Part

 1 2 |             minden adománya!~Im! kit mint csillagot, most néztünk
 2 3 |      gyászpadon már kinyújtva látja!~Mint egy súgár cedrus, melyet
 3 4 |             jutott hervasztó telére.~Mint feljövõ napját a nemzet
 4 5 |           csendességet önt lelkemre.~Mint mikor Boreas hatalmas társai~
 5 6 |          édes gyermeke!~Bús szívemet mint vérezed...~S hát vélheted,
 6 10|             volt! s nincsen többé! - Mint csillag az égrõl,~        
 7 10|         földünknek ölében,~        S mint jövevények, ezer bajra kitéve
 8 13|        keblembe hullhattak könyveim.~Mint a bús tengernek felzúdult
 9 13|        hazánknak szédült gyermekeit,~Mint a balszerencse játékeszközeit.~
10 13|       ajándékot égbõl nem kaphatott,~Mint eretnek - tûzre s kardra
11 13|           bánat s kétség fojtogatja.~Mint a sérült atya, ki háza népére~
12 15|             távúlról kellett nézned, mint szenvedtünk,~A mérges habokkal
13 15|           kárt szült volna hívséged!~Mint a hajós - kinek megrakott
14 15|           napod valahára,~S mutatja, mint ülhess szerencséd jobbjára:~
15 16|            nemünk szebb felének,~Kit mint vezérjeket, úgy követhetnének,~
16 16|       példáddal a magyar szépnemnek,~Mint járhat ösvényén az igaz
17 16|           ösvényén az igaz érdemnek;~Mint juthat egy jó hölgy léte
18 16|           arányát földi pályájának:~„Mint kell nevelniek édes gyermekeket” -~
19 17|           számlálom,~Eltünik életem, mint egy rövid álom!~~                        
20 17|           fejét már feljebb emeli,~S mint rontson, veszthessen, nyilvábban
21 18|           Arcalatod magyaros vonásit~Mint tiszta hív és emberi szívedet,~
22 18|           koronájokat olyba vesszük,~Mint a mezõk nimfáit ijesztgetõ~
23 18|             címerezõ jelét~Ugy nézi, mint a társai közt merõn~        
24 19|            megújul a világ,~S elõbb, mint e század végsõ pontjára
25 19|             tüzes leomlása~Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!~
26 19|            megújul a világ,~S elõbb, mint e század végsõ pontjára
27 20|           úgy lehet~Oly halhatatlan, mint - ama bolond, ki fel-~Égette
28 20|            Vizsgálja, kémli tetteim? mint túr, kotor,~Ás vés utánam?
29 20|           túr, kotor,~Ás vés utánam? Mint hazudja, hirdeti~Százféle
30 20|     szünetlenül?~S ha messze meglát, mint kerül, siet, szalad?~S bekóborolván
31 20|              Miképpen arcátlankodik? mint cimborál,~S keresve mint
32 20|             mint cimborál,~S keresve mint keres hasonló társakat?~
33 20|           ott ama görög király,~Kit, mint az ész s tapasztalás hív
34 20|             Garázda fecsegései miatt mint bünteti.~Nem száll ki síkra
35 20|         morgolódik a gonosz: de bár-~Mint sír, zokog, dúl-fúl, nyög
36 21|             lehetsz az enyim!~Látom, mint küszködik szíved,~        
37 21|            küszködik szíved,~        Mint ég titkos tüzében,~Szemlélvén,
38 21|          titkos tüzében,~Szemlélvén, mint eped híved,~        S mint
39 21|           mint eped híved,~        S mint vész kínos hevében!~Látom,
40 21|          nedvesült szemednek~        Mint hullnak le gyöngyei,~Tudván,
41 21|              gyöngyei,~Tudván, érted mint gerjednek~        Lelkemnek
42 25|         múzsám élni látja -~Õtet! ki mint hazánk egyik fõ reménye~
43 25|           veled közölhesse;~Halljad, mint zengedez magános hárfája -~
44 26|           elverjék hazájok földérõl.~Mint az éhes medvék hideg barlangjokból,~
45 27|           legigazb emberre találtam:~Mint vagy, drága Lacim? sõt inkább
46 27|           miként gerjesztgetik õket!~Mint fenekednek! mint hányják
47 27| gerjesztgetik õket!~Mint fenekednek! mint hányják az ezernyi kelepcét~
