Part
1 1 | kedvelnek)~A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.~(1783)~~
2 3 | hajnalpirossága;~Kemény vad szívet is meghat halványsága.~Azt
3 3 | De hûsége, hidd el, ott is fennvan hozzád,~S angyali
4 4 | okozta.~Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,~Szánja
5 10| ím oda van! -~Szánd te is, árva hazám! Tán õ lett
6 12| vitézek sírkövére~1789.~Mink is ezen vérhelyre jövénk, koronánknak
7 13| istenök munkáját!~Nékünk is, kik hajdan Tanais partjait~
8 13| hangzatja~Népedet még ma is könyre fakaszthatja!~Voltam
9 13| fegyverét ragadta,~Akkor is csak önnön kebelét szaggatta.~
10 13| Ím, nyög a hazafi most is fájdalmában,~Nem vehetvén
11 13| talán megindulván József is reája,~Biztos partra jutand
12 13| Jövel hát, barátom! te is e pályára;~Segítsd társaidat
13 13| templomában,~S ha már enyészünk is ciprus árnyékában,~Jó hazafiaknak
14 14| eddig le nem rázhatátok;~Ti is, kiknek vérét a természet
15 15| fényes tisztségével;~Ki is ím! megörült nemzete szavára~
16 15| bármit végeztek s rendeltek is rólunk,~Igaz ügyünk mellett
17 15| újra sebeinket?~S néked is, kit most így éleszt a szabadság,~
18 16| józan éltével jó példát is adna;~S kinek szívreható
19 16| vesztét nem kívánta,~Ebben is elõre rendelt már iránta.~
20 16| sohajtó rokonid ölétõl,~Ott is kimutatod nemes erkölcsidben,~
21 16| kezdett utaidon,~Míg több is indulhat fényes nyomdokidon.~
22 16| hálát adnak~Még unokáink is boldog árnyékodnak,~S híven
23 16| erkölcsidrõl.~Ím! az én múzsám is - neved tisztelõje~S szép
24 16| még soha nem illette -~Õ is tiszteletét mutatni kívánja.~
25 17| gyümölcsével;~Közelget a tél is havával, jegével; -~S míg
26 17| múzsája~(Látván, hogy ennek is végzõdik pályája,~S másra
27 18| Tartani még tetemid porát is.~- - - - - - - - - - - -~(
28 20| mikép fenekedik ellenem is? mikép~Vizsgálja, kémli
29 20| jól~Még a tanúló gyermek is csapodár szavát;~S ismérik
30 20| nemsokára voltaként~Majd mások is, - fõképp azok, kiket ma
31 20| megbántana,~S tán engem is bosszúra kénszerítene!)~
32 20| száll ki síkra vele, nem is perel: hanem~Egy-két igaz
33 20| jövendõbéli századokban is!~~ IV.~
34 20| rút az; s legyen másoknak is~Példás ijesztõ váz gyanánt,
35 27| hantjaidon; láttam sírhalmaik én is~Õsinknek, kik hajdan az
36 27| s hát, hogy még éjjelit is szaggatva, s az édes~Nyúgodalom
37 27| szomorúság napja bizonnyal~Néked is; elmúlik pirosolló hajnalod
38 27| fogják nyújthatni tovább is~Éltünket, mikoron köz-anyánk
39 28| szomorúság napja bizonnyal~Néked is; elmúlik pirosolló hajnalod
40 28| keservén.~Fájdalmasb óráiban is, jobb sorsa reményét~Táplálván,
41 28| virágja.~Vedd szívedre te is népednek mostoha sorsát,~
42 28| természetnek lefizetjük mink is adónkat.~Jer! menjünk, mint
43 28| szerencsénk,~S bárha keménykedik is, nem lessz ily mostoha mindég;~
44 28| bátran bajt állva tovább is~Emberkedni tudunk, nem hajtván
45 28| valahára talán bámulva magunk is~Új életre kelõ honnyunk
46 33| hol talál.~Ti szûzek! s tí is, ó Tiról~ Ifjú polgári!
