Part
1 2 | Orczy Istvánhoz~István! Te, ki valál nemzetséged fénye!~
2 4 | ifjúság fõ dísze, példája,~Ki tizennyolc nyarat fellyül
3 7 | magyar előbbi vakságát,~Ki másnak koldulván rongyollott
4 10| hazám! Tán õ lett volna, ki néked~ Hajdani Kátókat
5 10| talán, eltérült gyermekid a ki~ Példájával igazb
6 13| fáklyája világot adhatott?~Ha ki ajándékot égbõl nem kaphatott,~
7 13| fojtogatja.~Mint a sérült atya, ki háza népére~Éh-halált lát
8 15| ispányunk fényes tisztségével;~Ki is ím! megörült nemzete
9 15| torkában;~Hiába nyújtja ki reszketõ kezeit,~Nem szabadíthatja
10 15| imádd az Úr atyai végzésit,~Ki ekkép váltja fel népe szenvedésit.~
11 15| istene!~Ha õ nem akarja - ki tehet ellene?”~S íme! benne-vetett
12 15| Hunyadi Erdélynek szélére,~Ki ott hazájának hív õrzõangyala,~
13 15| zavarja kedvemet?~Múzsa! ki elmémet az idõk titkába~
14 15| régi hevességed!”~Ó magyar! ki sorsod ilyen változásán~
15 15| meg Orczi nagy nevérõl,~Ki, hogy áldást hozzon hazafi-társára,~
16 16| értelmû kalauz támadna,~Ki vágyódásokra méltóbb célt
17 16| igaz ösvényére!~De az ég, ki népünk vesztét nem kívánta,~
18 16| bálványa!~Te vagy ez; - ki noha tõlünk elköltöztél,~
19 16| tulajdonságid bátor hirdetõje,~Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,~
20 17| HORATIUS~De ki állhat ellent halál hatalmának?~
21 17| ellent halál hatalmának?~Ki mond ellent az ég szent
22 17| lelkû õsznek tisztes feje.~Ki ma száz népet lát hódolni
23 17| III.~Boldog, ki éltében annyi jót tehete,~
24 17| annyi jót tehete,~Hogy vele ki nem hal szép emlékezete;~
25 17| szép emlékezete;~Boldog, ki pályáját úgy elvégezheti,~
26 17| igyekezeti.~De bánatra méltó, ki alig kezdette,~Útját, már
27 17| lesz-e, (kimúlván), lesz-e, ki szívében~Fenntartson engemet
28 17| engemet emlékezetében?~Lesz-e, ki egy könyût ejtsen hûlt poromra,~
29 17| csüggesszen csoportos inséged?~Én! ki gyengült testtel s bágyadott
30 17| siettél Helikon hegyére,~De ki már, elesvén útja közepében,~
31 18| nem ismért mégis az, a ki szült~Téged talán úgy; s
32 18| Nincs Phídiásunk; nincs, ki ma párosi~Márványba metszett
33 20| halhatatlan, mint - ama bolond, ki fel-~Égette hajdan szûz
34 20| mint bünteti.~Nem száll ki síkra vele, nem is perel:
35 21| szívedet,~S még egészlen ki nem zárja~ Elméd
36 25| múzsám élni látja -~Õtet! ki mint hazánk egyik fõ reménye~
37 25| helyett édes atyám vala!~S ki, bár elköltözött nyúgalma
38 25| velünk az ember vakságát -~Ki, megvetvén az ész mennyei
39 26| Oly dühös haraggal törnek ki honjokból,~S ezer halált
40 26| országokból!~Természetnek Atyja! ki e föld színére~Helyezéd
41 26| onthassuk vérünket?~Míg ki nem költözött erdõk homályából,~
42 27| atyja,~S gondviselõ bírája! ki por-testébe lehelvén~Lelked
43 27| valamely szélvész támadna? Ki fogná,~Ah! ki s miként fogná
44 27| szélvész támadna? Ki fogná,~Ah! ki s miként fogná kormányozhatni
45 27| atyáink nyelve, hová lessz?~És ki fog ûgyében, megszánva,
46 28| akadállyal küszködik, a ki~Néked akar szolgálni, tudom.
