Part
1 10| elázott~ Húrjait és zengjed bánatos énekedet. -~
2 13| teljes mértékében,~S törvény és szabadság egész erejében.~
3 15| népe szenvedésit.~Vígadj! és csókoljad jóltévõ vesszejét,~
4 16| vezérjeket, úgy követhetnének,~És, hogy annál vonszóbb jeles
5 16| maszlag szédítõ mérgétõl;~És, bár elszakadtál hazád kebelétõl~
6 18| vonásit~Mint tiszta hív és emberi szívedet,~S felséges
7 18| neved~ Mindenkor, és mély tiszteletben~
8 20| mit vélne minden más tudós és bölcs magyar,~Látván, hogy
9 20| Úgy teheti híressé magát; és úgy lehet~Oly halhatatlan,
10 20| lakhelyünk egész körét,~És csapva csapván a levet mindenfelé,~
11 20| nyerhetett,~S mit nyert az ív és lant hatalmas istene,~(Bocsássa
12 20| sír, zokog, dúl-fúl, nyög és bosszonkodik -~Nem szánja
13 20| mindenek,~S egy szívvel és szájjal dicsérvén a királyt,~
14 20| váddal terhelõ szidalmait,~És mindezeknél mocskosabb dicséretit:~
15 20| nyúgodalmasan dolgozhatol;~És minden ily patvarkodónak
16 20| lehet,~(S az a tekintet és figyelmes szorgalom,~Mellyel
17 22| VIRGILIUS~Élj, nõdögelj, és nyúlj fel az ég felé,~S
18 24| világra~ Verseit, és fennyen hirdeti Gomba Mihály:~
19 24| Foly neki százanként, és mi kevésbe kerûl.~Gomba!
20 27| Hol vagy most? Száz gond és baj terhének alatta~Ime!
21 27| puszta vidékin~Bujdosol? és mikor érsz lakozásod elõbbi
22 27| bizonyos vesztének örülnek!~És te, barátom! eredj, vedd
23 27| már eggyezni tanulnánk,~És, az irígy szeretetlenség
24 27| otromba nevekkel~Illetik, és mérges nyelvekkel földig
25 27| el, hogy dúlja hazánkat~És nevedet gonoszul káromló
26 27| jöttünk, már újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk:
27 27| Jer menjünk: mint Emberek és Polgárok, Igazság~Útján;
28 27| tenéked~Szentelem én magam és minden szándékom ezentúl!~
29 27| Vígasztalj, ó kedvesem! És ti, nemzeti létünk~Szent
30 27| táplálván szíve reményét.~És te, Fejérvárnak most kelt
31 27| Versegi, kit szeretünk; és kit kedvelve becsülnek~Mindazok,
32 27| atyáink nyelve, hová lessz?~És ki fog ûgyében, megszánva,
33 28| várból~(A nemzeti nyelv és nemzetiség ügyében)~Népe
34 28| jöttünk, már újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk:
35 28| ég ezerek közt tégedet, és mely~Gyorsan fáradozó szeretettel
36 28| fényét, s bús éjre hanyatló,~És örök álommal rémítõ, mái
37 28| hiú panaszokra fakadnunk,~És az eget s könyörûletlen
38 28| Jer! menjünk, mint emberek és polgárok, az erkölcs~Útján,
39 28| Fogadd el~E fogadást, és nézz jó szándékára fiadnak!~
40 28| diadalmaskodni fog a köz~Értelem és akarat; diadalmaskodni fog
41 29| S legyen bár-~Mely rövid és mi nehéz elkezdett pályafutásom:~
42 29| lehányják~Láncaikat, s jobb és igazabb új alkura kelnek.~
43 34| töredék második strófája:~És megnyitá!... Ne sírj, ó
44 34| tudjuk, partot hol talál!~És most azért sohajtanak~
45 37| várom megjelenésedet. -~És íme! jõnek kellemetes szelíd~
