Part
1 3 | bátyja:~S ó kín! a gyászpadon már kinyújtva látja!~Mint egy
2 3 | esdeklésed;~Nem teljesítheti már többé tetszésed.~Örökkévalóság
3 3 | Örökkévalóság boldog országában~Van már nemes lelke teremtõnk házában.~
4 4 | gyászát az okozta.~Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,~
5 4 | mennyei atyánkat,~Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!~(
6 13| érdem templomában,~S ha már enyészünk is ciprus árnyékában,~
7 15| kormányt kiüti kezébõl,~S már az elnyelendõ mélységnek
8 15| virágzó szerencsédet éred,~Jõ már ohajtva várt nagylelkû vezéred,~
9 15| Magyar nép! feljött már napod valahára,~S mutatja,
10 15| mindenét számára.~Eredj már, s ígérd meg igaz hûségedet,~
11 16| Ebben is elõre rendelt már iránta.~Oly bölcs vezért
12 17| ki alig kezdette,~Útját, már elesik annak közepette -~
13 17| nyílt élte szebb virágja,~Már a titkos féreg gyökerét
14 17| vérengzését;~Irtózatos fejét már feljebb emeli,~S mint rontson,
15 17| testtel s bágyadott elmével~Már alig küszködöm az élet terhével,~
16 17| vakot?...~Ah! nem látok én már soha több víg napot!~Régen
17 17| siettél Helikon hegyére,~De ki már, elesvén útja közepében,~
18 17| Orczi nagy lelkével intenek már néki;~Hol Faludi s Ányos
19 19| megváltója lészen,~S melynek már láncoktól szabad vitéz karja~
20 20| meg az agyát, nem találja már helyét,~S új Empedoklesként
21 20| civódnánk mí vele?~Isméri már az egész vidék, isméri jól~
22 20| OVIDIUS~Ám légyen úgy! Ha már eszére nem jöhet,~Ha semmiképpen
23 20| bosszontani,~S nem tûrheted te már tovább e sült-agyú~Cinkos
24 20| kárt okoz.~(Fõkép, ha kit már úgyis álnok cimborák~S kevély
25 21| távozzál elõlem.~Mondtam, hogy már nem remélek...~ Miért
26 25| alig derüle~Víg napunk, már újra homályba merüle.~Iszonyú
27 26| szívetek,~S nincs emberi érzés már többé bennetek:~Tekintsetek
28 26| reszkessetek;~Nem állhat már soká megrendült széketek!~(
29 27| Nézz e térre; s tanulj már eggyességre, magyar nép!”~
30 27| ezernyi~Kárunkon okosodva ha már eggyezni tanulnánk,~És,
31 27| emelnõk! -~Vagy ha talán már visszajövél Budavára királyi~
32 27| fog soha felvirradni talán már.~Nézd, a régi homályra szokott
33 27| szemeid, végetlen igazság,~Már valahára, s kevély ellenséginket
34 27| mi vagy te?~Most jöttünk, már újra megyünk; és íme! csak
35 27| kiderûlésed lesz tárgya fiadnak~Már egyedül; - mivel ah! teneked
36 27| népünk~Megbízotti, kiket már harmadik éve kirendelt?~
37 27| segíteni rajta?...~Ó írj, írj már, s adj választ minderre,
38 28| mi vagy te?~Most jöttünk, már újra megyünk; és íme! csak
39 28| jer egyszersmind, s kezdj már szolgálni hazádnak;~Kezdj
40 28| szolgálni hazádnak;~Kezdj már most, a mint korod engedi,
41 28| ígért~Ritka nagy elmédnek már elsõ gyenge virágja.~Vedd
42 28| társaidat; jer szerzeni már most~Érdemeket!... Csak
43 29| II.~Oszlani kezd már lassanként a régi setétség~
44 29| Éjjele; terjednek lassanként már az igazság~Életadó fényesb
45 31| meg feltámadál,~Éltemnek már enyészni tért~ Kedvéhez
46 33| CATULLUS~Õnéki megnyitotta már~ Révét a jóltévõ
47 34| porát!~Õnéki megnyitotta már~ Révét a jóltevõ
48 34| ellenséginek~ Nem érzi már irígy dühét~S hatalmas üldözõinek~
49 34| másik lapon:~De szûnjenek már jajjaink,~ Ne háborítsuk
50 35| ki vérzõ szívemet~ Már egyszer, irgalmatlan ég!~
51 35| volt hátra még.~Válaszd el már bús lelkemet,~ Kegyetlen
52 37| Tünődés~Jer már, jer egyszer, csillagos
53 37| mosolygó asszonya! Jersze már,~ Fájdalmim érzékeny
