Part

 1 3 |           István halálára~(Töredék)~De mely zokogó hang érdekli
 2 3 |       elrémült szûz.~„Ó bátyám!”... De szívét fájdalminak árja~
 3 3 |            lelke teremtõnk házában.~De hûsége, hidd el, ott is
 4 6 |                       Fel mindenem.~De - „Meddig”? Azt nem mondhatom~-
 5 10|           szûz-hóba-vegyült arcája: de holló~        Szárnyánál
 6 10|         bajra kitéve nyögünk! -~Ah! de hová tévedsz? stb.~~
 7 13|             nemzet jármának alatta,~De láncából magát nem szabadíthatta,~
 8 13|             s kardra hányattatott!!~De hová, ó múzsám! gyászos
 9 13|           életét tenger veszélyére.~De hajóját szélnek alig eresztette,~
10 13|       koporsóján találja árváját. -~De sokat-tûrt hazánk kétes
11 15|         nemzetének édes atyja vala.~De mely titkos érzés terheli
12 15|         ülhess szerencséd jobbjára:~De vigyázz! s az égnek atyai
13 16|            az érdem igaz ösvényére!~De az ég, ki népünk vesztét
14 17|                            HORATIUS~De ki állhat ellent halál hatalmának?~
15 17| Mindnyájokat éri a halál kaszája: -~De nem tudja senki, mikor üt
16 17|             nyernek hív igyekezeti.~De bánatra méltó, ki alig kezdette,~
17 17|     reményünk minden kellemével!...~De õt mégis, aki elõbb ápolgatta,~
18 17|            siettél Helikon hegyére,~De ki már, elesvén útja közepében,~
19 17|                                     De bármit rendeltek élete sorsáról,~
20 20|         véletlenül majd vízre visz,~De szomjan elbocsát, s belõlök
21 20|         veszni fog, - bizony dolog. De mit nyerend~Azzal neved,
22 20|      nézhetem, sohasem csudálhatom. De õk~Lássák, miért mit tesznek,
23 20|      Pityergve morgolódik a gonosz: de bár-~Mint sír, zokog, dúl-fúl,
24 20|         venni, - szép s dicséretes;~De tõle mindent tûrni, s rajta
25 23|                    2.~Kert az élet: de rózsáit~        Óva kell
26 26|           ember szokott vadságából;~De, ha mi gonoszt tett tudatlanságából,~
27 26|  Timiattatok foly ennyi ember véri!~De ó! lesz oly idõ, mely azt
28 30|          esdeklett az égre;~        De bármint sírt, bármit teve,~
29 31|            Pályám veszélyes útjait.~De, hogy hazád s barátidért~        
30 32|         Érzem; s szivem reped bele!~De ah! hozzád nem juthatok,~        
31 34|                II.~Egy másik lapon:~De szûnjenek már jajjaink,~        
32 34|           Fekszik hazátok széliben,~De hangzik most is éneke~        
33 38|          mosolygó bánatos szemembe.~De nemsokára~Tõlem megint elválsz!~
34 38|     Elmémet-ébresztõ gyöngy éneked?~De íme! már meg itt hagyott...~
35 38|          kitõl miként hallgattatik?~De néma csendesség uralkodik~
36 38|         keservemet.~És íme zeng!... De mely szokatlan,~Mely új
37 39|        zengjetek!~                *~De mit cselekszem?~Ah! mit
38 41|           elme~        Meg nem fog, de vélve vél,~Égnek földnek
39 44|         egyszer e hajó is engedett:~De közjóra termett jeles nagy
40 52|           Itt talán ma még tagadsz,~De kinek majd napjaidról~        
41 52|                Emberhez illõ dolog!~De azért, hogy a szerencse~        
42 53| Megváltottad újra bajnokid vérével.~De lehet máskép is tetszenünk
43 57|     gyarlósága szégyenét ne vallja!~De tudván, hogy tilos körébõl
44 57|      megcsalván minden reménységed,~De boldogtalanná - csak úgy
45 57|         tömlöcre, halálra vethetik,~De bátor nagy lelkét meg nem
46 59|  szerencsélteted újra fegyverünket?~De nyerd el bár hatát a hadi
47 60|           vállait körülfolydogálja.~De mély fájdalom ül szeme kék
48 60|    megjelent már e mennyei szépség,~De szebbnek s ily búsnak sohasem
49 60|            szavát akkor megvetette.~De tenéked erre ne légyen ma
50 60|          azt ember hiába vizsgálja.~De bár eszét ebben az ég megkötötte,~
51 60|          arcája hajnalszínre derül.~De látván, hogy elmém új gondokba
52 60|        rózsával hintve nyoszolyája:~De, ha késõbben kél reménye
53 60|            emberi nembõl!”~Szólnék: de borongó csendes ábrázatja~
54 61|        csendes az éjtszaka.~        De vastag árnyékkal fogódik~                
55 61|          Nyúgodni látszik kedvesed; de~                Férgek emésztenek
56 61|             okozó keserû gyümölcse!~De jaj! hová, bús elme! hová
57 62|        tettek, s tesznek a hazával:~De kik, a mostoha csalárd szerencsének~
58 62|                             OVIDIUS~De már siess, Múzsám, s járj
59 62|        oltalmát szoros egyezségben,~De fõ bizodalmát s reményét
60 62|           lelkét, igaz magyarságát!~De tudván fõ tárgyát polgári
61 62|         siratja balsorsát honjának.~De Homér, de Pindar - teljes
62 62|       balsorsát honjának.~De Homér, de Pindar - teljes épségében~
63 62|             nép a földnek színérõl;~De hallgat a múzsa hírérõl,
64 62|       álmokból gyakran felrettenti,~De, ha bús végzésit egyszer
65 62|              s végy búcsút végtére.~De, tekintvén szíve megújult
66 62|    Callimachus Fülöpnek 3. könyvét: De Rebus a Vladislao Polonorum