46 37| erejek megadja.~Ah! elkerûl, és messze hagy engemet...~Sajnálja
47 37| Csak boldogokhoz mégyen; és azt~ Nézi,
48 37| E hazug és csapodár világból.~(1795)~~
49 38| A rab és a madár~
50 38| hiába vár!)~Vígasztalást és kedvet adsz?~Ékes szavú,
51 38| koválygó lágy szellõihez;~És, felfohászkodván~Megilletõdött
52 38| újra nagy-büszkén megáll;~És, mintha tudná,~Hogy szíveink
53 38| kõsziklák felõl.~Bámulva bámul és álmélkodik~E táj kis Orfeussa
54 38| Határt nem érhetõ keservemet.~És íme zeng!... De mely szokatlan,~
55 39| megrövidültek,~ és csak a koporsóm vagyon hátra.”~
56 39| gyászos elme,~Serkenj fel, és vígadva hagyd el ezt~A síralom
57 39| ma mindnyájan,~Ti lelkes és lelketlen állatok!~Jertek,
58 39| dicséretet mondhassatok?~És ki vagyok én! hogy Tégedet~
59 39| Én, por! veszendõ féreg! és dicsérjem a Te~Nevezhetetlen,~
60 39| Téged, ki mindenkor valál!~És lenni fogsz~Szünetlenûl!~
61 39| áldjad,~Némulva rettegd és imádjad~Az Örökkévalót!~
62 45| Megmentsen. Ó! kit lenni hisz és imád~E szenvedõ szív, Mindenek
63 47| Készület~(Midõn gonosz és hatalmas ellenségeim halálomra
64 48| kecsegtet~A gyönyörûség,~És, ha tenéked~Tetszik, örömmel~
65 51| veszély közt~ Forgunk és erõlködünk,~S a szerencse
66 52| Ki-ki mindég kész legyen,~És honjáért mindenétõl,~
67 52| Pályánk nehéz terheit,~És megszegvén bölcs teremtõnk~
68 53| A hazai nyelv és tudományosság~(1820)~
69 54| magyar lantos~(A mester és a tanítvány.)~Fõ díjra vágysz:
70 54| cél magas;~ Szûk és kemény az út.~Érzed, tudod,
71 54| hajlékihoz,~S a hit, remény és képzelet~ Végsõ határihoz.~
72 54| tekintvén, hol s mikor~ És melly idõben él,~Dõzsölve
73 54| kedvedet;~Ha bú, ha gond és fájdalom~ Epeszti
74 55| dicséri,~S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),~
75 56| jelenvalót;~S értvén az újat és az ót,~Vigyázz, figyelmezz
76 57| pokolnak mélysége,~S nap, hold, és csillagok szörnyû messzesége; -~
77 57| forgatja, -~Õ! ki, bár mosolyog és kedvezni látszik,~Mindenha
78 57| bosszút állhat Klió bátor és bölcs papja:~Ki, látván
79 58| Várna és Mohács~Kisfaludi - Hímfihez~(
80 60| önként megrendülni~Érzem, és szokatlan új fénybe merülni, -~
81 60| szenvednie kellett?~Nehéz, és veszélyes, a látó pályája,~
82 61| Sírván sírt éjjel, és az õ könnyhullatási~
83 61| Becstelen és lenyomó különbség!~Ó, kit
84 61| kit bizonnyal lenni hisz és imád~Minden magyar szív,
85 61| Bertalan) utóbb kiszabadult, és szerencsésen visszatérvén
86 61| úgymint akitõl népének és honjának jobb sorsát, új
87 61| remélhette, mintsem Zápolyától és annak felekezetétõl.~ ~
88 62| voltak, s nem is lehetnének!~És ím, elmém egén oszlik a
89 62| költõket;~S szólítván egyenként és köszöntvén õket,~Óhajts
90 62| HORATIUS~Ily nagy és szent erõ teljes birtokában~
91 62| hogy az ilyenféle jegyzések és citálók már ma szükségtelenek?).~ [
|