Part

 1 2 |           Orczy Istvánhoz~István! Te, ki valál nemzetséged fénye!~        
 2 4 |         okozta.~Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,~Szánja
 3 9 |           ragyogványa!~Míg éltél, te valál hazád egy bálványa,~
 4 10|     társatok, ím oda van! -~Szánd te is, árva hazám! Tán õ lett
 5 13|      tanácsosok példás áldozatja!~Te, kinek csak neved szomorú
 6 13|    mezeinket.~Jövel hát, barátom! te is e pályára;~Segítsd társaidat
 7 16|                           Non ego te meis~                                
 8 16|         erkölcsöt egyesíte benne.~Te vagy ez, ó hazám dicsõ szép
 9 16|       szerelme, rokonid bálványa!~Te vagy ez; - ki noha tõlünk
10 16|         hû vezére lettél.~Ép vagy te a hívság ily bûne szennyétõl,~
11 17|    világtól végbúcsút nem vészen,~Te szívedhez szíve mindenkor
12 19|           Törvény s egyenlõség, s te, áldott szabadság!”~A föld
13 20|        szállj; hogy egy Vadócival~Te bajra kelj! Ám lássa: gyújtsa
14 20|                           Quaenam te mala mens, miselle Ravide,~                        
15 20|       bosszontani,~S nem tûrheted te már tovább e sült-agyú~Cinkos
16 20|      dühébe fúlva meggebed:~Akkor te nyúgodalmasan dolgozhatol;~
17 22|        terjesszed ernyõs ágaidat, te szép,~        Te társaid
18 22|         ágaidat, te szép,~        Te társaid díszére termett~                
19 25|            minden jók szívében!~Ó Te, kit eléggé semmi nyelv
20 27|    Lászlóhoz~(Hazafiúi aggódás)~Ó te, kinek jeles elméjét örvendve
21 27|         múzsád~Szívreható dalait; te! kiben végtére, veszélyes~
22 27|    bizonyos vesztének örülnek!~És te, barátom! eredj, vedd tolladat:
23 27| szándéktoknak valahára határja?~Ó te, világok szent fejedelme!
24 27|          világok szent fejedelme! te mindenek atyja,~S gondviselõ
25 27|         gyötri barátod,~A mikoron te talán éltednek gyenge tavasszát~
26 27|            rövid pályája, mi vagy te?~Most jöttünk, már újra
27 27|       minden szándékom ezentúl!~A te javad s kiderûlésed lesz
28 27|      táplálván szíve reményét.~És te, Fejérvárnak most kelt új
29 28|         gyötri barátod,~A mikoron te talán éltednek gyenge tavasszát~
30 28|            rövid pályája, mi vagy te?~Most jöttünk, már újra
31 28|     gyenge virágja.~Vedd szívedre te is népednek mostoha sorsát,~
32 28|          minden lépésem ezentúl~A te javadra leszen mindég intézve!...
33 29|         oltárán áldozni tenéked~Ó te, nemes lélek legszebb bálványa,
34 31|                Verseghy Ferenchez~Te, kit legrégibb híveim~        
35 32|        hallom keservedet,~        Te vagy, lelkemnek egy fele!~
36 32|        néki éltetõ reményt!~Avagy te nyisd meg ajtaját,~        
37 37|        Áldlak, s köszöntlek. Csak te tudod nyögõ~Szívem keservét;
38 37|      Szívem keservét; ah! egyedül te vagy~        Még, a ki most
39 37|         tovább kovályog.~Így csak te vagy még, csak te vagy,
40 37|        Így csak te vagy még, csak te vagy, a kinek~Mondhassa
41 37|        Mit látok? Itt hagysz újra te is? Kegyes~Vígasztalóm!
42 37|         Vígasztalóm! itt hagysz-e te is megint?...~        Kell
43 38|                          HORATIUS~Te cifra kis madár!~Miért hagyád
44 38|           Nagy alkotód jóságinak!~Te szép, te kedves kis madár!~
45 38|       alkotód jóságinak!~Te szép, te kedves kis madár!~Édes enyhítõje,~
46 39|      Alkotód dicséretét!~Serkenj, te bús, te gyászos elme,~Serkenj
47 39|      dicséretét!~Serkenj, te bús, te gyászos elme,~Serkenj fel,
48 39|         ki, nap!... Vídulva zúgj,~Te gyászos õsz komor szele!~
49 39|    veszendõ féreg! és dicsérjem a Te~Nevezhetetlen,~Gondolhatatlan,~
50 39|          felségedet?~Én, Téged! ó Te, aki vagy!~Téged, ki mindenkor
51 41|    felséges árnyéka,~        Jer! te, csak te légy velem!~Lássa
52 41|    árnyéka,~        Jer! te, csak te légy velem!~Lássa véres
53 41|               A halállal alkura!”~Te, kit e bánatos elme~        
54 44|         nagy népe!~Ez lehet még a te újulásod képe.~Két Leopold
55 45|     szenvedõ szív, Mindenek Atyja te!~        Elnézed ezt? vagy
56 45|  agyszülemény? hiú váz?~S mi vagy te, Erkölcs? nem csupa név,
57 45|     Bálványa?... Természet! hol a te~                Isteni rended,
58 47|               Ime vétkem ez vala.~Te, kiért most könyveimnek~        
59 48|      aratni!~Nem tudod, ifjú,~Még te, mi légyen~A nyomorúság.~
60 50|            álld el útjokat;~Okádj te, égi fergeteg,~        Ordítva
61 57|                          Fortunae te responsare superbae~                
62 58|       dicsõ fia, kedves éneklõje!~Te, ki nemes lelked vonszó
63 58|         szárnyát alig emelhetted;~Te, ki rég kikelvén Márs vérmezejére,~
64 58|          élsz Lízád hív ölében; -~Te! ki, fel-felhatván Apolló
65 59|            s becsület szavának?~S te! merész jövevény, népem
66 59| felbontatod?~S amit mi fogadtunk, te megmásoltatod?...~Ki vagy
67 59|         megmásoltatod?...~Ki vagy te? hogy ezt ma szabadnak mondhatod,~
68 60|         álmából.~Ez tiszted; ez a te fõbb kötelességed.~Teljesítsd!...
69 61|       láthatom szép fényeteket... Te sem~        Tetszél fel,
70 61|      maradjatok...~        Ébredj te, lelkemnek világa!~                
71 61|         Kedves hazám! fel fogsz-e te még (s mikor?)~Serkenni?
72 62|      tarka seregével,~Maradj már, te hívság várasi pompája,~Fényes
73 62|                        PROPERTIUS~Te, kit a kegyes ég, atyai
74 62|         néznek Sümeg szép tájéki;~Te, ki a természet anyai keblében,~
75 62|         régi vitéz erkölcsérõl;~Ó te, kinek lantod bájoló hangjára,~
76 62|          országát, emberét:~Zengj te a bölcseség szelíd érdemérõl,~
77 62|    kívánja.~Erkölcs, emberiség, s te, mennynek leánya,~Szent
78 62|   mennynek leánya,~Szent igazság! te légy nagy szíve bálványa.)~
79 62|            vezére!~Nem múlandók a te kezed alkotmányi,~Koszorúra