Part
1 5 | Fánnihoz~(Jacobi után)~Ha mikor napjaim homályba borulnak,~
2 5 | napjaim homályba borulnak,~Ha víg kedvem változik,~Minden
3 6 | Klórishoz~Ha még soká szeretlek-e,~Könnyes
4 13| maradékit.~Néha-nap Szulejmán ha kardját kötötte,~Egész kereszténység
5 13| kereszténység reszketett elõtte;~S ha vitéz nemzetünk útját nem
6 13| másnak gyászt okoznak.~Ha két hatalmasok öszvebarátkoznak,~
7 13| homály borul a szemére,~Ha tekint az utas ez iszonyú
8 13| fáklyája világot adhatott?~Ha ki ajándékot égbõl nem kaphatott,~
9 13| nagyobbra inségét.~Igy, ha a múltakat eszébe juttatja,~
10 13| öntözi szemének harmatja;~S ha viszont jövendõ napjait
11 13| nemzetek kegyelmes atyjában!~Ha sorsa õnéki vagyon oltalmában,~
12 13| ismérnek érdem templomában,~S ha már enyészünk is ciprus
13 15| hazafi, s hallgatott;~Mert ha szólt, pártosnak s bolondnak
14 15| mondád, él a magyarok istene!~Ha õ nem akarja - ki tehet
15 16| neved hazádnak egére,~S ha majd elérkezel pályádnak
16 16| hirdetõje,~Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,~Lantja húrjait
17 17| minden változandó,~S hogy, ha van még, ami nem éppen múlandó,~
18 17| barátod szaváról:~Hogy (ha mit ígérhet ember önmagáról)~
19 19| Mutatja, mit tehet egy nép, ha - akarja!~Az ember elnyomott
20 20| ne tiszteld így soha. -~Ha most, követvén haragod elsõ
21 20| felejtve perbe szállanál vele;~Ha most (Minerva ellenére)
22 20| gyújtsa fel Buda~Várát, ha hírre vágy; ha büszkeség
23 20| Buda~Várát, ha hírre vágy; ha büszkeség szele~Csapván
24 20| ingerel szünetlenül?~S ha messze meglát, mint kerül,
25 20| mit nyerend~Azzal neved, ha ily kis ellenségedet~Egyszerre
26 20| tartozunk.~Legjobb talán, ha ember embertõl tanul;~Legjobb,
27 20| embertõl tanul;~Legjobb, ha példát mí halandó férfiak~
28 20| OVIDIUS~Ám légyen úgy! Ha már eszére nem jöhet,~Ha
29 20| Ha már eszére nem jöhet,~Ha semmiképpen nem szünik bosszontani,~
30 20| tolvajok~Legtöbbet ártanak!) Ha van pofája még,~S egészlen
31 20| képitõl, magába tér.[1] ~Ha pedig irígy dühébe fúlva
32 20| helyrehozhatatlan kárt okoz.~(Fõkép, ha kit már úgyis álnok cimborák~
33 21| Lelkemnek gyötrelmei!~Ó! ha bánatimnak árja~
34 26| szokott vadságából;~De, ha mi gonoszt tett tudatlanságából,~
35 26| dicsõséget abban helyhezteti,~Ha ölhet! s fegyverét vérben
36 26| feresztheti;~Mert, embertársait ha bõven vesztheti,~A megbódult
37 26| idõ, mely azt visszakéri,~Ha az élet ura munkátokat méri!~
38 27| Lacim? sõt inkább élsz-e? s ha még élsz,~Hol vagy most?
