Part

 1 3 |       szemében,~Halálos ijedtség bús tekintetében;~Nemes ábrázatja...
 2 4 |        másként tetszett! s azért bús végzése~Nem engedte, légyen
 3 6 |         Természet édes gyermeke!~Bús szívemet mint vérezed...~
 4 13|       Megjártam múzsáddal Szelim bús országát:~Dõlõfélben láttam
 5 13|      hullhattak könyveim.~Mint a bús tengernek felzúdult habjai~
 6 13|      sietõ Duna suhogó partjain:~Bús csendesség fekszik atyáink
 7 13|        adózó szolgája!~Nyögött a bús nemzet jármának alatta,~
 8 13|         panasz, csak jajszó zeng bús ajakában.~Hasztalan említi
 9 13|   oltalmában,~Nem fog elhagyatni bús árvaságában.~Véget ér szenvedett
10 15|        Mitõl vídulnak így Hernád bús vidéki?~Tán boldogságunknak
11 15|         hazánk egyik fõ reménye!~Bús megyénk egekbõl szállott
12 17|       színére~Jövendõk, víg vagy bús létek érzésére -~Mind el
13 17|      szívvel várakozik rája! -~A bús végezések így gátolván benne,~
14 20|      most, követvén haragod elsõ bús hevét,~Magad felejtve perbe
15 25|           Ah! mit hoznak reánk a bús végezések?~Mit szülhetnek
16 27|  terhének alatta~Ime! barátodnak bús szíve sohajtoz utánad.~Hasztalanul
17 27|          hol hajdani fényünk~Oly bús éjbe merûle? hol a vad visszavonásnak~
18 27|     örömim; nem kellenek immár~E bús szívnek alég ízlelt hívságai
19 27|     oszlasd~Bízodalom súgáraival bús lelke homályát!~S hát tí
20 28|     örömim; nem kellenek immár~E bús szívnek alég ízlelt hívságai
21 28|         nagy neve szép fényét, s bús éjre hanyatló,~És örök álommal
22 35|        hátra még.~Válaszd el már bús lelkemet,~        Kegyetlen
23 36|          mostoha.~Bármint epedsz bús lelkedet,~        Nem kél
24 37|          érkezel.~Vesd félre már bús gondjaidat, s remélj.~        
25 38|         köszönjem én neked,~Hogy bús magánosságomban meglátogatsz?~
26 39| homályban lábbogó,~Halálra vált, bús képemet,~Elõdbe terjesztem -
27 39|          dicséretét!~Serkenj, te bús, te gyászos elme,~Serkenj
28 39| keserveimnek gõzitõl~Elnedvesült bús kõfalak!~Jertek, s magasztaló
29 45|    századok~        Szívfagylaló bús éjjelén költ~                
30 52|      kötelesség a halál!”~Az ily bús eltökélésnek,~        Ha
31 54|       kipusztult váraink~        Bús omladékain:~Ültess borostyánt
32 58|          egyeztetvén lantod Kéri bús lantjával,~Szívünket szaggatod
33 58|      titkos órában.~Jer, halljad bús hangját kesergõ lantjának,~
34 60|          S gyötrõ gond fellegzik bús tekéntetében;~S szomorúan
35 60|        gyászos éjjelébõl,~Ébredj bús szívednek néma gyötrelmébõl;~
36 60|           egy jámbor intése?~Egy bús szív keserve, panasza, nyögése?~
37 60|         tüntetsz elõmbe, késértõ bús lélek?~Nem jobb-e, hallgatnom,
38 61|         gyümölcse!~De jaj! hová, bús elme! hová ragadsz?~Térj
39 62|   indúlat;~S már szemem kevesebb bús cseppeket húllat.~~        
40 62|          nedves még szemem - nem bús cseppet húllat.~~        
41 62|          S majd más hív szeretõk bús történetérõl,~Majd nemzeted
42 62|         csillag úgy ragyog honja bús egében;~S ha nem világíthat
43 62|      nyög mái lakossa,~S falát a bús Tibris szégyenkedve mossa:~
44 62|      gyakran felrettenti,~De, ha bús végzésit egyszer kijelenti,~