégezheti,~Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti.~
24 17| erõsítselek s biztassalak téged,~Hogy el ne csüggesszen csoportos
25 17| tenéked segélytõ kezeket,~Hogy birhasd bajaid lenyomó terheket?~
26 17| hallod Hernád vidékérõl,~Hogy kinek múzsáját oly örömest
27 17| régi reménysége, -~Érzi, hogy nincs messze bujdosása vége.~
28 17| bánkodó múzsája~(Látván, hogy ennek is végzõdik pályája,~
29 17| mindég barátod szaváról:~Hogy (ha mit ígérhet ember önmagáról)~
30 17| választott útjáról;...~S hogy, míg e világtól végbúcsút
31 18| általadja.~Ne véld azonban, hogy - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - - - - - - - - - -~
32 19| megrendül e szóra,~S látja, hogy érkezik a régen várt óra.~
33 20| a nép elõtt?~Nem látd-e, hogy csak azt akarja? hogy csak
34 20| látd-e, hogy csak azt akarja? hogy csak az~Mesterkedése célja
35 20| célja s egy legfõbb oka?~Hogy azért agyarkodik, s azért
36 20| és bölcs magyar,~Látván, hogy ezt ma szóra méltóztathatod,~
37 20| tõled, az, távúl legyen~Hogy véle perbe szállj; hogy
38 20| Hogy véle perbe szállj; hogy egy Vadócival~Te bajra kelj!
39 20| a balgatag;~Nem tudja, hogy dicséretétõl tartok én.~(
40 20| HORATIUS~Hogy rajta bosszúd állhatod,
41 20| bosszúd állhatod, kitöltheted,~Hogy veszni fog, - bizony dolog.
42 20| hatalmas istene,~(Bocsássa meg, hogy kérdezem!) mit nyerhetett~
43 20| átkozódva vádolván magát,~Hogy míg eszén volt, elkerülni
44 20| HORATIUS~Azt tartom én: hogy az ily veszett indúlatú~
45 21| távozzál elõlem.~Mondtam, hogy már nem remélek...~
46 21| úgyis, boldogtalan,~ Hogy nem lehetsz az enyim!~Látom,
47 22| közt maga~Választa Fánnim, hogy lekötött hitünk~
48 23| szednünk,~S a tövistõl, hogy kezünket~ Meg ne
49 25| hatalmas védõje!~Engedd, hogy ezeknek egy hív énekesse~
50 26| jõnek észak tengelyérõl,~Hogy napunk elûzzék borongó egérõl.~
51 26| a népek békesség ölérõl,~Hogy egymást elverjék hazájok
52 26| hát így öszve bennünket,~Hogy itten bõvebben onthassuk
53 26| vágod?~Tudjad, ó balgatag! hogy az ész mivében~Van érdem,
54 27| az ezernyi kelepcét~Újra, hogy a szabad észt szûkebb korlátba
55 27| balsorsa hazámnak!~Ó! s hát, hogy még éjjelit is szaggatva,
56 27| Meddig, meddig nézheted el, hogy dúlja hazánkat~És nevedet
57 29| becsesebb fõ kincse, szabadság!~Hogy nép a népet kedvelje, hogy
58 29| Hogy nép a népet kedvelje, hogy ember az embert~Érdeme s
59 30| ember kára,~ Bölcsebb hogy más s nagyobb legyen: -~
60 31| szeretve tisztelek;~Ki hogy hûségem karjain[2]~
61 31| Pályám veszélyes útjait.~De, hogy hazád s barátidért~
62 31| Sors, az volt tán egy oka,~Hogy el ne veszne még hazánk~
63 32| kettõztetik:~Õrzõimtõl, hogy - lássalak!~ Fájdalmim
64 32| Õrzõidtõl, barátodat~ Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...~
65 34| Ott szenvedõ barátjai:~Hogy együtt nyúgodhassanak~
66 35| egyszer, irgalmatlan ég!~Hogy átokká tedd éltemet,~
67 36| Vígasztalás~Ah! hogy beszéljek újolag~
68 37| lakossit,~ hogy kifogyott erejek megadja.~
69 38| mivel köszönjem én neked,~Hogy bús magánosságomban meglátogatsz?~
70 38| magánosságomban meglátogatsz?~S hogy (a mit embertõl szívem hiába
71 38| megáll;~És, mintha tudná,~Hogy szíveink érzésivel~Kényére
72 38| érzésivel~Kényére játszik,~S hogy édesen múlattató~Szép énekéért~
73 39| tetszésedet!~Mert látom, érzem, hogy tilos felérni:~„Honnan,
74 39| állatok?~Mik vagytok tí,~Hogy énvelem hálákat adjatok?~
75 39| énvelem hálákat adjatok?~Hogy az Úrnak énvelem~Illõ dicséretet
76 39| mondhassatok?~És ki vagyok én! hogy Tégedet~Méltán dicsérjelek?~
77 39| Tégedet~Méltán dicsérjelek?~Hogy Tégedet, Mindenható!~Dicsérni
78 39| imádjad~Az Örökkévalót!~Hogy el ne vessz merész repûletidben!~
79 39| vessz merész repûletidben!~Hogy el ne hagyjon illy örvényeidben!~
80 41| meg, amit még remél;~Add, hogy méltatlan halálom~
81 44| erõlködjél e szélvész dühében,~Hogy, el nem csüggedvén bajod