48 27|             többé.~Úgy elenyészének, mint éj felhõi tavaszkor,~Bánatos
49 27|        esztendei; s tisztább~Napjai, mint valamely sietõ patak, úgy
50 27|              adóját.) -~Jer menjünk: mint Emberek és Polgárok, Igazság~
51 27|              harmadik éve kirendelt?~Mint igyekeznek azon felséges
52 27|             lelke homályát!~S hát tí mint vagytok, tí más buda-pesti
53 27|          festi? Hová lett Versegi, s mint van?~Versegi, kit szeretünk;
54 28|             többé.~Úgy elenyészének, mint éj felhõi tavaszkor,~Bánatos
55 28|        esztendei; s tisztább~Napjai, mint valamely sietõ patak, úgy
56 28|          hazádnak;~Kezdj már most, a mint korod engedi, néki segédül~
57 28|            is adónkat.~Jer! menjünk, mint emberek és polgárok, az
58 28|           erõ véd,~S mellyet az ész, mint bölcs kalauz, vígyázva vezérel.~(
59 29|          egész haza minden~Gyermeki, mint testvér s azoneggy anya
60 31|         Között leghívebbnek lelek,~S mint boldogabb esztendeim~        
61 37|  félbeszakasztani.~Elcsendesedtek, - mint amaz óriás~        Kõszikla-barlangjában
62 38|          erõvel hangzik ezüst-szava?~Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan~
63 48|              mi légyen~A nyomorúság.~Mint valamely szép~Fürge leányzó,~
64 52|    Agyarkodik, háborog,~S kerekével, mint egyébkor,~        Kedvünk
65 54|              árjait.~Zengj, énekelj, mint a madár,~        Mely hegyre
66 55|                        A magyar író~„Mint égõ fáklya, mely setétben
67 55|          örömmel szemléli, csudálja,~Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:~
68 57|            látja mindent-látó szeme,~Mint tûr, miként szenved, s mely
69 58|             ritka szép szövetségében~Mint kis isten úgy élsz Lízád
70 59|             azok vétkes szándékának,~Mint az ész, igazság, s becsület
71 60|              mély hangjával~Jelenti, mint szenved, s küszködik magával!~
72 60|            mely igazat szóla;~Tudja, mint bûnhõdik még ma is érette~
73 60|        kiszabott körében,~Járjon el, mint illik, mindenha tisztében,~
74 60|        szívvel annak segédében,~Aki, mint hívei szeretõ hív atyja,~
75 60|       nagyobb, szörnyûbb kárvallása,~Mint édes honjának tüzes leomlása,~
76 60|          mondván, elfordula tõlem,~S mint egy rövid álom, eltünék
77 62|          lassanként a köd árnyékait.~Mint egy deli bajnok, újult víg
78 62|          hatalmát az ottfennlakónak,~Mint kútfejét minden nagynak,
79 62|           fogadván fejére tehesse,~S mint hazánk még élõ legjobb énekesse,~
80 62|            méltó jutalmokat.~Lássák, mint kél máris Hunnia kertében~
81 62|           buzog még erében!~Hallják, mint neveznek már itt is bennünket,~
82 62|        szerelmet lehellõ körére,~Ki, mint rég királyát fegyverrel
83 62|              Szállj meg ott, s lásd, mint él hazánk édenében,~Imádva
84 62|         bárdusa, dicsõ poétája!~Kit, mint rég Orfeust Rhodope vidéki,~(
85 62|              lantod bájoló hangjára,~Mint hajdan Ámfion alkotó szavára~
86 62|         nagyságok gyászos omladéki),~Mint Szelma s Balklúta mohos
87 62|      mindegyiket földig alázhatja,~S mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~
88 62|     bajnokitok tisztelt erkölcsében,~Mint élnek mindenkor nevek jó
89 62|             alá letétettek,~Olyanok, mint akik soha nem születtek!~
90 62|             csudált erõsei~Eltünnek, mint az éj komor fellegei,~S
91 62|            kimúlnak számtalan népei,~Mint õsszel erdõkben a fák levelei, -~
92 62|          nevekedvén titkos erejében,~Mint csillag úgy ragyog honja
93 62|        polgári.~Dölfös úr parancsol, mint gyáva rabjának,~A vitéz