47 31| Társát, szeretve tisztelek;~Ki hogy hûségem karjain[2]~
48 32| Gyötrődés~Ki nyög? melyik boldogtalan~
49 32| Kiált megint e bú helyén?~Ki háborít fel úntalan~
50 35| Lína panasza~Szakaszd ki vérzõ szívemet~ Már
51 37| egyedül te vagy~ Még, a ki most is szánakodva~
52 39| hálákat adjatok!~Derülj ki, nap!... Vídulva zúgj,~Te
53 39| dicséretet mondhassatok?~És ki vagyok én! hogy Tégedet~
54 39| ó Te, aki vagy!~Téged, ki mindenkor valál!~És lenni
55 40| magyar lesz tárgya versemnek,~Ki e hazát vérrel szerzé nemzetemnek;~
56 40| vérrel szerzé nemzetemnek;~Ki Tanais pártján felszedvén
57 41| nekem veled közöm.~Nincs, ki lelkem megrettentse;~
58 41| Van magyar még, ki ma sem kél~ A halállal
59 45| emésztve, ne~ Légyen, ki fertelmes nadályid~
60 48| A ki miként vet...~A ki miként
61 48| A ki miként vet...~A ki miként vet,~Úgy fog aratni!~
62 48| csapásit.~Régi s igaz szó:~A ki miként vet,~Úgy fog aratni.~(
63 49| õ is titkos ellenségünk.~Ki vert utat néki Helikon hegyére?~
64 49| hegyére?~Az elsõ zöld ágot ki tette fejére?~Volt-e jobb
65 51| et la mort un devoir.”~Ha ki mindenét elvesztvén,~
66 52| HORATIUS~„Ha ki, mindenét elvesztvén,~
67 54| Sok nemtelen nemest;~Ki, nem tekintvén, hol s mikor~
68 55| homályja:~Õ, (noha van máris, ki szívbõl dicséri,~S hogy
69 57| tisztel a föld minden népe;~Ki, lételre hozván, szabadon
70 57| szüntelen keveri, forgatja, -~Õ! ki, bár mosolyog és kedvezni
71 57| magasságban a jók kegyes atyja,~Ki bánatos lelkét megvígasztalhatja!~
72 57| megvígasztalhatja!~Él õ! ki jutalmát bõven megadhatja,~
73 57| Klió bátor és bölcs papja:~Ki, látván az álnok bûnös diadalmát,~
74 58| fia, kedves éneklõje!~Te, ki nemes lelked vonszó erejével~
75 58| szárnyát alig emelhetted;~Te, ki rég kikelvén Márs vérmezejére,~
76 58| Lízád hív ölében; -~Te! ki, fel-felhatván Apolló halmára,~
77 59| s enged utoljára.~Nincs, ki szólni merne népe közjavára!~
78 59| közjavára!~Látván ezt egy öreg, ki hû tanácsával~Sok jót tett
79 59| fogadtunk, te megmásoltatod?...~Ki vagy te? hogy ezt ma szabadnak
80 60| igaz, több jeles polgárja,~Ki, ha szent ügyetek védõit
81 60| árva nemzetednek,~Míglen ki nem törlik az élõk sorából,~
82 60| kínos gyötrelmében -~Mondja ki serkentõ gyászos énekében!~
83 60| zavarba nem dõl,~Jó híre ki nem vész az emberi nembõl!”~
84 61| Tetszél fel, ó hold! a ki máskor~ Bánatimon
85 61| nemzetem egy Ura!~ Ki hajdan õtet, régi szûkült~
86 62| jó, mind balszerencsében;~Ki, hogy a fõbb célra kalauzom
87 62| szerelmet lehellõ körére,~Ki, mint rég királyát fegyverrel
88 62| néznek Sümeg szép tájéki;~Te, ki a természet anyai keblében,~
89 62| szédelgõ számos rab-emberét,~(Ki, vélt fõ javának nem tehetvén
90 62| embertársad lelki mély vakságát,~Ki, a bölcs természet egyenes
91 62| Vagy van-e még, vajjon! ki ma sem láthatja,~Hogy a
92 62| sorsát isten igazgatja?~Õ! ki mindegyiket földig alázhatja,~
93 62| adnak a serény munkásnak, -~Ki bár nyúgoszik már ciprusa
94 62| atyák korcs unokájának,~Ki, nyögve hurcolván terhét
95 62| zavarba nem dõl,~E nagy bárd ki nem hal az emberi nembõl.~
96 62| veszélyt messze háríthatja;~Õ! ki mindnyájokat elõre serkenti,~
|