Part

 1 2 |       tavaszán halál áldozatja. - -~Csak például adott téged õ minékünk,~        
 2 6 |         életem,~                Ah, csak tebenned lelhetem~                        
 3 10|              Mostoha természet! hát csak játékot akartál~        
 4 10|         termete mennyei volt! -~Ah, csak volt! s nincsen többé! -
 5 13|         példás áldozatja!~Te, kinek csak neved szomorú hangzatja~
 6 13|         fegyverét ragadta,~Akkor is csak önnön kebelét szaggatta.~
 7 13|     találván hazát önnön hazájában,~Csak panasz, csak jajszó zeng
 8 13|             hazájában,~Csak panasz, csak jajszó zeng bús ajakában.~
 9 15|       igazgatva, néped oltalmaznod.~Csak távúlról kellett nézned,
10 15|       elnyelendõ mélységnek felette~Csak egy deszkaszálon függ kínos
11 15|      elviselésére~Tûrést az egektõl csak nyögéssel kére.~Mert bármit
12 17|              ami nem éppen múlandó,~Csak az ész munkája lehet maradandó.~
13 17|           várhatsz vala tõle!~Eddig csak virágzott; s csak alig mutatta,~
14 17|             Eddig csak virágzott; s csak alig mutatta,~Miként múlathatnánk
15 17|               IV.~Nehéz ösvényemnek csak kezdetén vagyok,~S csak
16 17|             csak kezdetén vagyok,~S csak szándékim voltak, lehettek
17 17|          társad mintlétérõl,~Egykor csak azt hallod Hernád vidékérõl,~
18 19|          még imént százezrek halála~Csak egy intésekben, egy szavokban
19 20|             elõtt?~Nem látd-e, hogy csak azt akarja? hogy csak az~
20 20|          hogy csak azt akarja? hogy csak az~Mesterkedése célja s
21 20|       Csalárd kis ellenséget, a míg csak lehet,~(S az a tekintet
22 26|            embert élet ösvényére,~S csak az egy szeretet édes érzésére~
23 27|     örvendve csudáltam,~Még mikoron csak távúlról hallom vala múzsád~
24 27|             jármokba szorítsák!~Még csak alig jöve fel valamely jeles
25 27|            polgár, pályamezõben~Még csak alig láttatta magát: mikor
26 27|           már újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk: merre, hová
27 27|         szerzeni mostan~Érdemeket. (Csak ezek fogják nyújthatni tovább
28 28|           már újra megyünk; és íme! csak azt sem~Tudjuk: merre, hová
29 28|     szerzeni már most~Érdemeket!... Csak ezek fogják nyújthatni továbbra~
30 28|           lessz ily mostoha mindég;~Csak bízzunk, s bajaink tûréssel
31 35|           éltemet,~        Ez volt, csak ez volt hátra még.~Válaszd
32 37|        elázva~Áldlak, s köszöntlek. Csak te tudod nyögõ~Szívem keservét;
33 37|         balzsama cseppjeit.~        Csak boldogokhoz mégyen; és azt~                
34 37|       keverve, tovább kovályog.~Így csak te vagy még, csak te vagy,
35 37|     kovályog.~Így csak te vagy még, csak te vagy, a kinek~Mondhassa
36 38|      figyelmez a vidék~Körül-belõl.~Csak a feleslõ visszahang fondorkodik,~
37 38|             visszahang fondorkodik,~Csak õ cseveg, s ingerli még~
38 39| megrövidültek,~                  és csak a koporsóm vagyon hátra.”~                                                        
39 39|            fényibõl~Bocsásd fejemre csak egy súgárodat!~Ne hagyd
40 40|           Bármint erõlködött, végre csak ledüle,~S magyarok országa
41 41|           árnyéka,~        Jer! te, csak te légy velem!~Lássa véres
42 45|         Elnézed ezt? vagy költemény csak~                Lételed?
43 54|             hegyre völgyre száll,~S csak szíve titkos ösztönét~        
44 57|        szívnek tiszta gerjedelme,~S csak jóhoz, csak széphez vonszó
45 57|           gerjedelme,~S csak jóhoz, csak széphez vonszó hív szerelme;~
46 57|     reménységed,~De boldogtalanná - csak úgy s akkor tehet,~Ha szíved
47 60|        Valóság-e mindez, vagy pedig csak álom?~Íme! mintegy újra
48 62|        céljára, végére,~Mondd: hogy csak hazájok javára, díszére,~
49 62|           mohos dõledéki,~Még imént csak róka s baglyok menedéki,~
50 62|         szemlélni,~Az egész kárával csak magának élni,~S minden érdem