39 27| ezernyi~Kárunkon okosodva ha már eggyezni tanulnánk,~
40 27| érdemek által emelnõk! -~Vagy ha talán már visszajövél Budavára
41 28| meglátják hajdani fényét.~Sõt, ha serény s állhatatos hívséggel
42 31| Fõbusnak eggyütt áldozál,[4]~Ha hív öledbe rakhatám~
43 36| Nem kél fel õ többé soha!~Ha felvoná lehelletét~
44 38| mindenfelé, s kérdezni látszik:~Ha tetszik-e?~S kitõl miként
45 38| ember! hogyha nem érdekel;~Ha fel nem indíthatnak édes~
46 46| javaidból?~S mit felelsz, ha még azt kérdem,~Mely szolgálat,
47 46| igazság hív barátja~Pirul, ha mellyeden látja~
48 48| kecsegtet~A gyönyörûség,~És, ha tenéked~Tetszik, örömmel~
49 51| et la mort un devoir.”~Ha ki mindenét elvesztvén,~
50 51| lesz-e, s oktalanság,~ Ha folyvást serénykedünk,~S
51 52| HORATIUS~„Ha ki, mindenét elvesztvén,~
52 52| bús eltökélésnek,~ Ha van - ritkán van helye.~„
53 52| Bûnbe nem keverhetik.~Ha megcsalta bal szerencséd~
54 53| is tetszenünk az égnek;~S ha pályája szép hírt hoz a
55 54| S barom gyanánt henyél.~Ha víg öröm, ha szebb remény~
56 54| gyanánt henyél.~Ha víg öröm, ha szebb remény~ Gerjeszti
57 54| Gerjeszti kedvedet;~Ha bú, ha gond és fájdalom~
58 54| Gerjeszti kedvedet;~Ha bú, ha gond és fájdalom~
59 57| vezére,~Melynek súgallását ha híven hallgatja,~Kiszabott
60 57| végzései homályba rejtének,~Ha balgatagságát végre tapasztalja,~
61 57| adhata néki;~S melyekkel ha mindég józanul, bölcsen
62 57| bizodalma, nem csalhat reménye;~Ha szándékit ahhoz úgy alkalmaztatja,~
63 57| érzésivel egyez akaratja,~Mert, ha tévedne is a homályos elme,~
64 57| viselvén mindég az érdemmel,~Ha kinek ma méltán legszebb
65 57| csak úgy s akkor tehet,~Ha szíved hív tanúd s pártfogód
66 57| üldözõ vad kénye, -~Mely, bár ha testedet gyötri, sanyargatja,~
67 59| szíved rút mérgével!~Király! ha felültél e nép kormányára,~
68 59| magad lennél oka romlásának?~Ha nyúgalmat kíván megfáradt
69 59| után végre kiköthetünk;~Ha veszteglést javall hitünk
70 59| sorsod ellenére?~Állj meg! Ha egy király nem néz tett
71 60| több jeles polgárja,~Ki, ha szent ügyetek védõit elnézi,~
72 60| tanácsa, s intése!...~„A látó, ha terhét felvette vállára,~
73 60| hever Ilion bástyája!”~Ó! ha már az égnek úgy hozza végzése,~
74 60| bételjesedjék bal jövendölése;~Ha már, az istenek kemény igazsága~
75 60| kitûrt sok bajának.~Boldog! ha, küszködvén a balszerencsével,~
76 60| hitét megtartotta!~Boldog! ha, nagy tárgya serény ûzésében,~
77 60| melyet tehetett, megtette!~S ha, számot adván ott az élet
78 60| népe buzgó feddõje lett,~Ha rabságot s halált szenvednie
79 60| hintve nyoszolyája:~De, ha késõbben kél reménye pálmája,~
80 60| abban találván éltének,~Ha gyümölcsét látja sok szenvedésének;~
81 60| nyugtát bánatos lelkének,~Ha nem használhatott szerette
82 60| szerencse minden ajándéki?~Vagy (ha már kéntelen, hogy a napot
83 60| Nem jobb-e, hallgatnom, ha már nem remélek,~S nékem
84 62| régen titkos vágyódásunk;~S ha sorsunk engedi, hogy több
85 62| óhajtott csendes béke múlat;~S ha nedves még szemem - nem
86 62| veszélyt elmellõzhetnének,~Ha látván özönét társaik vérének~
87 62| Atyja!~Kinek intõ szavát ha híven hallgatja,~Áldását,
88 62| ragyog honja bús egében;~S ha nem világíthat annak vidékében,~
89 62| tehet, tegye kész elmével,~S ha mit érte szenved - viselje
90 62| atyai kegyelme~Nem segít! ha minden jobb s tehetõsb elme,~
91 62| jobb s tehetõsb elme,~S ha kivált a nemzet saját köz
92 62| gyakran felrettenti,~De, ha bús végzésit egyszer kijelenti,~
|