54 37| nyugszik a természet is már,~ S nyúgoszik
55 37| végihez érkezel.~Vesd félre már bús gondjaidat, s remélj.~
56 38| kis madár!~Miért hagyád el már~Elmét kecsegtetõ,~S a búban
57 38| Elmémet-ébresztõ gyöngy éneked?~De íme! már meg itt hagyott...~Meg visszatére~
58 38| néma csendesség uralkodik~Már mindenütt; s hallgat, figyelmez
59 39| elszikkadt ere!~Megszánta már, megszánta bágyadt lelkemet~
60 44| elrontó idõ hatalmának~ Már egyszer e hajó is engedett:~
61 45| fene kín gyanánt van.~Nincs már hazád; nincs, nincs menedékhelyed~
62 45| nincs, nincs menedékhelyed~Már néked: ég, föld ellened
63 46| jobb helyét,~S mely most, már elsõ látásra,~Kit-kit majd
64 48| tudománynak~Gyüjteni kincsét.~S már ma tanuljad~A - - - - - -~
65 50| Mutasd, gonosz Szerencse, már~ Hatalmad ostorát;~
66 51| Reménységet sem talál,~Már annak az élet szégyen,~
67 52| Reménységet sem talál,~Már annak az élet szégyen,~
68 52| szerencse~ Nékünk már nem mosolyog,~Hogy vakot
69 54| Érezd, ifjú! s tanuld ma már,~ (A múzsa megtanít!)~
70 57| teljes szabadsága,~Mely már itt a földnek porából felvészi,~
71 57| várhatja.~Sõt így lehet már itt annak igaz képe,~Kit
72 58| szelíd erkölcsével~Szívemet már akkor magadévá tetted,~Mikor
73 59| JÁNOS, pécsi püspök)~Hajlott már a király a többség szavára,~
74 59| tanácsával~Sok jót tett már sokszor az egész hazával,[
75 60| VIRGILIUS~Éj vala, s szinte már egyre járt az óra,~Midõn,
76 60| megnyílván az ajtómnak zárja),~Már a jó kenetek illatinak árja~
77 60| elmerülni.~Többször megjelent már e mennyei szépség,~De szebbnek
78 60| emlékezik róla,~E múzsa már hányszor mely igazat szóla;~
79 60| hever Ilion bástyája!”~Ó! ha már az égnek úgy hozza végzése,~
80 60| bételjesedjék bal jövendölése;~Ha már, az istenek kemény igazsága~
81 60| minden ajándéki?~Vagy (ha már kéntelen, hogy a napot lássa!)~
82 60| Nem jobb-e, hallgatnom, ha már nem remélek,~S nékem is
83 61| Majd számtalanszor már utolsó~ Süllyedezésre
84 61| Istene! már könyörülni többé?~Hajdan
85 62| tarka seregével,~Maradj már, te hívság várasi pompája,~
86 62| gyûlölt rabigája!~Maradj már, tettetés csalárd oskolája,~
87 62| enyhítvén bájos erejével,~Biztat már minket is édes reményével.~
88 62| légyen lakásunk. -~Ide vont már régen titkos vágyódásunk;~
89 62| felserken álmából.~Hallom már a berek szárnyas lantosait,~
90 62| más vídám lakosait~Küldi már a nap is arany súgárait,~
91 62| Reményt, s bizodalmat! hogy már valahára~Lenéz a kegyes
92 62| szívemben enyhül az indúlat;~S már szemem kevesebb bús cseppeket
93 62| súgára; -~Higgyem, hogy közel már pályám véghatára,~S nem
94 62| anya-keblébe -~Hol minden mosolyg már a nézõ szemébe,~S mindenütt
95 62| kegyes ég, atyai kedvében,~Már földi pályámnak elsõ kezdetében~
96 62| Hallják, mint neveznek már itt is bennünket,~Mikép
97 62| OVIDIUS~De már siess, Múzsám, s járj utad
98 62| csudájára -~Úgy kél ma Szalának már több fellegvára,~Hol híres
99 62| partra vezették-e?~Vagy már bölcsebbekké s jobbakká
100 62| tették-e?~Vajjon, valahára már elhihették-e,~S nem kételkedhetvén
101 62| munkásnak, -~Ki bár nyúgoszik már ciprusa tövében,~S elvette
102 62| énekembõl,~Könyvet látsz folyni már itt is minden szembõl,~Valamíg
103 62| a vad gyûlölséget -~Mely már századoktól népedet zaklatja,~
104 62| menti!~Ott, hol a vak ösztön már a józan észen~S minden jobb
105 62| erõszakot tészen;~Ott, hol már fejektõl a tagok megválnak,~
106 62| ilyenféle jegyzések és citálók már ma szükségtelenek?).~ [
|