82 45| termett szolga tanácsival,~Hogy, pártfogóid tûzzel emésztve,
83 46| nevetésre fakaszt;~Mind tudván, hogy árulkodva,~Vagy rútul alacsonykodva,~
84 46| Buda-Pest látja s mondhatja,~Hogy feleid gyalázatja,~
85 46| életét, vagyonját~Adja, hogy segítse honját~ Számtalan
86 46| Adhatott-e néktek arra~Just, hogy a derék magyarra~
87 47| Érted ontja véremet.~Hogy hazám hû fia voltam,~Hogy
88 47| Hogy hazám hû fia voltam,~Hogy balsorsát panaszoltam,~
89 49| szívességünk,~S elhinnünk, hogy õ is titkos ellenségünk.~
90 49| folytatja pályáját; -~S nem hogy sajnálhatná társa szebb
91 52| gyötri kebledet:~Vigyázz! hogy fel ne forgassa~
92 52| szabad elmetszened, -~Tudván, hogy sírodon túl is~ Van
93 52| tetteidrõl számot adsz!~Hogy a végsõ áldozatra~
94 52| Emberhez illõ dolog!~De azért, hogy a szerencse~ Nékünk
95 52| Nékünk már nem mosolyog,~Hogy vakot vet, hogy elfordul,~
96 52| mosolyog,~Hogy vakot vet, hogy elfordul,~ Agyarkodik,
97 52| nem forog,~Azt itélnünk, hogy lerázván~ Pályánk
98 54| Gyöplepte halmain;~Hogy, akik édes honjokért~
99 55| máris, ki szívbõl dicséri,~S hogy jót akart és tett, nyilván
100 55| bizodalmát;~S reményli, hogy Árpád igaz maradéki~Hív
101 57| alkotójának tévén bölcs kegyelme,~Hogy a fellyebbezõ nyughatatlan
102 57| tetszésének okát ne kívánja, -~Hogy, fel nem érhetvén, amit
103 57| szégyenét ne vallja!~De tudván, hogy tilos körébõl kitérni,~S
104 57| minden ösztönének),~Ámbár, hogy láttassa hitének erejét,~
105 57| ahhoz úgy alkalmaztatja,~Hogy szebb érzésivel egyez akaratja,~
106 57| vígad a nap körül.~Légyen, hogy a rossznak gyõz gonosz hatalma,~
107 57| ritkán van oltalma;~Légyen, hogy jótettét itt bér nem követi,~
108 57| világ bûn gyanánt bünteti;~S hogy jövendõjét is a sír túlsó
109 57| szenvedõnek új fényt hoz nevére, -~Hogy áldás (erkölcse földi végsõ
110 58| boldog örökösse!~Jövel, hogy barátod veled közölhesse,~
111 59| megmásoltatod?...~Ki vagy te? hogy ezt ma szabadnak mondhatod,~
112 59| tisztednek felséges céljára;~S hogy juthasson hajód ohajtott
113 60| gyötrelmébõl;~S látván, hogy népednek új sírgödröt ásnak,~
114 60| ma is érette~Sok kevély, hogy szavát akkor megvetette.~
115 60| légyen ma gondod.~Elég, hogy amit látsz, példázva kimondod;~
116 60| példázva kimondod;~Elég, hogy megfelelsz felvállalt tisztednek -~
117 60| égnek úgy hozza végzése,~Hogy bételjesedjék bal jövendölése;~
118 60| mindenha tisztében,~S higgye, hogy végéhez érvén a pályának,~
119 60| hajnalszínre derül.~De látván, hogy elmém új gondokba merül,~
120 60| jutalmául;~Mit nyert õ, hogy népe buzgó feddõje lett,~
121 60| Vagy (ha már kéntelen, hogy a napot lássa!)~Lehet-e
122 60| mindvégig kötelességének.~Elég, hogy, bétöltvén istene hagyásit,~
123 61| elveszni nem engedéd:~ Hogy érdemeltük, bûneinkért~
124 62| vágyódásunk;~S ha sorsunk engedi, hogy több bút ne lássunk,~Itt
125 62| Reményt, s bizodalmat! hogy már valahára~Lenéz a kegyes
126 62| a béke nem múlat,~Érzem, hogy szívemben enyhül az indúlat;~
127 62| remény súgára; -~Higgyem, hogy közel már pályám véghatára,~
128 62| mind balszerencsében;~Ki, hogy a fõbb célra kalauzom lettél,~
129 62| sírjára;~S egyet olyant, hogy azt Elíza kedvesse~Örömmel
130 62| menedékhelyérõl,~Jövök, hogy sírodnál szíve keservérõl~
131 62| céljára, végére,~Mondd: hogy csak hazájok javára, díszére,~
132 62| szent bizodalmokat,~Higgyék, hogy elérik méltó jutalmokat.~
133 62| vajjon! ki ma sem láthatja,~Hogy a népek sorsát isten igazgatja?~
134 62| szégyen s gyalázat, azt vélni,~Hogy szabad más baját henyélve
135 62| népedet, hazádat,~S higgyed, hogy illõ bér követi munkádat.~
136 62| bárdok ama fõ példája,~Akinek hogy újra megzendült hárfája,~
137 62| saját köz értelme~Nem teszi, hogy szünjék e mirígy fertelme!~
138 62| eléggé sohasem hallhatja!)~Hogy a népek sorsát isten igazgatja -~
139 62| kiért most - jól tudván, hogy többé nem látod,~Néha sohajtásod
140 62| előhozván. (Igaz-e vajon! hogy az ilyenféle jegyzések és
|