Part

 1 3 |        e szörnyû órában!~Szánja meg árváját kínos fájdalmában!...~
 2 4 |                  VIRGILIUS~Állj meg, akárki vagy! s tekints
 3 4 |        mennyei atyánkat,~Szánja meg már egyszer veszni-tért
 4 12|      hazánknak,~        S mondd meg: adósságunk hol fizetõk
 5 15|     homályába,~Mégsem szûnhet-e meg hazánknak insége?~Soha sem
 6 15|         kezdetérõl~Emlékezzenek meg Orczi nagy nevérõl,~Ki,
 7 15|     számára.~Eredj már, s ígérd meg igaz hûségedet,~Igérd vezérednek
 8 15|     mindég okos tanácsára,~Tégy meg vele mindent hazád közjavára.~~
 9 16|      fényes nyomdokidon.~Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,~
10 17|          Ahonnan még soha senki meg nem tére;~Mindnyájokat éri
11 20|        úgy reád?~Ne, ó barátom! meg ne tiszteld így soha. -~
12 20|         büszkeség szele~Csapván meg az agyát, nem találja már
13 20|      hatalmas istene,~(Bocsássa meg, hogy kérdezem!) mit nyerhetett~
14 23| tövistõl, hogy kezünket~        Meg ne szúrja, - õrizkednünk!~                
15 27|       vagy legalább új talpköve meg van-e vetve?~Hajh, nem lészen-e
16 28|  bajnoka támada benned.~Gondold meg gyakran, nemes ifjú! mennyi
17 28|       ifjú! mennyi javával~Álda meg a kegyes ég ezerek közt
18 31|    barátidért~        Öcsénkkel meg feltámadál,~Éltemnek már
19 32|     nyújtom karjaim,~Ah! senkit meg nem hajthatok,~        Nem
20 32|     lássalak!~        Fájdalmim meg nem nyerhetik.~A kõfal szánja
21 32| barátodat~        Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...~Nagy ég!
22 32|         reményt!~Avagy te nyisd meg ajtaját,~        S bocsásd
23 37|      menned ah! s nem tarthatod meg~                Gyors kerekét
24 38|       madár!~Mivel köszönjem én meg ezt neked?~Fel-felrepülsz
25 38|    Kívánatosb, áldott szabadság~Meg nem becsülhetõ nagy érdemérõl!~
26 38|      gyöngy éneked?~De íme! már meg itt hagyott...~Meg visszatére~
27 38|          már meg itt hagyott...~Meg visszatére~Az esti szellõk
28 39|     Elõdbe terjesztem - ne vesd meg, ó Uram! -~Elõdbe terjesztem
29 39|        szokott kérésemet,~Halld meg keserve tengerének mélyibõl~
30 39|     repûletét,~Nem tiltja senki meg neked.)~Repülj fel régi
31 41|      kit e bánatos elme~        Meg nem fog, de vélve vél,~Égnek
32 41|  földnek fejedelme!~        Add meg, amit még remél;~Add, hogy
33 51|        fõ javától~        Végre meg kell válnia;~Õ, kit a szerencse
34 53|         tehetsz elmével -~Gyõzz meg minden népet nyelved szépségével!~
35 54|         Õsink intõ szavát.~Állj meg kipusztult váraink~        
36 57|         a vakmerõségnek,~Tartsa meg törvényét az emberiségnek,~
37 57| szaggatja,...~Lelked méltóságát meg nem alázhatja.~Úgy van.
38 57|  vethetik,~De bátor nagy lelkét meg nem rettenthetik;~Mely,
39 58|         Kettõs koszorúval jövél meg végtére~Édes eleidnek kies
40 59|     alkotód nevével!~Nem csalod meg õtet semmi kelepcével...~
41 59|   rohansz sorsod ellenére?~Állj meg! Ha egy király nem néz tett
42 60|         Mely isten oltalma~Védi meg õt? s mi lesz hûsége jutalma?~
43 60|       atyja,~Kegyelmét a jóktól meg nem tagadhatja,~Belsõ szebb
44 60|         urának,~Miképpen felelt meg ittléte céljának,~Nincs
45 61|     most? Miért,~Ah! mért vonád meg régi kegyelmedet?~        
46 62|        tövében,~Itt telepedjünk meg, itt légyen lakásunk. -~
47 62|        egyre boldogítja.~Szállj meg ott, s lásd, mint él hazánk
48 62|      Nyugtatja harcra-kész száz meg száz ezerét,~S itélvén a
49 62|        hazája népének,~Feleljen meg szentül szentséges tisztének,~
50 62|         A vakmerõ kevélyt többé meg nem menti!~Ott, hol a vak
51 62|       pályájok ezer veszélyében~Meg nem tántorodván tárgyok