Part

 1 1 |           emelnek,~S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)~
 2 3 |         nézdegel le most rád;~Várja, míg végezvén majd élted pályáját,~
 3 9 |         dísze, legszebb ragyogványa!~Míg éltél, te valál hazád egy
 4 9 |         kívánja.~Mindent elkövettél, míg oltalmazhattad,~Míg reményednek
 5 9 |      elkövettél, míg oltalmazhattad,~Míg reményednek egy súgárát
 6 10|             mely vetekedve veszik;~A míg lassanként, eleink erkölcsi
 7 13|             fogta el érzékenységeim,~Míg végre keblembe hullhattak
 8 13|        festette súlyos fegyverinket,~Míg elfoglalhattuk új örökséginket?~
 9 13|           ügye mennyi vért ontatott,~Míg az ész fáklyája világot
10 13|            szabadság egész erejében.~Míg ezek kedvelik csendes vidékinket,~
11 13|       egyszersmind dicsõség halmára,~Míg borostyán lehet fáradságunk
12 16|              lélek! kezdett utaidon,~Míg több is indulhat fényes
13 17|             is havával, jegével; -~S míg fiatal korom napjait számlálom,~
14 17|              orozva kezdi üldözését,~Míg bátran ûzheti fene vérengzését;~
15 17|       választott útjáról;...~S hogy, míg e világtól végbúcsút nem
16 18|           õseleid jeles~Magzatja!... Míg a nagy Duna partjait,~        
17 19|             porba veri bálványait;~S míg köz ellenségink poklokra
18 20|       átkozódva vádolván magát,~Hogy míg eszén volt, elkerülni nem
19 20|            Csalárd kis ellenséget, a míg csak lehet,~(S az a tekintet
20 21|              elõlem!~Tiéd vagyok én, míg élek...~        Ne tartózkodjál
21 23|      õrizkedve,~        Szedjük hát, míg illatoznak;~Míg a víg tavasz
22 23|         Szedjük hát, míg illatoznak;~Míg a víg tavasz szellõi~        
23 23|        virágit,~        Szedjük hát, míg illatoznak;~Míg a víg tavasz
24 23|         Szedjük hát, míg illatoznak;~Míg a víg tavasz szellõi~        
25 26|         bõvebben onthassuk vérünket?~Míg ki nem költözött erdõk homályából,~
26 27|            le, mi volt rég~E nemzet, míg a haza közhasznára tekintvén~
27 27|            temetvén.~Ah! vígadj; s a míg kedves lehet életed, éljed.~
28 28|            temetvén.~Ah! vígadj; s a míg kedves lehet életed, éljed.~
29 28|            tehát, vígadj bátran; s a míg lehet, éljed~Bölcsen mérsékelt
30 34| Emlékezet-táblájokon.~Nevének fénye, míg Bihar~        Fennáll, homályba
31 34|            nem menend;~Ragyogni fog, míg a magyar~        Magyar
32 37|            is a kiszabott idõ; tûrj,~Míg földi pályád végihez érkezel.~
33 43|                  Fenn lészen érdeme,~Míg el nem hagyja szép szavát~        
34 50|             szent ösvényibõl~        Míg él, egyik se hág!~(1810-
35 55|     megemésztve másoknak világol.” -~Míg az értetlenek nagy-bátran
36 55|         rablelkek gúnyolhatni vélik;~Míg a Bölcs örömmel szemléli,
37 57|            lelkét kétségbe nem ejti:~Míg maga, követvén vezérlõ csillagát~
38 57|       játszik;~Száz jámbort eltapod, míg egyet felemel;~S háborút
39 57|         tanúd s pártfogód nem lehet!~Míg ennek nem vádol titkos érzeménye,~
40 57|        üldözõje mit forral szívében,~Míg ez, halálos csõt forgatván
41 57|   büszkeséggel tekint a völgyekre;~S míg más gyáva madár - itt sövényen
42 57|           jámbor elhagyott oltalmát,~Míg amannak átkot s szégyent
43 58|            inséget, fogságot~Tûrvén, míg elnyernéd a zöld olajágot,~(
44 58|        szaggatod szíved fájdalmával,~Míg, fõbb célra intvén a költõi
45 60|            levegõt hirtelen eljárja.~Míg elálmélkodva magamban vizsgálom,~
46 60|            téged, imádandó lélek?...~Míg így teprenkedem, felém kezd
47 60|           mindaddig igazmondó szája,~Míg porban nem hever Ilion bástyája!”~
48 60|        rabságra kell jutnia végtére,~Míg messze külföldön kiontatik
49 60|             elmém új gondokba merül,~Míg én beszédének fontolom értelmét,~
50 61|             Teremtõd életadó szavát,~Míg e világ majd újra zavarba
51 62|            népemet, hazámat,~Várjam, míg nyúgalom kövesse munkámat!~
52 62|             azzal Virt egész tájéka.~Míg a magyar nemzet az élõk
53 62|              foglal a népek sorában;~Míg szent koronája szabad birtokában,~(
54 62|      életével~Nemzetét szolgálván, - míg bölcs énekével~S mindent
55 62|            késéri Fortúna szekerét);~Míg, nem birván szíved megindult
56 62|             nemzeted öröklõ díszére!~Míg itt más, hirdetvén saját
57 62|           háborút, köz nyomorúságot;~Míg amott a vad Márs, lerakván
58 62|        származása fõ méltóságáról;~S míg itt - majd hitéért buzgó
59 62|             dicsõség örök táblájára:~Míg számtalan mások, kik rég
60 62|           kevély hatalmának.~Így õ - míg a földnek csudált erõsei~
61 62|       maradékit a balszerencsében; -~Míg talán, az idõk változó mentében,~
62 62|           szavok mennyei szépsége,~S míg tengelyén forog a föld kereksége,~
63 62|       fogyasztván addig sanyargatja,~Míg önnönmagából végre kiforgatja,~
64 62|          elméd találmányi:~Melyekért míg téged Helikon leányi~Szebbel
65 62|        örülnek sok más hû bajnokkal,~Míg tudós munkájuk s jeles példájokkal~