Part

 1 13| lakhelyünk szoros határait,~S nem tudván az egek titkos szándékait,~
 2 16|         élni s halni ne féljenek!~Tudván, hogy nem lehet ezeknek
 3 21|         Mint hullnak le gyöngyei,~Tudván, érted mint gerjednek~        
 4 46|           nevetésre fakaszt;~Mind tudván, hogy árulkodva,~Vagy rútul
 5 52|         Nem szabad elmetszened, -~Tudván, hogy sírodon túl is~        
 6 57|           szégyenét ne vallja!~De tudván, hogy tilos körébõl kitérni,~
 7 57|          sas, kõszikla-fészkében,~Tudván, üldözõje mit forral szívében,~
 8 62|                                   Tudván igaz szíved s szelíd emberséged,~
 9 62|      lelkét, igaz magyarságát!~De tudván fõ tárgyát polgári létének,~
10 62|       sajátod,~S kiért most - jól tudván, hogy többé nem látod,~Néha