47 34| széliben,~De hangzik most is éneke~ A nagy Dunának
48 36| Egy könyv most is más könyvet ûz?~Ím, a nagy
49 37| vagy~ Még, a ki most is szánakodva~
50 37| Ím, nyugszik a természet is már,~ S nyúgoszik
51 37| Elcsendesedtek társaim is, setét~Szurdékaikban: nem
52 37| látok? Itt hagysz újra te is? Kegyes~Vígasztalóm! itt
53 37| Vígasztalóm! itt hagysz-e te is megint?...~ Kell
54 37| Eljõ~ Néked is a kiszabott idõ; tûrj,~Míg
55 38| szép szaván~Még a folyó is, - csendesebben~Hajtván
56 39| lakossihoz!~Serkenjetek fel tí is,~S jertek ma mindnyájan,~
57 39| bömbölve rengjetek!~Ti is, kiket szívem nyögésitõl~
58 44| Már egyszer e hajó is engedett:~De közjóra termett
59 44| néki.~Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet~Zengvén, homlokára
60 45| Imhol ma is...~ (Don Juan Melendez
61 45| SPANYOL POÉTA)~Imhol ma is (hajh, még ma is!) egy rabi,~
62 45| Imhol ma is (hajh, még ma is!) egy rabi,~S a régen elmúlt
63 47| Igy fizetnek nékem is!~Gonosztevõknek sorsára~
64 47| Juttatának engem is!...~Lelkem! vedd ezt gondolóra;~
65 49| szívességünk,~S elhinnünk, hogy õ is titkos ellenségünk.~Ki vert
66 51| annyi sok szélvész után is~ Partra nem találhatunk;~
67 52| Tudván, hogy sírodon túl is~ Van bírád, van istened;~
68 53| vérével.~De lehet máskép is tetszenünk az égnek;~S ha
69 53| vitézségnek,~Van még több útja is az emberiségnek,~Melyen
70 53| hatalmának:~Hódol a föld ma is Tullius szavának,~S Máró,
71 57| gyõzedelmet vehet,~S századok után is mindenha jót tehet; -~Belsõ
72 57| ott sem hagyhatja,~Még ott is a jóknak jutalmát ígéri,~
73 57| akaratja,~Mert, ha tévedne is a homályos elme,~Szín-okokra
74 57| bünteti;~S hogy jövendõjét is a sír túlsó partja~Sûrû
75 57| csalatkoztatja!~S van itt is bírája, van itélõ-széki,~
76 60| Könyvezõ szemeit terád is intézi.~Jer magánosságod
77 60| Tudja, mint bûnhõdik még ma is érette~Sok kevély, hogy
78 60| minden hív látónak még ma is példája!~Van még ma is bére
79 60| ma is példája!~Van még ma is bére jeles érdemének,~S
80 60| már nem remélek,~S nékem is a sírba leszállanom vélek?!~~
81 61| fogódik~ Most is az égnek egész tanyája.~
82 62| erejével,~Biztat már minket is édes reményével.~Jer azért,
83 62| lakosait~Küldi már a nap is arany súgárait,~S elveri
84 62| itt-élõben,~S reményt énbennem is bánatos nézõben;~Reményt,
85 62| árjára...~S feltünvén nékem is szebb napom súgára,~Új fényt
86 62| pályámat,~S szolgálván innen is népemet, hazámat,~Várjam,
87 62| munkámat!~Felderül nékem is majd még valahára,~S nem
88 62| Nincsenek, nem voltak, s nem is lehetnének!~És ím, elmém
89 62| Hallják, mint neveznek már itt is bennünket,~Mikép magasztalják
90 62| Könyvet látsz folyni már itt is minden szembõl,~Valamíg
91 62| Lajos táborának~S még ma is torlatlan szörnyû halálának,~
92 62| jeles példájokkal~Még ma is jót tesznek egész hazájokkal.~
93 62| szerelmes hazátok~Jobb fiait ott is áldani fogjátok;~Boldogok
|